Földrajz utazóknak

Előszó
1. A turizmus természetföldrajzi alapjai
2. Bevezetés a turizmusba
3. A fenntartható turizmus
4. A turizmus hatásai
5. Kereslet es kínálat a turizmusban
6. Árpolitika és árképzés, marketing
7. Kontinensek legfrekventáltabb turisztikai régiói
8. Tematikus egységek
9. Mellékletek
10. Fogalomtár
11. Irodalomjegyzék

Olaszország

Olaszország köztársaság, fővárosa Róma. Az olasz kormányzat figyelmét az I. világháború alatt kezdte felkelteni a turizmus, amikor jelzésértékű nagyságot ért el a fizetési mérleghez való hozzájárulása. Az új gazdasági szektor segítésére, támogatására semmilyen intézkedés nem született, kivéve, hogy bevezették a tartózkodási adót a turistákra, amely alkalmas volt valamiféle mérésre. Az adónemet egyébként már Ausztriában, Németországban és Franciaországban is használták ekkor. A helyi hatóságok szabadon vethették ki és használhatták fel ezt az adót az üdülőhelyek karbantartására és új létesítmények építésére. Olaszország látogatottsága 2006 óta folyamatos növekedést mutat, 36 millió főről 2015-re 51 millióra növekedett. A turizmusból származó bevételek a 2014. évi 45 milliárd USD-os szintről 39 milliárdra estek vissza.

Természeti adottságok

Olaszország Dél-Európában található köztársaság, amely magába foglalja az Appennin-félszigetet, a Földközi-tenger két legnagyobb szigetét (Szicília és Szardínia), illetve számos kisebb szigetet. Turisztikai szemmel nézve fekvésének köszönhetően közkedvelt hely a turisták számára. Jelentősebb tengerparti üdülővárosok például Nápoly (Tirrén-tenger), Bibione (Adriai-tenger), Genova (Ligur-tenger), Catania (Földközi-tenger).
Az országot északi irányból az Alpok határolja. Az Alpok folytatása az Appenninek. Hegységeinek köszönhetően Olaszország télen sem marad turisták nélkül, nagymértékű síturizmust bonyolít le. A hegyvidékeken található szállodák azonban nyáron sem üresek, főként az idősebb generáció pihen nyáron a hegyekben, a jól kiépített turistaútvonalak között.
Vulkanizmus a mai napig aktív a területen, sokan kíváncsiak a ma is működő vulkánokra (Vezúv, Etna, Stromboli).

