Szálastakarmányok betakarítása, tárolása és etetése

Tartalomjegyzék


A TAKARMÁNYOZÁSRÓL ÁLTALÁBAN (Dr Bak János)
A főbb takarmányozási megoldások
Legeltetéses takarmányozás (Kelemen Zsolt)
Zöldetetéses takarmányozás
Az egyedi abrakolás szükségessége
Tehéncsoportok takarmányozási célú kialakítása
Alaptakarmány plusz tejelési pótabrak
Csoportos, komplett keverékekre alapozott monodiéta Takarmányozási hibák és következményeik
A szarvasmarhák ketózisa
Acidózis megelőzése ellenőrzött takarmányozással
A szarvasmarha emésztése és a strukturális rostellátási igény Takarmányok minőségi ellenőrzése
Az etetett takarmányok laboratóriumi minősítése
A takarmányok érzékszervi vizsgálata a tehenészetben

SZÁLAS- ÉS TÖMEGTAKARMÁNYOK BETAKARÍTÁSA (Kelemen Zsolt)
Napi zöldtakarmány betakarítása rendfelszedő pótkocsival
Napi zöldtakarmány betakarítása szecskázóval
Téli tárolásra szánt takarmány betakarítása
Kaszálás, rendrevágás
Rendkezelés
Csillagkerekes rendsodrók
Dobos rendsodrók
Szalagos rendsodrók
Rendterítők
Rendrakó gépek
Univerzális rendkezclő gépek
Rendfelszedés
Rendfelszedés, bálázás
Hengeres nagybálakészítő gépek
Szögletes nagybálázó gépek
Silókukorica szecskázása

SZÁLASTAKARMÁNYOK SZÁRÍTÁSA (Di: Tóth László)
Renden szárítás
Környezeti és előmelegített levegős szellőztetéses szálastakarmány-szárítás
Szálas széna szellőztetéses szárítása, tárolása
Gépesített szellőztetéses szárító-tároló berendezések
Átmenő rendszerű szellőztetéses szénaszárító berendezések
Forrólevegős szántás

A TAKARMÁNYOK ERJESZTÉSES TARTÓSÍTÁSA ÉS TÁROLÁSA (Dr Tóth László)....
Az erjesztéses tartósítás általános kérdései
A főbb silózási formák
Halom- és kazalsilók
Falközi silók
Toronysilók
Toronysilók gépi berendezései
Erjesztés fóliazsákban

TAKARMÁNYOZÁS A SZARVASMARIIATARTÓ TELEPEKEN
A tömegtakarmányok előkészítése (Dr Bak János)
A takarmányozási munkák gépei (Dr Tóth László)
Mobil gépsor
A szilázs kitermelése
A takarmányok kiosztása
A hazai tehenészetek keverő-kiosztó kocsival való ellátottsága (Dr Bak János)
A tehenészet adatai és a keverő-kiosztó kocsi szükséges térfogata (Dr Bak János)
Altalános célú rakodó berendezések a tehenészetekben (Dr Bak János)
Száraz szálasanyagok aprítása (Dr. Tóth László)
Nagybálák etetése bála-visszatekerő géppel (Dr. Tóth László)
Stabil takarmánykiosztó berendezések (Dr Tóth László)
Abraktárolás és -kiosztás (Dr Tóth László)
A takarmányozási hibák és következményeik (Dr. Bak János)
A legfejlettebb takarmányozási technológiákról (Dr. Bak János)
Automatikus abraketetés (Dr Tóth László)
A jászolkialakítás hatása a tehenek takarmányfelvételére (Dr. Bak János)
Jászolhossz és szárazanyagfelvétel
A takarmányozás gépesítése a kisüzemi tehenészetekben (Dr Bak János)
A gépesített takarmányozás épületigénye (Dr Bak János)
Legeltetéses takarmányozás (Dr. Tóth László)
A legelő berendezési tárgyai
A legeltetés módjai

