„Látlelet” agrár-figyelő blog
Felértékelődött az őszi vetési szezon

2025/08/25

Nem feltétlenül a legnagyobb hozam a cél, hanem az, hogy biztonságos legyen a hozam – állítja Petőházi Tamás, a háromezer növénytermesztőt összefogó Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke. Nyilvánvalóan nem örülnek a gazdák az ehhez hasonló kijelentéseknek, de kénytelenek a valósággal szembesülni. A klímaváltozás ma már nem csupán érzékszervekkel, hanem adatokkal is igazolható. Az európai országokban a 2018-2022 közötti időszak átlagos hőmérséklete 2.2 Celsius fokkal volt magasabb az iparosodás előtti átlagnál. Magyarországon is 0.8 Celsius fokot emelkedett az átlagos hőmérséklet 2002-2022 között, a nyári forró napok száma nyolccal növekedett, meghaladva az egy hónapos időszakot. A leesett csapadék mennyisége ugyan mindössze 9 millimétert csökkent ebben az időben, de eloszlása kedvezőtlen a mezőgazdaság számára. Az Alföldön, Baranyában, Tolnában 60-100 milliméterrel is kevesebb csapadékot mértek. Az egész országra jellemző, hogy 6-8 hetes száraz időszakokat követ néhány csapadékos nap, s ez gyakorlatilag tervezhetetlenné teszi a termelést.

Az idei tapasztalatok is az eddig szokatlan helyzetet erősítik meg. Őszi árpát például jelentősen kisebb területen termelnek a gazdák, mint őszi búzát; de az árpa hektáronkénti termésátlaga lett magasabb. Azok sem jártak rosszul, akik a durum búzát vetették el, mert az idén a minősége és a termésátlaga is meghaladta a szokásost. Az már tavasszal kiderült, hogy sok gazda elfordult régi gyakorlatától, csökkent a kukorica és nőtt a szója vetésterülete.

 Felértékelődött az őszi vetési szezon, most kell dönteni a jövő évi vetésszerkezetről.

Nem kétséges: tudomásul kell venni a klímaváltozást, együtt kell élni az aszállyal, és alkalmazkodni kell hozzájuk. Számos megoldása lehet ennek. Az egyik legkézenfekvőbb a hagyományos növénytermesztésben a fajtaváltás. A GOSZ a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával együttműködve kínálja is ehhez a fajtakísérleti adatokat, amelyek a nak.hu oldalon elérhetők. Nagy János és Pepó Péter három évtizedes fajtakísérleti eredményei a kukoricatermesztésben arra mutatnak rá, hogy a középérésű hibrideknél – amelyeket korábban a legnagyobb területen termesztettek – a legnagyobb a termésingadozás. A legkisebb az igen korai érésűeknél, de ezek hektáronként egy tonnával kevesebb termést adnak.

A cél a klímaváltozáshoz igazodó termelés fenntartása. Az ehhez szükséges tennivalókat hosszan lehet sorolni: a fajtaváltáson túl a termelési szerkezet módosítása, az alternatív növények termelése, az öntözés, a vizes élőhelyek fenntartása. Ezekben közös, hogy pénz kell a megvalósításukhoz, amiből az évek óta aszállyal küzdő termelőknek egyre kevesebb van. Ezért lehet föltenni a mindmáig szokatlan kérdést: érdemes-e milliárdokat fektetni a vízgazdálkodás és az öntözés fejlesztésébe, vagy jobban megéri néhány százezer hektáron fölhagyni a növénytermeléssel. A válaszhoz információt, anyagi támogatást is várnak a gazdálkodók.