Társadalmi adottságok

Olaszország az EU olyan tagországa, amelynek örökségét, kulturális viszonyait vizsgálva az egyik legváltozatosabb terület. A klasszikus észak-dél ellentét napjainkra már csak múlt időben említhető; a területi különbözőségek léteznek ugyan, de mára e kétarcú földrajzi modell megbomlani látszik. A ’70-es évektől fejlődésnek induló néhány köztes régióval új, de adottságaikat nézve nem egységes részek kerültek be az olasz gazdaság rendszerébe. A folyamattal az ország regionális tagozódása három- vagy négypólusú lett, hiszen az állam középső és északkeleti részén három régió – Toscana, Veneto, Emilia-Romagna – dinamikus gazdasági fejlődésével vívta ki magának a figyelmet. E terület külön elnevezést is kapott: Harmadik Olaszország. Ezek a vidékek átmenetet mutatnak az iparosodott északnyugati és a gazdaságilag elmaradott déli területek között. Gyors felemelkedésüket a helyi adottságoknak, az alulról jövő kezdeményezéseknek, az üzleti szellemnek, a kis- és középvállalkozói rétegnek, a magasan kvalifikált munkaerőnek és a jó közlekedési viszonyoknak köszönhetik.
Emilia-Romagna tartomány (területe: 22 124 km², lakossága: 3 931 924 fő, népsűrűsége: 177 fő/km², székhelye: Bologna):
A régió természeti adottságaiból adódóan a mezőgazdaság és a vele szoros összefüggésben álló élelmiszeripar fejlődött ki a legjobban. A kerti zöldségeket nagyüzemi szinten termelik a csak erre a régióra jellemző gazdasági formákban, a szövetkezetekben. Az ipari szektor jellegzetessége inkább az, hogy az itt levő ipari üzemek kis- és középvállalatokból alakultak ki. Ezek a kis- és középvállalatok sűrűn behálózzák a régió területét, és egy-egy területen jellemzően egy termék előállítása dominál. Méretükben ugyan kisvállalatokról van szó, a régió bevételének egyharmadát mégis az általuk termelt termékek, illetve export adja. Az ipar és a mezőgazdaság mellett jelentős a turizmus is. Az Adriai-tenger 50 km-es szakaszán 5 ezer szálloda működik az ehhez tartozó szolgáltatásokkal. A turistaforgalom nemcsak a nyári időszakban jelentős. A téli sportok kedvelői számára korszerű, biztonságos sípályákat létesítettek az Appennin-hegységben, így a síelést kedvelők nyáron is hódolhatnak kedvenc sportjuknak.
Friuli-Venezia Giulia tartomány (területe: 7844 km², lakossága: 1 186 244 fő népsűrűség: 152 fő/km², székhelye: Trieszt):
Földrajzi fekvése miatt nem rendelkezik jelentős mezőgazdasági hagyományokkal. A dombvidéken a szőlőtermesztés kiemelkedő. Utóbbi hozzájárult az igen fejlett bortermelő ipar és minőségi töményszeszgyártás kialakulásához. Az állattenyésztésben különösen a szarvasmarha-tenyésztés jelentős. Friuli-Venezia Giulia iparosodása az ágazat alapszektorainak fejlesztésével, nagyon kevés ipari létesítménnyel indult. A nehézipar hanyatlásával a kézműipar indult gyors fejlődésnek, amelyet családi kis- és középvállalkozások jellemeznek. E virágzó ágazatban különösen a gépgyártás, a textilipar és a bútorgyártás dominál. Triesztben az elmúlt századok során jelentős kereskedelmi központ alakult ki. A turisták számára a tartomány már az Osztrák–Magyar Monarchia idején is híres fürdőhelyeivel tette magát ismertté (Lignano Sabbiadoro, Grado). Az idegenforgalom kialakulásában fontos szerepet játszott a Tarvisiót átszelő autópálya megépítése, amelynek révén Olaszország közvetlen összeköttetésbe került Ausztriával. Trieszt felfejlődésével visszanyerte hatalmát az Ázsiával és Kelet-Európával folytatott tengeri kereskedelemben.
Liguria tartomány (területe: 5418 km², lakossága: 1 650 724 fő, népsűrűség: 307 fő/km², székhelye: Genova):
Néhány száz éve fontos ipari hagyományokkal rendelkezik. Milánóval és Torinóval alkotja az úgynevezett ipari háromszöget, Olaszország legjelentősebb ipari területét. Genovának jutott a kikötői és hajóépítői szerep. Jelentősége különösen megnőtt a 20. század ’50-es és ’60-as éveiben, amikor új ipartelepek jöttek létre Genova és Savona között, megváltoztatva ezzel a tartomány gazdasági arculatát. Ezekben az években a liguriai ipar fő szerkezeti elemévé vált a vaskohászat, a gépipar, a vegyipar és a kőolajipar, amelyek import alapanyagokból dolgoznak, és előnyös számukra egy nagy kikötő közelsége. Liguria már a 19. század második felétől a külföldi turisták kedvelt célpontja. Gazdaságának jelenleg is fő húzóereje az idegenforgalom, amelyre kedvező hatással van a Pó-síkság főbb városaival összeköttetést biztosító út- és vasúthálózat. Genova sokáig versengett a francia Marseille-jel a földközi-tengeri elsőségért.
Lombardia politikailag és gazdaságilag is Olaszország egyik legfontosabb régiója (területe: 23 861 km², lakossága: 9 000 000 fő, népsűrűsége: 378 fő/km², székhelye: Milánó):
