Az öntözés praktikuma

1. AZ ÖNTÖZÉS KÖRNYEZETI ADOTTSÁGAI
1.1. Termesztőközegek az öntözésben
1.2. Az öntözés és a talaj
1.3. A talaj vízgazdálkodási jellemzőit befolyásoló tényezők
1.4. Az öntözővíz kezelése
1.5. Az öntözővíz hőmérséklete
1.6. Vízforrások
1.7. A vízhasznosítás lehetőségei
1.8. Az öntözés minősége
1.9. Az öntözőtelepek gazdasági értékelése
1.10. Öntözési technológiák
2. ÖNTÖZÉSI REND
2.1. Éghajlati jellemzők
2.3. Különböző célú öntözőtelep tervezéséhez ajánlott paraméterek
3. HIDRAULIKAI ISMERETEK
3.1. A víz jellemzői
3.2. Káros jelenségek a csőhálózatban
3.3. A víz szállítása
3.4. Csővezetékek méretezése
4. AZ ÖNTÖZŐRENDSZER ELEMEI
4.1. A vízkivételi művek
4.2. A szivattyúk
4.3. Csővezetékek és csatlakozó idomaik
4.4. Szárnyvezetékek
4.5. A víz szűrése 
4.6. Tápoldatok és kemikáliák kijuttatására szolgáló eszközök
4.7. Vízmennyiségmérők
4.8. Automatikus rendszervezérlés
4.9. A vízhálózat egyéb szerelvényei
5. AZ ESŐSZERŰ ÖNTÖZÉS
5.1. Előnyök
5.2. Az üzemeltetés problémái
5.4. A szórófejek
5.5. Öntözőberendezések
5.6. Az esőztető öntözőtelepek tervezése, telepítése, karbantartása
6. A MIKROÖNTÖZÉS
6.1. A csepegtető öntözés jellemzői
6.2. Csepegtető elemek
6.3. Felszín alatti csepegtető öntözés
7. DÍSZKERTEK ÖNTÖZÉSE
8. Az öntözőtelep fenntartása
8.1. Az öntözési idény előtti karbantartás
8.2. Az öntözőtelep üzemeltetése
8.3. Az öntözőtelep téliesítése
9. TÁPOLDATOZÁS
9.1. Alkalmazható műtrágyák
9.2. Tápoldatok készítése
9.3. A tápoldatok jellemzőinek mérése
10. FÜGGELÉK
10.1. Átszámítási táblázatok
10.2. Öntözőrendszer elemeinek rajz jelölése
10.3. Rain turbinás, felbukkanó (pop-up) szórófejek
10.4. Rain spray szórófejek
10.5. MP Rotator fúvókák
10.6. Sávszórók
10.7. Rivulis mini- és mikro szórófejek
10.8. SixTeam felszíni szivattyúk
10.9. Exa csőbúvár szivattyúk
10.10. Irritec Tandem csepegtetőcsövek
10.11. Irritec Multibar csepegtetőcsövek
10.12. Irritec Tape csepegtető szalagok
10.13. Rain i-Dial vezérlő programozása
11. ÖNTÖZÉSI SZAKKIFEJEZÉSEK
IRODALOMJEGYZÉK

A MIKROÖNTÖZÉS
A mikroöntözés gyűjtőfogalom, az ide tartozó öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a fixen telepített vízadagoló elemek kis nyomáson (< 2,5 bar), időegység alatt kevés (< 50 l/o) öntözővizet, pontszerűen juttatnak ki az öntözendő növények közelébe. A kijuttatóelemek keresztmetszete kicsi, a rendszer üzemeltetése során elsődleges kérdés a víz tisztasága.
Összehasonlítása más öntözési módszerekkel (árasztás, barázdás, hordozható esőztető) nehéz, mert a fent említett öntözési rendszerek esetében az öntözési fordulók hosszúak. A tervezés alapja a talaj vízvezető és tároló képessége, figyelembe véve az esetlegesen lehulló csapadék mennyiségét a túlöntözés elkerülésére.
A mikroöntözésnél a víz kis adagokban, naponta akár többszor is kijuttatható. A tervezés alapja a napi vízfogyasztás, nagy különbség az is, hogy nem öntözzük a teljes talajfelszínt. A víz mozgása egyirányú: lefelé mossa a sókat. Az egyik legfontosabb gyakorlati megoldása a csepegtető öntözés, mellyel az alábbiakban foglalkozunk. A csepegtető öntözés jellemzője, hogy a víz szétosztásában a talaj játszik elsődleges szerepet.

