A zöldborsó

Tartalom

Bevezetés
A borsó táplálkozási jelentősége
A zöldborsó termesztése a világon
A zöldborsó termesztése Magyarországon
A borsóról általában
A borsó származása és elterjedése
A borsó rendszertani helye
A borsó növénytani leírása
A gyökérzet
A hajtásrendszer
A levélzet
A virágzat
A hüvelytermés
A magvak
A borsó élettani jellemzői
A borsó hőigénye
A borsó fényigénye
A borsó vízigénye
A borsó talajigénye
A borsófajták
Fajtatulajdonságok, morfológiai bélyegek
A borsófajták csoportosítása
A kifejtőborsók jellemzése
A velőborsók jellemzése
A termesztett borsófajtáink legfontosabb jellemzői
A zöldborsótermesztés technológiája
Miért érdemes termeszteni
A vetésforgó
A tápanyagellátás
Talajigény, szántóföldi termőhelyek
Talajművelés, talaj-előkészítés
A vetés
A vetés szakaszolása
Hőegységszámítás
Szakaszos vetés
A vetés ideje
Állománysűrűség, csíraszám
- Vetésmélység
Ápolási munkák
Növényápolás
Öntözés
Vegyszeres gyomirtás
Betegségek és az ellenük való védelem
Vírusok
Baktériumok
Gombák
Állati kártevők
A borsó általános kártevői
A borsó speciális kártevői
A borsó betakarítása
Az aratási időpont megállapításának módszerei
Aratás, szedés
Stabil gépre alapozott kétmenetes betakarítás
Mobil gépre alapozott kétmenetes betakarítás
vontatott VNBC cséplőgéppel
Mobil gépre alapozott, egymenetes betakarítás
borsókombájnnal
A zöldborsótermesztés ökonómiája
Magtermesztés
Felhasznált irodalom

A borsófajták


Fajtatulajdonságok,
morfológiai bélyegek

Mindenekelőtt ismertetjük a fajtákat megkülönböztető, a növényekre legjellemzőbb tulajdonságokat és morfológiai bélyegeket.
Gazdasági jellemzés:
— tenyészidő,
— felhasználhatóság,
— termőképesség,
— jelentőség,
— betegségellenállóság.
Morfológiai leírás:
— a növény magassága, amely lehet: alacsony (60 cm-ig); közepes (60—100 cm között) és magas (100 cm fölött);
— a növény alakja, habitusa lehet: tömött, középtömött és laza;
— a levél nagysága: kicsi, közepes, nagy;
— a levél alakja: kerekded, tojásdad;
— a levél alapszíne: világoszöld, középzöld, sötétzöld;
— márványozottság (Sötét alapszínnél feltűnőbb): közepes, erős;
kacsfejlesztési hajlam: erős, közepes, kacs nélküli (akácievelű);
— virág:
— Színe: fehér, lila (cukor, takarmány, elvétve kifejtőfajta is);
— száma: 1-2-3-ernyősfürtű;
- a hüvely:
— nagysága lehet: kicsi (6 cm-ig), közepes (6-10 cm), nagy (10 cm-en felül);
— alakja: egyenes, kissé hajlott, hajlott; Vége; (csőr): tompa, hegyes;
— keresztmetszete: felfújt kerek, kissé ovális, lapított (cukor);
— Színe: világoszöld, sötétzöld, lila (zöldségtermesztésben ritka);
— hüvelyfalban membrán: van (kifejtő és velőborsóknál), nincs (cukorborsóknál);
— a mag:
— alakja: gömbölyű, kocka (pogácsa), szabálytalan;
— felszíne: sima (kifejtő), ráncos (velőtípus), átmeneti;
— nagysága: (éretten): kicsi (200 g ezermagtömegig), közepes (200—300 g ezermagtömeg között), nagy (300 g ezermagtömeg felett);
— színe (biológiai érettségben): sárga, zöld, barna (tarka).


A borsófajták csoportosítása

A borsófelhasználást tekintve a fajtákkal szemben támasztott igények szerteágazóak. A nemesítők ezeket az igényeket igyekeznek kielégíteni, sőt az igények elé menye új fajtákat létrehozni. E törekvés eredményeként borsófajták és változatok tömege jött létre. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által kiadott Nemzeti fajtajegyzékben (Ideg. kötet), 1998-ban 109 fajta szerepelt. Az EU-fajtalistákon szereplő fajták száma ezres nagyságrendű.
A XX. század elején, közepén a fajták iránti igényt a friss fogyasztás, de még inkább a konzervipar diktálta. A századvég utolsó évtizedeiben a mélyhűtőipar igényei váltak dominálóvá.
Erdekességként említjük meg, hogy a Nemzeti fajtajegyzékben még most is szereplő Express-fajtát 1884-ben, a Lincoln-fajtát 1908-ban a Petit Provencal- (Rajnai törpe, Petit borsó-) fajtát 19 18- ban nemesítették. Milyen aggastyánok!?
Zöldségtermesztési szempontból, a kerti borsók alakkörében,
gyakorlati szempontból négyfőbb csoportot különböztetünk meg:
— kifejtőborsók,
— velőborsók,
— cukorborsók,
— ernyős fürtű borsók.


