Talajművelés és trágyázás

Tartalom


Bevezetés
Talajok összetételei és típusai

Talajművelés
A talajművelés célja
A művelés minőségét meghatározó talajtulajdonságok
A talajművelő eljárások és azok eszközei
A talaj fordítása
A talaj porhanyítása, lazítása és keverése
A talaj simítása és egyengetése
A talaj tömörítése
A talaj felszínének alakítása
A talajművelés rendszerei
Alap-talajművelés
Vetés előtti talaj-előkészítés
Növényápoló talajművelés
Különleges talajművelési rendszerek
Minimális művelés

Trágyázás
A trágyázás fogalma, célja és a trágyázási rendszerek
A trágyaanyagok és kiválasztásuk
Szerves trágyák
Ásványi (mű-) trágyák
Baktériumtrágyák
A trágyázás időpontja
Alaptrágyázás
Indító (starter) trágyázás
Fejtrágyázás
A trágya mennyiségének meghatározása
A trágya elosztása és bemunkálása

A talajművelés célja

A talajművelés célja sokrétű. A legfontosabb feladata a talaj levegő-, víz- és tápanyagforgalmának, valamint hőháztartásának szabályozása azzal a céllal, hogy a növények életfeltételeit számukra optimálisan, vagy azt megközelítő szinten biztosítsa.
A talaj levegőforgalma talajműveléssel sokoldalúan szabályozható. Lazítással növeljük, tömörítéssel csökkentjük a talaj levegőtartalmát. Ez a növények, és a talajban lévő élőlények számára egyaránt fontos. A tiszta levegőre szükség van a termesztett növények gyökereinek légzéséhez, és a talajban élő mikroorganizmusok élettevékenységéhez is. Számukra nagyon fontos, hogy az oxigén és a szén-dioxid aránya megfelelő legyen. A tömődött talaj, és következményeként a levegőhiány igen gyakran a növények sárgulását okozza. Ez főleg az áttelelő növények setében előforduló jelenség akkor, amikor a bőséges téli csapadék hatására a talaj felszíne erősebben tömődik. Jellemző, hogy termesztett növényeink a talajban 1 %-nál töményebb szén-dioxid tartalmat már nem bírnak elviselni.
Talajműveléssel a talaj vízgazdálkodását is szabályozni lehet. A lazítás növeli annak vízbefogadó képességét, és egyengetéssel, a felület elsimításával csökkenteni lehet a párolgást (evaporáció). A tömörítés (hengerezés) segíti a kapilláris vízemelést, de a hézagtérfogat csökkentésével gátolja a vízgőzdiffúziós vízveszteséget is.
A talajművelés hatással van a talaj hőgazdálkodására is. A lazítás, porhanyítás előnye, hogy a porhanyított réteg gyorsabban és jobban felmelegszik, de hátránya, hogy gyorsabban le is hűl. Ezért a késő tavaszi fagyok idején jobb, ha nem kapálunk, mert ezzel csökkenteni tudjuk a fagykárokat. A lazított réteg rossz hővezető, kedvező a hatása az alsóbb rétegekre, ahol a hőmérséklet kiegyenlítettebbé válik.
A talaj hőmérséklete a felszín alakításával is szabályozható. Bakhátak kialakításával növeljük a felületet, csökkentjük a felszíni rétegek víztartalmát, és így ezek a rétegek hamarabb felmelegszenek. Ez főleg korai termesztés esetén előnyös.
Amikor talajműveléssel szabályozzuk a levegő-, víz- és hőgazdálkodást, akkor hatást gyakorolunk tápanyag-gazdálkodására is. Ez a hatás közvetett, mivel a több víz levegő és magasabb hőmérséklet hatására intenzívebb lesz a talajélet, és így a tápanyagok feltárása is.
A talajművelésnek fontos szerepe van a művelt réteg felső és alsó részének felcserélésében is. A felső réteg szerkezete ugyanis évközben az időjárás és a különböző termesztéstechnikai műveletek hatására erősen leromlik, sőt ki is lúgozódik. Célszerű tehát felcserélése az alsó szerkezetes réteggel.
Célja még a talajművelésnek a gyökerek mélyebbre hatolásának segítése, a gyomok megsemmisítése, a növényi betegségek és kártevők károsító hatásának a csökkentése, és a trágyaanyagok talajba juttatásának segítése.

A művelés minőségét meghatározó talajtulajdonságok

A talajművelés minőségét a művelőeszköz és néhány fontosabb talajtulajdonság határozza meg. Itt most csak az utóbbiak kerülnek ismertetésre. Ezek:


a talaj nedvességtartalma
a talaj mechanikai összetétele
a talaj szerkezete
a művelt réteg vastagsága.

