„Látlelet” agrár-figyelő blog
A tritikále termesztésének előnyei

2025/04/11

A tritikále éghajlati igénye

tritikále adaptációs képessége lehetővé teszi, hogy az egész világon, különböző éghajlati viszonyok között is eredményesen termeszthető legyen. A búzánál jobban alkalmazkodik a hűvösebb klímához, a világ legjelentősebb termesztési körzetei Európa tőlünk északabbra levő részein találhatók (Lengyelország, Fehéroroszország, Németország). Hazánk éghajlata a növény termesztését az egész országban lehetővé teszi, azonban a rozshoz hasonlóan a hűvösebb, csapadékosabb klímát kedveli. Őszi és kora tavaszi fejlődéséhez megfelelő csapadékmennyiség szükséges, később a száraz időszakokat jól tolerálja a tenyészidőszak során. Érés idején a hosszabb csapadékos időszak kedvezőtlenül hat a termés minőségére és tárolhatóságára. 

A tritikále talajigénye

A tritikále a talajjal szemben a rozshoz hasonlóan igénytelenebb a többi gabonafélénél. Hazánkban a ’90-es években elsősorban a rozs elől hódította meg az őszi búza termesztésére kevésbé alkalmas, jó minőségű homoktalajokat. Tápanyag- és vízigénye nagyobb, mint a rozsé, ezért 0,8% alatti humusztartalmú homoktalajokon már nem termeszthető eredményesen. A tritikále a többi kalászosnál jobban alkalmazkodik a kedvezőtlen talajviszonyokhoz, így elfogadható termést ad enyhén szikes, savanyú vagy lúgos talajokon is. Jelenleg a tritikále termesztése Magyarországon elsősorban a búza, kukorica és árpa számára kevésbé alkalmas, gyengébb termékenységű talajokon folyik.

A tritikále talajművelése

A talaj-előkészítésnél elsődleges szempontok a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a gyomok ritkítása és a megfelelően ülepedett magágy készítése. Az elővetemény maradványait gyors tarlóhántással minél előbb részlegesen be kell dolgozni a talajba, lehetőséget adva azok lebomlására és a felszínen levő gyommagok csírázására. A tarlóhántást hengerrel zárjuk, majd a gyomok kelését követően szükség szerint ápoljuk. Az alapművelést végezhetjük forgatással vagy a talajnedvesség megőrzése céljából forgatás nélkül is. A magágy minősége nagymértékben befolyásolja a kezdeti fejlődést, ami meghatározó az állomány későbbi teljesítménye szempontjából.

Fajtahasználat 

A tritikále sikeres magyarországi termesztését a ’90-es évek legelején honosított lengyel, majd a később megjelenő hazai nemesítésű fajták alapozták meg. A fajtaválasztásnál a terméshozam mellett érdemes figyelmet fordítani a betegségekkel szembeni ellenálló-képességre, az ökológiai alkalmazkodóképességre, a kiegyenlített és biztos terméshozamra, a tápanyag-reakcióra és a beltartalmi jellemzőkre. 

A Nemzeti Fajtajegyzékben 2021-ben 19 db őszi és 1 db tavaszi tritikále fajta található, ezek közül 12 fajta hazai nemesítésű. Ezek a fajták a hazai vetőmag- előállítás területének 64%-át foglalják el, a többi területen az EU-fajtajegyzéken szereplő fajtákat szaporítják. A hazai fajták döntő része takarmánycélú felhasználásra alkalmas, ez abraktakarmányt jelent, a szálastakarmány célú minősítés hazai kidolgozása jelenleg is folyamatban van. Három fajta étkezési célra lett minősítve.