6.1. A CSEPEGTETŐ ÖNTÖZÉS JELLEMZŐI
6.1.1. ELŐNYÖK

 Kiegyensúlyozott növényfejlődés, nagyobb, jobb minőségű termés

Csepegtető öntözés alkalmazásával a gyökérzóna állandóan kellő nedvesen és levegőzötten tartható. Így a növény fejlődését ezek a tényezők nem korlátozzák, mint az esőszerű vagy barázdás öntözésnél. Az utóbbi módok esetében az öntözési fordulók hossza miatt a talaj tárolókapacitását is igénybe vesszük. A feltöltés során levegőtlen körülmények alakulnak ki, majd a víz fogyásával a növény egyre nagyobb energiát fordít a víz felvételére. Ezen jelenségek nem biztosítják az optimális növekedés feltételeit. Az állandóan nedves talajban a növényi tápanyagok feltáródása folyamatos.

 Pontos adagolás, kis vízveszteség

A csepegtető öntözőrendszer nagy számú adagolóelemmel rendelkezik, melyek magas kijuttatási egyenletességet biztosítanak. A rendszer felépítése lehetővé teszi a víz adagolását kis veszteséggel, a 95% fölötti hasznosulás könnyen elérhető. A vízmegtakarítás függ a növény faj/fajtájától, a talaj-, éghajlati körülményektől és az adott telep szakmai irányításának színvonalától. Az alacsonyabb vízszükséglet elsősorban a kis nedvesített felülettel van összefüggésben, ahonnan az evaporáció által alacsony a veszteség. Ugyancsak a kis nedvesített felszínnel kapcsolatos a kevesebb gyomnövény jelenléte, melyek víz- és tápanyagfogyasztók. Az egyenletes kijuttatás miatt nem szükséges a terület egyes pontjait túlöntözni, így ez is a kisebb vízszükségletet erősíti. A víz nem halad át a levegőn, mely jelentős (5-30%) párolgási veszteséget jelent.

A csepegtetőelemek általában fixen, az ellátandó növénynél telepítettek, így a vízpótlás minden szükséges időpontban könnyen kivitelezhető. Az öntözési fordulók tervezése egyszerű, lehetőség van napi nagyszámú (20-30 indítás) vagy állandó öntözésre. Az öntözés nem korlátozott az alkalmatlan szélsebesség miatt, annak nincs befolyása az eloszlás egyenletességére, az egyéb szántóföldi gépi és kézi munkáknak (növényvédelem, betakarítás) kicsi a befolyása.

Lejtős területeken is biztosítható az egyenletes kijuttatás. A rendszer lehetőséget ad az automatizálásra.

 Tápanyagok, kemikáliák kijuttatása

A tápanyagok igényelt mennyiségének és koncentrációjának kijuttatása a növény fejlődési állapotának és az időjárási körülményeknek megfelelően történhet. Lehetőség van a termés beltartalmi értékének és a termés mennyiségének együttes szabályozására. A mikroelemek kijuttatása egyszerű és pontos.

A tápanyagok adagolása a nedves zónába történik, ahol a gyökerek sűrűsége a legnagyobb. Így nincs kilúgzódás, mely tápanyagveszteség és a környezet szennyezéséhez vezethet. A keskeny, vízzel ellátott csíkban kevesebb a tápanyagot felhasználó gyomnövény.

 Kedvező növényegészségügyi körülmények

A növények levélzete szárazon marad, ez csökkenti a gombák, baktériumok és más kórokozók fertőzési veszélyét, csökken a vegyszerek felhasználása, így a termesztés költsége is. A növények életműködéséhez ez az öntözési mód kedvező, a kijuttatott víz nem hűt, az öntözővíz hatására nincs levélperzselés, a talaj levegőzöttsége állandóan jó. Elkerülhető az öntözést követő nagy mennyiségű csapadék kedvezőtlen hatása is.

Széles sortávolságú növények termesztésénél csökken a gyomosodás a sorközökben, mely irtása jelentős mennyiségű mechanikai munkát, vagy költséges gyomirtó vegyszert igényel.

 Energiatakarékosság

A kiépítése és üzemeltetése egyszerű. Egyes típusai már 0,5 bar nyomáson üzemeltethetők, így a szivattyúk maximális kapacitása kihasználható. Általában nem szükséges drága, nagy anyagigényű, 4 bar feletti nyomásálló anyagok és eszközök használata. Lehetőség van ejtőtartály használatára is.

