„Látlelet” agrár-figyelő blog
Robotizáció a tehenészetekben – Az automatizált fejési rendszer

2025/03/24

A folyamat teljes automatizálását az állatok elektronikus azonosítása tette lehetővé, mely során az összes tenyésztési, törzskönyvezési adat számítógépre adaptálódik, beleértve a telepi technológiai adatokat is. A számítógép kapcsolódik az eszközökhöz - a fejőberendezéshez, az abrakadagolókhoz, az automatizált testtömeg meghatározó mérlegekhez stb.

Amíg a fejésen belül a fejőkészülék felrakása nem volt automatizálva, a fejést csak felügyelettel és emberi közreműködéssel lehetett elvégezni. A fejőkészüléket is felhelyező robotegységek létrehozása jelentette a tejelő tehenészetek teljes robotizálásának lehetőségét. Ez annyit jelent, hogy például a családi gazdaságban a gazda jórészt már csak a menedzseri feladatokat látja el. 

Automatizált fejőberendezések

Mivel már egyéb robotok is rendelkezésre állnak, az összes telepi munkát, sőt az ellenőrző, valamint felügyeleti tevékenység jelentős részét is vezérelt automaták végzik. Ha a gazda néhány napra elhagyja a telepet, a rendszer akkor is kifogástalanul (nyilván az időtartamra kiterjesztett készenléti szolgálat mellett) működik. Ezért is (ma már) az ún. kompakt egységként telepített fejőrobot a családi tehenészeti telepek működtetésében teljesen új dimenziót jelent.

A csupán automatizált fejőberendezésekkel rendelkező telepeken a gazda vagy az alkalmazottja minden munkaműveletnél jelen van és az ellenőrző funkciót a személyes jelenlét teremti meg. A robotoknál a 100 százalékos műveleti megbízhatóság úgy érhető el, hogy minden műveletet minőségi és mennyiségi szempontból is egy vagy két lépésben érzékelőkkel „ellenőriz”. Nagyüzemekben a fejőrobotokkal szemben módosulnak az igények, mivel a nagy telep soha nem a kicsik – azonos technológiájú – megsokszorozása (ugyan vannak erre vonatkozó kísérletek). A nagyüzemekre jellemző fejőállás-rendszerekben célra orientált és osztott funkciójú robotok vannak, például a fejőkarusszelekbe az egyes munkaműveletekre „szakosított” robotegységek.

Az automatizált és robotizált tehenészetekben hatalmas adatbázis áll rendelkezésre, amelyből minden szükséges információt megkapunk, ami a tehenek termelésével és a tenyésztéssel (stb.) kapcsolatos.

A fejőkészülék automatikus felhelyezése a robotizálás alapja, és a biztonságos, sérülésmentes felhelyezése az automatizálás kulcskérdése. A robotokon többféle szenzort, például hőérzékelő diódákat, szilárdtest-érzékelőt, lézert, radart, CCD-kamerát stb. alkalmaznak.

A gyártók széles körben először az egyállásos ún. kompakt1 (konténeres) egységeket kezdték gyártani a hozzájuk tartozó teljes körű vezérlő egységgel, majd ezeket bővítették két-három álláshellyel. Egy-egy fejőrobotegység kezdetben 25–30 tehenet szolgált ki naponta, de a fejlesztések révén ma már 60–70 tehenet is ellátnak. Ezek a számok alapvetően a tehénállomány teljesítményétől, a szelektáltságtól, az egészségi állapotától (lábak, tőgyek) és a robot napi munkaidejétől is függenek. 

A SZIE tangazdaságában (József-major) működő DeLaval egység 65 tehenet szolgál ki, és a napi működési ideje ~19 óra (fejési átlag 25–27 liter/nap/tehén, a napi fejési gyakoriság 2,2 fejés/nap/tehén, 2005). A kompakt kivitelek a helyszínen igen rövid idő alatt felállíthatók, mivel csak a villamos- és vízvezeték hálózatra kell csatlakoztatni, illetve be kell kötni a szennyvízcsatornába. A kifejt tej a szokványos, de a robotokkal „együttműködő” hűtőberendezésekbe vezethető. 

A fejés folyamata a robotban 

A fejőrobotban az összes, a fejéssel kapcsolatos műveletet el kell végezni. A műveletsor a tehén belépésével kezdődik, ami a tehén azonosítását jelenti. Ez a művelet egyes megoldásoknál már a válogató kapunál megkezdődik, amikor is a nem fejhető egyed belépését a kapurendszer megtagadja. 

Az érkező tehénnél (az RFID-azonosítás szerint) a működtető szerkezetek a korábban már megismert koordináták alapján először olyan helyzetbe hozzák a felhelyező kart, hogy a fejőkészülék megközelítse a tőgyet. Ezt a pozicionálást meg kell „tanítani” a robotnak úgy, hogy a fejőkészülék tartómechanizmusát vagy a robotkart – miután az állatot pozícionálták, és miközben az állat tőgyhez közel lévő testpontja a robot által ismert ponttal érintkezik – kézzel vezetve felhelyezzük a fejőkelyheket. Ezt a robot megjegyzi, és 5–6 nap után már hibamentesen elvégzi. Innen a fejőkelyhek felhelyezésének vezérlése már a szenzorok segítségével folytatódik.