IRODALOM

FÜGGELÉK

TÁRGYMUTATÓ

Tehéncsoportok takarmányozási célú kialakítása


A tehenek takarmányozási célú csoportosításának célja, hogy majdnem azonos tejtermelésű és azonos takarmányozást (takarmányadagot) igénylő tehéncsoportokat állítsunk össze. A tejtermelés növekedésével Ugyanis nemcsak az abrak-, hanem a tömegtakarmány-adag növelésére is lehetőség van.
A tehenek csoportosítása során az alábbi tényezőket célszerű figyelembe venni:
az egyedi tejtermelés nagysága, laktációs stádium, kondíció, kor.
A takarmányozási csoportok száma természetesen nem független az állomány nagyságától. Takarmányozási szempontból célszerű elkülöníteni a laktáció elején lévő teheneket ún. fogadócsoportba. Ebbe kerül valamennyi leellett tehén a tej termeléstől függetlenül.
További csoportokat képezhetnek a nagy-, közepes, és kistermelésű tehenek. Kedvező, ha az elsőborjas teheneket a laktáció első felében, elkülönített csoportban tudjuk tartani, jóllehet takarmányozásuk sokszor minőségileg nem különbözik a fogadó, ill. a nagytejű csoportból, ugyanazt a takarmánykeveréket kaphatják. További csoportokat jelenthet a szárazonálló tehenek két csoportja. Magas tejtermelési szintnél, jó vemhesülési eredmények esetén a termelő csoportok száma csökkenhet.
Kötött tartásban a tehenek takarmányozási célú csoportosítása (más helyre kötése) komoly stresszhatást idéz elő, valamint munkaszervezési problémákat okoz. Ez alól csak az ellés utáni első hónapban teszünk kivételt. Ebben az időszakban a teheneket ún. fogadó standra (inkubációs standistálló) kell kötni és az előkészítés abrakadaptációs, valamint bendőadaptációs fázisait itt kell befejezni. Általában egy hónap elteltével kerülhetnek vissza a tehenek eredeti istállójukba.
A csoportos takarmányozás a kötetlen tartású tehenészetek takarmányozási módszere. E takarmányozás lehetőséget ad arra, hogy a tömegtakarmányokat, valamint az abraktakarmányokat összekeverve (esetleg komplett keverék formájában) etessük. Ez egyrészt azért előnyös, mert az állatok nehezebben tudnak válogatni, de a keverék etetése élettanilag is előnyösebb.
Kötetlen tartásnál a tehenek csoportjait takarmányozási és elhelyezési szempontok alapján alakítják ki. A lehetséges elhelyezési csoportok száma a tehenészet nagyságától, az egyes tehénistállók pihenőtér alapterületétől és a fejőházi kapacitástól függ.
Az ún. fogadó és kis tejtermelésű csoportok kivételével az elhelyezési csoportlétszámnak oszthatónak kell lenni az egy oldalon lévő fejőférőhelyek (fejőállások) számával. Az első tehéncsoportosítást követően a befejési eredmények alapján havonként el kell végezni a csoportigazítást. A havi befejések alapján a tehéncsoportokat úgy korrigáljuk, hogy a tehéncsoportba tartozó tehenek tejtermelése közötti szélső különbség minél kisebb legyen.
Ahogy nő az állomány létszáma, ezzel együtt szükségszerűen nő a csoportlétszám is. A teheneket hagyományosan viszonylag kis csoportokban tartjuk (30—60 vagy max. 30—100 tehén/csoport). A fejő- és takarmányozási rendszerek fejlődésével a tehéncsoportok már akár 200-as tehénlétszámúak is lehetnek (amerikai példák). A hagyományos felfogás szerint a kisebb csoportok a tehenek számára kevesebb stresszt jelentenek.
A szarvasmarha társas lény, az állatok között könnyen kialakulnak az ún. „dominancia rangsorok”. A csoporton belül hamar kialakul a sorrend, gyakran egy napon belül, amely azután igencsak állandónak mutatkozik.
