„Látlelet” agrár-figyelő blog
Aszály: a szokások rabjai maradtunk

2024/10/01

Lefütyült vészjelek

A Magyar Tudományos Akadémia 2003-ban indított egy kutatási projektet, ami a klímaváltozás hazai hatásaival és az arra adandó válaszokkal foglalkozott. A változások – hatások – válaszok, rövidebb és ismert nevén a VAHAVA project összefoglaló anyagát Láng István, Jolánkai Márton, Csete László professzorok tették közzé a Szaktudás Kiadó gondozásában. Amit ebben a kutatási projektben megfogalmaztak, az a mai valóság; de szokásaink rabjaként vajmi keveset törődtünk a javaslatokkal másfél évtizeden át.

Amint a kutatók megállapították, a földünk egyértelmű vészjeleket küld. Emelkedik az üvegházhatású gázok aránya, melegednek a tengerek, olvadnak a gleccserek, gyakoribbak az erdőtüzek, korábbiak a tavaszok, későbbiek az őszök, tartós aszályok, más helyeken özönvizek pusztítanak. Már 2003-ban 26 ezer ember halálát okozták a tartós hőségnapok.

Magyarországon az éghajlati modell-előrejelzések alapján gyorsuló melegedésre lehet számítani – jelezték másfél évtizede a kutatók. A földrajzi elhelyezkedés szerint az ország középső része jobban melegszik, míg a dél-nyugati és az észak-keleti kevésbé. Növekszik a nyári hőség és a forró napok száma, és ugyancsak emelkedik a meleg éjszakák száma is.

A csapadék a hőmérsékletnél is változékonyabb paraméter. A csapadék természeti és gazdasági hasznosítása két okból is romlik. Kevesebb csapadék érkezik, másrészt intenzívebben; ennek következtében a leérkező csapadék relatíve nagyobb része folyik el, kevesebb része szivárog a talajba. Ráadásként, ha a vegetációs időszak elején a talaj felső rétege nem telítődik vízzel, akkor jelentős mezőgazdasági károk várhatók.

Elmaradt konszenzusok

Az eddigi ismeretek alapján feltételezhető – írták a szakértők – hogy Magyarországon hosszú távon fokozatos felmelegedés, a csapadék mennyiségének csökkenése, a szélsőséges időjárási események gyakoriságának, intenzitásának, kártételének növekedése várható. Erre az éghajlati jövőképre felkészülve két stratégiai célt fogalmaztak meg: 1. Felkészíteni a magyar lakosságot és a gazdaságot a valószínűsíthető szélsőséges időjárási jelenségekre, ezek várható hatásaira. 2. Megteremteni és továbbfejleszteni a káros hatások megelőzésére a felkészülést; a gyors reagálás emberi, szervezési, technikai, szervezeti és pénzügyi feltételeit.

Mindezek megvalósításához politikai konszenzust kellett volna teremteni a kormányzati ciklusokon átívelő feladatok felismerésére, a felkészülések kezdeményezésére. Szakmai együttműködés kellett volna a szakemberek közötti egyeztetésekhez. Társadalmi konszenzus kellett volna annak bemutatására, hogy a klímaváltozásokra való felkészülés a lakosság közös ügye és érdeke.

A megélhetés függ a megoldástól

Az elmúlt évek tapasztalata hatásosan mutatja, hogy a kutatói szavak elszálltak, a tudományos figyelmeztetések szövege írott malaszt maradt. Két éve a klímaváltozás hatására a mezőgazdasági károk az ezer milliárd forintot is meghaladták, az idei károkat is 500 milliárd forint körülire becsülik. Amint az évszázados bölcselet is megállapítja, a szokások rabjai maradtunk. A gazdák többsége, ha kereste is, nem találta meg a kiutat a termelési szerkezet átalakításához, a megváltozott klímához való alkalmazkodáshoz. A következmény – a veszteséges termelés - őket terheli.

A kiút persze nem a banán, az olajbogyó vagy a füge termelése lesz. A magyar éghajlati viszonyok között marad a gabonafélék, az olajos és az ipari növények, a takarmányok termesztése. Az alkalmazkodás módjait, a helyi megoldásokat csak szűk keretek között lehet megtalálni. Ez elsősorban a gazdák feladata, hiszen a megélhetőségük függ tőle. Felelősség persze terheli a tudományt és a gazdaságpolitikai irányítást is – bár a megélhetőségük ma még nem függ tőle – hiszen a szakmai összefüggések feltárása, közérthető közzététele, a megoldások anyagi támogatása a feladatuk.