Nemzetközi áru- és tőzsdei kereskedelmi ügyletek

Tartalom
1. Bevezetés
2. A disztribúciós csatorna és a nemzetközi ügylet résztvevôi
2.1. A disztribúciós csatorna
2.1.1. Az áru fizikai útja
2.1.2. Az áru eszmei útja
2.2. A nemzetközi ügylet résztvevôi, a kereskedôtípusok
2.2.1. A viszonteladó
2.2.2. A közvetítô kereskedôk
2.2.3. A termelô, vagy fogyasztó saját érdekeltségei
2.2.4. A disztribúciós folyamat további fontos résztvevôi,
intézményei
3. Az ajánlati tevékenység
3.1. Az ajánlatok fajtái
3.2. Az ajánlati formák
3.2.1. A szóbeli ajánlat
3.2.2. Az írásbeli ajánlatok
3.3. Az ajánlat tartalma
3.4. Az ajánlat értékelésének szempontjai
3.4.1. Az ár
3.4.2. A paritás
3.4.3. A szállítási/fizetési határidô és ár összhangja
3.4.4. A minôség (mûszaki tartalom) és ár összhangja
3.4.5. Az ajánlattevô cég
3.4.6. A fizetési módok és garanciák
3.4.7. Az ajánlattevô országa, nemzetisége
4. A külkereskedelmi szerzôdés (adásvétel)
4.1. Az adásvételi szerzôdés tartalma
4.1.1. Egy konkrét adásvételi szerzôdés (példa)
5. Az INCOTERMS 2010. klauzulái szaktudas_ a fuvarparitás
5.1. Az INCOTERMS klauzulák csoportjai
5.2. Az INCOTERMS 2010. klauzulái (kiegészítve: 2000,
1990, 1980)
5.2.1. E csoport
5.2.2. F csoport
5.2.3. C csoport
5.2.4. D csoport
5.2.5. Az INCOTERMS 2010 által törölt, D’ paritások
5.2.6. Járulékos paritások
5.3. Az INCOTERMS 2010 által bevezetett egyéb módosítások 58
6. Árkockázat management, a határidôs tôzsde szerepe a kereskedelemben
6.1. A tôzsde intézményének történelme
6.1.1. Az árutôzsdék kialakulása, helyzete a világon
6.1.2. Az árutôzsdék kialakulása, helyzete Európában
6.1.3. Az árutôzsdék kialakulása, helyzete az Egyesült
Államokban
6.1.4. Az árutôzsdék kialakulása, helyzete Magyarországon 71
6.2. A tôzsdei ügylettípusok
6.2.1. Azonnali (cash) ügyletek
6.2.2. A forward ügylet
6.2.3. A futures ügylet
6.2.4. Az opciós ügyletek
6.3. A tôzsdei ügyletek gyakorlati alkalmazása
6.3.1. Árutôzsdei hedge ügylet futures kontraktussal
6.3.2. A tôzsdei ügyletek elszámolása, az Elszámoló-ház
6.3.3. Árutôzsdei hedge ügylet opcióval
6.3.4. A spekuláció
7. Fizetési eszközök és módok a nemzetközi kereskedelemben
7.1. Fizetési eszközök
7.1.1. Készpénzfizetés és a készpénznélküli formák
7.2. Fizetési módok
7.2.1. Az elôre fizetés (Open account)
7.2.2. Az okmányos meghitelezés (Documentary Credit)
7.2.3. Az okmányos beszedvény/inkasszó (Documentary
collection)
7.2.4. A hitelben szállítás
8. A közraktározás, kereskedelmi és kereskedelem-finanszírozási
funkciói
8.1. A közraktározás kialakulása, helyzete a világon
8.1.1. A közraktározás kialakulása Európában
8.1.2. A közraktározás kialakulása az Egyesült Államokban 172
8.1.3. A közraktározás kialakulása, helyzete Magyarországon 174
8.2. A közraktári tevékenység
8.2.1. A közraktári szerzôdés
8.2.2. A közraktári ügylet szereplôi
8.2.3. A közraktárak felelôssége, állami felügyelete
8.2.4. A közraktári jegy
8.2.5. A közraktári jegy kereskedelmi funkciója
8.3. A közraktári kölcsön és a Lombard hitelezés gyakorlata
8.3.1. A közraktárak kölcsönnyújtási gyakorlata
8.3.2. A banki lombardhitelezési gyakorlat
8.4. Gyakorlati példa a közraktári és a Lombard hitelezési funkció
alkalmazására
9. Árkalkuláció, kalkulációs modell használatával
9.1. A döntés-elôkészítô modell bemutatása
9.1.1. A modell inputjai
9.1.2. A modell outputjai
9.2. A modell által végzett számítások
9.3. A modellel végzett tényleges futtatások
9.3.1. Exportôr árkalkulációja a modellel, azonnali vétel és
azonnali eladás esetén
9.3.2. Exportôr árkalkulációja a modellel, azonnali vétel és
halasztott eladás esetén
9.3.3. Néhány példa, a modellel végzett futtatások gyakorlati
alkalmazására
9.4. Áralakító tényezôk és árbefolyásoló hatásának vizsgálata
modellszámításokkal
10. A kereskedelemfinanszírozás (a határidôs tôzsde és
a közraktározás kombinált alkalmazásával)
10.1. Az új konstrukció elôzményei
10.2. A közraktározás és az árutôzsde kombinált alkalmazása
a lombard hitelezésben
10.2.1. A konstrukció leírása
10.2.2. A folyószámla egyenlegének változásai a tôzsdei
árfolyamváltozások hatására
10.2.3. A konstrukció legfontosabb elônyei
10.2.4. A jelenlegi gyakorlat legfontosabb – az új konstrukcióval
kiküszöbölhetô – hátrányai
10.2.5. A konstrukció bemutatása gyakorlati példával
10.3. A 2008. évi Lombard hitelezôi veszteségek vizsgálata
10.3.1. A BÉT két legfontosabb határidôs tôzsdei (áru)
termékének áralakulása, az EU csatlakozás óta
10.3.2. A 2007–2008-as árrobbanás és összeomlás
vizsgálata
10.3.3. A hitelezôi árkockázat menedzsment, gyakorlati
példán bemutatva
10.4. A 2008. évi banki veszteségek magyarázata
10.5. A kereskedelem-finanszírozási konstrukció
10.5.1. A konstrukció (trade-finance) bemutatása
10.5.2. A konstrukcióban felmerülô kockázatok értékelése 234
10.5.3. Fedezetek
10.5.4. A finanszírozási konstrukció eredménye
10.5.5. A konstrukció összefoglalása
10.6. Következtetések, javaslatok
Felhasznált irodalom

