Gazdasági állataink betegségmegelőzése

Tartalom


Előszó

Az állat és környezete
Honnan tudjuk, hogy sikerült-e állataink környezeti igényeit kielégíteni?
Milyen ajó állattaitó épület?
Az állattartó épület helye
Járványvédelmi szempontok
Zárt állattartó épületek
Az istálló levegőminősége
Gyakoribb épülethibák okozta magatartásváltozások, következmények
Viselkedés hidegben
Viselkedés melegben
Az állatok viselkedése, ha nem megfelelő nedvességtartalmú
(páratartalmnú) az istállólevegő
Viselkedés, ha szennyezett az istállólevegő
Viselkedés rossz padozatú, rossz pihenőterű istállókban

A takarmány, mint az állat legfontosabb környezeti tényezője
Keveréktakarmányok (tápok)
A takarmányok minősége
Tárolás, szavatosság
Laboratóriumi vizsgálat, mintavétel
Penészesedés
Magvak (abrak-, szemes- és erőtakarmányok)
Gabonamagvak
Hüvelyes magvak
Egyéb magvak
Zöldtakarmányok
Fűfélék
Pillangós virágú zöldtakarmányok
Leveles zöldtakarmányok
Szénák
Szilázsok (erjesztett takarmányok, szenázsok)
Gyökér- és gumós takarmányok
Szalmafélék
Legelők
Melléktermékek Az ivóvíz

Amíg a takarmányból tej, hús, tojás, gyapjú lesz
A táplálékútja
Gyakoribb takarmányozási hibák
A hiányos táplálás
A túltáplálás (luxusfogyasztás)
Átmenet nélküli takarmányváltoztatás
Az etetési idők be nem tartása Nem megfelelő minőségű takarmány etetése
Állattartás és környezetvédelem
Az állati hullák eltávolítása
A kártevők irtása Trágyakezelés
A legyek irtása

Az egészséges, a csökkent termelőképességű és a beteg állat
Mikor forduljunk állatorvoshoz9
A fertőző betegségek megelőzésének lehetőségei
A fertőző betegségek jellemzői
A fertőző betegségek elleni védekezés

A sertésbetegségek megelőzése
Az egészséges sertés
Nagy létszámú telepek
A fertőző betegségek új vonatkozásai
Ragadós száj- és körömfájás
A sertés hólyagos betegsége (SVD)
Klasszikus (európai) sertéspestis
Afrikai sertéspestis
Tescheni-betegség (fertőző sertésbénülás)
Aujeszky-féle betegség
Brucellózis
Leptospirózis
Trihinellózis
Parvovirózis, a mai sertéstartás szaporítási zavarainak gyakori okozója A sertés reprodukciós és légzöszervi szindrómája (PRRS)

Milyen legyen a sertésünk?
A sertés jó hústermelő képességű legyen
Hogyan válasszunk tenyészanyagot, hogy minél több
és jobb malacot nyerjünk?
A tenyészsertések gyakoribb betegségei, szaporodási problémái
Minden felnőtt sertés potenciális atkahordozó. Rühösség.
Sertésorbánc, az időjárási frontok betegsége
Orsóférgesség, a teljesítmény „rontója”
Miért nem ivarzik süldőkocánk9
A tenyészsüldők felkészítése a későbbi jó teljesítményre
Mikor és hogyan kell búgatni vagy termékenyíttetni?
A koca búgatása, termékenyíttetése
Honnan tudjuk, hogy vemhes lett-e a kocánk?
Hogyan takarmányozzuk a vemhes kocát, hogy minél több
és életképesebb malac szülessen?
Amire a tenyészállat-vásárláskor figyelni kell! Torzító orrgyulladás
Teendőink közvetlenül ellés előtt, elléskor és ellés után
Hogyan takarmányozzuk a szoptató kocát?

Malacnevelési ABC
Dajkásítás (malacáthelyezés)
Mesterséges malactáplálás
Malactáplálás kéthetes kortól választásig
A leggyakoribb megbetegedések megelőzésének lehetőségei
születéstől választásig
Vírusos hasmenés (TGE)
A malacok fertőző elhalásos bélgyulladása (FEB)
Kólihasmenés
Újszülött malacok eléhezése
A malacok reszketőkórja
A malacok ún. fehér hasmenése
Vashiány
A malacok kenőcsös bőrgyulladása
(Exsudatív bőrgyulladás)
Mikoplazma okozta tüdőgyulladás
A malacok sztreptokokkózisa
Választás
Ödémabetegség
A választott malacok kólihasmenése
A választott malacok circovírus okozta sorvadása (PMWS)
Mikor ivartalaníttassunk?
Ketreces (battériás) malactartás

Mit tegyünk, hogy sertéshizlalásunk gazdaságos legyen”
Hogyan etessünk?
Öreg sertések, kiselejtezett kocák nagy tömegre hizlalása
Az étvágytalanságról
Miért fontos a bélsár állapota?

A hizlalóistálló egyszerre töltésének, egyszerre ürítésének elve
A hizlalás közben leggyakrabban előforduló betegségek
Sertésdizentéria
Mikoplazma (enzootiás) pneumonia
Sertések hizlalási tüdővizenyője

A sertés tartásának állatvédelmi szabályai

A szarvasmarha-betegségek megelőzése
Egészség, betegség
Egyed-nyilvántartási azonosítási rendszer (ENAR)
Járványvédelem

A vemhesítés kérdései
Melyek az ivarzás jelei?
Hogyan neveljük és takarmányozzuk üszőinket, hogy egészséges,
életképes borjút elljenek?
Hogyan készítjük elő ellésre tehenünket? Elapasztás
A tehén egészségvédelme elléskor
Mikor és hogyan segítsünk elléskor?
Mit tegyünk magzatburok-visszatartás esetén?
Az ellési bénulás

A borjak tartásának állatvédelmi szabályai
A borjak kólihasmenése
A borjú emésztőszervi betegségeinek megelőzése
szakszerű takarmányozással

Az egészség és a jó tejtermelés alapja a termelésarányos takarmányozás
A tőgybetegségek megelőzése szakszerű fejéssel
Tőgyvizsgálat
Tőgygyulladások alkalmi okai
A tőgy vizenyője
A szarvasmarha emésztési zavarai
Egyszerű emésztési zavar
Bendőacidózis
Bendőalkalózis
Bőtejelő tehenek anyagforgalmi zavarai
Ketózis
Zsírmobilizációs betegség
A felfúvódás
Hegyes tárgyak okozta recésátfúródás ("Szeges” szarvasmarha)
A csülök betegségei

