„Látlelet” agrár-figyelő blog
Kettős termesztés

2025/08/29

Mivel hazánk jelenleg gabona­centrikus termesztést folytat, így a legtöbb ökológiai jelentőségű másodvetésre alkalmas növény jól illeszthető a legtöbb vetésforgóba, másod- és köztes növénynek nagyon sok fajt lehet termeszteni. A másodnövény kiválasztásánál ne csak az ár legyen szempont, hanem a növény tulajdonságai és teljesítménye, a talajtermékenységre és az utónövényre gyakorolt hatása is. Ez különösen vonatkozik az ökológiai gazdálkodásra, ahol a költséges főnövények jelentősen profitálhatnak a megfelelő előveteményből. A másodnövények alkalmasak zöldtrágya növénynek, takarmánynak (legelő, zölden vágás, szilázs, szalma), és eszköze lehet a gyomok és kártevők elleni védekezésnek is. Bizonyos fajok megőrző vagy fokozó hatással lehetnek a talaj termőképességére. A zöldtrágyázás az egyik legrégebbi, a talaj regenerálódását segítő eljárásnak tekinthető.

Friss és nedves termőhelyeken a megfelelő időben és módon termesztett másodnövény hozamnövelőleg hat az utána következő gabonára. A mustár és facélia köztes növényként alacsonyabb vagy azonos nitrogéntrágyázás mellett az ugarhoz képest magasabb hozamokat produkál cukorrépában. 

Száraz termőhelyeken, egyenetlen csapadékeloszlás esetén alacsony termés várható. Ebben az esetben a megfelelő feltörési idő, a talaj humusz- és nedvességtároló képessége a döntő tényező. Noha a másodnövények felhasználják a talaj nedvességtartalmát, a megfelelő átgyökereződés folyamatos másodnövény-termesztés esetében növeli a talajban tárolt nedvességet.

A különböző köztes növények hatásának vizsgálataikor 10–18 százalékos hozamnövekedést mértek az utónövénynél.  

A két főnövény közti időszakban, ami vetésforgótól függően általában egy gabonaféle betakarítása és egy őszi vagy tavaszi vetésű növény vetése között eltelt idő, a másodnövény csökkentheti a téli időszakban kimosódó tápanyagok mennyiségét is. 

Mivel a másodnövények termésmennyisége és a nitrogénfelvétel mennyisége erősen fajtaspecifikus, ez befolyásolja az utónövény hozamát is. 

Az alávetés célja a talajtakarás, takarmányhasznosítás vagy a következő főnövény. A fűféléket elsősorban ősszel vetik gabonafélék alá, a hereféléket kizárólag tavasszal. Az őszi vetés előnyei a tavaszi vetéssel szemben, a gyorsabb fejlődés, a jobban beálló állomány a gabona betakarítása után. A tavaszi vetés ezzel szemben flexibilisebb, lehetővé teszi a mechanikai gyomszabályozást is, és jobban lehet változtatni a vetési időt. 

Alávetést valamennyi gabonaféle alá lehet alkalmazni. A gabonafaj és fajta tulajdonságai, az alávetésként alkalmazott növényfaj és -fajta tulajdonságait, valamint a termőhelyi viszonyokat kell figyelembe venni. 

Azok a gabonafélék javasoltak, amelyeknél a hozamnál a kalászonkénti szemszám a mérvadó, kevesebb szalmát adnak, és a megfelelő levélállás lehetővé teszi, hogy több fény jusson az állomány aljába. A gazdasági szempontból mérvadó hozam és minőség az, ami végül a termeszteni kívánt fajtát meghatározza. 

Az alávetés különösen az ökológiai gazdálkodásban elterjedt. Feltétel, hogy a gyomok mennyisége sem az alávetett növény, sem a takarónövény fejlődését ne korlátozza. Eredményes alávetés akkor lehetséges a takarónövény hozamának csökkenése nélkül, ha a termőhelyi adottságok, a választott takarónövény és az alávetett növény igényei egymásnak megfelelnek. 

A rossz vízellátottság és a takarónövény túl sűrű állománya a herefélék kezdeti fejlődését erősen befolyásolja. A fűfélék ezekre a körülményekre toleránsabbak. A csomós ebír száraz körülmények között sem jelent konkurenciát a rozs takarónövénynek. A perjefélék azonban, amelyek a vízre és tápanyagra is érzékenyebbek, befolyásolhatják a takarónövény hozamát, a vetés időpontjától és a növény vitalitásától függően.