Könyvek
kategóriák

Vetésforgó és öntözés

Szerző: Dr. Szabó István
Ár: 1900 Ft Kiadói ár: 1520 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A vetésforgó és az öntözés mai a legfontosabb agrotechnikai eljárások közé tartozik. Nélkülük nincs eredményes növénytermesztés. A kötet megad minden alapvető ismeretet ahhoz, hogy a körülményeknek legmegfelelőbb vetésforgót megszerkesszük és alkalmazzuk. Megismertet továbbá termesztett növényeink vízigényével és talajaink vízgazdálkodásával, ennek alapján segít meghatározni, mit, mikor és hogyan öntözzünk.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 87 oldal
ISBN/ISSN: 9789639422964
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS
A földművelés története és az agrotechnikai eljárások
A földművelés története
A földművelési rendszerek
Az agrotechnikai eljárások
VETÉSFORGÓ
A vetésforgó kialakulása, fogalma és elemei
A vetésforgó elméleti alapjai
A növények összetétele
A növények aránya
A növények sorrendje
A vetésforgó körforgása
A területhasznosítás mértéke a vetésforgóban
Vetésforgó-változatok
A vetésforgó tervezése és szerkesztése
A vetésforgó megvalósítása
ÖNTÖZÉS
A növények vízgazdálkodása
A talaj vízgazdálkodása
A vízgazdálkodás szabályozása
Az öntözés jelentősége
Az öntözővíz tulajdonságai
Az öntözővíz forrásai
Az öntözés célja
Öntözési módok
Az öntözés tervezése

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Az öntözés tervezése

Az öntözés igazán csak akkor eredményes, hatásos, ha nem ösztönös, és nem kényszer szülte. Az ugyanis mindig hiba, ha csak akkor öntözünk, amikor a vízhiányt a növények már tartósan jelzik. Az öntözés azonban még ekkor is segít, csak a hatékonysága csökken.
Az öntözést tehát még a vegetációs időszak előtt meg kell tervezni. A tervezés azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiség és berendezések, eszközök, valamint a termesztett növények ismeretében meghatározzuk az öntözési időpontokat (a kezdést, a gyakoriságot és a befejezést), és az esetenkénti, illetve az összesen szükséges víz mennyiségét.
Az öntözés időpontja függ a termesztett növények vízigényétől, a gyökerezés mélységétől, a várható vízfogyasztástól (transzspiráció, evaporáció), a csapadék mennyiségétől, eloszlásától, valamint a talaj vízgazdálkodásától (9. ábra).
Tekintettel a tervezés időpontjára, a csapadék eloszlását és mennyiségét nem tudjuk pontosan meghatározni, mivel az időjárás nagyon szeszélyes. Ez azonban nem probléma, nem kell figyelembe venni. Úgy kell tervezni, mintha a tenyészidőben nem hullana csapadék. Az úgyis csak öröm, ha egy-egy öntözést – a bőséges csapadék miatt – nem kell elvégezni.
Az időpontok meghatározására számos módszer áll a termesztők rendelkezésére. Ezek:

a talaj nedvességtartalmának mérése,
a kritikus időszakok meghatározása,
az öntözési forduló meghatározása,
és az érzékszervi meghatározás.

A talaj nedvességtartalma a növények számára akkor kielégítő, ha az a termesztés vízkapacitási értéke (VK.term.) körüli. Ez azonban ritka eset, csak bőséges csapadék és öntözés után fordul elő, akkor is viszonylag rövid ideig. Kivétel az előző fejezetben ismertetett csepegtető öntözés, mivel ennél a módszernél a növény gyökérzete körüli talajréteg víztartalma tartósan a vízkapacitási értékű.
A növények számára a víztartalom akkor kedvező, ha az a vízkapacitási értéknek 60-90 %-a. Ez azt jelenti, hogy a vízhiányt jobban elviselő növényeket akkor kell öntözni, ha ez az érték 60 %-ra csökken. Vízigényes növényeknél ez az érték 75 % is lehet.
A talaj víztartalma többféle módon mérhető. A legismertebb ezek közül a szárítószekrényes kiszárítás módszere. Ez azonban a mintavétel és a szárítás következtében időigényes, lassú módszer. A gyakorlatban éppen ezért nem tudott elterjedni. Újabban számos műszer is rendelkezésre áll már, amelyeknél a talaj elektromos ellenállásának, valamint a talaj vízpotenciáljának értékeiből lehet a víztartalmat meghatározni. E műszerek alkalmasak gyors meghatározásra, folyamatos sorozatmérésekre, sőt lehetőséget adnak az öntözőberendezések automatizált üzemeltetésére is.
Szántóföldön még nem tudtak igazán elterjedni, de műszakilag fejlett, külföldi hajtató üzemekben már sikeresen alkalmazott módszerek. Az elmondottakból következik, hogy e módszerek nálunk, a kiskertekben és kisüzemekben még nem alkalmazhatók.

