„Látlelet” agrár-figyelő blog
Karácsonyi vásár: termelői piacról

2024/11/28

Tipikus vásárló: a képzett középkorú nő

A termelői piacok világszerte ismertek, reneszánszuk a hetvenes években kezdődött. A fogyasztói igény azóta növekedett is a friss, szezonális, ízletes gyümölcsfélék, zöldségek, húsok iránt. Egy felmérés szerint a hazai lakosság több mint 90 százaléka ismeri a termelői piacok fogalmát, de hetente csak a 23 százalékuk látogatja a piacokat. A többség változatlanul a szupermarketekben, diszkont láncokban, a kisebb boltokban vásárol. A felmérés szerint a havi átlagkeresetnek csak a 2 százalékát költik el a termelői piacokon.

A piacok tipikus vásárlója a magasan képzett középkorú nő, aki a városban lakik, és egy-két gyereket nevel. Ez nem csak nálunk tipikus, a nemzetközi tapasztalatok is hasonlóak ehhez. Ez a vásárló réteg tudatos és környezetbarát egyszerre. Szerintük a gazdák igazságosabb összeget kapnak a termékeikért, és a piaci értékesítés környezeti hatása is kisebb, mint ha a szupermarketekben vásárolnák meg a hasonló árukat.

Persze mint általában, nincs teljes vásárlói egyetértés a termelői piacokkal kapcsolatban sem. Mások szerint a piacok távol vannak a vevőktől, ők 5-6 kilométernél többet nem akarnak utazni. A termékek árai gyakorta magasabbak, mint a szupermarketekben, biztosan kisebb a választék, és a piacok nyitvatartási ideje is korlátozottabb.

Előbb a tapasztalat, utána a vásárlás

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a magyar díszkertészekkel együtt a termelői piacokat ajánlja a karácsonyi fenyők vásárlására. Évente csaknem kétmillió fenyőfa talál gazdára a karácsony előtti hetekben, amelyeket 3 ezer hektáron termelnek a kertészek. A szakmai ajánlat szerint a vásárlók akkor járnak jobban, ha a termelőtől veszik fát, s ezt többnyire a termelő piacokon tehetik meg. A környezettudatos vevőket is megingathatja az a tény, hogy a műfenyők Kínából érkeznek, s ezek környezeti lábnyoma nagyobb, mint a hazai földeken erre a célra telepített ültetvényekből vásárolt fáké.

Ha a fenyőillatú szobában finom borokat akarunk kóstolgatni, akkor is érdemes szétnézni a termelői piacokon vagy közvetlenül a borász pincéjében. Pótolhatatlan előnye ennek, hogy a pincében kóstolhatunk, kiválaszthatjuk a számunkra legkedvezőbb, a magunknak legzamatosabb bort. Az már csak a ráadás, hogy beszélgethetünk a bor elkészítéséről, és kevesebb pénzt is kell otthagynunk, mint a szupermarketekben.

A családi pincészetekben van hagyománya a közvetlen értékesítésnek, s ezzel mindenki jól jár. A bor ára üvegbe, demizsonba töltve 700-1000 forint között változik literenként. A borászt nem terheli a palack, a dugó, a címke költsége, a vevő pedig a bolti ár feléért kapja azt a bort, amelyet már megkóstolt.

Az évente előállított bor mennyiségéhez képest kevés a pincelátogató, így a borász kénytelen a kereskedelmi láncoknak is szállítani. Azok pedig nem kényeztetik a borászokat, ugyanis a kereslet-kínálat szabályai szerint a kedvükre válogathatnak a fölkínált készletek között. Egy elkeseredett borász úgy jellemzi a helyzetet, hogy a korrupció marketing eszköz lett.

Bizalmi kapcsolat az eladó és a vevő között

A termelői piacnak – vagy ha tágítva értelmezzük a fogamat, a rövid ellátási láncnak – számos előnye van. Bizalmi kapcsolat alakul ki a gazdálkodók és a vevők között, jellemző a helybeli készpénzes fizetés. Számlával nem bajlódnak a felek, a kereskedőktől pedig három hónapig is várhatják az árujuk ellenértékét a gazdák.  A termékek árára nem rakódnak a nagy-és a kiskereskedelem árrései, és lehetne még sorolni az előnyöket.

Az árnyoldala ennek a kapcsolati rendszernek, hogy a termelő többnyire csak esetenként találkozik a vevővel, termékeinek nincs előre tervezhető, kiszámítható piaca. A vevők pedig azt hiányolhatják, hogy a termelői piacra szállító, kisebb gazdálkodók nem kínálnak elegendő választékot. A termelői piac, a rövid ellátási lánc az ellentmondásai ellenére is támogatásra érdemes, mert előnyeit használva mindenki jól járhat, és segít fenntartania vidék életképességét.