1. Bevezetés
A kereskedelmi tevékenység közgazdasági
megközelítése
A marginalista közgazdasági elmélet egyik fô alapelve szerint az egyéni
és a társadalmi jólét fogalmát, a szükséglet kielégítést szolgáló javak birtoklásával
határozhatjuk meg. A javaknak önmagukban nincs hasznosságuk,
csak az ember fogyasztói elképzelései teszik azokat hasznossá.
A termelés célja tehát nem a javak elôállítása, hanem hasznosságérzetet
kielégítô szolgáltatások nyújtása! Egy dolog értelmetlen, haszontalan,
nem növeli a jólétet, ha nem elégít ki szükségletet, bármily kemény
munkával is állították elô, így azt közgazdasági szempontból nem tekinthetjük
termelésnek. Ugyanakkor, ha az emberek szabad akaratukból cserélnek
egymással, a cserébôl nyert hasznosságérzet ösztönzi ôket a cserére,
tehát önmagában a cserébôl is származik elôny, növekszik a jólét.
Ez a felfogás radikálisan szemben áll azzal a marxista felfogással,
mely szerint elôny kizárólag az áru-termelésbôl származhat, így megkülönböztet
produktív és improduktív, azaz termelô és nem termelô (haszontalan)
munkát. Ezzel szemben a marginalista felfogás a „hozzáadott
érték”-re helyezi a hangsúlyt, melynek valóságos értékét az iránta felmerülô
kereslet, árát a piac határozza meg.
A történelem már bebizonyította a marxista elmélet kártékony voltát.
E filozófiai háttérre épülô társadalmi berendezkedés – a múltban és a
jelenben egyaránt –, nem csak a szabadság és egyéb jogok csorbítása
miatt káros, de gazdasági szempontból is tévút, mivel szembe megy a
gazdaság fejlôdésének legalapvetôbb céljával, a jólét növelésével.
Figyelmen kívül hagyja az értékteremtést, az árutermelést öncéllá
változtatja. Ez a magyarázata annak, hogy ezekben a társadalmakban a
túltermelés és a hiánygazdálkodás egyszerre jelennek meg, folyamatos
gazdasági és jóléti hanyatlás mellett.
Azt mondhatjuk tehát, hogy minden olyan – és csak olyan – gazdasági
tevékenység hasznos és a társadalom jóléte szempontjából egyenrangú,
amely iránt valamely tagjának hatékony kereslete merül fel, függetlenül
annak fizikai vagy szellemi voltától.

