A szarvasmarhatartás gyakorlata II.

TEgészség – csökkent termelőképesség – betegség
GYAKORIBB EMÉSZTŐSZERVI BETEGSÉGEK
Bendőmegterhelés
Egyszerű emésztési zavar
Bendőacidózis
Bendőalkalózis
Bendőrothadás
Felfúvódás
„Szeges” szarvasmarha
(Hegyes tárgyak okozta recés-átfúródás, recés-hashártya gyulladás)
Bélgyulladás
Borjak bélgyulladása
Kokcídiózis
Borjak cryptosporidiosis
Gyomor- és bélférgesség
Orsóférgesség
Gócos vastagbélférgesség
Kampósférgesség

GYAKORIBB MÁJBETEGSÉGEK
Májelfajulás
Májmételykór

GYAKORIBB LÉGZŐSZERVI BETEGSÉGEK
Hörghurut
Legeltetési tüdővizenyő
Borjak enzooticus tüdőgyulladása
Tüdőférgesség

BŐTEJELŐ TEHENEK ANYAGFORGALMI ZAVARAI
Ellési bénulás
Ketózis
Zsírmobilizációs betegség

AZ ANYAGFORGALMI BETESÉGEK MEGELŐZÉSE SZAKSZERŰ TAKARMÁNYOZÁSSAL
Elapasztás, szárazonállás alatti takarmányozás
Szakszerű elletés
Az újszülött borjú ápolása
A PUERPERIUM GYAKORIBB FERTŐZÉSES BETEGSÉGEI
Puerperális intoxikációk (mérgezések)
Puerperális infekció (fertőzés)

A TERMELÉSARÁNYOS TAKARMÁNYOZÁS
(Nagytermelésű tehenek négyfázisú takarmányozás)
Legeltetés
Borjúbetegségek megelőzése szakszerű tartással és takarmányozással
Borjak tartásának állatvédelmi szabályai

GYAKORIBB CSÜLÖKBETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE
GYAKORIBB BŐRBETEGSÉGEK
Mechanikai sérülések
Ekcéma
Tarlósömör
Rühösség
Tetvesség

A TŐGY BETEGSÉGEI
Az egészséges tej
Tőgygyulladások alkalmi okai
Tőgygyulladások formái
Tőgygyulladások megelőzése
Tőgygyulladások tünetei
Tőgygyulladásra hajlamosító okok
Tőgy vizenyője

TŐGYBETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE SZAKSZERŰ FEJÉSSEL
A fejőberendezés működésének gyakoribb hibái

JÁRVÁNYVÉDELEM
Légyirtás

FERTŐZŐ BETEGSÉGEK
Alapfogalmak
Baktériumok
Vírusok
Immunológiai alapfogalmak
A fertőző betegségek terjedése
A fertőzés általános útja baktériumok esetében
A fertőzés általános útja vírusok esetében
Fertőzések csoportosítása
Hogyan védekezik az állat a kórokozók ellen?
Mikor beszélünk járványról?
A fertőző betegségek további jellemzői
Általános, mindenütt betartandó járványvédelmi szabályok
Fertőtlenítések
Baktériumok okozta fertőző betegségek
Lépfene
Tetanusz
Gümőkór
Paratuberkulózis
Aktinomikózis
Kólihasmenés
Szalmonellózis (Paratífusz)
Nekrobacillózis (Borjúdiftéria).
Pasteurellózis
Aktinobacillózis
Brucellózis
Fertőző szaru- és kötőhártya gyulladás (Fertőző keratokonjunktivitisz).
Campylobacterek okozta szaporodási zavarok
Leptospirózis
Mikoplazmózis
Klamidiózis
Q – láz
Liszteriózis
Vírusok okozta fertőző betegségek
Papillomatózis
Adenovírusok okozta tüdő- és bélgyulladás
Fertőző rhinotracheitis (IBR)
Himlővírus okozta fertőzések
Ragadós száj- és körömfájás
Vírusos hasmenés (BVD)
Járványos köhögés
Veszettség
Leukózis

BSE (BOVIN SPONGIOFORM ENCEPHALOPATHIA; Szarvasmarha szivacsos agydegenerációja; Bolond tehén-szindróma)

