Mezőgazdaság a természetvédelem szolgálatában

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Magyarország ökológiai adottságai

Természetvédelem
A természetvédelem története
A természetvédelem fogalma,
Célja, feladata
A természetvédelem szervezeti felépítése

Magyarország ökológiai hálózat
Az ökológiai hálózat fogalma, szerepe és célja
Miért 5 van szükség ökológiai hálózatra9
Mit értünk ökológiai hálózat alatt9
A hálózat épsége, fenntartása
A természetvédelem és a mezőgazdálkodás
kapcsolata az Ökológiai hálózat tükrében

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program és az érzékeny természeti területek rendszere
Országos (horizontális) célprogramok
Térségi (zonális) célprogramok:
az érzékeny természeti területek rendszere
A programhoz való csatlakozás feltételei
A beruházások támogatása

Ökológiai gazdálkodás

Közösség által támogatott
mezőgazdálkodás — CSA
A közösség által támogatott
mezőgazdálkodás múltja és jövője — „élelmiszer a termelő arcképével”
A CSA jelentősége Dél-Kelet-, Kelet- és Közép-Európa számára

A közösség által támogatott
mezőgazdálkodás típusai
Részarányos gazdálkodás
Állandó vásárlók rendszere
Kiszállítási rendszer
Gazdálkodók piaca

Az ártéri gazdálkodás

Mezőgazdaság a természetvédelem szolgálatában
Gyümölcsök
Extenzív szántók
Fás legelők
Kaszálók
Legelők