A kritikus időszak megismerése nagyon fontos az öntözés időpontjának meghatározásakor. Ennek alapján ugyanis az öntözés ideje szinte napra meghatározható. A kritikus időszak a legtöbb növény életében megtalálható. Jelentkezését meghatározza a növény és az uralkodó időjárás. Ebben a stádiumban a növény valamilyen minőségi változásban van. Ilyen állapot a rügyek differenciálódása, a virágzás, a terméskötés, az intenzív termésnövekedés, és a gumó-, valamint a gyökérfejlődés.
A vízhiány a termőrügy differenciálódását megakadályozó egyik legfontosabb tényező. Ennek időpontja a legtöbb gyümölcsfélénél a július. Ekkor kezdődik a második növekedési időszak, és ekkor alakulnak ki a termőrügyek. Szárazság esetén a hajtórügyek nem tudnak differenciálódni, és ennek következménye a kevés virág, és a kevés termés.
Ezt bizonyítja sok gyümölcsféle szakaszos terméshozása is. Ennek oka, hogy a tárgyévben sok a termés, és a termések intenzív növekedésük idején elvonják az energiát a következő évi termőrügyek differenciálódásától. A termésritkítás ezért hatásos az említett növényeknél.
A virágzás a legtöbb növénynél minőségi változás. Ehhez sok tápanyag és sok víz szükséges. Kevés víz esetén a felvett tápanyag is kevés, és ilyenkor vontatott a virágzás, rosszabb a terméskötődés (termékenyülés). Ilyen növény a zöldbab, a kukorica, stb. A virágzás idején vízhiányban szenvedő babon mindig kevés a hüvely, és a virágzás idején furulyázó kukorica is meddő marad, vagy a képződő csövek nagyon szemhiányosak. Hasonló növények a paradicsom és a fűszerpaprika is.
A burgonya döntő kritikus időszaka a gumóképződés. Az ekkor vízhiányban szenvedő burgonyánál mindig kevesebb a gumó, és kisebb a termésmennyiség. A gumóképződés kezdetét a virágzás jelzi.
A vízhiányt ezekben az időszakokban még az is fokozza, hogy az említett növényeknek ekkor legnagyobb a lombtömege.
Az időjárás elemei közül ekkor kettő okoz gondot. A magas hőmérséklet és a szárazság. Közismert tény, hogy nálunk a július és augusztus a két legmelegebb és legszárazabb hónap. A május és a június mindig csapadékosabb, a szeptember pedig már hűvösebb. Ezért mondják a termesztők, hogy a „májusi eső aranyat ér”, és ezért örülnek, ha júniusban jön a Medárd.
A kritikus időszak kiváltó okai tehát a növény minőségi változása, a nagy lombtömege, valamint forró, csapadékszegény időjárás.
Az elmondottakból következik, hogy az ekkor végzett öntözés a leghatékonyabb, a növények a kapott vizet ilyenkor hálálják meg a legjobban. Az öntözés időpontjának meghatározásánál éppen ezért a növények kritikus időszakainak ismerete nagyon fontos tényező. Az is kedvező, hogy ezek az időszakok a vetéstől, ültetéstől mindig meghatározott időben jelentkezik, így az időpont – mint már korábban szerepelt –nagyon pontosan meghatározható.
Az öntözési forduló az öntözés megismétlésének időpontját jelzi. Pontosabban azt jelzi, mikor kell újra öntözni. Időtartamát napokban, hetekben lehet meghatározni. Az időtartam függ a növény vízigényétől és a talajtípustól.
A vízigényes, csak öntözéssel termeszthető növényeknél az időtartam 7, vagy 14 nap, illetve egy, vagy két hét. Laza, homokos talajokon hetenként, kötöttebb vályog- és agyagtalajokon kéthetenként kell öntözni. Ez a talajok humusz- és agyagkolloid mennyiségének függvénye. Ilyen növények az étkezési paprika, a zeller.
Hasonló a helyzet a vízigényes elő- és másodterményként termesztett növényeknél is, azzal a különbséggel, hogy itt az időtartam 14-21 nap. E számszerű növekedés azért lehetséges, mert ezek a növények rövidebb tenyészidejűek, és a koraiak júliusban már nincsenek a területen, a másodtermények pedig ekkor még fiatalok, sekélyebben gyökereznek, és ezért kevesebb vizet igényelnek. Ilyen növények a zöldhagyma, a hónapos retek, a nyári, az őszi-téli retek, a fejes saláta, a korai burgonya, valamint a káposztafélék és a spenót.
A kritikus időszakban öntözendő növényeknél az öntözési forduló szintén 14-21 nap hosszú. A paradicsom, a fűszerpaprika, a magról vetett vöröshagyma, a burgonya, stb. sorolható ide. Ezeknél az a fontos, hogy a kritikus időszakban vizet kapjanak. Előtte, vagy utána mindig ritkábban kell az öntözést megismételni.