A sorok közei szárazon maradnak, így a szedési, betakarítási munkák bármikor, könnyen elvégezhetőek.

 Rossz vízgazdálkodású területek öntözése

A folyamatos adagolás alacsony vízkapacitású homoktalajokon is lehetőséget ad az intenzív termelésre. A kis intenzitás miatt kötött, agyagtalajokon is alkalmazható.

 A magasabb sótartalmú vizek használata

A többi öntözési módszerhez képest magasabb sótartalmú vizeket is felhasználhatunk. Ez abból adódik, hogy a gyakori kijuttatás miatt a talajoldat nem szárad be.
Mivel a víz a levéllel nem érintkezik, így nincs perzselés. Kis víztöbblet (10%) kijuttatásával a sók folyamatosan a gyökérzóna alá lúgozhatók ki.

 6.1.2. AZ ÜZEMELTETÉS PROBLÉMÁI

 Eltömődés

Fizikai részecskékkel szennyezett víz esetén a csepegtetőelemek 0,4-1 mm közötti méretű járatai eldugulnak. Ezen szennyeződések különböző típusú szűrők alkalmazásával jól elkülöníthetők.
Magas oldott só, így kalcium-karbonát, vas- és mangántartalom esetén a kicsapódó sók, elsősorban a kijáratnál, elzárják az adagolóelemeket.

A víz kénhidrogén-, vas-, mangántartalma szinten elősegíti baktériumok megtelepedését a csőhálózatban. A meleg, tápanyagdús környezet lehetőséget ad más baktériumok gyors szaporodására az öntözőrendszer különböző pontjain, melyek a vízárammal sodródva eltömik a csepegtetőelemek bevezető nyílásait.

 A magas relatív páratartalom hiánya

Egyes kertészeti növények magas relatív páratartalmat igényelnek, melyet az alacsony kijuttatási párolgás nem fedez. Itt ködösítő, párásító szórófejeket is kell alkalmazni.

 Sófelhalmozódás a növény közelében

A víz által nedvesített talaj határánál (a „hagyma” alakú beázási kép felülete mentén) a sókoncentráció megnövekszik. Ha a csepegtetőcső rosszul telepített, vagy a kijuttatóelemek egymástól távol helyezkednek el, úgy a növény ebbe a magasabb sókoncentrációjú részbe kerülhet, ahol fejlődéséhez a körülmények nem ideálisak.

 6.2. CSEPEGTETŐELEMEK

 Az öntözőtelep vízkibocsátó elemei. A vízszállító csőből az elemeken átáramló víz elveszti nyomását és szabályozott mennyiségben jelenik meg a kilépő nyílásokon. A víz a talajra érve lefelé és oldalirányba szivárog, „hagyma” keresztszelvényű beázási alakot hoz létre a talajban. A beázási alak függ a talaj kötöttségétől. Nagy agyagtartalom esetén sekély és széles kiterjedésű, homokos talajon mély és keskeny lesz a beázás formája. Számos kialakítási forma ismeretes. A kis, 1 l/o teljesítményűek kifejlesztésének célja az öntözővezeték hosszúságának növelése volt. A nagyobb, 24-100 l/o teljesítményűek a miniszórófejek helyettesítésére kerültek forgalomba.

A csepegtetőelemeket tartalmazó csövek különböző falvastagságúak lehetnek. Ezt az értéket általában mil-ben, a coll ezredrészében fejezik ki. A 10 mil-es cső 250 μmm, vagy 0,25 mm falvastagságot jelent. A vastagabb falú csövek hosszabb élettartamúak, magasabb üzemi nyomás mellett használhatók, drágábbak. A legvékonyabb falúakat egy öntözési szezonra tervezik, a 10 mil értékű cső élettartama kb. 3 évre tehető. A 4 mil falvastagságú cső nem elég erős a kihúzás során fellépő erőkkel szemben, így ma használata nem javasolható. Szántóföldi körülmények között ma legáltalánosabban a 6 mil vastag cső használt, ez a típus adja az összes mennyiség kb. 80%-at.

A csövek anyaga nagy hőtágulással rendelkező polietilén, mely a felszínén a felmelegedés hatására nyúlik, kacskaringós alakot vesz fel. Ezt megakadályozhatjuk, ha a csövek végeit gumiszalaggal karóhoz rögzítjük.