A művelés minősége és végzésének időpontja elsősorban a talaj víztartalmától függ. Különösen így van ez a kötöttebb talajoknál. A homok, a vályogos homok bármikor (szárazon, nedvesen) művelhető. Természetesen a fagyott állapot kivételével.



A homokos vályog, a vályog, az agyagos vályog, az agyag és a túl kötött agyag azonban csak megfelelő víztartalom esetén. Ez a víztartalom a maximális vízfelvevő képesség 40-60 %-a.
Szárazon ezek nehezen művelhetők. A vályog, vagy az ennél kötöttebbek alig áshatók vagy szánthatók. Ilyen területekre mondják, hogy nem veszi be az ekét. Az ásáshoz, a szántáshoz szükséges energia megsokszorozódik, és a művelt rész is nagyon rögös, vagy hantos lesz.

A nedves, vizes állapot szintén káros. Ilyenkor a talaj ragad, kenődik, és a barázdaszelet szalonnás lesz. Hátránya az is, hogy száradás után a nedvesen megmunkált rész is rögössé válik. E talajtípusoknál tehát nagyon fontos a művelés idejének megválasztása, mivel ezzel lényegesen javítható a munka minősége, és könnyebb a munka végzése is.
Az elmondottakból következik, hogy szárazság esetén a munka minősége megfelelő előöntözéssel javítható. Természetesen erre csak ott van lehetőség, ahol öntözni tudunk.
Ősszel ásáskor, szántáskor a nedvesebb, vagy szárazabb talajállapot is megfelelő, mivel a tél folyamán a szalonnás és rögös talaj is jól szétfagy.

A talaj mechanikai összetételét a mechanikai alkotóelemek aránya, mennyisége határozza meg. Különösen döntő az agyag, a legparányibb szemcsékkel rendelkező talajalkotó hatása. A kötöttséget ennek mennyisége határozza meg. Minél kötöttebb egy talaj, annál nagyobb a művelő eszközökkel szembeni ellenállása, és annál nehezebb a művelése.
A talaj szerkezete szintén nagyon fontos, minőséget meghatározó tulajdonság. A szerkezet nélküli talaj ellenállása mindig nagyobb, mint a szerkezetesé. A különbség négy-, sőt tízszeres is lehet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy kötöttebb talajainknak ne rontsuk, hanem javítsuk szerkezetét.
A művelt réteg vastagsága is igen fontos, mivel ez a legtöbb esetben meghatározza a művelés (fordítás) mélységét. A kiskertekben – mivel itt a talajok a legtöbb esetben vastag termőréteggel rendelkeznek - ezt a jellemzőt a termesztő alakítja.
A művelt réteg lehet vékony (10-15 cm) és igen vastag (36 cm-nél vastagabb).
Az a jó, ha a művelt réteg minél vastagabb. Ilyen talajon a növények mindig szebbek, és a termés is mindig nagyobb. Házikertekben a vastag, főleg az igen vastag termőréteg kialakítása azonban nagyon nehéz, mivel itt a művelőeszköz a legtöbb esetben az ásó, és a mélyebb művelést a fák, bokrok gyökerei is akadályozzák. A művelési mélység itt 16 cm-től 35 cm-ig terjedhet. Ha lehetőség van (szabad a terület, ekével dolgozunk), itt is célszerűbb a mélyművelés.
A mélyművelésnek számos előnye van. Növeli a talaj hézagtérfogatát, és ezzel javítja a talaj vízáteresztő képességét, levegő ellátottságát, és így a növények tápanyag-ellátottságát is.
Segíti a gyökerek mélyebbre hatolását. Lehetővé teszi a felső és az alsó szint cseréjét, a lemosódott kolloidok, tápelemek felszínre hozását. Hatására javul a trágyafélék hatékonysága, és jelentős mértékben csökkenti a gyomok, a betegségek és kártevők által okozott károkat is.
A művelt réteg vastagítása azonban nem minden talajon lehetséges. Gátolhatja ezt a vékony termőréteg alatti köves, savanyú, vagy sókban gazdag altalaj. E talajokon a mélyítés fokozatos legyen, az évenkénti gyarapítás ne haladja meg a 2-3 cm-t, Sóban gazdag altalaj esetén az elfogadható eljárás azonban csak ennek a rétegnek a hozzászántás nélküli lazítása.
Ezen kívül arra is vigyázni kell, hogy az év folyamán mélyművelésre csak egyszer kerüljön sor. Ennek a legkedvezőbb időpontja az ősz. Év közben a talajt csak a célnak megfelelő módon, és mindig sekélyen műveljük. A többszöri mélyítés szinte minden esetben káros.