Az idő - A XXI. század erőforrásáról vezetőknek

Tartalom

ELŐSZÓ
BEVEZETÉS

MI AZ IDŐ?
Kultúrtörténeti értelmezések, az idő mérése
Objektív vagy szubjektív?
Időkutatás a társadalomtudományban
Az időbeliségről… a relatív és a metrikus időről
Az idő a vezetésben
A vezetői időgazdálkodás

A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI
A vizsgálatok módszere
A vizsgálati minta bemutatása

AZ IDŐ JELENTŐSÉGE A GAZDASÁGI FOLYAMATOKBAN
Erőforrás-vizsgálatok

FÓKUSZBAN A VEZETŐ FELADATAI
Vezetési feladat-vizsgálatok
Az időtényezô szerepe a folyamatfeladatokban

AZ IDŐTÉNYEZŐ SZEREPE A TARTALMI FELADATOKBAN
Főkomponens-elemzés a tartalmi feladatokban

A VÁLTOZÁS ÉS AZ IDŐ
Változásvizsgálatok

REAKCIÓIDŐ-VIZSGÁLATOK

ÖSSZEFOGLALÓ VIZSGÁLATOK

HATÁSVIZSGÁLATOK

ÖSSZEGZÉS
IRODALOMJEGYÉK
MELLÉKLETEK

ELŐSZÓ

A most ajánlott könyv műfaját és témáját tekintve nehezen besorolható a szokásos kategóriákba. A szerzők ugyan szerényen megjegyzik, hogy egy kutatás eredményeit teszik közé, jelezve, hogy a téma feltárásának egy adott pillanatban elért eredményeit
közlik, mégis úgy érezzük, hiánypótló összegzést tarthatunk a kezünkben, amely egyszerre ad több tudományág segítségével áttekintést egy olyan, mindenki által használt létezőről, mint az idő. A szerzők igyekeznek az idő értelmezését a különböző
tudományok szemszögéből megvilágítani, és ezzel a monografikus áttekintéssel előkészíteni egy új aspektusú kutatást. Az első rész tehát nem mutat be új felfedezéseket, de vajon hányan ismerik, tudják felidézni a filozófusok, a természettudósok,
a szociológusok véleményét, hogy felismerjék, az időt mindenki használja, miközben definiálni, értelmezni nem vagy pontatlanul tudják. Az idő kutatása a tudomány alapkérdései közé tartozik, erről meggyőz a könyv első harmada. Majd rádöbbenünk, hogy az a néhány évszázad, amely az ipari forradalomtól napjaink
információs forradalmáig ível, a maga komplexitásában az időnek nemcsak a fogalmát, hanem a mindennapi életünkben felismerhető változását is hozta. Az egy időben történő többdimenziós megjelenítése tapasztalattá vált, és eligazodunk a személyes
és a történelmi, a filozófiai és a tapasztalati időszámításban.
A tér és az idő új dimenziót kapott a hétköznapi életben is, az informatika behatolt a személyes létbe, ahol a munka és a szórakozás ugyanazokon az eszközökön
közvetítődik.
Gondoljunk olyan egyszerű dolgokra, hogy a papíralapú dokumentumok is változtak, mert tintával már alig írnak, géppel is ritkán. A hiteles aláírások digitalizálódtak,
és máris eljutottunk a digitális adatbázis kezelésének a problémájához. Az életünk szinte minden ponton a globalizációt mutatja, amit elsősorban az információs robbanást jelentő digitális kultúra tesz lehetővé.
Szinkronbeszélgetést kezdhetek a föld bármely pontján élővel akár a hálószobámból, megmutathatom aznapi vásárlásomat a föld másik részén élő ismerősömnek, magam készíthetek családi filmeket, őrizhetek meg visszaemlékezéseket, telefonra
rögzített képet, hangot, videót, megrendelhetem interneten a bútoraimat, elutalhatom a fizetnivalómat, azaz az on-line kommunikáció az időt lerövidítette. Az idő egyszerre volt képes felgyorsulni, nagy távolságokat átívelni, becsapva a mért időt,
és emellett gazdasági tényezővé válni. Az emberiség életmódja nagyot változott ugyan, de az ember mégsem olyan sokat. Különös aktualitását az adja e témának, hogy az emberi tudás és az információs technológiák együttes mozgása igen nagymértékű gyorsulást mutat, és e két tényező együtt mozogva magával vonja az időt is. E három tényezőnek köszönhetően az idő „felgyorsult”, értéke megnőtt, miközben természetesen korlátozottsága nem változott.
A történelemmel jó kapcsolatokat ápoló mégis mosolyogva idézhet mindenkor a jelen helyzetre is érvényes példákat, sok százéves szólásokat, közmondásokat.
A most elkészült kötetnek például lehetne ajánlója a magyar gazdaság nagy reformere,
Széchenyi István, aki Intelmek című írásában így vélekedett az időről:
„Kérdem: miért vezetünk számadást? – Nemde főképpen azért, hogy önmagunkat ellenőrizzük, nehogy haszontalanul dobjuk ki a pénzt. Ha már most igaz az, hogy az idő ezüstnél, aranynál, gyémántnál is nagyobb érték, miért nem vezetünk az időről számadást, hogy megtanuljunk jobban gazdálkodni az idővel?”
Az időgazdálkodás azonban még csak most kér helyet a gazdasági szakirodalomban.
Nem voltak könnyű helyzetben a gazdálkodási idő meghatározásánál a szerzők, nemcsak a földi időszámítási egységek és a gyártáshoz szükséges időértelmezések zavarhatták őket, hanem a vezetéstudományban sem mindig világos, hogy a személyes
időről vagy a munkahely által használt, a termék-előállításhoz szükséges időmennyiségről van-e szó. Az itt bemutatott elemzések, kutatási eredmények a vezetői
időgazdálkodás problematikáját vizsgálják. Bebizonyítják, hogy az idő ma egyike a legfőbb versenytényezőnek, s ebben a versengésben nemcsak az új termék piacra viteli ideje alapvető jelentőségű, hanem a vezető saját munkaidejének, a kollégáinak,
beosztottjainak az időfelhasználására vonatkozó döntései is, amelyek a gazdálkodás erőforrásai között tőkeként jelennek meg. A fentiek alapján a gyakorló vezetőknek, a téma kutatása iránt érdeklődőknek és azoknak a fiataloknak, akik vezetői feladatokra
várnak, egyaránt ajánlom e munkát.