Növénytermesztő mester könyve

Bevezetés

A növény és környezete
A növények növekedési és fejlődési feltételei, szabályozásuk
Éghajlati (klimatikus) tényezők
Talaj- (edafikus) tényezők
Földfelszíni (geografikus) tényezők
Élő környezeti (biotikus) tényezők
Részletes növénytermesztés
Gabonafélék
A gabonafélék biológiája

Búza
A fontosabb fajok, változatok és ökotípusok
Biológiai jellemzés
Nemesítés, fajtaváltás és a fajták csoportosítása
Éghajlat- és talajigény
Terület-kiválasztás, növénytársítás és vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és vegyszeres gyomirtás
Betakarítás és tárolás

Rozs
Biológiai jellemzés
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Növényápolás
Betakarítás és tárolás

Tritikálé
Származása és biológiai jellemzése
Éghajlat- és talajigény
Agrotechnika
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás
Betakarítás és tárolás

Árpa
Rendszertan és biológiai jellemzés
Az őszi árpa termesztése
Éghajlat, talajigény és vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és gyomirtás
Betakarítás
A tavaszi árpa termesztése
Éghajlat, talajigény és vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Növényápolás és gyomirtás
Betakarítás és tárolás

Zab
Rendszertan és biológiai jellemzés
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Tápanyagellátás és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Növényápolás
Betakarítás és tárolás

Kukorica
Származás, rendszertan és biológiai jellemzés
A kukoricaváltozatok gyakorlati csoportosítása
A kukoricák gazdasági csoportosítása és a különféle hibridkukoricák jellemzése
A hibridkukoricák tenyészidő szerinti csoportosítása és az államilag minősített hibridkukoricák
A fajtamegválasztás fontosabb irányelvei
Éghajlat- és talajigény
Terület kiválasztás, növénytársítás és vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Vetés
Növényápolás, vegyszeres gyomirtás és öntözés
Betakarítás és tárolás
A hibridkukorica-vetőmag termesztése

Takarmánycirkok
Származása, jelentősége
Biológiai jellemzés
Éghajlat- és talajigényük, vetésváltás
Tápanyagellátás és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás
Betakarítás
Egyéb, kisebb jelentőségű gabonák
Szálas takarmányok
Pillangós virágú szálas takarmányok

Lucerna
Származás, rendszertan
Biológiai jellemzés
Éghajlat- és talajigény
Terület megválasztás, növénytársítás és vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Telepítés és a telepítési módok
Vetés és a vetésmódok
Ápolás, ápolási módok és az öntözés
Betakarítás és tartósítás

Vörös here
Rendszertana, elterjedése és biológiai jellemzése
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és gyomirtás
Betakarítás
Magtermesztés
Keveréktakarmányok
Őszi keveréktakarmányok
Egyéb őszi vetésű keveréktakarmányok
Tavaszi keveréktakarmányok
Egyéb, kisebb jelentőségű szálastakarmányok

Hüvelyesek

Szója
Rendszertan és biológiai jellemzés
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Tápanyagellátás és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és vegyszeres gyomirtás
Betakarítás és tárolás
Egyéb, kisebb jelentőségű abrakhüvelyesek

Gyökér- és gumós-, ipari növények

Burgonya
Származása, elterjedése, rendszertani helye és biológiai jellemzése
A burgonyafajták csoportosítása és a nemesítési irányelvek
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Talajigény
Vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetőgumó előkészítés
Ültetés és az ültetési módok
A vetőgumó mennyisége.
Növényápolás, vegyszeres gyomirtás és öntözés
Betakarítás és tárolás
A vetőburgonya termesztése

Rost- és olajnövények

Napraforgó
Rendszertani helye és biológiai jellemzése
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Tápanyagellátás és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és gyomirtás
Betakarítás és tárolás

Őszi káposztarepce
Rendszertani helye és biológiai jellemzése
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Tápanyagellátás és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és gyomirtás
Betakarítás és tárolás
Rostlen és olajlen
Rendszertani helyük és biológiai jellemzésük
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és gyomirtás
Betakarítás és tárolás
Kisebb jelentőségű gyökér- és gumós-, ipari növények

Cukorrépa
A cukorrépa-típusok és a nemesítési irányelvek
Éghajlat- és talajigény, vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Növényápolás, vegyszeres gyomirtás és öntözés
Betakarítás

Takarmányrépa
A takarmányrépák csoportosítása és a minősített fajták
Éghajlat, talajigény és vetésváltás
Tápanyagellátás és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás
Betakarítás és tárolás

Kender
Rendszertani helye és biológiai jellemzése
Éghajlat, talajigény és vetésváltás
Tápanyagigény és trágyázás
Talaj-előkészítés
Vetés
Ápolás és gyomirtás
Betakarítás és tárolás

Zöldtrágyanövények
Szántóföldi növénytermesztés az ökológiai gazdálkodásban
Az ökológiai gazdálkodás megkezdése
Az átállási időszak sajátosságai, feladatai
Az ökonövénytermesztési technológiák sajtosságai
Fajtaválasztás a szántóföldi növénytermesztésben
A vetésforgó kialakítása
Tápanyagellátás az ökológiai gazdálkodásban
Talajművelés, talaj-előkészítés az ökológiai gazdálkodásban
A vetés és a vetőmagok
Növényápolás az ökológiai növénytermesztésben
Betakarítás és tárolás az ökológiai gazdálkodásban
A gabonafélék sajátosságai az ökológiai gazdálkodásban
A pillangós növények sajátosságai az ökológiai gazdálkodásban
Földhasználat
NAKP, NVT, ÚMVP
Nemzeti Vidékfejlesztési Program (NVP) 2004-2006
Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (ÚMVP) 2007-2013
Natura 2000

Dr. Radics László (szerk.)

A növénytermesztő mester könyve


Bevezetés

Az EU-csatlakozás után alapvető változások történtek a mezőgazdasági termelésünkben, beleértve a növénytermesztésünket. Régi, jól pénzelő termesztett növények tűntek el, és kis jelentőségű növények kaptak meghatározó, illetve ún. nagy növények kaptak új szerepet.
Ennek a változásnak, valamint az agrotechnika eredményeinek nyomon követéséhez nyújt segítséget a növénytermesztő mesterek könyve. Könyvünk igyekszik azt a megváltozott szemléletet közvetíteni az olvasó felé, amelyet a környezetbarát, fenntartható szemlélet megkövetel.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy alapvetően más közgazdasági és szociális feltételek mellett kell napjainkban a növénytermesztést követni.
Természetesen helyhiány miatt nem tudtunk kellő részletességgel kitérni az új trágyázási szemléletre, bár könyvünk már ezt követi. Ugyancsak ilyen okok miatt csak hivatkozással tudtunk élni az Alternatív növények termesztése I., II. kötetére, valamint a Növénytermesztés határok nélkül (EU-konform növények termesztése) című könyvre, amelyek hasznos kiegészítői lehetnek a Mesterképzésnek.

Radics László
egyetemi tanár


A növények növekedési és fejlődési feltételei, szabályozásuk

A vízgazdálkodás és szabályozása

A vízgazdálkodást egyrészt vizsgálni kell a növények, másrészt a talaj esetében. A zöld növények teste mintegy 75%, a száraz magvak 8–10% vizet tartalmaznak. Táplálóanyagainak jelentős részét vízben oldott állapotban veszik fel és juttatják el különböző szerveikhez. A vízfelvétel a gyökérzet növekedésének dinamikájától függ, amit jelentősen befolyásol a talaj vízellátása is. Szárazságra hajló talajon a gyökérzet jobban szétterül és mélyebbre hatol, hogy elegendő vizet találjon. Ilyen körülmények között a gyökérzet dúsabb is, vagy mélyebbre hatol, mint nyirkos talajon. Kultúrnövényeink vízigénye a fajtól és fajtától, valamint a növény fejlődési fázisaitól is függ. Ha a kritikus időszakban a természetes csapadék mennyisége nem kielégítő, vízpótló öntözésről, vagy a növény igényei szerint párásító öntözésről kell gondoskodni. A szárazságtűrő növények sok esetben egyáltalán nem kisebb vízfelhasználásúak, csak gyökerezési stratégiájuk, vagy gyökereik szívóereje tekintetében térnek el a többi növénytől. E tulajdonságok ismerete segít a környezethez illő fajok kiválasztásában és segítséget nyújt a vetésforgó növényi sorrendjének kialakításában.
A víz a talajban több formában is a növények rendelkezésére állhat. A hozzáférhetőséget a talaj hézagtérfogata, sűrűsége és térfogattömege jelentősen befolyásolja. A talajmorzsák között, illetve azok belsejében kialakuló hézagokat,
a pórusokat, a levegő vagy a víz tölti ki, a mikroorganizmusok és a tápanyagok jelentős része is itt található. A növény hajszálgyökerei segítségével hatol be a pórusokba és veszi fel a számára szükséges vizet és az oldott tápanyagokat. A növények vízellátásában tehát a hézagtérfogatnak, azaz a szilárd talajalkotók által el nem foglalt térésznek (P%) jelentős szerepe van. Talajművelés során ezt az értéket könnyen befolyásolhatjuk, a tömörödött talajra jellemző 40% körüli értéket lazítással, szántással akár 60%-ra is emelhetjük. A sűrűség a hézagmentessé tömörített talaj egységnyi térfogatának tömegét mutatja meg. Értéke csak speciális laboratóriumi körülmények között határozható meg, kis talajtípuson belül változékonyságot mutat 2,6 g/cm3 körüli értékben. A térfogattömeg az eredeti szerkezeti állapotú (hézagos) talaj egységnyi térfogatának tömegét mutatja meg. Mivel a P% a művelés következtében erősen és gyakran változhat, a térfogattömeg értéke a sűrűséggel ellentétben széles határok között változhat. A művelés előtti állapotban értéke 1,8 g/cm3, amely szántás után akár 0,9 g/cm3-re csökkenhet. A kisebb lazítást eredményező magágy készítéskor 1 g/cm3 körüli érték alakul ki, ami a vetés idejére a kívánt 1,5 g/cm3-hez közeli értékre nő. Ezt az ülepedést a vetésmélység megállapításakor feltétlenül figyelembe kell venni.
A pórustérfogat ismerete önmagában még nem elegendő a talaj vízgazdálkodásának megítélésére, a pórusterek mérete is döntő tényező. Ennek megfelelően a víz a talajban, többféle formában lehet jelen, ami hozzáférhetőségét is befolyásolja. A talajban a víz pára formájában is kitöltheti a rendelkezésre álló teret. Ez a talajharmat fő forrása, de a növények vízellátásában alig van szerepe, száraz időszakban azonban a túlélést is jelenheti. A lehűlés következtében kicsapódó harmat elsősorban a baktériumok számára jelenetős vízforrás, így a talaj beéredésében játszik fontos szerepet. A vízgőz a talajban a magasabb páranyomású helyről az alacsony nyomású helyre vándorol, tehát a mélyebb rétegek csaknem 100% telítettségű pórusaiból a felszín felé. Ha a talaj felszíne laza, a vízgőz hasznosítatlanul távozik az alacsony páranyomású levegőbe, tehát szárad a talaj. A talajszemcsék a levegő vízgőztartalmának egy részét is képesek felületükön megkötni a talaj agyag- és humuszkolloid tartalmának, valamint a levegő páratartalmának arányában. Ez a vízforma is csak a bakteriális tevékenység számára jelent felhasználható forrást. A hártyavíz a szemcsék felületéhez több molekularéteg vastagságban kötött víz. Ebből a növények csak annyit képesek felvenni amennyit a gyökérzet szívóereje lehetővé tesz, tehát hasznosíthatósága a növényfajtól is jelentősen függ. A növények által fel nem vett hártyavizet szintén a baktériumok hasznosítják. A növények jelentősebb vízforrása a kapilláris pórusokban található kapilláris víz, amely csapadékmentes időszakban biztosít egyenletes vízellátást. A kapillárisvíz a gravitáció ellenében is mozoghat, tehát a talaj mélyebb rétegeiben felhalmozott vízkészletet teszi felhasználhatóvá. A gravitációs víz a durva pórusokban a nehézségi erőnek engedelmeskedve a talaj mélyebb rétegei felé mozog. A gravitációs pórusok nagy esőzések, öntözés idején teljesen telítettek lehetnek vízzel. A főként kapilláris pórusokat tartalmazó talajokban ezért a lefelé irányuló vízmozgás akadályozott, a csapadék, vagy öntözővíz egy része hasznosítatlanul elfolyik a felszínen, vagy az evaporáció révén a levegő vízgőz tartalmát növeli. A talaj mélyebb rétegeiben a pórusokat 100%-ban kitöltő vízforma a talajvíz. Ennek mélysége függőleges illetve vízszintes irányú mozgása, oldottanyag-tartalma a növénytermesztést közvetlenül is befolyásoló tényező. A fölötte elhelyezkedő talajréteg pórusviszonyai alapján a gravitációs víz növeli, a kapilláris víz csökkenti mennyiségét, így a talaj és a növények vízforgalmában egyaránt jelentős szerepet tölt be. Az oldalirányban lassan mozgó, úgynevezett pangó víz, a legtöbb kultúrnövény termesztését károsan befolyásolja, mert alacsony oxigéntartalma miatt redukciós viszonyokat teremt, gyakran toxikus anyagok felszaporodását eredményezi.
A talajok vízgazdálkodását és a növények vízellátását a talajok vízbefogadó, vízáteresztő és víztartó képessége is befolyásolja. Ezeket a tényezőket a talaj szervesanyag-tartalma, kötöttsége, az alkalmazott művelési eljárások jelentősen befolyásolják.