Könyv
kategóriák

„Látlelet” agrár-figyelő blog
Fűfelületek ipari és mezőgazdasági területeken
2025/09/11

Eredetileg a fűféléket takarmányozásra használták. A réteken szénát kaszáltak, és ezt az állatokkal megetették. Sajnos manapság a lenyírt füvet, a kaszálékot szerves hulladéknak tekintik, sokszor szemétként kezelik.
Fűfelületek ipari és mezőgazdasági területeken

Pedig a fű értékes szerves anyag, változatos összetételű, és tápértéke is lehet nagy. Emiatt az állattenyésztésben akár zöldtakarmányként is hasznosítható lehetne. A világ számos helyén sikerült már az ilyen jellegű felhasználást is megoldani.

A városok zöldfelületeinek összességében körülbelül kétharmadát borítja fű. 

Ez három alapvető dolog miatt van így: nagyon sok mindenre használható, fenntartása jól gépesíthető, emiatt költségei viszonylag alacsonyak.
Füvet ipari célú területeken is létesíthetünk, hiszen az nem más, mint élő burkolat. Emiatt megtalálható a reptereken, a vízművek, töltések oldalában, adótornyok körül, tehát ipari létesítmények környékén. Lejtős területeken a fűfélék gyökerei megkötik a talajt, megóvják a lemosódástól, azaz a talajvédelemben is jelentősége van.

Alapvetően kétféle fűfelületet különítünk el: a gyepet és a pázsitot. A létesítés célja, a fenntartás lehetőségei és az igénybevétel alapján előre el kell dönteni, hogy az adott területen melyiket alkalmazzuk. A gyepek és a pázsitok közé nem mindig húzható éles határ.

A pázsit alacsonyan tartott, vékony szálú, egységes, smaragdzöld fűfajokból és fajtákból álló fűfelület. Fenntartása intenzív: naponta kell öntözni, heti gyakorisággal nyírni. A tápanyagokat rendszeresen pótoljuk. Jelentős lehet házikertekben, parkokban, közkertekben, szállodákban, stadionokban, mértani kertekben. Kényes, igényes, ezért sok gondoskodást igényel, így fenntartása is drágább, a környezetet jobban terheli. Kizárólag egyszikű növényekből áll. 

A gyep magasabb, szélesebb levelű fajokból álló, kétszikűekkel kiegészült fűfelület. Fenntartása extenzív: ritkán vagy egyáltalán nem öntözzük, elég havi gyakorisággal nyírni. A tápanyagokat nem, vagy csak nagyon ritkán pótoljuk. Jelentős lehet ipari és mezőgazdasági területek borításában.  Ellenálló, taposástűrő, ezért kevesebb gondoskodást igényel, így fenntartása is olcsóbb, a környezetet kevésbé terheli. Színes virágokkal tarkított: hangulata vidám, természetes.

A kívánt fűfelület kialakításához fontos a megfelelő fűmagkeverék kiválasztása.  A növények versengenek egymással: egyik élőhelyen az egyik, másikon egy másik faj fejlődik életképesebben. Emiatt a fűfelületekre is többféle fajt vetünk. Az, amelyik életerősebb, amelyik jobban alkalmazkodik egy adott terület viszonyaihoz, az gyorsabban nő, gyorsabban elszaporodik. A többi háttérbe szorul, idővel akár el is tűnik a területről.
A fajokat két nagy csoportba sorolhatjuk: vannak védőfüvek és aljfüvek. 

A védőfüvek

  • gyorsan csírázó,
  • gyorsan növekedő,
  • ellenálló, életképes,
  • de rövid életű fajok.

A területen ezek kelnek ki elsőnek. Leveleik szélesebbek, így leárnyékolják a talajt, lassítják a kiszáradást. Jól bírják a taposást, mert nem kényesek. Még a gyomnövényeket is képesek elnyomni. Növekedésük zsombékos: nagyobb fűcsomókat képeznek. Miután magot hoztak, legyengülnek és elveszítik életképességüket. Emiatt általában 2–3 év alatt visszaszorulnak. A csoport jellegzetes képviselője az angolperje. 

Az aljfüvek

  • lassan csírázó,
  • lassan növekedő,
  • eleinte kényesebb,
  • de hosszabb életű fajok.

A területen ők kelnek ki utoljára. Lassú csírázásuk és lassú kezdeti fejlődésük miatt eleinte érzékenyek a tűző napra, a szélre és a kiszáradásra. Emiatt csak a védőfüvek védelmében tudnak kifejlődni, megerősödni. Növekedésük tarackoló: indáikkal szőnyegszerű telepeket képeznek.
Életképességüket 2–3 év alatt nyerik el. Utána már jobban tűrik a viszontagságokat, hosszú életűek. A csoport jellegzetes képviselője a csenkesz nemzetség.

A legnagyobb borítást elérő faj a vezérfű. Hogy egy területen melyik faj a vezérfű, attól függ, hogy milyen korú a fűfelület, és hogy milyen a fenntartás színvonala. Szerencsétlen esetben akár egy gyomfaj is válhat vezérfűvé. Ilyen lehet például a muhar vagy a tarackbúza. Ezek színe szürkés árnyalatú, nem pedig szép smaragdzöld, ráadásul őszre kipusztulnak, visszaszorulnak vagy avarosodnak (elbarnulnak). A fűfelület ebben az esetben kiritkul, gyomosodik, elcsúful.

« vissza a blogra

A bejegyzés témájához kapcsolódó kiadványaink