A hagymafélék termesztése

Tartalom

A hagymafélék jelentősége
A fontosabb fajok
Élelmezési jelentőségük
Gazdasági jelentőségük

A vöröshagyma
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzése
A termesztett fajták
Szabadföldi termesztése
Hajtatás

A fokhagyma
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzése
A termesztett változatok, fajták
Szabadföldi termesztése

A póréhagyma
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzése
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztése

A téli sarjadékhagyma
Növénytani jellemzése
Elettani jellemzése
A termesztett változatok és fajták
Szabadföldi termesztése
Hajtatása

A metélőhagyma
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzése
A termesztett fajták
Szabadföldi termesztése
Hajtatása

A salotta vagy mogyoróhagyma
Növénytani jellemzése
Élettani jellemzése
Termesztett fajták
Szabadföldi termesztése

A fokhagyma

Az egyik legrégebben termesztett zöldségnövény. Termesztési múltja 5000 év. Az ókori népek (babilóniaiak, egyiptomiak, görögök, rómaiak), valamint az ázsiaiak (indiaiak, kínaiak) már ismerték, termesztették, fogyasztották, sőt gyógyszerként is felhasználták. Termesztése Magyarországon is régi keletű. Honfoglalóink már ismerték és magukkal hozták. Hazánkban először LIPPAY (1664) írja le termesztését, és rámutat sokoldalú felhasználhatóságára is.
Ma is közkedvelt zöldség-‚ illetve hagymafaj. Főleg szabadföldön termesztik, és nem hajtatják. Nálunk szintén szabadföldi növény, a hajtatása jelentéktelen.

Növénytani jellemzése

A liliomfélék (Lilíaceae) családjába tartozik. Évelő növény, a termesztésben azonban egyéves kultúra. Két változata elterjedt.
Ezek:
• A. sativum convar sativum. Ez az üzemi termesztésben általánosan elterjedt típus. Jellemzője, hogy magszárat nem fejleszt, és hagymafejet alkotó gerezdjei szórt állásban helyezkednek el.
• A. sativum convar ophioscordon. Ez főleg a házikertekben megtalálható típus. Magszárat képez és ezek végén borsó, vagy búzaszem nagyságú léghagymákat fejleszt. Ez tehát nemcsak a gerezdekről, hanem léghagymáiról is szaporítható. Fontos jellemzője, hogy a léghagymákról első évben csak gerezd nélküli hagymák fejlődnek.
Néha íze alapján fokhagymaként használják a nyári hagymát. (Allium anipeloprorum L.), amely nem csak gerezdeket, magszárat, hanem a hagymafejhez rövid tarackokkal kapcsolódó sarjakat is fejleszt. Az utóbbiak hátránya, hogy nehezen csíráznak, ezért e fajt is gerezdekről szaporítják.
Gyökere bojtos gyökérzetű, amely sűrű, erőteljes és mélyre
hatoló. A gyökerek a gerezd, vagy fiókhagyma tönkjein képződnek.
Levelei átellenesek, két sorban rendezettek, és laposak. A lemez enyhén bordázott, kissé csónakos, és világos- vagy középzöld színű. A levelek alapi része hüvelyszerű, ebből alakul ki a gerezdeket körülfogó száraz, külső burok.
Hagymája gerezdekből álló, összetett hagymafej. A gerezdek száma 6—9. Ezek külső védőhéjazatból (sok esetben lilás árnyalatú) húsos raktározó levelekből és rügyből (hajtáskezdemény) állnak. Mindig a szaporítóképlet tönkjén képződnek. Méretük változó, a külsők mindig nagyobbak, mint a belsők. Léghagymáról, vagy későn ültetett gerezdekről szaporítva a hagymafej az első évben gerezd nélküli (gömbölyű, magányos hagyma).
Szár. A termesztett típusok zöme nem képez magszárat. A szárat fejlesztő változatokon a szár végén nem virágok, hanem léghagymák képződnek, bár ezek között a virágkezdemények is megtalálhatók. A virágzatot fiatal korban közös virágzati fellevél borítja.
A szár kialakulását a fajtán kívül a környezeti tényezők (időjárás, tárolás) is befolyásolják. A tavaszi változatnál pl. a magszárképzés teljesen megakadályozható, ha a szaporító anyagot télen 13 ‘C feletti hőmérsékleten tároljuk.

