„Látlelet” agrár-figyelő blog
Szövetkezetek: hiányzik a bizalom

2024/11/11

Bérmunkás lett az önálló gazdából

A faluszociológiai szakirodalom szerint a „paraszttalanítás” a szövetkezeti mozgalom elterjedésével kezdődött. Amikor a korábban önálló gazda belépett a szövetkezetbe, bevitte a közösbe a földjét- jóllehet az a nevén maradt, de nem rendelkezett fölötte – közös istállóba hajtotta az állatait, a gazdálkodáshoz szükséges eszközök is közösek lettek. Munkájáért úgynevezett munkaegységet kapott, aminek ellenértékét kisebb részben havonta és forintban, nagyobb részét évente terményben kapta meg. Bérmunkás lett az önálló gazdából.

Érthetően nehezen viselték ezt az egykori gazdák, mert múltjukhoz, a szociológiai értelemben vett történeti parasztsághoz hozzátartozott a magántulajdon, a mezőgazdasági termelés, mint a megélhetés forrása és egyben kockázata, a túlélés képessége, a falusi közösséghez való tartozás. A termelést az önellátáson túl a felhalmozás motiválta, ami elsősorban a földvásárlásokban nyilvánult meg. A megtermelt javakat a családi fogyasztást leszámítva a termelésbe forgatták vissza a parasztgazdák, s ezzel őrizték, erősítették státuszukat a közösségen belül.  

Ennek lett vége a szövetkezetesítéssel. Három évtizeddel később, a rendszerváltás utáni egyéni gazdálkodók sem tudták visszaállítani hagyományos paraszti státuszukat, mert a jelenkor gazdáinak egészen másfajta készségekre, képességekre van szükségük, mint őseiknek volt. Most projektben, állami támogatásban, hitelekben, informatikai megoldásokban kell gondolkodniuk. A KSH adatai szerint a gazdaságok vezetőinek átlagos életkora 58 év, akik még emlékeznek apáik, nagyapáik paraszti státuszára, szövetkezet ellenességére is.

Hanyatló kezdeményezések

Ez a hagyomány, vagy nevezhetjük maradiságnak is, hozta ellentmondásos helyzetbe például a kertészetet. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által szervezett tanácskozáson a szakértők egyetértettek abban, hogy a kertészet jövője a hatékonyság és a szervezettség javításán múlik, aminek egy megoldási módja a termelő szervezetek – hogy szövetkezetnek ne is nevezzük – létrehozása lenne.

Kezdeményezések voltak, számos helyen megalakultak a TÉSZ-ek, a termelői értékesítő szervezetek. A friss adatok szerint jelenleg 49 ilyen szervezet működik, 29 ezer hektár területen dolgoznak, ami ötöde sincs a zöldség-és gyümölcstermő területnek. Ráadásként a tendencia is hanyatló, tíz év alatt a TÉSZ-ek az általuk koordinált terület harmadát elveszítették. Régi magyar átok, hogy nincs szerződéses fegyelem, bizalom, és persze biztonság sem.

A cél éppen a fordítottja lenne, hiszen az európai és a hazai piacokon a vevők – az áruház láncok – koncentrálódtak, egységes árualapot, homogén, megbízható minőséget, alacsony, versenyképes árat várnak el a termelőktől. Ennek teljesítéséhez a termelőknek is koncentrálódni, összefogni, szövetkezni kellene.

Gazdasági ösztönzők a szövetkezéshez

Sajnos ebben is lemaradóban vagyunk Nyugat-Európához képest. Az európai mezőgazdasági szakmai szervezetek bizottsága szerint a hozzánk hasonló méretű Ausztriában 344 ezer, Finnországban 125 ezer az agrárszövetkezeti tagok száma, amíg nálunk csupán 4 ezer.

Be kell látnunk, más a múltjuk, a bázisuk a nyugati szövetkezeteknek. Méltán híres a dán szövetkezeti modell, amelynek lényege, hogy mindig magántulajdonban voltak a termelési eszközök, saját földjükön, önállóan dolgoznak a gazdák. A szövetkezet szervezi a beszerzést, a feldolgozást, az értékesítést, a termékek piacra juttatását; a tagok pedig osztoznak a hasznon.

A szövetkezetekhez való csatlakozást a gazdasági ösztönzők is támogatják. Ilyenek például a nagyobb szállítási és fizetési biztonság, a kisebb versenykényszer, a kedvezőbb hozzáférés a bankhitelekhez, az erősebb alkupozíció az értékesítésnél, az ellátási láncok rövidítése, és lehetne még sorolni az” önállóan mégis együtt” típusú szövetkezeti előnyöket.

Nem kétséges, ennek kereteit itthon is ki lehetne és kellene alakítani, de ehhez a gazdatársadalom öregedő tagjainak meg kellene szabadulniuk öröklött félelmeiktől. Ha erre kevés az esély, akkor marad a generációváltás a sikeres szövetkezés előtt.