FELHASZNÁLT IRODALOM

TARTALOM

„A szarvasmarhatartás gyakorlata I.” c. könyvem egy évvel ezelőtt jelent meg a Kiadó gondozásában. Az eredeti kézirat elkészítésénél azt a sokéves meggyőződésemet követtem, amely szerint a tartás–ápolás–szaporítás–tenyésztés–takarmányozás–állategészségügy kérdéseit nem egymástól elválasztva, hanem összefüggéseikben kell tárgyalni, vagyis úgy, ahogy azok a mindennapok gyakorlatában érvényesülnek.
Terjedelmi okok miatt akkor a kéziratot ketté kellett választanom, ezért az állategészségügyi témakört ebben a kötetben ismertetem. Miközben számomra megtisztelő, hogy szűkebb szakmai területemmel foglalkozhatok, feladatom nem lett egyszerűbb! Ellenkezőleg!
Csak egy példa: a tehén anyagcserezavarok okozta megbetegedési formáiról szólni a takarmányozás ismeretei nélkül lehetetlen!
Ott, ahol arra szükség van, időről-időre hivatkoznom kell ezért az első kötetre!
Szakanyagot szaknyelven szakembereknek közölni – ez sem könnyű feladat. Azonban ha valaki szakanyagot szélesebb körnek, ismeretterjesztő formában kíván megírni, óhatatlanul felmerülnek az alábbi kérdések is:
– Szabad-e bármely szakterületet az ismeretterjesztés szintjére „leszállítani”? (Az idézőjel azért indokolt, mert az ismeretterjesztést nálunk sokan még ma is „tudománynak kevés, laikusnak sok” kategóriaként kezelik.)
Véleményem szerint nemcsak szabad, de kötelező is, legalább két okból biztosan: az egyes szakterületek – így a biológia – alapfogalmai ma már az általános műveltség tartozékai; és azok mellett, akik az információszerzésben a számítógépes világhálót használják, sokan a hagyományos módszerekhez ragaszkodnak.
– Meddig lehet elmenni, mi tartozik az állattartóra, s hol kell belépnie a szakembernek, jelen esetben az állatorvosnak?
Véleményem szerint a határvonal érzékelése a szerző felelőssége! Szakszerűtlen, morálisan elítélendő, gazdaságilag pedig veszélyes, amikor ismeretterjesztés címen valaki terápiát javasol gyógyszer-megnevezésekkel. Annak eldöntése, hogy pl. a szarvasmarha étrendi zavara egyszerű anyagcserezavar, emésztőszervi megbetegedés következménye vagy valamely fertőző betegség egyik tünete, még az állatorvos számára sem mindig könnyű feladat!
A könyvben tehát a betegségek gyógykezelését ne is keressük, az állatorvosi hatáskör! Kiemelem ugyanakkor a gazdára tartozó megelőzés fontosságát!
Jól használható, gyakorlatias, könnyen áttekinthető kézikönyvet szeretnék Önöknek átnyújtani, ezért a betegségeket sem szakmai besorolások szerint ismertetem.
Bevallom, fő célom mégis a szemléletformálás!
Az Európai Unió egyik tagországa vagyunk!
Már most is egyértelmű, hogy az állati eredetű élelmiszerek, így a tej és a marhahús előállításában azok tudnak „talpon maradni”, akik költségtakarékos termelés mellett a fizetőképes piacokon keresett minőséget állítják elő, de most már nem alkalomszerűen, hanem megfelelő mennyiségben, folyamatosan és az „óltól az asztalig” ellenőrizhetően!
Az élelmiszerek legfontosabb minőségi kritériumává az élelmiszerbiztonság lépett elő. A tej és a hús jó beltartalmi értéke, megjelenése (csomagolása), a megbízható állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai háttér ma már nemcsak a feldolgozás és a forgalmazás, hanem a termelés területén is pusztán csak belépők a piacokra!
Ennél is több kell!
Világszerte – de különösen Európában – növekszik az igény arra is, hogy az állati termékek előállítása környezetbarát, de legalábbis környezetkímélő legyen és – nemcsak divatból – az állatvédelem követelményeinek is megfeleljen!
Felértékelődik és más „megvilágítást” kap az állategészségügy szerepe, a gyógyítás helyett a megelőzés lép előtérbe, ebben a munkában pedig az állattartónak a legszorosabban együtt kell működnie a szakemberrel!
Van mit javítanunk tehát a szemléletünkön is!
Mottóként, alapgondolatként kísérje a könyvet: termelni csak egészséges állattal lehet, jól termelni pedig csak akkor, ha annak biológiai igényeit kielégítjük.

A szerző