Élettani jellemzése

Hőmérséklet. Hőigénye közepes, optimuma 19 plusz—mínusz 7 'C. Ennek ellenére hidegtűrő növénynek tartják. Különösen a tenyészidő elején tűri jót a hideget. Elsősorban az őszi változatok télállósága kifogástalan, de alacsony hőmérsékleten a tavasziak is jobban fejlődnek.
Később változik az igénye. A vegetációs időszak közepén már több meleget kíván (18—20 °C) az érés elején pedig már a 25 C körüli hőmérséklet a megfelelő számára.
Fény. Szereti a sok fényt, a félárnyékot, de az árnyékot nem tűri. Hosszúnappalos növény, de mivel nem virágzik, ez kevésbé jelentős. Ebből következik, hogy változatai számára a hazai fényviszonyok megfelelőek.
Víz. Igénye kicsi, ebben segíti sűrű gyökérzete és lapos levele. A szárazságot ezért jól tűri, és nem kell öntözni. Aszályos vidékeken azonban az öntözést nagyobb terméshozammal mindig meghálálja. Ilyen területeken is csak 2—3 csapadékpótló öntözést kíván. Öntözési formája kicsi, 25—30 mm.
A sok vizet nem szereti, főleg a tenyészidő második felében a hagymafej differenciálódása idején és éréskor. Ebben az időszakban, ha az időjárás csapadékos, a hagymafej könnyen rothad, vagy legalább a borítótevelek tönkremennek, és a fejek szedéskor gerezdekre bomlanak.
Tápanyag. A közepesnél nagyobb, átlagon felüli. Kielégítően csak bőséges ellátás mellett fejlődik.
Talaj. A szélsőséges, a túl laza és kötött talajokat nem kedveli. A középkötött, mezőségi talajok növénye. Különösen a réti agyag- és öntéstalajokon fejlődik jól. A kémhatásra kevésbé érzékeny, a 6,0—8,5 pH-értékűeken mindig szépen fejlődik.

A termesztett változatok, fajták

A forgalomban lévő változatok, fajták hazai eredetűek. A külföldi fajták nálunk hiányoznak. Fajtákban nagyon szegény, nemesítésével is alig foglalkoznak. A forgalomban lévők is régiek, elsősorban tájfajták, szelekcióból előállítottak.
- Makói őszi. Államilag elismert, a makói környék tájfajtáiból állították elő. Erőteljes növekedésű, 50—60 cm magasra is megnövő fajta. Levelei sötétzöldek, kissé hamvasak. Hagymája nagy gerezdekre osztott. Átlagtömege 51—70 g. A gerezdek száma 5—8. Héja szürkésfehér, jól záródó. Magszárat nem fejleszt.
Felhasználása általános, a húsüzemekben és a háztartásokban egyaránt kedvelik. Várható terméshozama 7 t/ha. Január végéig jól tárolható, később már nagyon erősen apad. A hagymafejek átmérője 45 mm, és átlagtömege 55 g. Csak gerezdekről szaporítható, duggatási ideje szeptember vége, október. A szeptemberi ültetés június végén szedhető.
- Makói tavaszi. Tájfajta. Termete az őszinél alacsonyabb, a magassága csak 30—50 cm. A lombfelülete is kisebb az előzőnél. Hagymája 40—60 g átlagtömegű. A gerezdek száma 5—7, melyeket fehérszürke buroklevelei fognak össze. Tavasszal szaporítható, korai ültetés esetén (március) már július elején szedhető. Előnye rendkívül intenzív fűszerező értéke és kiváló tárolhatósága.
- Őszi B 15. Államilag elismert fajta. Nemesítői bicskei termesztők. Növekedése erőteljes, lombja dús. A magassága magszárral együtt 90—120 cm. Lomblevelei hosszúak (30—35 cm), szélesek (2—4 cm). Hamvasak, kissé kékes sötétzöldek. A hagyma átmérője 4—8 cm, inkább nagyobb, mint kisebb. jellemzője a magszár és a bulbilli.
Bővebben terem, mint a Makói őszi, és február végéig jól tárolható. Természetesen nemcsak gerezdekről, de a léghagymákról is szaporítható.