Könyv
kategóriák

„Látlelet” agrár-figyelő blog
Fejlesztési lehetőségek a halastavakon: A kacsatartás előnyei és hátrányai

2025/11/13

A halhústermelés nagysága ésszerű határokon belül döntő mértékben befolyásolja az üzem jövedelmezőségét. Ezért minden termelő arra törekszik, hogy a rendelkezésre álló területén magasabb haltermést érjen el. Ez a következő technológiák alkalmazásával érhető el: a halak takarmányozása, átgondolt, szakszerű népesítés, a halastavak trágyázása vagy halastavi kacsatartás, a káros vízi növényzet irtása, gyérítése, a tavak kezelése (szárazon tartása és szárazművelése), a halegészségügyi rendszabályok betartása és a preventív védekezések beillesztése a technológiai rendbe, valamint a halnemesítés.

Halastavi kacsatartás

A piaci igényektől függően, a halastavak jövedelmezősége fokozható a tavakon felnevelt kacsákkal is. Egy átlagos vízmélységű és állapotú halastóra hektáronként 200–250 darab kacsa kihelyezése és nevelése javasolható négy turnusban, ami éves szinten 800–1000 darab kacsát jelent.

A kacsatartás előnyei

A tavon tartott kacsa trágyája közvetlenül a vízbe jut, nincs kitéve a természeti elemek beltartalom csökkentő hatásának.
A trágya szállításával, tárolásával és kiszórásával kapcsolatos költségek elmaradnak.
A trágya folyamatosan és kis adagokban jut a vízbe, tehát a természetes tápanyag mennyisége aránylag kiegyensúlyozott.
A kacsák feltépik és részben elfogyasztják a vizet beárnyékoló, alámerülő és felszínen lebegő hínárnövényzetet.
A tavon tartott kacsa tollazata kiegyenlített, jó minőségű és tiszta.
A kacsa táplálkozása során sok takarmányt pazarol (csőréből a takarmány egy részét kirázza és kiöblíti). Parton való etetéskor a takarmány 8–10%-a is megsemmisülhet, viszont a tavon való takarmányozáskor ezt a mennyiséget a halak hasznosítják.
Az optimális hal–kacsa arány mellett a természetes hozam megkétszereződhet, így a hal önköltsége jelentősen csökken.
A tavon tartott kacsák gondozásához nincs szükség külön munkaerőre, mert a hagyományos trágyázási és tótisztítási munkák elmaradásából felszabaduló időmegtakarítás fedezi a kacsák gondozását és őrzését.

A kacsatartás hátrányai

Az ívató, előnevelő és ivadéknevelő tavakon a kacsák várható kártétele miatt azok nem tarthatók.
Különösen a parti tartás rongálja a tó töltését.
A kacsaállományt nehéz megvédeni a ragadozó állatoktól.
Szállításkor a kacsák összeterelése nehézkes.

A kacsák halastavi tartása

Tavi tartásra kb. 3 hetes, kellően megerősödött előnevelt kacsák helyezhetők ki. Az előnevelt kacsaállomány szállítása és tóra helyezése a reggeli, hűvösebb időszakban történjen. A halastavi kacsatartásnak két módja van a gyakorlatban:

Parti tartás. Hagyományosabb módja a halastavi kacsatartásnak. Szélesebb partszakaszon, három oldalról védett és tetővel ellátott éjszakai szállást építenek. A tó vize legyen egyenletesen mélyülő. A parti tartáskor a sekélyebb vizet a kacsa elposványosítja, ami állat-egészségügyi szempontból nem kívánatos. A töltésjavításról évente gondoskodni kell, mert a kacsa a vizes tollazatával és lábával lekoptatja. A kacsa a trágyája egy részét a parton szórja el.

Szigeti nevelés. A tó különböző pontjain, földből vagy fém tartószerkezetre szerelt sűrű dróthálóból készült szigeteken tartják a kacsákat. A szigetek megépítése kissé költségesebb, de az egyik legnagyobb előnye, hogy az összes ürülék, illetve hulladéktakarmány a tó vizét gazdagítja.

« vissza a blogra