A kifejtőborsók jellemzése

Jellemző rájuk, hogy érett magjuk felülete sima, alakja gömbölyded. Hátrányuk, hogy zöldérésben a szem cukortartalma rövid idő alatt keményítővé alakul át, s így a szem lisztessé válik, zöldborsónak zsenge állapotban csak rövid ideig szedhetők. A kifejtőborsó-fajtákat inkább a kiskerti, hízikerti termesztésben használják. Arutermesztésben csak olyan mennyiséget szabad elvetni, amelyet legfeljebb 2 nap alatt learatunk, ill. elcsépelünk.
Jellemző még erre a csoportra, hogy a mag héja a belső magállománytól könnyen elválik, ezért hántolásra is alkalmasak.
A zöldborsótermesztés céljára szolgáló kifejtőborsó-fajták száma (5-6) az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. Előnyük koraiságuk. Tennesztésben levő faj táik: Gloria de Quimper, Express, Debreceni világoszöld, Debreceni sötétzöld stb.
A kifejtőborsók a cukor- és a velőborsóknál edzettebbek és igénytelenebbek, gyengébb technológiai fegyelem esetén is termést adnak. Edzettségükből adódik, hogy enyhébb teleken, védett helyen termesztve ősszel, és tél alá is vethetők.
Ide soroljuk a kifejtő velőborsók között átmenetet képviselő
ún. félvelőborsó-fajtákat is, amelyeknek magja nem ráncos, de
kissé horpadt (Rajnai törpe).


A velőborsók jellemzése

A velőborsók magja, érett állapotban ráncos, horpadt, szabálytalanul szögletes vagy pogácsa alakú, ugyanis a laza állapotú, lédús szemek az érés folyamán összehúzódnak. A zöld magban a cukor- tartalom lassan alakul át keményítővé, és az érett mag is kevesebb keményítőt tartalmaz.
A velőborsók nagy víz- és cukortartalmuk miatt hosszabb időn át zsengék maradnak, minőségük jobb, ezért mélyhűtésre és konzervkészítés céljára alkalmasabbak, mint a kifejtőborsók. Hosszabb ideig tartó zsengeségük lehetővé teszi, hogy zöldszedésig vagy gépi betakarításukig a magvak teljes kifejlődését kiváijuk, és hosszabb időn át betakaríthassuk. Előnyük, hogy üzemi termesztésben 3 napig is betakaríthatók jelentős minőségromlás nélkül.
A velőborsók igényesebbek a kifejtőborsó-fajtáknál, s bizonyos értelemben betegségekre is érzékenyebbek. Mindezek ellenére a termesztésben lévő fajták közel 90%-a velőborsó. A 6. táblázatban (lásd később) felsorolt fajtákon kívül még néhányat említünk. Ezek: Argona, Astara, Avola, Bravado, Bornita, Chicco, Combi, Coral, Detafon, Erika, Fonado, Garai velő, Gerda, Jof, Karina, Markado, Maxigolt, Nordic, Orcado, Panni, Pegado, Polar, Remus, Ritmo, Skinado, Sparkle, Tifon, Triola, Tvistar, Triton, Wavertop stb.


A cukorborsófajták jellemzése

A cukorborsót hüvelyestől fogyaszthatjuk, mert a belső rostos hártya hiányzik belőle. Ez a legnagyobb előnye is. A cukorborsófajták érett magja lehet sima, gömbölyű vagy ráncos, töppedt (cukorvelő). Az érett mag színe lehet Sárga vagy zöld, de vannak közöttük a mezei borsóhoz hasonló lila virágú és tarka magvú fajtákis.
Hazánkban a cukorborsó termesztése nem tudott érdemi méretűvé válni. Kiskertekben termesztik és a feldolgozóipar is folytat kísérleteket vele.
A Nemzeti fajtajegyzékben 6 fajta szerepel: Ambrosia, Early Snap, Henrik (Frühe Heinrich), Nofila, Record, Toledo Sugar.


Az ernyős fürtű borsófajták jellemzése

Nemesítésük csak az utóbbi évtizedekben, a borsótermesztés, különösen a betakarítás gépesítésével vált időszerűvé. Termesztésük magas színvonalú termesztéstechnológia esetén lehet sikeres. Az ernyős fürtű borsó termesztése olyan igényes, mint a hidropóniás zöldséghajtatás. A növény igényét Ott, akkor és úgy kell kielégíteni, ahogyan ő igényli. Ellenkező esetben a termésátlag csökken.
Az ernyős fürtű borsók jellemzője, hogy a szár szalagosodott
(fasciált), merev, a főhajtás végén a virágok egy csomóban, ernyőszerűen, fürtben állanak, a hüvelyek sugarasan helyezkednek el, és látszólag egy pontból indulnak ki. Egyszerre virágzik (20-40 Virág) és a hüvelyek is egyszerre érnek. E tulajdonságai javítják a nyersáru minőségét, mert egyszerre fejlődnek, a betakarítást, főleg fésülő rendszerű kombájnnal rendkívül megkönnyítik.
Az ernyős fürtű borsók lehetnek kifejtő-, velő-, cukorborsó és
arvense típusúak is. Magyarországon elismert fajta még nincs.