Az Európai Unió mezőgazdasága - Hasznos információk fiataloknak

Tartalom


I. Európa mezőgazdasága

Fannok és farmerek Európában
Hogyan lehetsz farmer9
Mezőgazdasági munkák
Elelmiszer-előállítás
A táj és a mezőgazdaság
A vidéki élet
Az állattartás története
Közel a természethez
Termelési módszerek
Szállítás
Elelmiszerbiztonság
Vízgazdálkodás
Mezőgazdasági kutatás
Az űrtechnológia és a mezőgazdaság
A közös agrárpolitika (CAP)
Az európai mezőgazdaság szerepe a világpiacon


II. Szántóföldi növénytermesztés

A szántóföldi növénytermesztés fogalma
A vetéstől a betakarításig
Eltérő életciklusok
Tápanyag-utánpótlás
Növényápolás, növényvédelem
Betakarítás
Raktározás és szállítás
Vetésforgó, vetésváltás
Gabonafélék (általános áttekintés)
Abúza
A gabonafélék egyéb célú felhasználása
A kukorica
Rizstermesztés
A cukorrépa
Cukorgyártás
Olajos magvú növények
Pillangós virágú növények termesztése
A burgonya
Burgonyatermesztés


III. Kertészet és szőlészet

Akarsz kertészkedni?
Idénymunkák
Gyümölcsfélék
Az alma
Bogyósok
Citrusfélék
Zöldségfélék
Szőlőtermesztés
Borászat


IV. Allattenyésztés

Az állattenyésztő szakember
Milyen állatokat tenyésztenek Európában?
Mikor kezdtek az emberek állatokat tartani?
Bajnokok
Gazdálkodási módszerek
Allattartás mostoha körülmények között
Az állatok takarmányozása
A szarvasmarha
Tejtermelés
Tejfeldolgozás
Az alkalmazkodó juh
Hogyan tartják a juhokat?
Kecsketartás
Sertéstenyésztés
A tyúk
Liba, kacsa, pulyka, gyöngytyúk
Rénszarvas-tartás a messzi Észak-Európában
A ló, több mint egyszerű háziállat
Méhészet
Premes allatok
„Állatos hírek”


V. Erdészet

Az erdők és az emberiség közös történelme
Szántóföldek az erdők ellen
Az Európai Unió erdei
Az északi erdőségek
A mérsékelt éghajlatú területek erdői
A mediterrán erdők
A tölgyfa hosszú története
A fa felhasználási területei
Tüzelőanyag és ipari fa
A paratölgy
Az erdő titkai
Menedék a növények és állatok számára
Az erdő által kínált örömök
Egy gondokkal teli élet
Az erdő egyéb ellenségei


VI. Halászat

A hal
A hal tartósítása
Él, mint hal a vízben!
Mészhéjas állatok, kagylók és lábasfejűek
Puhatestűek
Algák
A tengerek Európája
A fogyasztásra alkalmas halak
Halászati övezetek
Halászati technikák
Sósvízi halgazdálkodás
Edesvízi gazdálkodás
Kagyló- és osztrigafarmok
Halgazdaságok a Földközi-tengeren
Mit hoz a holnap?

A közös agrárpolitika (CAP)

A Közös Piac hat országa 1957-ben, Rómában egyezett meg a közös agrárpolitika bevezetéséről. A CAP elsődleges célja a farmok modernizálásán keresztül egy magasabb életszínvonal biztosítása volt. A CAP döntéseit Brüsszelben hozzák, ezek a döntések az Európai Unióban élő minden farmer számára nagy jelentőséggel bírnak.

Miért van szükség közös agrárpolitikára?

A CAP eredeti céljai:

•A termelés növelése, az Unió lakosságának ellátása, illetve exportra kerülő élelmiszer előállítása. Ez a célkitűzés a CAP megalkotásakor igen fontos volt, hiszen a Közös Piac hat tagországában annak idején a felhasznált mezőgazdasági termékek 20 %-a importból származott.
•A farmerek számára megfelelő jövedelem biztosítása. Akkoriban igen nagy volt a farmerek száma, azonban keveset termeltek, jövedelmük pedig alacsony volt. Egy minimális bevétel garantálása érdekében egyes termékeket támogattak, azaz az EU a termék piaci áránál többet fizetett a farmereknek.
•A piaci árak ingadozásának szabályozása fix árakkal. Az EU garantálta az egyes termékek fix árát, így a csökkenő piaci ár mellett is biztosított volt a farmerek bevétele.

Ezek a közös szabályozások egységesítették a piacot és esélyegyenlőséget biztosítottak a farmereknek. Meg kell azonban jegyezni, hogy e célkitűzések elérése számos nehézségbe ütközött: a farmméretek, az éghajlati adottságok és az egyéb körülmények különbözősége miatt ugyanaz a politika nem mindig járt ugyanazzal az eredménnyel. Éppen ezért a szélsőséges, vagy az átlagostól eltérő adottságú területeken közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a farmerekkel, nehogy a központi irányítás kedvezőtlenül érintse őket.

Hogyan fejlődött a CAP?

Az 1970-es évek közepétől a CAP számos kedvező változást eredményezett:
•a termelés növekedett, a lakosság megfelelő szintű ellátása biztosított lett,
•a tagállamok mezőgazdasági termékekre vonatkozó függősége más országoktól megszűnt,
•a farmerek a támogatások jóvoltából megfelelő jövedelemre tettek szert.

Azonban nem szabad elfeledkeznünk a felmerült problémákról sem:
•mivel a mezőgazdasági termékek ára támogatott volt, a farmerek egyre többet termeltek, hogy minél nagyobb bevételhez jussanak,
•a szükségesnél nagyobb mennyiségeket csak veszteséggel tudták értékesíteni,
•az Európai Unión kívüli országok alacsony árai ellen magas vámok bevezetésével kellett védekezni.

A nemzetközi piacon megjelenő problémák elleni védelem érdekében alakult meg a Világkereskedelmi Szervezet (WTO: World Trade Organisation), amely a szabályozza az országok világpiaci részvételét. A Világkereskedelmi Szervezetnek 142 tagországa van.

Számos termeléskorlátozó intézkedés után a közös agrárpolitikát 1992-ben újították meg:
Mivel a terméktámogatás mértéke a termelés nagyságától függött, a farmerek a termelés növelésében voltak érdekeltek. Hogy elkerüljék a túltermelést, a farmereket ma már a termőterület nagysága alapján támogatják.
Intézkedéseket hoztak a külterjes (extenzív) gazdálkodásra való ösztönzés érdekében, ez a gazdálkodási forma egyúttal jobban megfelel a környezetvédelmi követelményeknek is.

Az 1990-es években más tényezők is szerephez jutottak:
•a fogyasztók magasabb minőségi követelményeket támasztottak a termékekkel szemben,
•környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése,
•az Európai Unió bővítése a kelet- és közép-európai országokkal.

1999-ben az 1992-es vizsgálatok eredményeinek figyelembevételével a közös agrárpolitikát megreformálták, különös tekintettel a vidékfejlesztés szempontjaira (környezetvédelem, farmok korszerűsítése, fiatal farmerek támogatása stb.).