Az igazán nagy versengés a jászol előtt alakul ki, amikor a tehenek visszajönnek a fejésből, ill. kiosztják az újabb adag takarmányt. Az 50 vagy annál kisebb létszámú tehéncsoportokkal végzett megfigyelések szerint a dominancia és a táplálékért folytatott versengés legerősebb hatása a takarmánykiosztás után még 30—45 percig tart.
Nagyobb létszámú tejelő tehenészetekben végzett megfigyelések és levont következtetések szerint (amelyeknél a megfigyelt állományokban 50—99, 100—200 közötti, ill. 200 feletti létszámú tehéncsoportok voltak) önmagában nem a csoportmérettel van probléma. A gondokat inkább a túl rövid jászolistállók túlzsúfoltsága okozta.
A tehenek megfelelő nagyságú élőhelyet, zavartalan, magas szintű takarmányfelvételt igényelnek, hogy ne történjen visszaesés a csúcstejtermelésben és tartós legyen a jó egészségi állapot az istállóban. Ha azonban akár a tervezés, akár a túlzsúfoltság miatt túl kevés a hely (a jászolhossz, az etetőút szélessége), akkor a jászolnál álló tehenek mögött, az etetőúton mozgó állatok zavarják a többiek takarmányfogyasztását. Ez a helyzet gátolja az intenzív és összpontosítottan történő takarmányfogyasztást, ráadásul verekedésekhez is vezet.
Manapság sok kötetlen tartású pihenőbox-sorokkal tagolt istálló 3,7—5,1 m2 alap- területet biztosít egy tehénnek, a pihenőboxokat és az itatók előtti területet nem számolva. A pihenőbox-sorok közötti folyosó, valamint az etetőút 4,3 m széles, hogy a tehenek kényelmesen közlekedhessenek a folyosón és ne zavarják társaikat evés közben sem. Ha a csoportnagyság (túlzsúfoltság) miatt a takarmányért, a vízért, a pihenőhelyért folytatott versengés már túl kevés, akkor a tehenek nem esznek annyit, nem olyan egészségesek, vagy nem termelnek olyan jól, mint azelőtt. Tehát a tehén- csoportok létszámának növelésekor nagy körültekintéssel járjunk cl.
Ideális körülmények között a csoportnagyság, a takarmányozási és egyéb lehetőségekhez kell, hogy igazodjon. Ha a takarmány a csoport állatai számára korlátlan mennyiségben hozzáférhető (TMR technológia), különösen amikor a tehenek éhesek is, ez ösztönözheti az evést az egész nap folyamán. A működőképes tehéncsoport mérete füugg a pihenőhelyekért és ajászolszakaszokért folytatott versengés mértékétől, valamint a kényelmes pihenőhelyek számától, az istállón kívül töltött idő mennyiségétől, amikor a tehenek a kifutóban (karámban) vagy a fejőházban tartózkodnak.
Csoportosításkor, a friss fejős és az elsőborjas tehenek külön figyelmet érdemelnek. A friss fejős tehenek különösen sebezhetők — a túlzsúfoltság miatt kialakult —‚ túlzott mértékű versengésben. Ezek a tehenek gyorsan fáradtak, kimerültek lesznek a versengésben, könnyen megsérülhetnek vagy társaik félretolhatják őket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a laktáció korai szakaszában lévő teheneknek gyorsan kell táplálékhoz jutniuk ahhoz, hogy korán elérhessék a tejtermelési csúcsot és újra jó kondícióba kerülhessenek. Néhány tenyésztő arról számolt be, hogy ha a friss fejős tehenekből külön csoportot alkotott, az lényegesen javította a takarmányfelvételt és a tejtermelést. Ezen gazdaságokban végzett megfigyelések megerősítik azt az elméletet, hogy a korai laktációs stressz csökkentése miatt végzett csoportosítás nagy anyagi haszonnal jár.
Az elsőborjas tehenek számára szintén hasznos lehet az elkülönített csoportosítás. Ezen fiatal teheneknél a növekedésnek magasabbak a takarmányozás követelményei, az állatok mérete viszont kisebb és gyakran a „szamárlétra” alacsonyabb fokán helyezkednek el. Az ide vonatkozó kutatások azt mutatják, hogy az elsőborjas tehenek több tejet termelnek, több takarmányt fogyasztanak és több időt töltenek pihenéssel, ha társaiktól elkülönítetten, maguk között vannak.