Irodalom

A tenyészsertések gyakoribb betegségei,
szaporodási problémái

Minden felnőtt sertés potenciális atkahordozó. Rühösség

A rühösség legelterjedtebb és a legtöbb kárt okozó parazitózis, amelynek okozója a Sarcoptes suis nevű rühatka. A bőr hámrétegében tartózkodik, a nőstény az ide fúrt járatokba rakja le petéit, amelyekből 10—14 nap múlva már kifejlett atka lesz.
A rühösség kezdeti tünetei sokszor észrevétlenek, máskor a bőrelváltozásokat egyéb okokkal magyarázzák (p1. allergia) és csak akkor gondolnak a rühösségre, amikor már pörkképződés, bőrmegvastagodás, vagyis az idült forma jelentkezik.
Tünetek. Az orrháton, a fülek tövénél, a fúlek belső felületén, a szemek környékén, a lábak hajlataiban a bőr kipirosodik, viszket, ha nagyon alaposan megnézzük, apró göböcskéket, majd hólyagokat látunk, amelyek közepét vékony, vörösesbarna pörk fedi. Ezek később összefolynak, a hát, az oldalak és a combok felé is terjednek, korpaszerű pikkelyekké változnak, majd vastag, repedezett, szürkésfehér var borítja ezeket a területeket. A bántalom idültté válásával a bőr megvastagszik, redőket képez. Az erős viszketés miatt az állat vakaródzik, a bőr kisebesedik és a sebek gyakran másodlagosan baktériumokkal fertőződhetnek (bőrgyulladás). Az állandó viszketés a sertéseket nyugtalanítja, a táplálékfelvételt akadályozza, romlik a takarmányértékesítés, elhanyagolt esetekben (fiatal állatok) senyvességig fokozódó lesoványodás következik be.
Az atkák állatról állatra közvetlen érintkezés útján terjednek, a tartási helynek, az alomnak és az eszközöknek a terjesztésben csak másodlagos szerepük van.
Az állományban a fertőzöttséget a tünetmentes, de atkahordozó tenyészkocák és -kanok tartják fenn. Valamely állományba bevinni is elsősorban ezekkel lehet.
A klinikai rühösséghez a fertőzöttségen kívül szükség van valamilyen ellenálló képességet csökkentő hatásra is (zsúfolt tartás, rossz higiéniai viszonyok, takarmányozási hibák, vitamin-, ásványianyag-, nyomelemhiány, egyéb betegségek, pl. orsóférgesség, bélhurut stb.
A lappangó stádiumot a stresszhatások „fellobbanthatják” (p1. a malacok elválasztása, a hízók falkásítása).
A betegség iránt a sertés bármely életkorban fogékony lehet, a malacok anyjuktól már szopóskorban fertőződhetnek, de a tünetek leghamarabb 3—4 hetes korban jelentkeznek. Tenyészetekben a szubklinikai (tünetek nélküli) rühösséget bőrkaparék vizsgálattal lehet megállapítani.
Gyógykezelés. Noha a bántalom kezelésére számos készítmény (lemosásra, permetezésre, fürösztésre, „pour-on”, vagyis kevés folyadék bőrre juttatva, injekciós készítmények, takarmányba keverhető gyógypremixek) áll rendelkezésünkre, a gyakorlat szerint mégis alig van állomány, ahol végképp sikerül megszabadulni a rühösségtől. Ennek oka, hogy a kezelések eredményessége csak részben függ az alkalmazott szertől, fontosabb a szakszerű kezelés és védekezés, még inkább a megelőzés.
A kezelések gyakori hibái:
• Az állomány nem minden egyedét kezelik.
• Súlyos pörkképződéskor nem puhítják fel, nem távolítják el a pörköket (paraffinolaj, erős kefével).
• A szer nem jut el a rejtettebb helyekre (fülek belső felületére, combhajlatokba, faroktőre stb.)
• Kevés a kezelések száma (az atkák elpusztításához 7—10 naponként megismételt, legalább 3-4-szeri permetezés, lemosás vagy fürösztés szükséges).
• A kezelésekkel párhuzamosan nem gondoskodnak az ólak, a berendezési tárgyak, az eszközök lemosásáról.
• Nem tesznek különbséget a szerek kijuttatása között (Pl. ami lemosásra jó, nem biztos, hogy permetezésre is az, füröszteni csak malacokat lehet).
• Nem megfelelő koncentrációban, nem a használati utasítás szerint alkalmazzák a szert.
• Nem a megfelelő időben és nem a megfelelő ideig alkalmazzák a készítményt (injekciók, premixek).
A rühösség megelőzését és az ellene való védekezést nagyobb állományok tartásakor célszerű a technológiába iktatni:
— a tenyészkanokat félévente kezeljük;
— a kocákat a fiaztatóba való telepítés előtt kezeljük;
— a malacokat falkásítás előtt kezeljük;
— a hízókat a hízószállásra való telepítés előtt kezeljük;
— a betelepítések előtt a falakat, a padozatot, a berendezési tárgyakat és az eszközöket is (alapos mechanikai tisztogatás után) mossuk le rühösség elleni készítménnyel;
— vásárolt vagy egyéb módon újonnan beállított sertéseket a. karantén ideje alatt kétszer (7—10 napos időközzel) kezeljük;
— ügyeljünk az ellenálló képességet csökkentő tényezők kiküszöbölésére!