A termelés célja tehát: a piacképes áru, vagy szolgáltatás. Piacképesnek
akkor tekinthetjük az árut, ha az a megfelelô idôben, helyen, kivitelben,
mennyiségben, választékban és állapotban, ugyanakkor eladható
áron áll rendelkezésre.
Fentiek értelmében a kereskedelmi tevékenységet közgazdasági
szempontból termelésnek kell tekinteni, míg a piaci kereslettel nem bíró
árutermelést nem! Az nem más, mint jobb esetben „lar pour lar” tevékenység,
vagy hobbi, rosszabb esetben túltermelés, gazdasági nonszensz.
A könyv megírásának indíttatása, elôzménye, céljai
Igen fontosnak tartottam a könyvet a fenti eszmefuttatással kezdeni, mivel
több mint húsz éve gyakorló kereskedôként számtalanszor találkozom
a „tisztességes termelô, kontra tisztességtelen kereskedô” felfogással,
ami mindannyiszor felháborít, így ezúton szeretném leszögezni,
hogy ez nem más mint színtiszta marxizmus, függetlenül attól, hogy ki
hangoztatja!
A könyv megírásának alapvetô célja egy olyan mû létrehozása volt,
amely egyszerre funkcionálhat gyakorlati szakemberek szakkönyveként
ugyanakkor a felsôoktatás különbözô, a kereskedelem-, és/vagy tôzsdetechnikát
oktató, nemzetközi ügyletekkel foglalkozó képzései számára
tankkönyvként. A tartalmat a húszéves nemzetközi áru- és tôzsdei
kereskedôi közraktározói, banki tapasztalat, a felsôoktatásban eltöltött
több mint egy évtized és az ezekkel párhuzamosan, szintén a témában
folytatott kutatások eredményeinek szintetizáltan, egy helyen való megjelenítése
határozta meg. A könyvben szereplô ügyletek és technikák
ilyen felfogású rendszerezését és bemutatását nagyban befolyásolta az
egyéni szakmai életút.
Nem tekinthetjük e mûvet sem klasszikus értelemben vett külkereskedelem-
technikai, sem tôzsde-technikai, sem közraktározási, sem kereskedelem-
finanszírozási kézikönyvnek, ugyanakkor az itt említett specialitások
mindegyike megjelenik a könyvben, az általam fontosnak ítélt
súlyozással. A könyv által érintett területek mindegyikén igen jó szak-,
és tankönyvek állnak a szakma rendelkezésére. Nem volt célom egyik
helyett sem egy újabbat alkotni, inkább e területekrôl az én felfogásomban
a „business” szempontjából a legfontosabbakat kiemelni, és együtt
közreadni. A könyv akár a: „szemelvények a nemzetközi és tôzsdei árukereskedelembôl”
címet is kaphatta volna.

A könyv egyes fejezetei a szakma logikáját figyelembe véve követik
egymást. Nincsenek fejezetenkénti bevezetések, összefoglalások,
ellenôrzô kérdések, mint azt egyetemi tankönyveknél gyakran tapasztaljuk.
Szándékaim szerint egy szakkönyvet tart kezében a tisztelt olvasó,
melyet eddigi gyakorlati, oktatói és tudományos tapasztalataim, a jelenlegi
legjobb tudásom szerint állítottam össze „Nemzetközi áru- és tôzsdei
kereskedelmi ügyletek” címen, annak reményében, hogy mind a gyakorlati
szakembereknek, mind a mélyen tisztelt hallgatóságnak hasznos
információkat van módom ezúton átadni.

Budapest, 2010

A szerzô