„Látlelet” agrár-figyelő blog
Szántsak vagy ne szántsak? Döntsön a gazda!

2024/01/17

Hagyományos talajművelés: pozitív kölcsönhatások

Abban feltétlenül igaza van Gyuricza Csaba professzornak, hogy Magyarország szántó ország, hiszen generációk tanulták ezt a hazai agráregyetemeken és a középiskolákban. A Debreceni Egyetem több mint három évtizedes komplex talajművelési tartamkísérletei – amelyet Nagy János professzor vezetett - a talajművelés, a trágyázás, az öntözés, a vetésváltás összefüggéseit vizsgálták. A kutatási eredményeik azt igazolják, hogy ezek a termesztési tényezők nem függetlenek egymástól, kölcsönhatásuk pozitív. Amikor a gazda a változtatás mellett dönt, minden tényezőt mérlegelnie, változtatnia kell.

Megállapították egyebek között, hogy a talajművelés hatása lényegesen eltért az öntözött és az öntözés nélküli művelés mellett. Ha nem öntöztek, akkor aszályos években az őszi szántás és a szántás nélküli művelés közel azonos termést adott. Átlagos csapadékellátottságú években öntözés nélkül az őszi szántás 15 százalékkal nagyobb hozamot jelentett. Amikor öntöztek, az őszi szántás bizonyult a legkedvezőbbnek, aszályos években 6-7 százalékkal, átlagos esztendőkben 28 százalékkal magasabb volt a hozam a szántás nélküli műveléshez képest.

Az öntözés hatása egyértelműen az őszi szántás után vetett kukoricában volt a legkedvezőbb. Az öntözés mellett a szántás nélküli termesztés nem ajánlható, mert a terméstöbblete szignifikánsabban kisebb, mint az őszi szántás mellett.

Összefoglalva, a kísérletek eredményei azt mutatták, a termés mennyiségére a műtrágyázásnak 48, az öntözésnek 28, a talajművelésnek 18 százalék hatása van.

Regeneratív mezőgazdálkodás: országos kísérlet lehet

A gazdák többsége a hagyományos gyakorlatot ismeri és alkalmazza. A 2022-es aszály, amely ezer milliárd forint kárt okozott a hazai mezőgazdaságnak, őket is arra ösztönözheti, hogy más módszereket is tanulmányozzanak. Egyikük lehet a talajmegújító, az úgynevezett regeneratív gazdálkodás. Ennek legismertebb érvei közé tartozik, hogy föl kell hagyni a szántással, a talajok fizikai, biológiai bolygatásával. A szántás helyett mulcshagyó művelési gyakorlatot ajánlanak, amely javítja a talajéletet, jobban megtartja a vizet, elnyomja a gyomokat, véd a talaj eróziója ellen.

Dale Strickler, a regeneratív gazdálkodás ismert kutatója szerint hat szabályt kell betartani a siker érdekében: hagyd abba a talajművelést, tarts takarónövényt a talaj felszínén, az év minden napján legyenek gyökerek a talajban, adj szerves anyagot a talaj felszínéhez, hasznosítsd a napfényt a legtöbb napon keresztül, használj mikorrhiza gomba tartalmú oltóanyagokat.

A módszernek vannak követői Magyarországon is. Ők megalakították a Talajmegújító Gazdák Egyesületét, az elérhető adatok szerint eddig huszonöten csatlakoztak hozzá, és összesen 3621 hektáron gazdálkodnak. Ez szerény számnak tűnik, hiszen ezrelékben is alig kifejezhető részarány az ország mezőgazdasági területéhez viszonyítva. Jelentősége idővel mégis nagyobb lehet, mert az országon belül változatos földrajzi környezetben, különböző talajtípusokon, eltérő csapadék viszonyok között, sokféle növényt termelnek. A legkisebb gazdaság két hektáros, a legnagyobb 1100 hektár. Kellő kitartással, a gazdálkodási adatok közzétételével országos kísérletként is fölfogható a vállalkozó, fenntartható fejlődést vállaló gazdák együttműködése.

Ökogazdálkodás: kevesebb termés, magasabb ár

Sokkal kiterjedtebb, ismertebb az ökológiai gazdálkodás fogalma. A világon 72 millió hektár lehet az ökoterület, amely 1.5 százaléka az összes mezőgazdasági területnek. Magyarország ehhez képest előbbre jár, az arány nálunk 5.7 százalék; de az uniós átlag mögött járunk, amely 7.9 százalék. A hazai cél ambiciózus, 2030-ig kellene elérni 10 százalékot az ökoterületeknek.

Ez sem lesz egyszerű feladat, hiszen ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és a szintetikus növényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodást értjük – ahogy ezt Radics László professzor szakszerűen megfogalmazza. Ennek pedig az a gyakorlati következménye, hogy romlanak a terméshozamok. A szerves trágya fajlagos tápanyagtartalma alacsonyabb a műtrágyához képest, a növényvédő szerek hiányában a termést is nehezebb megvédeni. Ezt kissé ellensúlyozza az aszályos években szerzett tapasztalat, amely szerint az ökoterületek jobban tolerálják az aszályt, kevésbé esnek vissza a hozamok. Ha igazságosak akarunk lenni, hozzá kell tenni, hogy az ökogazdaságokban az extenzív termelés miatt eleve alacsonyabbak a hozamok; másfelől a talaj vízmegtartó képessége is jobb.

Aki az ökogazdálkodás mellett dönt, számolnia kell azzal is, hogy profitot akkor termel, ha a kisebb mennyiségű termést magasabb áron képes eladni. Ennek határt szab a vásárlók árérzékenysége. A számítások szerint a biotermékek piaci részesedése 2-4 százalék között változik világszerte. Tapasztalati tény, hogy a gazdagabb, nagyobb fizetőképességű lakosság vásárolja a biotermékeket. Ezeknek legnagyobb uniós piaca Németországban van, Dániában az élelmiszer piac 12 százalékát adják biotermékek. Hazai összehasonlító adatot nem lehet találni, mert a statisztika nem méri a biotermékek forgalmát; így csak „saccperkábé” lehet mondani, hogy növekszik a fogyasztásuk.

A szakértők a biogazdálkodás fogalmába a permakultúrát is belefoglalják, amely a cinikusok szerint okos kert a lusta kertészeknek. Elsősorban kisebb kertekben alkalmazzák, ahol a kertész által létrehozott ökoszisztéma képes megvédeni magát és képes a termelésre. Művelői úgy gondolják, hogy nem a természet ellen kell dolgozniuk, hanem vele, felhasználva annak erejét. A haszonelvű termelés helyett a permakultúra egyfajta életfilozófiát jelent.

A mezőgazdasági területek hasznosítása, a fenntartható fejlődés támogatása, a profitszerzés sok lehetőséget kínál a gazdáknak. Dönteniük nekik kell! Ehhez információkat találhatnak a szaktudas.hu oldalon.