Modern mezőgazdasággal és egyre nagyobb teret hódító szolgáltatási szektorral rendelkezik. A gazdasági fejlődés motorjai Milánó, Varese, Bergamo és Brescia megyék. A főbb ipari ágazatok közül legfejlettebb a fémfeldolgozás, a vegyipar, a textilipar, a gyógyszergyártás és az élelmiszeripar. Lombardián belül Milánó a legfontosabb vásárok színhelye is, aminek köszönhetően Lombardiát tekintik Olaszország kereskedelmi központjának. Itt található a kereskedelmi centrumok 25%-a. Kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően Lombardiában a turizmus is sikerágazat. Évente mintegy 6 millió turista tesz itt látogatást. Iparosított mezőgazdasága az állattenyésztésen, azon belül főleg marhatenyésztésen alapul, amely szoros összefüggésben áll az élelmiszer- és húsfeldolgozó szektorral. A tartomány jelenleg legnagyobb ütemben haladó gazdasági ágazata a szolgáltatás. Fontos szempont a gazdaságban, hogy Milánó székhellyel Európa egyik legfontosabb tőzsdéje mellett nagybankok, pénzügyi, befektető- és tanácsadó intézmények vannak jelen, amelyek többsége online hálózatán keresztül köti a régiót a határon túli országokhoz.
Veneto tartomány (területe: 18.365 km², lakossága: 4.452.793 fő, népsűrűség: 240 fő/km², székhelye: Velence):
A közelmúltban fejlődött ki hagyományok nélkül, szemben például a lombard és a piemontei textiliparral, amelynek komoly hagyományai vannak. Az alapanyagokat feldolgozó iparágak a 20. században alakultak ki és Velence környékére összpontosulnak. Az iparágakat kedvezően befolyásolja Velence közelsége, amely Trieszt után az Adria második legnagyobb kikötője. Másik fontos ipari központ Verona, ahol a vezető szerep a gépgyártó, az élelmiszeripari és a nyomdaipari ágazatoké. Az élelmiszeripar főként a cukorrépa-termelő területekben gazdag Rovigo megyei cukorfinomítókra, valamint a bortermelő központokra támaszkodik, ahol minőségi szeszgyártás is folyik. Veneto tartományra jellemző az úgynevezett ipari övezet, azaz egy bizonyos termelési körre szakosodott területek létesítése. Földrajzi fekvésének köszönhetően Veneto és főleg Velence az elmúlt századok során virágzó nemzetközi kereskedelmi központ volt. Ma a kereskedelmi árucsere legfontosabb városa Verona. Három repülőtérrel is rendelkezik: Venezia-Tessera, Verona-Villafranca és Treviso-Sant’Angelo. Az idegenforgalmat illetően Veneto megelőz minden más tartományt. Velencébe minden évben kb. 10 millió turista látogat el. Ez a szám már önmagában is kiemelkedő, de még érdekesebb, ha figyelembe vesszük, hogy a történelmi központ lakóinak száma összesen 70 ezer fő. A tartományi városokon kívül Venetóban található az Alpok egyik legszebb része, a Dolomitok is, a híres Cortina d’Ampezzo. Sűrűn látogatottak a tengerparti fürdőhelyek is (Jesolo, Chioggia, Lido di Venezia).
Piemonte tartomány (területe: 25 399 km², lakossága: 4 294 127 fő, népsűrűség: 169 fő/km², székhelye: Torino):
Lombardia után a legiparosodottabb régió. A gazdaság legfőbb ágazata a nehézipar és a gépgyártás, ezen belül is az autógyártás (FIAT). A tartomány gép- és vegyipara környezetvédelmi szempontból Európában a legmodernebbek közé tartozik. Mezőgazdaságának fő ágazata a szőlőtermelés. A turizmust illetően a régióban elsősorban a téli sportok kedvelői találják meg számításukat, mivel a tartomány alpesi világversenyek, sőt, téli olimpia megrendezésére alkalmas infrastruktúrával rendelkezik.
Toscana tartomány (területe: 23 000 km², lakossága: 3,6 millió fő, népsűrűsége: 156 fő/km², székhelye: Firenze):
Toscana virágzó kulturális turizmusa kitűnő minta lehet egy feljövőben lévő magyarországi idegenforgalmi régió számára is. Toscana természetföldrajzilag három szóval jellemezhető: tenger, dombok, hegyek. Legnagyobb értéke kulturális emlékeiben és hagyományaiban keresendő. Legfőbb adottságai közé olyan nagy múltú városok tartoznak, mint Pisa, Siena, Firenze és San Gimignano. A területen látható művészettörténeti alkotások, ritkaságok a régió sikereinek alapját képezik. Mindezeket kiegészítik a tradicionális rendezvények, a változatos kulináris élményeket nyújtó borkultúra és a gasztronómia. E hely utánozhatatlan hangulatát kettőssége adja: a vidékies atmoszféra a nyugalmat, a nagyvárosi pezsgés a hely dinamizmusát biztosítja. Toscana turisztikai választékát is az előbb említett elemek alkotják. A régió idegenforgalmának kialakulása nem új keletű, már az ókori Róma vezető tisztviselői is felkeresték a toszkán tengerpartot és a gyógyfürdőket.
A tartomány Itália legjelentősebb művészeti körzetének számít, amely két kulturális felvirágzást élt meg. A reneszánsz bölcsőjének számító Firenze (25. ábra) és legjelentősebb vetélytársai, Siena, a középkor Manhattanjének is nevezett San Gimignano, valamint Pisa emlékei világszerte ismert és keresett idegenforgalmi célpontok. Aki viszont a kulináris örömök híve, remek borokat, ételeket talál itt. Toscana évente közel 3,5 millió turistát fogad, ehhez nagyban hozzájárul az a tény, hogy a gazdag történelmi örökségen túl nagy művészek alkotásai kereshetők itt fel.
Lazio tartomány központja Róma, a hajdani Római Birodalom központja. Területén található a Vatikán, a katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama (0,44 km2). Róma Olaszország és Európa egyik legnagyobb városa. Területe 1285 km², lakossága kb. 2,5 millió.
Torino és Milánó mellett a harmadik legfontosabb ipari központ Olaszországban. Méltán híres könnyű-, nehéz- és kézműipara. Róma az őskori kis pásztorfaluból lett a világ fővárosa, a civilizáció kezdeti korszakát és a modern nyugatot összekötő város.

A turizmus jellemzői Olaszországban

Olaszország Franciaország és Spanyolország után Európa legkedveltebb úti célja. Komplex kínálatában a síeléstől a természetjáráson, termálturizmuson, tengerparti pihenésen, művészettörténeti alkotások meglátogatásán keresztül minden megtalálható.
Olaszország turisztikai elemzése több tanulsággal szolgál. Az elemzők részéről számos kritika éri a turizmusgazdaság jelenlegi állapotát, azt, hogy miként szól bele fejlesztésébe a politika, vagy éppen nem szól bele, amikor szükséges lenne.
A statisztikákból és a feldolgozott anyagokból a lentebb felsorolt problémák összegezhetőek:
Bár a történelmi hagyományok és az adottságok mind jobb és jobb turisztikai eredményekre jogosítanák fel az országot, a nagy versenytársakhoz, Spanyolországhoz és Franciaországhoz képest lemaradás mutatható ki. Az okok között gyakran visszatérő elem a régiós széttagoltság, ami miatt nincs egységes országkép és turizmusfejlesztés, a kínálati, hirdetési megjelenés szétaprózódottsága, amely így nem kellőképpen hatékony. A szolgáltatói szervezeti háttér is széttöredezett, részben ezzel is magyarázható, hogy a szezonalitási mutatókban rendkívül nagy a deficit a versenytársakhoz képest. A szállodákban dolgozók képzettségbeli, végzettségi szintje is rosszabb, mint sok más országban. A felmérések szerint az utazókat zavarják a szerintük indokolatlanul magas árak, amelyek egyébként versenyhátrányt okoznak, hisz fapados repülővel nincs messze az olcsóbb spanyol tengerpart.
Eredményes és fenntartható növekedési pályán haladó turizmusszektorhoz erős hazai utazási kereslet kell.