Vannak olyan növények is, amelyeknél az öntözési forduló időtartama 1 hónap. Ilyen növény a petrezselyem és a lucerna. A petrezselyem csak akkor sorolható ide, ha a termesztési cél a lomb, amelyet a tartósítóipar dolgoz fel. E technológiánál az öntözés időpontját a lomb betakarítása jelzi. A lombot egy tenyészidőben – természetesen öntözés mellett – négyszer lehet lekaszálni. Az első kaszálás időpontja május vége, a másodiké június vége, a harmadiké pedig július utolsó napjai. Az öntözés időpontját az említett időpontok jelzik, mivel az újabb lombtömeg biztosítása érdekében az öntözést közvetlenül a betakarítás után kell megismételni. A lucernánál hasonló a helyzet, mivel a vegetációs időben azt is háromszor, négyszer lehet kaszálni, és a kaszálások után végzett öntözés biztosítja a következő kaszálás jó eredményét.
Az elmondottakból világosan következik, hogy az öntözések időpontjának meghatározására, az egyes növények öntözési fordulójának ismerete igen alkalmas.
Az öntözés időpontjának meghatározásánál az öntözés célja is nagyon fontos tényező. Az előzőek a csapadékpótló öntözésre vonatkoztak. A kelesztő, az iszapoló öntözések esetén az időpont egyértelmű, megegyezik a vetés és az ültetés időpontjával.
A frissítő öntözést nem lehet megtervezni, ennek időpontját majd a növény jelzi. Előfordulhat az is, hogy a tenyészidőben erre nem lesz szükség.
A fagyvédelmi öntözés időpontjának terveszerinti meghatározása szintén lehetetlen. Ebben az esetben csak időszakot lehet meghatározni.
A trágyázó öntözés időpontjának meghatározása szintén gond nélküli, mivel bármelyik csapadékpótló öntözéssel társítható.
A tároló és talajjavító öntözés időpont meghatározása sem probléma, mivel ezek tenyészidőn kívül, fagymentes időszakban bármikor elvégezhetők.
A melegigényes növényeknél, pl. nem szabad az öntözést túl korán elkezdeni. Az étkezési paprikánál az első csapadékpótló öntözésre csak akkor kerüljön sor, amikor az átlag hőmérséklet már 21 oC körüli. Természetesen a kelesztő és iszapoló öntözésre ez nem vonatkozik.
Az utolsó öntözés időpontjának meghatározása szintén fontos. Az öntözést ugyanis a tenyészidő vége előtt már egy hónappal korábban be kell fejezni. Különösen fontos ez a magtermő, és a téli tárolásra termesztett növények esetében. Az érés idején végzett öntözés csökkenti a vetőmagvak életképességét, és a tárolásra kerülő növények tárolhatóságát. Fontos követelmény ez a gépi betakarítású paradicsomnál, de a fűszerpaprikánál is. Az érés ideje alatt adott víz mindig növeli az érési időt, és csökkenti a termés minőségét.
Természetesen néhány növénynél javíthatja is a minőséget. Ilyenek a gazdasági érettség állapotában betakarítható növények, mint a hónapos- és nyári retek, a fejeskáposzta, a zöldhagyma, stb. A lényeg azonban, hogy a tenyészidő utolsó hónapjában csak megfelelő céllal öntözzünk. A kiskertben, a kisüzemben ez a szemlélet könnyen érvényesíthető.
Az öntözés időpontját nem csak napra, hanem napszakra is meg kell határozni. E szemlélet a nagyüzemben nem, de a kiskertekben és kisüzemekben feltétlenül érvényesíthető. Az utóbbiakban az öntözendő felület kicsi, és így az öntözés rövid idő alatt befejezhető.
Napszak szerint az öntözés legjobb időpontja a hajnal, a reggel, az esete és az éjszaka. A környezeti tényezők ezekben a napszakokban a legalkalmasabbak. Megfelelő a hőmérséklet, nincs párolgási veszteség és a korai órákban végzett öntözésnél még a növények is gyorsan felszáradnak. Az esti és az éjszakai azonban csak ott kedvező, ahol az öntözővíz forrása csapvíz, és nappal a gyenge nyomás miatt az öntözés több időt vesz igénybe.
Nagy melegben, a déli órákban nem szabad öntözni. Ez különösen akkor kerülendő, ha az öntözővíz még hideg is.
A legjobb tehát, ha az öntözések időpontját a kritikus időszak és az öntözési fordulót jellemző ismeretek alapján határozzuk meg, és csak a reggeléi és a kora délelőtti órákban öntözünk.
