Könyv
kategóriák

A termőföldhasználat gazdasági kérdései

Szerző: Dr.Posta László
Ár: 2300 Ft Kiadói ár: 1840 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

E könyvvel elsődlegesen az a cél, hogy eligazodást, tájékozódást nyújtsunk a földhaszrálatra vonatkozóan az érdeklődők számára. A kiadvány terjedelmi korlátai miatt röviden utalunk a rendszerváltás előtti tulajdoni és használati viszonyokra, s részletesebben foglalkozunk az azt követő földhasználat földbérlet jellemzőivel. Ezt megelőzően át kell tekintenünk a Magyarországon rendelkezésre álló földterület nagyságát, illetve az egyes művelési ágak alakulását is. Mmdenekelőtt azonban szólnunk kell azokról a jellemző tulajdonságokról, amelyek a földet, mint tőkerészt megkülönböztetik a többi — mezőgazdasági termelésben résztvevő — tőketényezőtől.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 152 oldal
ISBN: 9639422525
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalom

Bevezetés
A termőföld sajátos tulajdonságai
Művejési ágak és azok jellemzői
Rövid történelmi áttekintés 1945-től
a rendszerváltás utáni időszakig
Földvásárlás
A bérlet, mint földhöz jutási mód
Földjáradék (bérleti díj) — földár összefüggései
A termőföld értékelése
Az aranykorona rendszer használata napjainkban
A bérleti díj költségnövelő szerepe
Bérleti formák
A bérleti szerződés tartalmi kellékei

Termőföldhasználat az Európai Unióban
A jogi szabályozás aktuális vájtozásai Magyarországon..
Felhasznált irodalom
Melléklet

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

A termőföld értékelése

A termőföld értékelésén — a használattal kapcsolatos értékelésen túlmenően, amit a művelési ágaknál leírtunk — elsősorban a föld gazdasági értékelését értjük. Ezen belül először szólnunk kell a föld termőképességéről.
A termőképesség a mezőgazdasági tőkén belül működő tőkerészek között csak a földre jellemző, emberi beavatkozással változtatható, befolyásolható, ennek megfelelően többféle termőképességet különböztetünk meg.
-A természetes termőképesség nem más, mint a föld őserejében lévő termőképesség, azaz a termőföldnek az a tulajdonsága,hogy anélkül, hagy ráfordításokat eszközölnénk, teremni képes. Ezt alapvetően a föld ökológiai jellemzői szabják meg, így a talaj tápanyagtartalma, vízgazdálkodási jellemzői stb. Nagyon fontos azt megjegyezni, hogy a gazdálkodás hatékonyságát alapvetően a föld természetes termőképessége határozza meg.
-A mesterséges termőképesség az emberi beavatkozás hatására alakul ki, az ember által eszközölt ráfordítások eredménye. A ráfordítások növelésével azonban az elérhető többleteredmény egyre kisebb, így nem növelhető a végtelenségig a talaj termőképessége. Ez összhangban van a „csökkenő hozadék törvényével”, ami szerint a ráfordítások lineáris növelésével a hozamok degresszíven változnak egy hozamszint elérése után. A mesterséges és a természetes termőképesség közölt igen szoros összefüggés van. Úgy fogalmazhatunk, hogy amelyik földnek jobb a természetes termőképessége, annak a mesterséges termőképessége (a ráfordításokra adott reakciója) is mindig jobb. Más megfogalmazásban: egységnyi azonos értékű pátlálagos ráfordítás (pl. műtrágya) a jobb minőségű termőföldön mindig jobban érvényesül!
-A termőföld tényleges termőképességét a természetes és a mesterséges termőképesség együttes értéke jelenti.
-A közgazdasági termőképesség az előzőekkel szemben azt jelenti, hagy a hozamokat mindig az aktuális árak-költségek szerint vizsgáljuk, s igyekszünk meghatározni az adott föld jövedelemtermelő képességét. Ekkor, adott piaci feltételek között a földön végzett termelés hatékonyságát vizsgáljuk, hiszen a ráfordítások különböző szintje mellett, az elért eredmény alakulására vagyunk kíváncsiak.
-A földtulajdonosok, illetve a földhasználók részéről érthető törekvés az, hagy fokozni szeretnék földjük termőképességét. Erre alapvetően kétféle megoldás kínálkozik:
-az egyik az, amikor rövid időre ható — ún. forgóeszköz jellegű — beavatkozásokat eszközölnek. Jellemző, hogy ezek évente ismétlődő jellegűek, ide tartozik pl. a műtrágyázás. Ekkor a beavatkozást éves viszonylatban kell értékelnünk, éven belül kell vizsgálni a beavatkozás költség-hozam összefüggéseit;
-a másik lehetőség, amikor hosszú időre ható — befektetett eszköz jellegű — beavatkozást végzünk, ilyen lehet például a meliorációs tevékenység, s ezen belül a talajjavítás, vízrendezés stb. Ezek igen költséges ráfordítások, ezért nem várható el, hogy 1 év alatt megtérüljenek a gazdálkodás során.
Ezért ekkor több évre vonatkozóan végzünk számításokat a beavatkozás megtérülésére vonatkozóan, tulajdonképpen beruházásként kezelve a beavatkozást.

Természetszerű, hogy az eltérő földmínőség eltérően reagál ugyanarra a ráfordításra, ezt azonban soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Az eddigiekből kitűnik, hogy a földminőség alapvetően befolyásolja azt, hogy a mezőgazdasági tevékenységnek milyen eredménye, hatékonysága lesz, így azt mondhatjuk, hogy a vállalkozásokat elsődlegesen a földminőség differenciálja. Az, aki jó földön gazdálkodik, sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint az, akinek a földje nem túl jó minőségű.
A földminőséggel van kapcsolatban a ráfordítások szintjének meghatározása is. Ez a kérdés gyakran úgy vetődik fel: meddig növeljük a ráfordítások szintjét különböző földminőség esetén? A válasz mindig az adott földön elérhető hatérbevétel* (az utalsó termék- egységért kapott bevétel, ami azonos a termékárral 1 kg többlettermés esetében), valamint a határköltség** (a határtermék előállításáHoz szükséges többlet- költség) összevetése alapján adható meg. (A határ- költség alakulása — a már említett „csökkenő hozadék törvénye” értelmében — egy bizonyos termelési szint elérése után növekvő, azaz egységnyi többlettermék előéllítása egyre többe kerül, míg a határbevétel értéke konstans, hiszen az esetek többségében ugyanannyiért
lehetséges értékesíteni az elsőnek előállított terméket s, mint az utolsónak előállítottat.)
A földminőség függvényében a határbevétel és a határköltség viszonya eltérően alakul jó földminőségen növelhetők a ráfordítások és egy viszonylag magas ráfordítási szintnél fog találkozni a két érték (ezen túlmenően a termék előállítása többe kerül, mint amennyiért a termék értékesíthető), míg gyengébb földminőségen vissza kell fogni a ráfordításakat, mert ez a pont hamarabb — alacsonyabb szint esetében — következik be! Az aktuális ár-költség viszonyoknak megfelelően azonban időről időre át kell értékelni a ráfordítások maximális szintjét, mivel ha a termékár (határbevétel) növekszik, akkora gyengébb földön is növelhetők a ráfordítások (később következik be a két érték találkozása), míg ha a termékár csökken, akkor az a jó földek esetében is ráfordítás-csökkenést kell, hogy eredményezzen. Rossz földön való gazdálkodást ez nagyon drasztikusan érinthet: egy ideig csökkenteni kell a ráfordításokat, majd ha elérünk arra a szintre, ahol már nincs megtérülő ráfordítás, akkor következik be a művelési ág változtatás. Adott esetben ez azt jelenti, hagy a gyenge minőségű szántát nem éri meg tovább termelésben tartani, s ekkor kerül sor gyepesítésre, illetve erdősítésre (ami a rendszerváltás után meg is történt sok esetben). Az említett összefüggéseket az I. ábra mutatja be.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai