Gyakorlati Tudástár (PDF)
kategóriák

Gépek a fakitermeléshez

Szerző: Dr. Horváth Béla
újdonság
Ár: 2500 Ft
Kosárba
pénztárhoz

Magyarországon az érdemi erdészeti gépesítés kezdete az 1950-es évek elejére tehető. Első meghatározó, már gépnek nevezhető eszközünk a motorfűrész vagy láncfűrész volt, amely a maga idejében forradalmasította a fakitermelést. A motorfűrészek megjelenését követően nyertek teret mellettük a fakitermelésben a különböző döntő, gallyazó és daraboló gépek. Az erőgépek megjelenésével és folyamatos fejlődésével párhuzamosan jelentek meg a különböző fakitermelési műveletek munkagépei is, amelyek fejlesztése szintén folyamatos. Ezek a gépek a korszerűen gépesített erdőgazdálkodók, erdészeti gépes vállalkozások számára ma már nélkülözhetetlenek. A fakitermelés az erdészeti munkák egyik legveszélyesebb tevékenysége, ezért magas fokú gépesítése elengedhetetlen. A Gépek a fakitermeléshez című összeállítás 43 oldalon, összesen 84 ábra és kép segítségével mutatja be a terület gépeinek szerkezeti felépítését, működését, fontosabb üzemeltetési előírásait. Az összeállítás hasznos segítséget nyújt a fakitermelés gépesítése iránt érdeklődők, továbbá az ezeket a gépeket beruházni szándékozók számára.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 44 oldal
ISBN/ISSN: 978-963-575-036-8
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Előszó
1. Fakitermelés gépeinek rendszerezése 
2. Döntés gépei 
2.1. Tuskóirtásos döntés gépei 
2.2. Motorfűrészek 
2.2.1. Motorfűrészek szerkezeti felépítése 
2.2.2. Motorfűrész motorok 
2.2.3. Motorfűrész tengelykapcsolók 
2.2.4. Motorfűrészek fűrészelő része 
2.2.5. Motorfűrészek kiegészítő elemei 
2.2.6. Motorfűrészek üzemeltetése 
2.3. Tisztítófűrészek 
2.4. Döntőfejes gépek 
2.4.1. Ütőkéses döntőfejes gépek 
2.4.2. Nyomott késes döntőfejes gépek 
2.4.3. Fűrészláncos döntőfejes gépek 
2.4.4. Fűrésztárcsás döntőfejes gépek 
2.4.5. Döntőfejes gépek üzemeltetése 
2.5. Többműveletes gépek döntő funkcióval 
3. Gallyazás gépei 
3.1. Álló fán gallyazók 
3.1.1. Metszőollók 
3.1.2. Teleszkópos ágvágók 
3.1.3. Mászókeretes láncfűrészek 
3.1.4. Űrszelvényvágó körfűrészek 
3.2. Döntött fán gallyazók 
3.2.1. Csigás csoportos gallyazógépek 
3.2.2. Láncos csoportos gallyazógépek 
3.2.3. Gallyazó motorfűrészek 
3.2.4. Ívkéses gallyazógépek 
3.2.5. Forgógyűrűs gallyazógépek 
3.3. Többműveletes gépek gallyazó funkcióval 
3.4. Gallyazógépek üzemeltetése 
4. Darabolás gépei 
4.1. Egyenkénti darabolás gépei 
4.2. Csoportos darabolás gépei 
4.3. Többműveletes gépek daraboló funkcióval 
Irodalom 

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

2.2.4. Motorfűrészek fűrészelő része
A fűrészelő rész feladata a tulajdonképpeni hasznos munkavégzés. Fő részei:

  • a vezetőlemez;
  • a fűrészlánc;
  • a láncfeszítőszerkezet;
  • a láncfék és
  • a lánckenőberendezés.

Vezetőlemezek:
A vezetőlemezek (5. ábra) – melyek három acéllemezből sajtolt szendvicsszerkezetek – rendeltetése a fűrészlánc vezetése, és a vágásoknál a sík felület biztosítása. A fűrészlánc hajtótagjai a lánckereket elhagyva a vezetőlemez hornyában futnak, illetve egyes vezetőlemezeken a fűrészlánc futását segítő orrkerék is található (6. kép). A horony pereme a nagy kopásállóság biztosításához edzett, vagy kopásálló keményfémmel (pl. stellit) feltöltött. A vezetőlemez a forgattyúházból kiálló két tőcsavarra helyezhető fel, és két csavaranyával, a lánckerék-fedélen keresztül erősítjük a fűrész támasztó oldali részére.

        
5. ábra. Vezetőlemezek: a) orrpáncélos (durromatic); b) orrkerekes (rolomatic);
c) cserélhető orrkerékbetétes


6. kép
. Orrkerekes vezetőlemezek
(forrás: Oregon Co.)

Fűrészláncok:
A fűrészláncok a fakitermelés gépeinél a legjobban elterjedt forgácsoló szerkezetek. Motorfűrészeken, továbbá vezetőlemezes döntő-, harveszter- és processzorfejeken is megtalálhatók.

Korábban az un. tépőfogas fűrészláncokat használtuk. A tépőfogas fűrészláncok működése közben az élezett fogak vágták át a rostokat, a tisztítófogak pedig eltávolították a keletkező forgácsot. A fűrészláncba vezetőszemek is beépültek, melyek vezették a futó fűrészláncot a vezetőlemez hornyában. A tépőfogas fűrészláncok csak a fa rostjaira merőlegesen működtek megfelelően. A szög alatti vágás esetében érdes, tépett rostú a vágásfelületük, bizonytalan a vágáspontosságuk.

A fűrészláncok jelenleg használt változata a gyalufogas fűrészlánc (7. kép), melynek fő szerkezeti elemei (6. ábra) a balos- (2) és a jobbos gyalufog (3), a vezetőszem (1), a heveder (4) és a szegecs (5). A fűrészlánc-elemeket szegecseléssel végtelenített lánccá egyesítjük, majd a lánckerékből és a vezetőlemezből álló vágószerkezetre szereljük fel. Három szegecs távolságát felezve kapjuk meg a fogosztást (láncosztást), melynek napjainkban lehetséges értékei: 1/4” (6,35 mm); 0,325” (8,25 mm); 3/8” (9,32 mm); 0,404” (10,26 mm) és 3/4” (19,05 mm). A fogosztásnak meg kell egyezni a fűrészláncok hajtásához használt lánckerekek (csillagkerekek) osztásával. Jellemző még a fűrészláncra a vezetőszem vastagsága, melynek lehetséges értékei: 1,1 mm; 1,3 mm; 1,5 mm és 1,6 mm.

 
6. ábra. Gyalufogas fűrészlánc és részei:
a) összeszerelt fűrészlánc; b) részek
1. vezetőszem; 2. balos gyalufog; 3. jobbos gyalufog; 4 heveder; 5. szegecs


7. kép
. Gyalufogas fűrészlánc (forrás: Oregon Co.)

A lánckerékkel meghajtott, és a vezetőlemezen futó fűrészlánc forgácsolással vágja át a fát. A forgácsolást a gyalufogak végzik, melyek élét úgy alakítjuk ki, hogy a fa rostjaira merőlegesen, illetve azokkal szöget bezárva (szélső esetben azokkal párhuzamosan is) alkalmasak a fa forgácsolására. A gyalufogon a forgácsolóéllel ellátott vágófej, és a fogásmélységet meghatározó mélységhatároló található. A forgácsolóél a foglapból kiindulva először a lap síkját követi, majd a kihajtáson fut a lapsíkra merőleges gyalusíkra, létrehozva az élcsúcsot. Ez a megoldás biztosítja, hogy a forgácsolóél a függőleges és a rá merőleges síkban is forgácsol. Az élcsúcs (vagy fogcsúcs) normál, lekerekített és sarkos kialakítású lehet. A mélységhatároló és a forgácsolóél közötti távolság határozza meg forgácsolás közben a fogásmélységet. A fűrészláncban – ahhoz, hogy a forgácsolás mindkét vágásfelületen szabályszerűen folyjon – felváltva kétféle (balos és jobbos) gyalufog található, megfelelő osztással, és a fűrészlánc hossza által meghatározott számban. A két gyalufog együtt dolgozik, és alakítják ki a fűrészrést. A gyalufogak között a láncban vezetőszemek találhatók. A vezetőszem lába a vezetőlemez hornyába nyúlik be, és biztosítja a horony menti futást. A vezetőszem lábon esetenként horony is található, mely a lánckenőolajat a szegecsekhez vezeti. A gyalufogakat és a vezetőszemeket megfelelő elrendezésben hevederekkel kapcsoljuk össze olyan szegecseléssel, amely a szemek egymáshoz viszonyított akadálytalan elmozdulását teszik lehetővé, így lesz a fűrészlánc végteleníthető és a vezetőlemezen futtatható.

Fűrészelés közben a fűrészlánc nagy sebességgel, és a vezetőlemez horonyperemén viszonylag nagy felületi nyomással fut. Működése közben forgácsolási és a súrlódással összefüggő ellenállások lépnek fel. A forgácsolási ellenállás a fűrészrés méretével és a fogásmélységgel meghatározott forgácsolási szelvénytől, a fafajtól, a faanyag nedvességtartalmától, a forgácsolási sík és a rostok által bezárt szögtől függ. A fűrészlánc futása közben súrlódások a fűrészlánc csuklópontjain, a lánc és a vezetőlemez között (a horonyperemen és a horonyfalon), valamint a gyalufogak fűrészréssel érintkező felületein lépnek fel. A fellépő ellenállások határozzák meg a fűrészlánc hajtásához szükséges teljesítményt:

ahol:    k: egy láncelem ellenállása,
            l: a vágásban résztvevő lánchossz,
            t: a fűrészlánc osztása,
            v: a fűrészlánc sebessége.

A fűrészlánc működésekor fellépő ellenállások egy része tehát a forgácsolással függ össze, melyek megfelelő szerszámélezéssel ugyan kismértékben csökkenthetők, de alapvetően nem változtathatók meg. Ugyanakkor kenéssel jelentősen befolyásolható a vezetőlemez és a fűrészlánc közötti súrlódás. A lánckenés a más helyeken ma már nagyon ritkán használt szóróolajozás. Ennek az a magyarázata, hogy a kisméretű motorfűrészben nincs hely a kényszerolajozás elemeinek elhelyezéséhez, az olaj hűtéséhez és tisztításhoz. A lánckenéshez korábban hagyományos, de nagy viszkozitású olajokat használtuk azért, hogy a nagy láncsebesség mellett is megfelelő minőségű kenés jöjjön létre. A hagyományos olajok azonban a környezetre károsak, ezért először az olajfogyasztás csökkentésére törekedtünk. A szóróolajozás azonban nem csak a súrlódás csökkentését szolgálja, hanem leszóródás közben magával viszi a súrlódás közben keletkező hő egy részét és a szennyeződéseket is. Ezért az utóbbi időben az olajfelhasználást a jobb kenés-, hűtés- és tisztítás érdekében kismértékben növeltük, de a felhasznált lánckenőolaj ma már általában nem ásványi, hanem növényi eredetű, ezért környezetbarát, és gyorsan lebomló.

Láncfeszítőszerkezetek:
A láncfeszítőszerkezet a motorfűrész rönktámasz felöli oldalán, a lánckerék-fedél alatt van elhelyezve. A fűrészlánc feszességét (7. ábra) a lánckerék-fedél furatán keresztül a feszítőcsavarral (1) szabályozzuk.

A fűrészláncot annyira kell megfeszíteni, hogy az a vezetőlemez alsó élén felfeküdjön, ne lógjon be, de kézzel még könnyen körbe lehessen forgatni. A helyes láncfeszesség elérésekor a lánckerék-fedelet rögzítő csavarokat meg kell húzni (8. kép).

  
7. ábra. Fűrészlánc feszességének szabályozása: 1. feszítőcsavar


8. kép
. Lánckerék-fedél a rögzítő csavarokkal (forrás: Andreas Stihl Kereskedelmi Kft.)

Láncfékek:
A láncfék (8. ábra) a felvágódó motorfűrész fűrészláncának – mely fej-, váll- és kézsérülést okozhat – gyors lefékezését biztosítja. A láncfék szalagos rendszerű, és az első kézvédő működteti (9. kép).           

 
8. ábra. Láncfék szerkezete:
1. kézvédővé kialakított láncfék-kar;
2. fékszalag feszítő rugó; 3. önzáró szalagfeszítő emelő; 4. fékszalag;
5. kapcsolódob a szerelt lánchajtó-kerékkel (csillagkerékkel)


9. kép. Láncfék (forrás: Andreas Stihl Kereskedelmi Kft.) 

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai