Menedzsment a mezőgazdaságban-Vezetési módszerek és sajátosságok

Előszó 11
Bevezetés - 13
1. A vezetés mint tevékenység 17
1.1. Mi a vezetés? 17
1.2. Vezetés és menedzsment, vezető és menedzser 18
1.3. Megtanulható-e a vezetés? 20
1.4. A vezető feladatai, vezetési funkciók 24
1.5. Vezetési feladatok a mezőgazdaságban 28
1.6. Vezetői szerepek 32
2. A vezetési gondolkodás fejlődése, története 36
2.1.A kezdetek 36
2.2- A klasszikus vezetési iskola kora, 1880—1920 37
2.3. Az emberi viszonyok tana, 1920—1945 41
2.4. Az objektív racionalitás irányzatai 43
2.5. 1-lumaniszúkus irányzatok 46
26. A vezetési gondolkodás fejlődése a mezőgazdaságban 48
3. Szervezeti formák 53
3.1. Strukturális jellemzők 53
3.2. Szervezeti típusok 57
3.3. Szervezeti formák a mezőgazdaságban 62
3.4. A szervezet és a csoportstruktúra összefüggései
a mezőgazdaságban 65
4. Emberierőforrás-menedzsment 68
4.1. Az emberi erőforrás jelentősége 68
4.2. Az emberierőforrás-menedzsment feladatai 71
4.3. Az emberierőforrás-gazdálkodás sajátosságai
a mezőgazdaságban
4.4. Vezetői feladatok és elvárások
az emberierőforrás-menedzsmentben
5. Motiváció
A motiváció értelmezése
Motivációs elméletek
A motiváció vezetési kérdései
Motivációs vizsgálatok
6. Innovációmenedzsment
6.1. Az innováció fogalmi meghatározásai
6.2. Az innovációjellenizői
6.3. Az innováció vezetése
6.4. A mezőgazdaság innovációjának sajátosságai
6.4.1. A korábbi időszak (1950—1990) innovációs folyamatának értékelése
6.4.2. Az innovációjelene ésjövője a mezőgazdaságban
7. Szervezés
7.1. A szervezés helye, szerepe a vezetésben
7.2. Integrált szervezési rendszerek
7.3. A szervezés eltérései ipari és mezőgazdasági
szervezetek esetében
7.4. A szervezés sajátosságai a mezőgazdaságban
7.5. Rendelkezés
8. Minőségmenedzsment
8.1. A minőség értelmezése
8.2. A minőségi” gondolkodás fejlődése
8.2.1. Az „amerikai minőségiskola’ képviselői
8.2.2. A „japán minőségiskola képxiselői
8.2.3. Az „új hu1lám’ képviselői
8.3. A minőség emberi tényezői
8.4. A minőségiztosítás sajátosságai a mezőgazdaságban
8.5. Minőségügyi rendszerek a mezőgazdaságban
8.5.1. Az ISO 9000-es szabványsorozat mezőgazdasági
alkalmazása 170
8.5.2. A Hazard Analysis Critical Control Point
HACCP módszer alkalmazása 172
9. Kommunikációmenedzsment 174
9.1. A kommunikáció szerepe a vezetésben 174
9.2. A szervezeti kommunikáció 180
9.3. Szakmai kommunikáció 190
9.4. Vezetői kommunikáció 194
9.5. A kommunikáció befolyásolásának lehetőségei 197
10. Változásmenedzsment 203
10.1. A változások természete 203
10.2. A mezőgazdasági szervezeteket érintő
alapvető változások 1990—2000 között 209
10.3. Változások vezetést 219
Irodalomjegyzék 229

1. A vezetés mint tevékenység
.............................

„A vezetés egyidejű az emberrel” — kijelentés szerint a vezetés olyan tevékenység, amely csak az emberi társadalmakra, csoportokra jellemző. Pedig jól tudjuk, hogy bizonyos vezetői szerepek, magatartási formák az állatvilágban is felismerhetőek. Ezek a szerepek (falkavezér, méhkirálvnő, alfahím), azoknál az állatfajoknál jelentkeznek, amelyek életében, tevékenységében a csoportos együttélés a jellemző. Ez azt igazolja, hogy a vezetői szerep a csoportokban (társas életformában, társadalmakban) a fennmaradás. a csoport tevékenységének, életének alapfeltétele, és ez nem csak az emberi csoportokra igaz. A vezetés tehát a társas, csoportos életforma alapja és követelménye, ezt az axiómát, bonyolult gazdasági-társadalmi viszonyok között sem szabad elfelejteni.

1.1. Mi a vezetés?

A társadalom és a gazdaság differenciálódásával a vezetés célja, szerepe állandóan változott, igazodott a mindenkori igényekhez és ismeretekhez. Nyilvánvalóan más-más igény jelentkezett a vezetéssel szemben az ősközösségben, a rabszolgatartó társadalomban, a feudális nagybirtokon és a kapitalizmus egyre modernizálódó. korszerűsödő termelési szervezeteiben. De mindig követelmény volt, hogy a vezetés megfeeljen az adott termelési, gazdasági, társadalmi viszonyoknak.
Az ipari termelés megindulásakor a munkamegosztás kiszélesedésével a termelő szervezeteken belül is megjelent egy határozott igény a folyamatok irányítására, koordinálására, tervezésére, ellenőrzésére. Megjelenik a vezető és a beosztott, megindul a termelő szervezetek kiépítése, differenciálódása, a modern szervezetek kialakulása. A modern szervezet fontos jellemzője, hogy meghatározott célja (küldetése, missziója) van. amiért tevékenykedik, és ezt a tevékenységet az erre szakosodott vezetők irányítják.
A vezetés olyan komplex feladat tehát, amelyben a vezető irányítja azt a folyamatot, amely révén a szervezet realizálja céljait, küldetését, biztosítja a résztevékenységek összhangját.
A vezetés szakma, tudomány és művészet (Torgersen és Weinstock, 1979). A szakmai tevékenység fontos jellemzője, hogy megvannak a mesterségbeli fogásai, tapasztalatai, szabályai. Ez azt jelenri, hogy ezek a szabályok, módszerek, fogások elsajátíthatóak, a vezetői készségek a tanulási folyamat során fejleszthetőek. Ebből viszont az következik, hogy a vezető élete során egy tanulási folyamat résztvevője, amelynek nincs befejezett állapota.
A vezetésnek mint tudománynak fontos sajátossága az interdiszciplináris jellege, az ilyen típusú határtudományok pedig két jellemzővel rendelkeznek. Egyrészt:
tudományos vizsgálati módszereiket más tudományterületekről adaptálják és azok felhasználásával igyekeznek saját tudományterületüket leírni, elemezni. Másrészt:
alighogy kialakul új, speciális elméletük, irányzataik, módszereik, más tudományterületekkel azonnal új interdiszciplínákat hoznak létre (Roóz, 1995). A vezetés- tudományban ily módon jött létre a vezetéspszichológia és a vezetésszociológia.
A vezetéstudomány a tudománnyá válás fenti fázisait a XX. század közepére bejárta, és ma már az egyik legnagyobb ütemben fejlődő, sok kutató által magas szinten művelt tudományterület.
Egyre több elmélet, tan, iskola, irányzat alakul ki, irodalma szinte követhetetlen, eredményeit a társadalom, gazdaság, termelésirányítás olyan ütemben veszi át, hogy l950-től a szakemberek úgynevezett „menedzsmentrobbanásról” beszélnek.
A vezetés művészet jellege abban áll, hogy a vezetői szakmai fogásokat, a tudomány által meghatározott célt, elveket, törvényszerűségeket — adott környezeti feltételek között— minden vezető saját tehetségének, képességének és személyiségének megfelelően alkalmazza munkája során. A vezetéstudomány még fiatal tudomány. Sok kérdés még megválaszolatlan és sok eredmény ellentmondásos. A vezetőknek az eredmények alkalmazásakor magas fokú kreativitással, adaptációs készséggel kell rendelkezniük, ha úgy tetszik, saját környezetükben mindig újat kell alkotniuk. Ezt tekinthetjük a vezetés művészetének.