Juhok és kecskék betegségei - A gazdaságok gyakoribb állatbetegségei IV.

Bevezetés 
1. Baktériumok okozta fertőző betegségek 
1.1. Lépfene 
1.2. Clostridiumok okozta betegségek 
1.3. Gázoedemák (rosszindulatú vizenyő; a juh bradsotja; fertőző elhalásos májgyulladás; sercegő üszök) 
1.3.1. Rosszindulatú vizenyő 
1.3.2. A juhok bradsotja 
1.3.3. Juhok fertőző elhalásos májgyulladása 
1.3.4. Sercegő üszök 
1.4. Enterotoxaemiák 
1.4.1. Bárányvérhas (Clostridium perfringens B okozta enterotoxaemia) 
1.4.2. Struck (csapás, gutaütés) (Clostridium perfringens C okozta enterotoxaemia) 
1.4.3. Juhok és kecskék enterotoxaemiája (Clostridium perfringens D okozta enterotoxaemia) 
1.5. Clostridiumok okozta intoxikációk 
1.5.1.Tetanus 
1.5.2. Botulismus 
1.6. Listeriosis 
1.7. Sajtos nyirokcsomó-gyulladás 
1.8. Dermatophilosis 
1.9. Coli-hasmenés 
1.10. Coli-septikaemia 
1.11. Szalmonellózis 
1.12. Necrobacillosis 
1.13. Panaritium (juhok „büdös sántasága”, lábvégrothadás) 
1.14. A juh és kecske pasteurellosisai 
1.15. A juh és kecske brucellosisa 
1.16. Campylobacterek okozta vetélés 
1.17. Mycoplasmosisok 
1.17.1. Fertőző elapasztás 
1.17.2. Légzőszervi mycoplasmosis (atípusos pneumonia) 
1.17.3. A juh Mycoplasma ovis okozta betegsége 
1.17.4. Kecske ragadós tüdőlobja 
1.18. Chlamydiosis 
1.19. Staphylococcusok okozta betegségek 
1.19.1. Tőgygyulladások 
1.19.2. Morel-féle betegség 
1.20. Fertőző keratoconjunctivitis 
1.21. Q-láz 
1.22. Paratuberkulózis 
2. Vírusok okozta fertőző betegségek 
2.1. Aujeszky-betegség 
2.2. A juh és kecske adenovírusok okozta tüdő- és bélgyulladása 
2.3. Bornai-betegség 
2.4. Juh- és kecskehimlő 
2.5. „Kéknyelv” betegség (Bluetongue) 
2.6. Louping ill („ugró betegség”) 
2.7. Varas szájfájás (fertőző hólyagos bőrgyulladás) 
2.8. A juh „border disease” kórképe 
2.9. Ragadós száj- és körömfájás 
2.10. Veszettség 
2.11. A juh tüdőadenomatosisa 
2.12. Maedi-visna 
2.13. A kecske arthritis-encephalitise 
2.14. Schmallenberg-vírus okozta betegség 
3. Gyakoribb anyagforgalmi és hiánybetegségek 
3.1. Újszülött bárányok eléhezése, kihűlése 
3.2. Egyszerű emésztési zavar 
3.3. Bendőacidózis (heveny bendőmegterhelés, „bezabálás”, tejsavmérgezés) 
3.4. Bendőalkalózis 
3.5. Bendőrothadás 
3.6. Bendőfelfúvódás 
3.6.1. Szabad gáz okozta felfúvódás 
3.6.2. Habos erjedéses felfúvódás 
3.7. Ketózis 
3.8. Gyapjúrágás 
3.9. Szív- és vázizom-elfajulás 
3.10. Bárányok enzooticus ataxiája (rézhiány; swayback) 
3.11. Magnéziumhiány (tetania) 
3.12. Angolkór 
3.13. Csontlágyulás 
3.14. Jódhiány 
3.15. Húgykövesség 
3.16. Hüvelyelőesés, méhelőesés 
3.17. Néhány gyakoribb mérgezés 
3.17.1. Rézmérgezés 
3.17.2. Konyhasómérgezés 
3.17.3. Nitritmérgezés 
3.17.4. Gombatoxinok okozta betegségek 
4. Parazitózisok (élősködők okozta betegségek) 
4.1. Rühösség 
4.2. Bagócslárva-betegség 
4.3. Paklincsosság 
4.4. Kokcidiózis 
4.5. Cryptosporidiosis 
4.6. Tüdőférgesség (légcsőférgesség) 
4.7. Gócos tüdőférgesség 
4.8. Gyomor- és bélférgesség 
4.9. Galandférgesség 
4.10. Kergekór 
4.11. Májmételykór 
4.12. Lándzsásmételykór 
4.13. Bendőmételykór 
4.14. Néhány szempont és javaslat a belső élősködők elleni védekezéshez 
5. Gyógyszerbeadás 
Felhasznált irodalom 

2.7. Varas szájfájás (fertőző hólyagos bőrgyulladás)
Mi okozza a varas szájfájást?
Az igen nagy ellenálló képességű himlővírus, a Parapoxvírus okozza, amely a porban, az istállóban, annak berendezési tárgyain és a gyapjúban is évekig életképes maradhat. Iránta fogékony a kecske, sőt az ember is.
Mikor fordul elő a varas szájfájás?
A betegség igen régóta ismert, a világon mindenütt előfordul, ahol juhtenyésztés folyik, így nálunk is.
A fertőzést valamely állományba legtöbbször a betegségen átesett, tünetmentes juhokkal, kecskékkel cipelik be, de éppen a kórokozó nagy ellenálló képessége miatt a ragályfogó tárgyak, a por, az alomanyag, a gyapjú, a szállítóeszközök, sőt a takarmány és az ivóvíz is közvetíthetik.
Főként a fiatal bárányok, gidák betegszenek meg, mert anyjuk tőgyén és a csecsbimbókon lévő elváltozásoktól az ellés után tömegesen fertőződnek. Később enyhülnek a tünetek, de a vírus az állományban és annak környezetében hosszú ideig fennmarad, veszélyeztetve ezzel az újonnan betelepített állatokat.

 
37. kép. Az első esetek tüneteit sokszor észre sem vesszük
(Dr. Böő István felvétele)

 38. kép. Később jól látható elváltozások az ajkakon, a fogínyen,a száj és a nyelv nyálkahártyájában.
Pörkös felrakódások a száj- és az orrnyílás környéki bőrben, szövetsarjadzás az alsó fogsor ínyében
(Dr. Dobos-Kovács Mihály felvételei)

Ugyanaz a juh többször is megbetegedhet, mert a betegség kiállása csak rövid ideig tartó immunitást biztosít.
Endémiásan fertőzött állományokban az újszülöttek a föcstej által életük első heteiben valamelyes mértékű passzív védettséget nyernek.
Amikor a tünetmentes, de vírushordozó állatokat valamilyen hajlamosító, gyengítő hatás éri (pl. szállítás, tartási, takarmányozási hibák stb.), a betegség náluk „fellángolhat”. Egy-egy állományban gyorsan terjed, 6-8 hét alatt lezajlik.

 Milyen tünetei vannak a varas szájfájásnak?
A vírus az esetek többségében a száj nyálkahártyáján keresztül, ritkábban bőrsérüléseken át jut be a szervezetbe, s ennek megfelelően a száj- és a nyelv nyálkahártyáján, a fogínyen, az ajkakon, ritkábban a lábvégeken és nemi szervek bőrén himlős elváltozásokat okoz.
A bőrön lévő elváltozások jellegzetesek: a bőr foltokban kipirul, a folt közepén lencsényi szürke göb képződik, amely hólyaggá alakul át, később elgennyesedik, felreped, tartalma pörkké szárad, végül a pörk leválik, helyén hegesedett és besüppedt ún. himlőhely marad vissza. Ez kedvező feltételeket teremt egyéb gennyesztő és más baktériumok bejutásához, gyakori, hogy a varas szájfájás, pl. büdös sántasággal, szoptató anyáknál tőgygyulladással párosul. Szövődmény hiányában ezek az elváltozások 4-6 hét alatt heg visszamaradása nélkül is gyógyulhatnak.
Fiatal bárányokban 3-8 napos lappangási idő után a szájszegletben, innen kiindulva az ajkakon, a száj nyálkahártyáján, a szájpadláson, a fogínyen, a nyelven, az orrnyílások körül göböket, majd pörkös felrakódásokat látunk. A szájban lévő elváltozások (szabálytalan alakú fekélyek) olyan fájdalmasak, hogy az állatok enni sem tudnak. Ritkábban a test gyapjú borította részein is megjelennek a himlős elváltozások, amelyek közül a lábvégeken lévők sántaságot, a tőgyön és csecsbimbókon lévők pedig a szoptatás „megtagadását” eredményezik.
A megbetegedési arány 15-30%, az elhullások azonban általában 10% alatt maradnak, ezt akkor léphetik túl, ha főként a száj elváltozásai dominálnak, vagy ha szövődmények lépnek fel.
A gyógyulási idő 1-1,5 hónap, a pörkök leválnak, helyük hegesedés nélkül gyógyul.
Kecskékben elváltozások főként a szájszögletekben, a pofa, az ajkak és az orr bőrén vannak, néha a tőgy bőrén kiütések, ezek összeolvadásával szemölcsök jelennek meg.

 
kép. A szájon és az orron vastag pörkös felrakódás
(Dr. Böő István felvétele)

kép. Súlyos szájbeli elváltozások (göbök, kimaródások, fekélyek) felnőtt állaton
(Dr. Hajtós István felvétele)

Megelőzés, védekezés a varas szájfájás ellen
Nem fertőzött állományoknál: járványvédelmi szabályok betartása, behurcolás megelőzése, vásárolt állatok karanténozása.
Beteg állatok elkülönítése, tartási, takarmányozási körülmények javítása, különös tekintettel a könnyen rágható takarmányok adására.
„Házilag” a szájüregnek és a száj környékének enyhe fertőtlenítős öblítése, az evést akadályozó pörkök kíméletes eltávolítása és A-vitamint, cinket is tartalmazó hámosító kenőcsös, szükség esetén antibiotikumos kenőcsös kezelése javasolható. A lábvégek fertőtlenítő lemosása, az esetleges szövődmények miatt állatorvosi ellátás.
Frissen fertőzött állományok valamennyi még tünetmentes egyedének vakcinázása.
A vakcinázások időpontját, a vakcinák milyenségét, a vakcinázás módját természetesen minden esetben az állatorvos határozza meg!
A fertőzött állományok zártak, azokból eladni, főként exportra szállítani tilos!

Közegészségügyi vonatkozások
Ügyeljünk arra, hogy fertőzött vagy beteg állatokkal való foglalkozásnál minden esetben gumikesztyűt viseljünk, mert bőrsérüléseken keresztül fertőződhet az ember is. Ilyenkor a kézen, a kéz közvetítésével egyéb bőrfelületeken (pl. a fejen) bőrkipirulás, göbök, pörkök jelennek meg.