Öntözési terv hiánya esetén az öntözés időpontját érzékszervi meghatározás alapján tudjuk megállapítani. A vízhiányt ugyanis a növény és a talaj is jelzi. A növények elsősorban leveleik lankadásával jelzik az öntözés időszerűségét. Ez azonban már késést jelez, és csökkenti az öntözés hatékonyságát. Ennél jobb, ha a növények tenyészcsúcsait, a képződő kicsi levelek színét figyeljük.
Kevés víz esetén ezek mindig haragos, szürkés zöldek, és jelzik, hogy a lankadás rövid időn belül bekövetkezhet.
A talaj színével és tapadó képességével jelzi az öntözés időpontját. A száraz talaj mindig világos, a nedves pedig sötétebb színű. A marokba vett nedves talaj (még a homok is) mindig összeáll, a száraz pedig szétesik. Az érzékszervi meghatározást azonban csak végszükség esetén alkalmazzuk.
Az öntözővíz mennyiségét viszonylag könnyű meghatározni, mivel ez elsősorban az öntözési cél, a talaj és az öntözési mód függvénye. Az öntözési- és az idénynorma a mennyiséggel kapcsolatos fogalmak.
Az öntözési norma az egyszeri öntözéshez szükséges víz mennyiségét jelenti (7. táblázat). Nagyságát elsősorban az öntözési cél határozza meg. Mennyisége a frissítő öntözésnél a legkisebb, 2 – 4 mm. Ebben az esetben ugyanis csak annyi vizet szabad adni, amennyit a levelek fel tudnak venni, és a környezetet megfelelően hűti. Itt ugyanis a talajban a víz elegendő, és a deficit a felvételnél intenzívebb leadás következménye.
A kelesztő, a fagyvédelmi és a színező öntözéshez már több víz szükséges, az öntözési norma itt 5-10 mm. Kelesztő öntözésnél csak a vetési mélységig kell a talajt telíteni. A lényeg, hogy a csírázáshoz szükséges víz a vetőmag rendelkezésére álljon.
Az iszapoló öntözés öntözési normája palántázás esetén 10-15 mm. A lényeg, hogy a víz elérje a gyökereket és iszapoló hatása érvényesülni tudjon. Tövenkénti öntözés esetén ez a mennyiség lehet kevesebb és több. Palántáknál elegendő 0,5 liter, a szőlőoltványok ültetésénél 10-15 liter, míg a gyümölcsfa oltványoknál gödrönként 30-40 liter vízre is szükség lehet. Természetesen, ha a szőlőoltványokat fúróval ültetik, akkor az iszapoláshoz kevesebb vízre van szükség.
A csapadékpótló (vízpótló) öntözés öntözési normája 20-60 mm. Itt már figyelembe kell venni a növény korát, a talajtípust, és az öntözési módot is. A fiatal növények gyökerei még csak sekélyen helyezkednek el a talajban, így az öntözéshez 20-25 mm víz is elegendő. Idősebb korban a gyökerek már mélyebbre hatolna, és ezért az öntözési norma is növekszik 30-40 mm-re.
A talajtípust itt kell figyelembe venni. Laza, homoktalajokon ez a mennyiség 30 mm, a kötöttebbeken pedig 40 mm. Ez elérhető, mivel a homoktalajok víztartó képessége kisebb, és a nagyobb adagú víz egy része a gravitáció hatására elhagyja a gyökérzónát. Ehhez tudni kell azt is, hogy a zöldségnövények gyökérzetének 80 %-a a talaj felső, 31-40 cm-es rétegében helyezkedik el.
Az említett normák esőszerű öntözésre érvényesek, a barázdás és bulgárágyas öntözési módnál az öntözési norma 50-60 mm. Ezek ugyanis csak kötöttebb talajon alkalmazhatók, és ezeknek mindig nagyobb a vízmegkötő képessége, több vizet tudnak tárolni.
Itt kell még megemlíteni, hogy 1 mm víz a talajfelszín 1 m2-én 1 mm vastag vízborítást jelent, amely kb. 5-10 mm talajréteget nedvesít át. A felső 40 cm-es talajréteg telítéséhez tehát négyzetméterenként 40-60 liter víz szükséges
A vízmennyiséget könnyű meghatározni. Esőszerű öntözés esetén ennek alapja a szórófej teljesítménye, amely mutatja az időegység alatt kiszórt víz mennyiségét.
Egyéb öntözési módoknál pedig öntözés előtt meg lehet állapítani a teljesítményt. Ehhez szükséges egy ismert űrtartalmú edény, amit megtöltenek vízzel, és mérik a töltéshez szükséges időt.
A trágyázó öntözés mindig a csapadékpótló öntözéshez kapcsolódik, mivel tápanyagot vagy vízben oldva, vagy a szilárd műtrágyát felszínre szórva az öntözővíz mossa a gyökérzónába. Így az öntözési norma adott.
A talajátmosó öntözéshez kell a legtöbb víz. Ez öntözési norma ennél 150-200 mm, mivel egyszer-kétszer meg kell ismételni. Szerencse, hogy kiskertekben, kisüzemekben erre nincs szükség.
A talajmunkát segítő, a munka minőségét javító öntözésnél a víz mennyiségét a művelendő talajréteg vastagsága határozza meg. Ez egyszeri alkalommal 40-50 mm.


Az idénynorma a vegetációs időben szükséges vízmennyiséget mutatja. Összetevődik az öntözési normákból, és az öntözések számából. Az öntözési normák az előzőekből már ismertek. Az öntözések száma pedig most kerül ismertetésre.
Az öntözések száma függ az öntözés céljától, az öntözendő növényektől és a talajtípustól.
A kelesztő, az iszapoló öntözéseket nem kell megismételni, a csapadékpótló és frissítő öntözést azonban többször is ismételni kell. A frissítő öntözés nem időzíthető, de azért 2-3 öntözéssel számolni kell. Ez azonban csak fedett területen kerül alkalmazásra, így kiskertben, kisüzemben ezzel nem kell foglalkozni.
A csapadékpótló öntözések száma azonban a növényektől függően változik. Az étkezési paprikánál, zellernél ez a szám 7-12 is lehet, attól függően, hogy milyen a talajtípus. Homoktalajon hetenként kell öntözni, így a paprikánál az öntözések száma 12. Kötött talajon az öntözést elég kéthetenként megismételni, így az öntözések száma csak 7. A zellernél a helyzet hasonló.
A kritikus időszakban öntözendő növényeknél a csapadékpótló öntözések száma 4-5. Ide tartozik a fűszerpaprika, a paradicsom, a zöldbab, a sárgarépa és a petrezselyem.
A korai előveteményként termesztett növényeknél, mint a korai burgonya, a hónapos retek, a fejeskáposzta, a spenót, a korai káposztafélék, az öntözések száma 2-4.
A késeiként, másodterményként termesztetteknél pedig 5-7. E csoportba tartozik a másodvetésű zöldbab, az uborka, a kései káposztafélék, az őszi-téli retek, a cékla és az őszi hónapos retek, valamint a saláta.
Az idénynorma ennek megfelelően 100-400 mm a szabadföldi termesztésben, a hajtatásban azonban a 900 mm-t is elérheti. Az utóbbi érthető, ha figyelembe vesszük, hogy ott a természetes csapadék a borítás miatt nem érvényesül.

mutass többet mutass kevesebbet

A témához kapcsolódó további kiadványok

A kategória legkedveltebb kiadványai

Dinnye, uborka, tök

Dr. Nagy József Dinnye, uborka, tök

Ár: 1600 Ft Kiadói ár: 1280 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba
Termőföldünk

Dr. Imre József Termőföldünk

Ár: 1600 Ft Kiadói ár: 1280 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba