Könyv
kategóriák

A magyar agrárgazdaság az EU-csatlakozástól napjainkig

Szerző: Kapronczai István
Ár: 4600 Ft Kiadói ár: 3680 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz meghatározó esemény volt az agrárgazdaság területén is. Az évtizedekkel korábbi sikeres magyar mezőgazdaság 2004-ben már egy ideje csupán árnyéka volt korábbi önmagának. Részaránya a rendszerváltás után a foglalkoztatásban, a beruházásokban, a nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékének és ezzel összefüggésben a bruttó hazai terméknek (GDP) az előállításában szinte folyamatosan csökkent.

Az EU-tagsággal az új tagállamok egy nagy, de versengő piac részévé váltak,amely óriási lehetőségeket kínál az országok mezőgazdasága számára. Ugyanakkor az egyes nemzetek mezőgazdaságainak számottevően kiéleződött versenyhelyzettel kell megbirkózniuk az uniós és – ennek részeként – a hazai piacaikon is.

Az uniós csatlakozás egészében jó hatással volt az új tagállamokra, bár az egyes országok más-más módon éltek a lehetőségeikkel. A velünk együtt csatlakozó országok és hazánk alkalmazkodásáról a Közös Agrárpolitikához megállapítható, hogy minden ország nyert a csatlakozással, de az új tagországok közül Lengyelország,Litvánia és Lettország tudott a legjobban alkalmazkodni az EU által kínált feltételekhez és az adott lehetőségeket a legjobban ezek az országok tudják kihasználni. Ebben a folyamatban az egyik legkritikusabb tényező a csatlakozást megelőző évek agrár- és támogatáspolitikája volt. A támogatások akkor lettek volna igazán kedvezőek, ha azt a tagországok elsősorban a termelők versenyképességének fokozására
fordítják. Azonban a támogatásokat Magyarország döntően ár- és piactámogatásként nyújtotta, ennek következtében nem lehetett kihasználni a maga teljességében a csatlakozás nyújtotta lehetőségeket. Azok az országok viszont, ahol korábban a támogatások szintje alacsony volt, és az ár- és piactámogatások csekélyek voltak, kedvezőbben válaszoltak az EU-tagságra. Ez a megállapítás elsősorban Lengyelországra vonatkozik, ahol a csatlakozás után a KAP és a kitágult piacok által a termelőknek
nyújtott ösztönzők következtében számottevően nőtt a termelés, és a kereskedelem is kedvezően reagált.

Az új tagállamok első öt évének összegzett tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják,hogy a KAP még az elérhető módosításokkal együtt sem igazán felel meg az új tagállamoknak,
főleg a szegényebbeknek. Ilyen körülmények között még mindig a mezőgazdaság versenyképességének megteremtése és a vidéki szegénység elleni küzdelem a legsürgetőbb feladat.

A folyamatok átláthatóságának, megértésének segítése érdekében szükség van olyan hosszú idősorokat felölelő elemzésekre, amelyek nyomon követik és tárgyszerűen tükrözik a tényeket, illetve az eseményeket. Kapronczai István immár második alkalommal teszi ezt meg. A szerkesztésében 2003-ban megjelent A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig című kiváló művének méltó folytatása e könyv. Úgy vélem, hogy e munka – amelyben a csatlakozás utáni első öt év hazai történéseit dolgozza fel és egészíti ki egy rövidebb nemzetközi kitekintéssel – egyik legfontosabb hozadéka, hogy a szakmai szereplők és a közvélemény előtt is torzításmentes, reális kép alakulhat ki az agrárgazdaságról.

A szerző a kötet elkészítése során tényszerű adatközlésre és a rá jellemző objektív folyamatleírásra törekedett. A könyv igyekszik megteremteni annak a lehetőségét,hogy a vizsgált években megfigyelhető tendenciákról ki-ki szakmai meggyőződése
alapján, a maga területén vonjon le következtetéseket.

Ajánlom mindazoknak ezt a könyvet, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel.

