Könyv
kategóriák

„Látlelet” agrár-figyelő blog
Rendszerhiba: alacsony termelékenység, kicsi fizetés
2026/07/05

Folyik a panaszáradat, hogy nincs elég munkaerő a mezőgazdaságban. Tart a vita arról, hogy a hiányt magyar vagy külföldi munkavállalókkal enyhítsük. Az ellentmondást megközelíthetjük a patália mindkét oldaláról, de az okot nem tévesztjük szem elől. Az ok a munkavállalók szemszögéből vizsgálva elsősorban az alacsony bér.
Rendszerhiba: alacsony termelékenység, kicsi fizetés

A friss adatok szerint a bruttó átlagkereset 789 ezer forint, ami nettóban 524 ezer forintot jelent. A mezőgazdasági munkavállalók havi bruttó bére 550 ezer forint, nettóban 340 ezer. A különbség magáért beszél, kis híján 200 ezer forint. Ha nem a szélső értékeket vesszük számba, a medián bér is 417 ezer forint átlagosan, ami több mint 70 ezer forinttal magasabb az anyaföldön dolgozókénál. A mezőgazdasági bérek az ágazati rangsorban az utolsók. Ebben semmi új nincs, emberemlékezet óta kevesebb pénzt keresnek a földeken, az istállókban dolgozók az ipari munkahelyekhez képest, az adminisztrációról nem is beszélve.

Az egykori termelőszövetkezetek vagy a mostani agrár vállalkozók a felelősök az alacsony bérekért? Képesek lennének többet fizetni? Egy alföldi nagy gazdaság vezetője például arról panaszkodott, hogy a leszedett meggyért kilónként 300-400 forint közötti árat kínáltak a kereskedők. Ennyiért nem érdemes leszedni. A nagybani piaci ár ennél magasabb volt július elején – 800-900 forint között mozgott – de azt a terméket már válogatták, csomagolták, szállították. Ha egy budapesti vásárló elballagott a piacra, a meggyet 1500-2000 forintért mérték kilónként. Ha csak a termelői és a nagybani piaci árakat vizsgáljuk, könnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy az idénymunkásoknak a mostani 1800-2500 forintos órabérnél többet nem tudnak kifizetni a gyümölcstermelők akkor sem, ha kifogástalan és hatékony munkát végeznek. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy erre nem is képesek.

Ha nem ragadunk le egyetlen terméknél, megállapítható, hogy az elmúlt évtizedekben az agrárolló mindig nyitva maradt. A termelési költségek eltérő ütemben, de folyamatosan emelkedtek, és velük nem tudott lépést tartani az értékesítési ár. A koncentrálódott kereskedelem és az élelmiszeripar pedig élt vagy éppen visszaélt piaci előnyével a csak kis mennyiségű terméket szállító termelőkkel szemben. Az agráriumban az összefogás hiányában évtizedek óta hátrányban maradtak a termelők.

Együtt érezni lehet és kell is velük – kiváltképpen a mostani klímaváltozásos időkben – de egyoldalúan fölmenteni sem lehet a termelőket. A magyarok Himnusza azt verseli, hogy „Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt”, s ennek búslakodó szellemében hajlamosak vagyunk külső okokban keresni saját gyengeségünket. Pedig söpörhetnénk a magunk portája előtt is, ugyanis a mezőgazdaságban a munkaerő termelékenysége az Európai Uniós átlagnak csak a 61 százaléka. Egy hektár területen 800 ezer forint értéket termelnek átlagosan a magyarok, a hollandok ennek a tízszeresét. Belgium lakossága 11.8 millió, a mezőgazdaságban 58 ezren dolgoznak; itthon a 9.5 millió lakosból 175 ezren vállalnak munkát az agráriumban.

Rendszerhiba van a mezőgazdaságban, amit a mindenkori agrár hatalom és a termelők együtt tartanak fönn.

« vissza a blogra

A bejegyzés témájához kapcsolódó kiadványaink