A torma termesztése

Tartalomjegyzék

Bevezetés
A tormatermesztés története
A torma általános biológiai jellemzői, növénytani besorolása
A torma gyökérrendszere
A torma levélzete
A torma szárrendszere
A torma virágzata A torma környezeti igényei
Hőmérséklet
Fény
Páratartalom
Vízigény
Talajigény
Tápanyagigény A torma nemesítése és a fajtamegválasztás főbb szempontjai Tormafajták
Bagaméri 93/1
Bagaméri dehka
Dán torma
Pózna
A bakhátas tormatermesztés technológiája
A talajok előkészítése
A tormadugványok előkészítése
A dugványok előhajtatása
A dugványok ültetése torma nyári ápolási munkái
Talajmurikák
Hajtásválogatás, a korona alatti gyökerek eltávolítása
A torma öntözése
A torma trágyázása Kedvező tápanyagadatok és -arányok megtervezése Levéltrágyázás
A torma növényvédelme A torma állati kártevői
Répafonálféreg
Szabadföldi gyökérgubacs fonálféreg .
Földibolhák
Tormabogár
Repcelevéldarázs
Káposztapoloska
Kabócák
Különböző lepkék hernyói
Levéltetvek
Gyökérlegyek
Repcefénybogár
Zsázsaormányos
A torma kórokozói
Vírusos betegségek
Vírusos levélmozaik
Tormamozaik
Baktériumok
A torma agrobaktériumos golyvája
A torma szőrösgyökerűsége
A torma baktériumos levélfoltossága
A torma gombás betegségei
A torma albugós vagy fehérsömör betegsége
A torma cerkospórás levélfoltossága
Tormalisztharmat
A torma szklerotíniás rothadása
A torma egyéb betegségei
A torma spiroplazmás betegsége
A torma ramulariás levélfoltossága
A tormagyökér szövetbarnulása
A torma vegyszeres gyomirtása
A torma betakarítása
A torma kiszedése napjainkban
Az áruvá történő előkészítés
Válogatás
A torma tárolása
A tárolás módjai
A szabadban, termőhelyen történő tárolás
Szalmabálák közötti prizmás tárolás
A torma hűtőházi tárolása
A tormára vonatkozó szabványok és minőségi követelmények
Bevezetés a torma marketingjébe (RÁCz PÉTER) . A torma gasztronómiája (RÁcz PÉTER)
Tormakészítmények
Friss, reszelt torma
Friss, pikáns reszelt torma
Tejfölös tormamártás
Zöldséghamburger tormamártással
Mustáros torma, majonézes torma Tormából készülő termékek (RÁcz PÉTER)
Tejszínes tormakrém
Szárított tormapor
Szárított tormapehely, -dara, -granuláturn
A tormából kinyert vegyületek, hatóanyagok
(GÉczI LÁSZLÓ—RÁCZ PÉTER)
A torma hatásai az emberi szervezetre A torma jövedelmezőségének vizsgálata (RÁcz PÉTER)
Visszatekintés
A termelés költségei munkanemenként
Kalkuláció arra az esetre, ha a termelő a dugványt vásárolja
Az árbevétel alakulása
Gondolatok az integrált tormatermesztés megvalósításához
Az UPOV és ami mögötte van
Végkövetkeztetés, távprognózis
Felhasznált irodalom

A torma vegyszeres gyomirtása


Bevezetésként is hangsúlyozni kell, hogy Magyarországon a tormának nincs államilag engedélyezett gyomirtó szere. Ha valaki mégis használ valamilyen készítményt, ún. fekete technológiát folytat. Ugyanis a kezeléshatásnak csak egyik része, hogy találunk olyan készítményeket, amelyek a tormaterületeken lévő gyomokat jól irtják, a tormát pedig nem károsítják, a másik pedig a szermaradvány kérdése. Egyébiránt eddig nem is volt igény a vegyszeres kezelés kidolgozására, hiszen a családi művelés biztosította a kézi gyommentesítést, amennyiben a területet lóvontatással ekekapázták, később pedig a sorközöket géppel művelték. „Kiötlötték” a bakhátművelő kapát is, és a maradványgyomok eltávolítása nem jelentett nagy gondot. A gyomirtó szerek mellőzésében feltételezhetően az is közrejátszott, hogy homokon, amely szerves anyagban, kolloidban Szegény — veszélyesebb a herbicidek használata, mint kötött talajokon. Engedélyezett szer ugyan nem volt, de Hájas (1976) az Afalon (linuron) + Maloran 50 WP (klórbromuron) használatát ajánlotta preemergens módon, azaz a bakhátakra permetezve, az ültetést követően. Szerves anyagban Szegény talajokon az Afalonból 2,6 kg/ha, a Maloranból pedig 3,5 kg/ha kijuttatását javasolta, hektáronként 500 liter vízben fel- oldva. Mindkét szer elsősorban a kétszikű magról kelő gyomokat pusztítja.
Mi a Pallagi Kísérleti Telepünkön (barna homoktalajon) az ültetést követően
— bakhátra történő permetezéssel — a következő kombinációt alkalmazzuk: Maloran 50 WP (klórbromuron) 1,8 kg + Dual 720 EC (metolaklór) 1,8 liter, hektárra vetítve és 500 liter vízzel kijuttatva.
Ültetéskor ügyelni kell arra, hogy a tormadugváriy felső levelei ne maradjanak ki a talajból, mert leperzselődnek. Ez a kombináció 1,5—2 hónapig csaknem gyommentesen tartja a területet. Mezei szulák, kakaslábfű és kisebb mennyiségű muhar, később a kövér porcsin előfordulhat.
A gyomosodás két hónapot követően is csak olyan mértékű volt, amelyet gazoló kapálással is megszüntethettünk. A sorok közötti vegyszeres gyomirtásnak megnő a szerepe, ha csepegtető öntözést alkalmazunk. Ekkor Ugyanis a csöveket a bakhátak közé helyezzük, amelyek a mechanikai gyomirtást akadályozzák. A kísérleti parcellákon a Sencor 70 WP-t alkalmaztuk a sorok gyomállományának irtására, 0,5%-os töménységben, háti géppel kijuttatva a szert, ún. levél alá történő permetezéssel. A gyomok jelentős része elpusztult, de a bokrosodásban lévő kakaslábfű és a kövér porcsin később Újra növekedésnek indult.
A külföldön lefolytatott torma vegyszeres gyoniirtásával kapcsolatos kísérleti eredmények egy részét áttekintettük és tájékoztatásként a főbb eredményeket közöljük.
Halbing (1983) Németországban, a spreewaldi tormatermesztő körzetben végezte kísérleteit, humuszos, tőzeges területeken. Ismeretes, hogy Németországban „srégen” ültetik el a tormadugványt ás az állományt bosszú ideig, géppel és kézzel művelik. Az ültetést követően kijuttatott szerek közül a Patoran 50 WP adta a legkedvezőbb eredményt, de ez sem biztosított kellő gyommentességet a sorok záródásáig (Június hó vége, július hó eleje). Ebből kiindulva a fő figyelmet az állomány, posztemergens kezelésére alkalmas szerek kiválasztására fordítot
ták.
A három évig folytatott kísérlet eredményeként megállapították, a torma posztemergens kezelésére a nitrofen hatóanyagú Trizilin (6—8 l/ha) egymagában is 70% feletti gyommentességet biztosított, továbbá ha nitrofen + alaklór (Lasso.
3—5 l/ha) hatóanyagú szereket együtt alkalmazták, 3—4%-kal nőtt a gyommentesség, s főleg a muharfélék és a kakaslábfű pusztítása fokozódott. Kellően csapadékos évben (1980) a Trizilin (8 l/ha) egyedül 78,2, míg kombinációban: Triziun (6 l/ha) + Lasso (3 l/ha) 84%-os gyommentességet biztosított. Száraz évjáratban e szerek hatása csak 60% körüli gyommentességgel járt. A talaj nedvességtartalma tehát lényegesen befolyásolja e szerek hatását. A legkedvezőbb az a kijuttatási időpont, amikor a kétszikű gyomok 2 lombleveles, az egyszikűek (kakaslábfű, muhar) pedig 4 leveles állapotban vannak. (A már bokrot fejlesztett kakaslábfüvet e szerek nem képesek elpusztítani.) E szerektől a torma nem károsodott (nem voltak fitoxikusok), de ennek veszélye fennáll, ha közvetlenül a szerek kijuttatása előtt vagy után nitrogén fejtrágyázásra kerül sor. A Trizilin ás a Lasso hazai forgalmazásban nincs, de más név alatt ilyen hatóanyagú szerek kaphatók.
Ugyancsak nitrofen hatóanyagú a Mezotox 25 EC, amely nálunk a magról vetett hagyma postemergens, ás a mák preemergens kezelésére van engedélyezve, 6—8 liter/hektár dózisban. Alaklór hatóanyagú szer a Satoklór 480 EC, amely hazai körülmények között a kukorica és a napraforgó vetés utáni, illetve kelés előtti felhasználására engedélyezett, 3,5—5,5, ill. 3,5—4,5 l/ha adagban. Ez utóbbi szer elsősorban a magról kelő gyomokat irtja (kivéve a vadköles ás a fenyércirok), míg a Mezotox 25 EC a magról kelő egy- ás kétszikű gyomok ellen is hatásos.
Mivel a németországi kísérletek humuszos tőzeges talajon folytak, ezért a homoktalajokon beállított kísérletnél inkább a kisebb dózisok az irányadóak.
Célszerű még Hopen—Doll—Binning (1982) kutatók ez irányú munkájának ismertetése azért is, mert a kedvező hatású szerek (hatóanyagok) egy része nálunk is beszerezhető. (Kísérleteiket az USA-ban, Illinois államban végezték.) Főbb megállapításaik a következők: a torma ültetés utáni gyomirtására leginkább az oxifluorfen hatóanyagú szer felelt meg, de kedvező hatást mutattak az orizalin és a klórtanil-dimetil hatóanyagú szerek is. Ezek közül hazánkban az oxifluorfen hatóanyagú Goal 2 EC szer van forgalomban, illetve engedélyezve, a vöröshagyma és a napraforgó preemergens kezelésére 0,8—1,0 1/ha adagban. A Goal igen széles hatássprektumú szer a kétszikűek, de bizonyos mértékig az egyszikűek cllen is hatásos. [Megjegyzés: kombinációs partnere a Dual 720 EC lehet, amely az egyszikűek elleni kedvező hatást fokozza (Kádár, 1982).].
Allomány-, azaz posztemergens kezelésre az említett kutatók a fluazitop-butil és szetoxidim hatóanyagú szerek alkalmazásával értek el kedvező eredményt. Hazai forgalmazásban a fluazitop-butil hatóanyagú készítmény Fusilade néven ismert, amely napraforgóban, cukorrépában, fűszerpaprikában és több más kultúrában engedélyezett szer és az egyszikű fajokat (p1. muharfélék, kakaslábfű) jól irtja. Cukorrépában: 1,5—1,8 l/ha dózisban használható. Vigyázat, az élelmezési-egészségügyi várakozás ideje 56 nap! A szetoxidim hatóanyagú szerek közül hazánkban a Nabu-S van forgalomban, amely p1. a cukorrépában 1,5—2,0 l/ha dózisban engedélyezett egyéves egyszikű gyomok ellen, továbbá a napraforgóban évelő egyszikű gyomok irtására, 4—6 l/ha dózisban, de használható a vöröshagymában és a paradicsomban is, betartva a 40 napos élelmezési-egészségügyi várakozási időt.
Hangsúlyozzuk, hogy a szereket, a kísérleti eredményeket, nem a direkt felhasználás céljából ismertettük, hanem információként, annak érdekében, hogy a kísérleti jellegű kipróbálást (kisebb területen) mely szerek bevonásával célszerű elkezdeni. Nem lehet cél a talajok gyomirtó szerrel történő erős terhelése. Azonban az is tény, hogy ma már vannak olyan termelők, akik 10—20 hektáron termelnek tormát és történetesen csepegtető öntözésre rendezik be a területet, s ekkor már felmerülhet a vegyszeres gyomirtás igénye. Azt viszont mindig tartsuk szem előtt, hogy a homokterületek kisebb gyomirtószer-adagot viselnek el, mint a kötött talajok!