Csáki Csaba
akadémikus

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 199 oldal
ISBN: 9789639935686
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék
Elôszó
Bevezetés
1. A magyar mezôgazdaság részesedése a világ és az EU termelésébôl
2. Az agrárgazdaság helye a magyar nemzetgazdaságban
3. A mezôgazdaság erôforrásai
3.1. Hazánk legfontosabb természeti kincse: a termôföld
3.2. Vízhasznosítás
3.3. Termelôeszközök, berendezések, beruházások
3.4. Munkaerô, foglalkoztatás, kereseti viszonyok
3.4.1. A foglalkoztatás nemzetgazdasági jellemzôi
3.4.2. A foglalkoztatás ágazati szerkezetének változása
3.4.3. Az agrárfoglalkoztatás mértéke és jellemzôi
3.4.4. A mezôgazdaságban foglalkoztatottak minôségi jellemzôi
3.4.5. A mezôgazdasági dolgozók kereseti viszonyai
3.5. Tôkeellátottság
4. A mezôgazdaság tulajdoni struktúrája és üzemszerkezete
5. A mezôgazdasági termelés alakulása
5.1. Növénytermesztés, kertészeti termelés
5.2. Állattenyésztés
6. Erdô- és vadgazdálkodás, halászat
6.1. Erdészet
6.2. Vadászat
6.3. Halászat
7. Közgazdasági feltételek
7.1. A mezôgazdasági termékek áralakulása
7.2. Agrárolló
7.3. Támogatások, hitelek
7.4. Elvonások, adók
7.5. A jövedelmek alakulása
8. A mezôgazdasági termelés jellemzôi
8.1. Fôbb tendenciák a növénytermesztésben
8.2. Fajlagos állattenyésztési mutatók
8.2.1. Sertéshústermelés
8.2.2. Csirkeágazat
8.2.3. Szarvasmarha
8.2.4. Juhászat
8.3. Területi termelékenység
8.4. A fôbb termékek jövedelmezôségének alakulása
9. Élelmiszeripar
9.1. Szerepe a nemzetgazdaságban
9.2. Termeléscsökkenés, hazai piacvesztés
9.3. Eredménycsökkenés
9.4. Beruházások, támogatások
9.5. A foglalkoztatottak létszámának visszaesése
9.6. A külföldi tôke kivonulása a hazai élelmiszeriparból
9.7. A lefelé tartó spirált kiváltó okok
10. Élelmiszer-kereskedelem
10.1. Élelmiszer-fogyasztás
10.2. Az élelmiszer-kereskedelem szervezeti átalakulása
10.3. Élelmiszer-forgalom
10.4. A magyar agrár-külkereskedelem
11. A magyar agrárgazdaság helye az Európai Unióban
Irodalom

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

2. Az agrárgazdaság helye a magyar nemzetgazdaságban

A mezőgazdaság a nemzetgazdaság egyik meghatározó ágazata, és bár szerepe csökkenő – ez természetes velejárója a társadalmi- gazdasági fejlődésnek –, jelentősége nem vitatható. Ez a jelentőség nemcsak gazdasági területen érvényes, hanem társadalmi, szociológiai és politikai vonatkozásban is. Mindezt nem lehet figyelmen kívül hagyni az ágazat megítélésekor. Ugyanakkor óvatosan kell bánnunk azokkal az agrárius véleményekkel is, amelyek az ágazatnak „húzó” szerepet szánnak a magyar nemzetgazdaságban. Tudomásul kell vennünk, hogy a mezőgazdaság egy fejlett – vagy közepesen fejlett – gazdaságú
társadalomban már soha nem lehet „húzó ágazat”. Lehet viszont sikerágazat!
Meggyőződésünk, hogy a magyar mezőgazdaságnak erre kell törekednie, okos, kiegyensúlyozott agrárirányítással és politikával ennek elérését kell célként kitűznünk.

A mezőgazdaságénál ugyanakkor sokkal markánsabb nemzetgazdasági szerepe van az agrárgazdaságnak, illetve az agrobusinessneknek. Az agrárgazdaság a mezőgazdaságon,erdőgazdálkodáson és halászaton kívül magában foglalja az élelmiszer-feldolgozást is, míg az agrobusiness ezeken felül kiterjed minden, a mezőgazdasági tevékenységet megelőző és követő tevékenységre, így az input anyagok (műtrágya, növényvédő szer stb.) előállítására, a mezőgépgyártásra, a mezőgazdasági és élelmiszertermékek szállítására, az élelmiszer-kereskedelemre, a kapcsolódó biztosításra, hitelezésre, az agrároktatásra és -kutatásra. Ez a tevékenység-együttes már jelentős nemzetgazdasági szereppel bír, és ennek megfelel erős érdekérvényesítés kapcsolódhat hozzá.

Az élelmiszergazdaság és az agrobusiness fogalma már a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején megjelent a magyar agrárgazdasági szakirodalomban (Benet, 1979, Csizmadia, 1973), de az agrobusinessben való gondolkodás még mára sem vált
általánossá az agrárpolitikai döntéshozatalban. Pedig a mezőgazdaság problémái önmagukban nem megítélhetők és megoldhatók. A folyamatok megértése csak a vertikum egészét szemlélve, termékpályában gondolkodva történhet. Az élelmiszer-feldolgozás, sőt az élelmiszer-kereskedelem hatásvizsgálata is megkerülhetetlen.

Az élelmiszer-gazdaság nemzetgazdasági szerepében alapvető átrendeződések az uniós csatlakozás óta nem történtek. Jellemzően folytatódtak azok a tendenciák, amelyek a korábbi évtizedben voltak megfigyelhetők. A GDP-termelésben a mezőgazdaság aránya az 1990-es években fokozatosan mérséklődött, 2002-ben 3,5%-ot tett ki. Az azóta eltelt időszakban – kissé csökkenő trendet mutatva – az évjáratok függvényében ingadozott. Míg a 2004-es és a 2008-as évben 0,3–0,4%-kal növekedett, a többi
évben csökkent (15. táblázat). A 2008. évre vonatkozóan ki kell emelnünk, hogy az árutermelő ágazatok közül gazdaságdinamizáló tényezővé vált a mezőgazdaság. A mezőgazdasági termelés bővülése nélkül az adott évben a nemzetgazdasági GDP változása – a 0,6%-os növekedéssel szemben – negatív tartományba került volna.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai