„Látlelet” agrár-figyelő blog
Baromfihús-termelés: hektikus piac, alacsony hatékonyság

2024/06/05

Csak a baromfihús fogyasztása emelkedik

A fogyasztási statisztikák szerint a baromfihús fogyasztása világszerte emelkedett, ami termelési optimizmusra is okot adhatna. A FAO adatai szerint a globális hústermelés 50 év alatt ötszörösére nőtt, s ezt a baromfihús dominanciája jellemzi. Az elmúlt évben 364 millió tonna volt az összes hústermelés, s ebből 143 millió tonna a baromfihús.

Itthon az egy főre jutó húsfogyasztás 35-40 százalékát a baromfihús teszi ki. A KSH adatai szerint az elmúlt tíz évben a baromfihús fogyasztása 53 százalékkal nőtt, miközben a sertés -és marhahúsé csak 22 százalékkal. Az adatokat igazolja a magyar háztatások gyakorlata: a baromfihús a magyar konyha nélkülözhetetlen alapanyaga, a vasárnapi paprikás csirkétől a rendszeresen asztalra kerülő rántott húsig. Ezt a gyakorlatot alkalmazzák azok a háziasszonyok is, akik semmit nem tudnak arról, hogy a baromfihúsok az esszenciális aminosavak gazdag forrásai, zsírban szegények, és lehetne még sorolni az előnyöket.

Természetesen – mint mindig - vannak ellentmondó gyakorlatok is a húsfogyasztásban. Németországban például tartósan csökkenő a tendencia, három évtized alatt felére esett vissza a húsfogyasztás. Egyes szigetországok lakói jóval világátlag fölött esznek húst, Hongkongban 200, Izlandon 180, Makaón 176 kilogramm az egy főre jutó húsfogyasztás. Az étkezési szokások az életkorral is változnak, Magyarországon a fiatalok az átlagnál 20 százalékkal kevesebb, a 65 év felettiek az átlagnál 36 százalékkal több húst fogyasztanak.

Hiányzik a korszerű tudás

Ezekhez a hektikusan változó fogyasztói szokásokhoz kell igazodniuk a termelőknek. Ráadásként még találkoznak a bizonytalan piaci viszonyokkal is. A baromfihús a magyar élelmiszeripar egyik fontos exportorientált szereplője, az úgynevezett önellátási szint 140-160 százalék; s ez érvényes egész Európára. Ehhez képest ömlik a harmadik országokból származó baromfihús az európai piacokra. A hazai, tartósan magas infláció arra ösztönözte a kereskedelmi láncokat, hogy olcsó, de nem feltétlenül ellenőrzött és egészséges ukrán csirkehúst importáljanak. Megjelent az elősütött pekingi kacsa is a magyar boltokban, amelyekről nem lehet tudni, kik és hogyan ellenőrizték, milyen élelmiszerbiztonsági követelményeknek felelnek meg.

A fogyasztói szokásokhoz és a változó piachoz való igazodásnak szinte egyetlen, de mindenképpen feltétlen követelménye a hatékony termelés. Ebben a magyar gazdák nem állnak jól. Évtizedek óta a baromfi ágazatban dolgozó versenypiaci szereplők állítják egybehangzóan, hogy a brojlerhizlalók és a feldolgozók egyaránt alacsony hatékonysággal működnek. Ennek egyenes következménye a szerény jövedelemtermelő -és tőkevonzó képesség. Ez önmagában is elég lenne az egyhelyben toporgáshoz, de még megelőzi a korszerű tudás hiánya is.

Az alacsony hatékonyságot számos példával lehetne illusztrálni, de egy látványos: amíg Hollandiában a brojlerhizlalásban a nevelési idő 36 nap, itthon 41-43 nap. Ha ehhez hozzászámítjuk az istállók fertőtlenítési és a következő turnus előkészítési idejét, akkor a hollandok egy turnussal több csirkét tudnak hizlalni, mint a magyarok. Ez a különbség szemmel látható a termelési értékben és a profitban.

Kivezető utak: a versenyképesség és a hozzáadott érték növelése

Az alacsony hatékonyságból az egyik kivezető út a vertkális integráció, amely már évekkel ezelőtt elkezdődött. Ennek jellemzője a tőke és a szakmai tudás koncentrációja, az egyéni termelők összefogása, a piaci szerep erősítése a beszerzési láncokkal szemben.

A vertikális integráció feltétlenül támogatja a hatékonyság javítását, de önmagában nem elég. Szükség van arra is, hogy az egyéni termelők ne csak a munkabérükért dolgozzanak, hanem korszerű telepeken, friss tudással legyenek képesek például a hollandokkal versenyezni. Ennek mérhető, összehasonlítható adatai vannak: napi súlygyarapodás, fajlagos takarmányhasznosítás, állatelhullás stb.

A telepek fejlesztéséhez június közepétől európai és hazai források adnak újabb lehetőséget a gazdáknak. Azok pályázhatnak, akik árbevételük legalább 40 százalékát mezőgazdasági tevékenységből állítják elő, és standard termelési értékük meghaladja a 10 ezer eurót. A pénzt az állattartó gazdaságok versenyképességük javítására, a hozzáadott értékük növelésére fordíthatják. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkettőre szükség van a baromfihús termelésében is.