Könyv
kategóriák

„Látlelet” agrár-figyelő blog
Fölveri a gaz a határt?

2026/10/01

Fölveri a gaz a határt? – kérdezhetjük a mezőgazdaság aktuális állapotát tapasztalva. Az aszály megtizedelte a termést a növénytermesztésben és a kertészetekben egyaránt, az állattenyésztési ágazatok is vagy veszteségesek, vagy annak szélén egyensúlyoznak. Nem az idei esztendő az első, amikor a gazdák fontolgatták a termelés föladását. Az elmúlt évtizedben százezren ezt meg is tették, az idén is hasonló számban becsülik a kilátástalan helyzetbe került termelőket.

Arra kényszeríteni senkit nem lehet, hogy vég nélkül dézsmálja a családi kasszát, vagy fönntartsa és finanszírozza gazdasági társaságát. Ha elfogy a pénz – márpedig most már fogytán van – az első reakció a bérelt földek visszaadása lehet a tulajdonosoknak: ugyanis nem azé a föld, aki megműveli. Az Agrárcenzus adatai szerint a szántóterületnek 52 százalékát, a gyümölcsösöknek 24 százalékát, a szőlőnek 22 százalékát bérlik a gazdálkodók. A 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók a földjeik 75 százalékát bérlik.

A számítások szerint a földbérleti díj 52-56 milliárd forint évente. Ezt a összeget a haszonra számító termelők kifizetik a valódi tulajdonosoknak. Ennek tekintélyes része az egykori termelőszövetkezeti tagok pénztárcájában jó helyen is lenne, hiszen ők csak papíron maradtak tulajdonosai vagyonkájuknak a szövetkezetek szervezése idején. Sok munkával, alacsony fizetéssel váltak bérmunkássá. Az egykori szövetkezeti vezetők, a mostani bérlők ezt a kései kompenzációt tudomásul is veszik. Azért már morognak, hogy az örökösöknek is évente utalják bankszámláikra a földbérleti díjat. A fölháborodás akkor jut a tetőfokára, amikor a szlengben „műkörmösként” emlegetett, az agráriumhoz csak a haszonért csatlakozó földtulajdonosoknak is utalják a pénzt. Jogi értelemben természetesen minden rendben van, de azt a termelői szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a földbérleti díj a fejlesztési forrásokat csorbítja. Aszályos, kedvezőtlen közgazdasági környezetű években – mint az idei – a veszteséget növeli. A föld tulajdonosa nem, csak a művelője vállalja a kockázatot.

A statisztika szerint az egyéni gazdaságok a földbérlet szempontjából kedvezőbb helyzetben vannak, mert a területek 68 százaléka saját tulajdon. A maradék harmadra ők is fizetik a bérleti díjakat. Másfelől az egyéni gazdák többnyire képzetlenebb, idősebb emberek, könnyebben föladják a veszteséges termelést. Egy száz hektáros, már nagyobbnak számító gazda világosan összegezte az elmúlt évek tapasztalatát: a földalapú támogatás szolgálja a család megélhetését. Ha a veszteséges termelés tartós marad, a támogatással megszerzett forintok apasztják a családi kasszát, az idősebbek könnyen az ugar mellett döntenek.

A kérdés marad: akkor fölveri a gaz a határt?

« vissza a blogra