Könyv
kategóriák

„Látlelet” agrár-figyelő blog
Állattenyésztés: hanyatlás és koncentráció az ágazatban
2025/01/24

Gödörben van az állattenyésztés. Ellentmondások között hányódik az állattenyésztés. Mindkét állítás igaz az ágazatra. Az állatállomány látványosan csökkent a rendszerváltás óta, például az egykor tízmillió sertést tartó országban ma már csak két és félmillió a számuk. Másfelől koncentrálódott a termelés, és a hatékonysága is javult.
Állattenyésztés: hanyatlás és koncentráció az ágazatban

Koncentrálódott és jövedelmező lett a termelés

Az elérhető adatok szerint 197 ezer gazdaságot tartanak számon, de csak 14 százalékuk foglalkozik állattartással. Ha a 2013-as adatot hasonlítjuk a mostanihoz, akkor 67 százalék a csökkenés, de 2020-hoz képest is 18 százalék. Könnyen magyarázható okot is találhatunk a zsugorodásra. 2013-ban még 297 ezer gazdaság működött, számuk mostanra 33 százalékkal csökkent. Elsősorban a kisebb méretű gazdaságok hagytak föl a termeléssel, ezek nagyrészt tartottak néhány állatot is, így megszűnésük az állattenyésztési statisztikát is rontotta.

Az elmúlt évek kiszámíthatatlan időjárása ellenére is a növénytermesztés dominanciája tapasztalható. A szántóföldi növénytermelésre szakosodott gazdaságok aránya 2013-ban 26 százalék volt, tíz év múlva már 51 százalék. A mezőgazdasági terület 70 százalékán csak a szántóföldi növénytermeléssel foglalkozó gazdaságok működnek. Ugyanebben az időszakban az abrakfogyasztó állatok tartására specializálódott gazdaságok száma 61 százalékkal csökkent.

Az állatlétszám csökkenésével szinte párhuzamosan koncentrálódott a termelés. A sertés állomány 83 százalékát olyan gazdaságokban tartják, amelyekben legalább ezer sertés van. A baromfitartásban hasonló a helyzet, az állomány 72 százaléka olyan gazdák birtokában van, akik 50 ezernél több baromfit tartanak. Ennek lehet a következménye, hogy 2023-ban a kocatartás, a sertéshizlalás és a vágócsirke-előállítás kiemelkedő jövedelmezőséget hozott a nagyüzemeknek.

Harminc éve tart a hanyatlás

A hanyatlás nem mostanában kezdődött. Négy évtizede a mezőgazdaság vezető ágazata az állattenyésztés volt, akkoriban a termelési érték 55-60 százalékát adta. Még léteztek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, amelyek fenntartották azt az infrastruktúrát, amely kiszolgálta a háztáji gazdaságokat, ahol tehenet, sertést, baromfit tartottak. Ez jó volt az úgynevezett kiegészítő tevékenységet folytató családoknak, mert többlet jövedelemhez jutottak; de előnyére vált az országnak is azzal, hogy a hátsó udvarokból hús, zöldség, gyümölcs került a családi asztalokra, és a szövetkezeti felvásárlások révén még exportra is.

Ez az egyensúly a rendszerváltás idején megbomlott, s az állattenyésztés válságba került. Ennek okai között megemlíthető az élelmiszer-ipar hibás privatizációja, de a falusi emberek munkakedvének, elszántságának hiánya is a hanyatlás mellett szólt. Az állattenyésztés munkaigényes, egész évben napi szolgálatot igénylő feladat, s ezt egyre kevesebben vállalják. A háztáji állattenyésztés felszámolását „támogatta” az a gazdasági környezet is, amely felszámolta a korábban biztonságot nyújtó infrastruktúrát, és megszűnt a takarmányellátást, értékesítést szervező szövetkezeti háttér.

A statisztikák igazolják ezt a most visszafordíthatatlannak látszó folyamatot. Az állattenyésztés húsz éve még 40 százalékkal járult hozzá a mezőgazdaság bruttó kibocsájtásához, 2020-ban ez az arány már csak 34 százalék volt. Húsz év alatt a sertésállomány 35 százalékkal, a baromfi -és a juhállomány 21-21 százalékkal csökkent.

Hiányoznak a fiatalok

A jövő sem túlságosan biztató. A KSH Agrárcenzus adatai szerint a szarvasmarhatartó gazdaságok vezetőinek 22 százaléka 65 évnél idősebb, s mintegy ráadásként náluk növekedett az állatok száma. A sertéstartásban éppen fordított a helyzet: 2010-ben még minden ötödik, 2023-ban már csak minden tizedik sertést tartotta fiatal gazdálkodó.

Az állattenyésztésben hiányoznak a fiatalok. Ezt jól mutatja az egyre inkább nélkülözhetetlen információtechnológiák statisztikája: vállalatirányítási szoftvereket az állattenyésztők 2 százaléka használja.

Közhelyes fordulattal szólva, fény az alagút végén, hogy az üzemi méretekben és az üzemi szerkezetekben jól érzékelhetőek a változások. A nem toldozással-foldozással felújított telepek helyett a zöldmezős beruházások élvezik a támogatási előnyöket, s ezek már nemzetközi szinten is versenyképesek lehetnek. Előbb vagy utóbb, de a növénytermesztést sújtó klímaváltozás és a támogatást élvező állattenyésztés együttes hatása helyrehozhatja a két ágazat egyensúlyát.

« vissza a blogra

A bejegyzés témájához kapcsolódó kiadványaink