A természetvédelem fogalma, célja, feladata


A természetvédelem, mint a környezetvédelem sajátos része az emberi környezet alkotóelemei közül a föld, a víz, az élővilág és a táj védelme körébe tartozó olyan tárgyakra és egyedekre terjed ki, amelyek számára különleges oltalmat kell biztosítani. Feladata az ezeket veszélyeztető jelenségek okainak feltárása, a természetvédelmi értékek károsodásának megelőzése, elhárítása, illetve csökkentése annak érdekében, hogy azok a jelen és a jövő nemzedéke számára megőrizhetőek legyenek.
A természetvédelem a természet élettelen és élő tudományos, kulturális vagy egyéb szempontból Jelentős tárgyalnak ás területeinek megóvása, fenntartása, helyreállítása ás bemutatása.
A természetvédelem sokoldalú tevékenységet, hatósági, gazdálkodási, műszaki, tudományos, kulturális feladatok ellátását jelenti.
A természetvédelem a megóvás és a fenntartás érdekében feltárja a károsítás okait, megelőzi vagy megszünteti a veszélyeztető vagy a sajátos tulajdonságokat megváltoztató tevékenységeket és a káros természeti hatásokat, illetve — ahol lehet és szükséges
—‚ helyreállítja azokat a természeti körülményeket, amelyek a védett természeti értékeknek a fennmaradását biztosítják.
Az általános természetvédelem minden természeti értékre és természeti területre kiterjed, és magában foglalja a tájvédelmet, a vadon élő élővilág (élő szervezetek) általános védelmét, az élőhelyek általános védelmét, a földtani természeti értékek általános védelmét, valamint a természeti területek védelmét.
A természeti területek és értékek kiemelt oltalma, vagyis a hagyományos (szűkebb értelemben vett) természetvédelem a védetté nyilvánításon alapul. A hagyományos természetvédelem a kiemelt oltalomra érdemes élő vagy élettelen természeti értékek és természeti területek feltárását, védetté nyilvánítását, megóvását, fenntartását, illetve helyreállítását, valamint bemutatását foglalja magába.
A hagyományos (kiemelt védelmet biztosító) természetvédelem tárgyai tehát a védett természeti értékek, valamint a védett természeti területek. Természeti érték alatt értjük a természeti erőforrást, az élővilágot és a fennmaradásához szükséges élettelen környezetét, valamint a természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elemet, beleértve a védett természeti értéket is. Természeti terület valamennyi olyan földterület, amelyet elsősorban természetes vagy természetközeli állapotok jellemeznek. Természetközeli állapotú az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csak csekély mértékben hatott, a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.
Mind a két esetben a természetvédelem lehet területhez kötött vagy terület nélküli.
A természetvédelem tárgyai a klasszikus csoportosítás szerint lehetnek:
— földtani értékek (Pl. barlang, ásványok és ősmaradványok, kunhalom),
—víztani értékek (p1. forrás, láp, víznyelő, tó, vízesés),
— növénytani értékek (növényfajok, növénytársulások),
— állattani értékek (emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, halak, gerinctelenek, háziállatfajták),
— tájképi értékek,
— kultúrtörténeti értékek (p1. történelmi emlékhely, néprajzi értékek, műemléki környezet),
— természeti területek, élőhelyek.
Hazánkban a hagyományos természetvédelmi tevékenységnek a hatvanas évekig tartó első évtizedei során általában kis kiterjedésű, érintetlen vagy kisebb mértékben zavart területeket helyeztek védelem alá. Ebben az időben a passzív védelmi intézkedések domináltak.
A passzív természetvédelem biztosítja a védelemre érdemes természeti értékek jogi védelmét, gondoskodik a védett értékek őrzéséről, azok tudományos megfigyeléséről és kutatásáról. Ugyanakkor a védett értékekre ható természetes folyamatokba még akkor sem avatkozik be, ha azok a védett területekre, tárgyakra károsak, azokat megváltoztatják vagy megsemmisítik
Ilyen gyakorlatot folytatnak például a nagy amerikai nemzeti parkokban, ahol a villám-
csapások nyomán keletkezett erdőtüzek terjedésébe nem szólnak bele, azokat a természetes folyamatok részének tekintik (10. ábra).
Hazánk nagy kiterjedésű védett területei általában nem ősi, hanem emberi behatásra
létrejött ökoszisztémák, és ezek esetében a passzív természetvédelem módszerei
szélesebb körben nem alkalmazhatók.
Az aktív természetvédelem a terület Jogi védelmén és őrzésén kívül megelőzi és
elhárítja a káros hatásokat, valamint kedvező körülményeket biztosít a védett élőlények
fennmaradásához.
A védelem érdekében biztosítja a kedvező feltételeket. A Hortobágyon a gyepek folyamatos legeltetésével biztosítható a kívánatos törpefüvű puszta képének megtartása. Az ártéri kaszálóréteken a beerdősülés csak rendszeres kaszálással akadályozható meg, a mocsaras területeken pedig a feltöltődés elleni védelmet szolgálja a nád időnkénti learatása.
Magyar viszonyok között a védett területek döntő többségén a hatósági és az őrzési
tevékenységen kívül egy sor egyéb beavatkozásra is szükség van. Ha például egy mocsarat védelem alá helyeznek, de a környéken vízrendezést, illetve vízgazdálkodást folytatnak, elképzelhetetlen a természetvédelem vízügyi beavatkozás nélkül, arról nem is beszélve, hogy éppen a passzív védelem miatt megszűntek a korábbi kedvező táplálkozási lehetőségek, és ezért egyes rezervátumokat bizonyos madárfajok elhagytak, és mesterségesen létrehozott vízfelületek közelében telepedtek le. Több helyen megfigyelhető, hogy a régebben kialakított madárrezervátumok a madaraknak Csupán a költési helyét biztosítják, míg a táplálkozóhelyük mesterségesen létrehozott vízfelületek, halastavak területén van.
Még kézenfekvőbb az aktív természetvédelem indokoltsága és szerepe az ember által
létrehozott védett területeken, parkokban, arborétumokban, erdőterületeken (11. ábra).
A védett területek nagy részén tehát kisebb-nagyobb mértékű gazdálkodást, „természetgazdálkodást’ kell folytatni. Ez az aktív természetvédelem legmagasabb foka.
Differenciált természetvédelemről beszélünk, amikor egymástól elválasztva kiemelik azokat a társulás típusokat, ökoszisztémákat, melyek eredeti formájukban egyre kevesebb területen maradtak fenn, illetve azokat a legritkább állat- ás növényfajokat, melyeket a legjobban fenyeget a kipusztulás, továbbá az egyes földtani víztani értékeket ás ezeket külön-külön kezdik el védeni.
A differenciált természetvédelmet — mivel egy nagyobb környezeti egységből kiragadva próbál védelmet nyújtani az egyes természeti értékeknek, aminek következtében eredményei bizonytalanabbak 5 Csak esetenkénti — elkerülhetetlen szükségből alkalmazzák. Ha belegondolunk abba, hogy milyen nehéz hosszú időre biztonságosan megvédeni — például egy forráslápnak vagy egy üde láprétnek nevezett, kicsiny kiterjedésű területet borító növénytársulást — a környező területek vízgazdálkodásának ellenőrzése nélkül, akkor világossá válik, hogy a differenciált természetvédelem lehetőségei meglehetősen korlátozottak.
A természeti értékek védelmekor annak kell a legfontosabb szempontnak lenni, hogy a megőrizendő földtani alakzatokat, növény- és állatfajokat, valamint társulásokat úgy tartsuk meg, hogy azokat együttesen és a környéki területekkel közösen (integrálva) egy környezeti rendszerben lehessen kezelni.
Az integrált természetvédelem tehát nagyobb összefüggő területeknek és a rajtuk
tenyésző élővilágnak egy hatékonyabb védelmi módját jelenti. Az egyes védelembevett természeti tárgyak kevésbé sérülékenyek, hiszen a kezelésnek ilyen formájában nem az ökorendszerekből kiragadva, csak az egyes tagokat védjük, hanem az élőlényeket és az élettelen tárgyakat az élőhelyekkel és a környezettel együttesen vesszük védelem alá.
A differenciált természetvédelmi tevékenység a többi termelési folyamattól elkülönülő, azok rendszeréhez nem illeszkedő szemléletet fejez ki; a természetvédelem kezdeti, extenzív, a védett területek nagyságának növelését célzó fejlődési időszakában kialakult helyzetet jellemezte.
Az integrált természetvédelem a differenciált természetvédelem eszmei-szakmai, jogi szabályozási kereteinek tiszteletben tartásával Igyekszik a természetvédelmet is belehelyezni a kezelt területek életét megszabó, főként gazdasági kapcsolatrendszerekbe.
Az integrált természetvédelem így a helyi gazdasági élet résztvevőivel közösen, a
területeken jelentkező egyéb érdekekkel „együtt gondolkodva” határozza meg egy-egy
természetvédelmi oltalom alatt álló terület és szűkebb térsége fejlesztésének irányait.
A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi
jelentőségének megfelelően többféle fokozatot érhet el. Így lehet:
— nemzeti park,
— tájvédelmi körzet,
— természetvédelmi terület,
— természeti emlék.
Nemzeti park: az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és a természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítésére.
Tájvédelmi körzet: az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.
Természetvédelmi terület: az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy
több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének védelme.
Természeti emlék: valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület.
Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a miniszter jogosult. Az első
három kategóriába tartozó területeket, vagy azok egy részét kiemelt védelmet jelentő
bioszféra-rezervátummá nyilváníthatják.
A védetté nyilvánítást országos jelentőségű terület esetén a miniszter, helyi jelentőségű terület esetén a települési önkormányzat végzi. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy védetté nyilvánításra javaslatot bárki tehessen, természetesen megfelelő indoklással.
A 2002. márciusi adatok szerint hazánkban 10 nemzeti park, 38 tájvédelmi körzet, 142 (országos jelentőségű) természetvédelmi terület és 1 (országos jelentőségű) természeti emlék van, 917 714 ha összes kiterjedéssel, melyből 199 577 ha fokozottan védett. Ezen Országos jelentőségű védett természeti területek 47%-a erdő, 26%-a gyep, 12%-a pedig szántóterület. A helyi jelentőségű védetttermészeti területek összes kiterjedése 36 000 ha. Magyarország területének így összesen 9,9%-a áll természetvédelmi oltalom alatt.
A terület nélkül védett természeti értékek közül a természetvédelmi oltalom alatt álló növényfajok száma 695, ebből fokozottan védett 63, a természetvédelmi oltalom alatt álló állatfajok száma 965, ebből fokozottan védett 137, a védelem alatt álló barlangok száma közel 3600, melyből fokozottan védett 132.