Könyv
kategóriák

A mezőgazdaság földrajza

Szerző: Dr.Szabó Lajos
Ár: 4600 Ft Kiadói ár: 3680 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

Napjainkban a mezőgazdaság szerepe a gazdaságban visszaesőben van, egyes területeken azonban, pl. a foglalkoztatás, külkereskedelem, különösen a fejlődő országokban
meghatározó fontosságú. Az élelmiszer-gazdaságot más oldalról is ellentmondások jellemzik. Egyrészről a Földön a XXI. század elején is még több mint 800 millió ember éhezik, vagy alultáplált, és ebből több mint 200 millió gyermek. Az eddig tett erőfeszítések ellenére hosszú évtizedek fognak eltelni a kérdés megoldásáig. Másrészről számos fejlett államban — a támogatásoknak köszönhetően—jelentős túltermelést tapasztalhatunk.
A többszerzős könyv a mezőgazdaság földrajzával foglalkozik. A mezőgazdasági termelés történetének bemutatását a termelés természeti alapjainak — talaj, éghajlat,víz — részletezése követi. A növénytermesztést, az erdőgazdálkodást, az állattenyésztést a tankönyv éghajlati övezetek alapján — a természeti földrajzi tagoltság szerint —taglalja/mutatja be, ill. fentieket követve a mezőgazdasági termékek gazdaságföldrajzi-külkereskedelmi elemzését tárja az Olvasó elé.
A könyv Szerzői hosszabb ideje oktatnak a felsőoktatásban, többségük külföldön szerzett kutatói-oktatói tapasztalattal is rendelkezik, amely a tartalomban, a tárgyalásmódban tükröződik.
A kötetet elsősorban az agrár és földrajz szakos felsőoktatásban (BSc. MSc, PhD)tanuló hallgatóknak ajánljuk, ám az e szakterületeken dolgozók és a társtudományok
művelői ugyancsak haszonnal forgathatják a kiadványt, annál is inkább, mivel hasonló jellegű tankönyv immár több mint egy évtizede nem jelent meg. Kívánom, hogy a tankönyv beváltsa a hozzá fűzött reményeket.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 296 oldal
ISBN: 9639553468
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Előszó
Bevezetés
1. A mezőgazdasági termelés története
.1. A mezőgazdasági termelés kezdetei
1.2. A magtermesztő mezőgazdaság kialakulása, a Kr. e. 10 000-től a Kr. e. 3000-ig terjedő időszak áttekintése
1.3. Az ókori mezőgazdaság
1.4. A középkori mezőgazdaság az 1400-as évek végéig
1.5. A mezőgazdaság fejlődése a nagy földrajzi felfedezésektől
1750-ig
1.6. A mezőgazdaság fejlődése az első ipari forradalomtól
1.7. A mezőgazdaság az I. világháború előtt
1.8. A mezőgazdaság fejlődése a két világháború között
1.9. A mezőgazdaság fejlődése a II. világháborútól napjainkig

2. A mezőgazdasági termelés természeti alapjai
2.1. A földfelszín talajtakarója
2.1.1. A talajok jelentősége és sokoldalú funkciói
2.1.2. A talajok és földrajzi előfordulásuk bemutatása
2.1.3. Szerves talajok
2.1.4. Ásványi talajok
2.1.5. Globális összefoglaló áttekintés
2.2. A Föld éghajlata
2.2.1. Az éghajlat fogalma és osztályozása
2.2.2. Az éghajlatot alakító tényezők
2.2.3. Az éghajlat mérőszámai és ábrázolása
2.2.4. A Föld éghajlati osztályozása
2.2.5. Az éghajlatváltozás és annak hatásai a mezőgazdaságban
2.2.6. A mikro- és mezoklíma szerepe a mezőgazdaságban
2.3. A víz és a mezőgazdaság
2.3.1. A természetes vízellátottság
2.3.2. A növénytermesztés és a víz
2.3.2.1. Az öntözés mai helyzete
2.3.2.2. Az öntözött növények
2.3.2.3. Az öntözés vízforrása és módszerei
2.3.2.4. Az öntözés környezeti hatásai

3. Mezőgazdasági termelés
3.1. Szubarktikus és mérsékelt égövek
növénytermelése/növénytermesztés
3.1.1. A szubarktikus és a mérsékelt égövek földrajzi
elhelyezkedése
3.1.2. A szubarktikus és a mérsékelt égövek földművelése
3.1.3. A szubarktikus és a mérsékelt égövek növényei,
gazdaságföldrajzi jelentősége, elterjedése, termesztése
3.1.3.1. Gabonafélék
3.1.3.2. Gyökér- és gumós növények
3.1.3.3. Maghüvelyes növények
3.1.3.4. Olajnövények
3.1.3.5. Rostnövények
3.1.3.6. Fűszer-, illatos és gyógynövények
3.1.3.7. Szálastakarmány-növények
3.2. Trópusi-szubtrópusi égövek növénytermelése/növénytermesztése
3.2.1. Trópusi-szubtrópusi égövek földművelése
3.2.2. Trópusi-szubtrópusi gabonafélék
3.2.3. Trópusi-szubtrópusi gyökérgumósok
3.2.4. Trópusi-szubtrópusi cukrot adó növények
3.2.5. Trópusi-szubtrópusi olajat adó növények
3.2.6: Trópusi-szubtrópusi fehérjét adó hüvelyesek
3.2.7. Trópusi-szubtrópusi ipari rostnövények
3.2.8. Trópusi-szubtrópusi területek (fontosabb) gyümölcsei
3.2.9. Trópusi-szubtrópusi területek (fontosabb) élvezeti növényei...
3.2.10. Trópusi-szubtrópusi területek egyéb élvezeti növényei
3.2.1 i Trópusi-szubtrópusi térségek legfontosabb fűszerei,
a világkereskedelem legrégebbi árucikkei
3.2.12. Hegyvidéki területek növénytermelése, növénytermesztése
3.3. Trópusi-szubtrópusi és mérsékelt égövek kertészeti
termelése/termesztése
3.3.1. A paradicsom gazdaságföldrajzi jelentősége, elterjedése
és termesztése
3.3.2. A paprika gazdaságföldrajzi jelentősége, elterjedése
és termesztése
3.3.3. A szőlő gazdaságföldrajzi jelentősége, elterjedése,
termesztése
3.3.4. Az alma gazdaságföldrajzi jelentősége, elterjedése
és termesztése
3.4. A Föld erdősültsége, erdőformációk
3.4.1. Erdő és erdőgazdálkodás
3.4.1.1. Az erdő fogalma, általános jelentősége
4.1. A gabonafélék külkereskedelme
4.1.1. A búza külkereskedelme
4.1.2. A kukorica külkereskedelme
4.1.3. A rizs külkereskedelme
4.1.4. Az árpa külkereskedelme
4.2. Az élvezeti termények külkereskedelme
4.2.1. A kávé külkereskedelme
3.4.1.2. Az erdők rendeltetése
3.4.1.3. Az emberi tevékenység hatása az erdősültségre
és az erdők állapotára
3.4.2. A Föld erdőterületei és erdősültsége
3.4.2.1.Az erdőterületek megoszlása és osztályozása
3.4.2.2. Erdőformációk
3.4.3. A földrészek erdőformációi és jellemző fafajaik
3.4.3.1.Afrika
3.4.3.2. Ázsia
3.4.3.3. Európa
3.4.3.4. Észak- és Közép-Amerika
3.4.3.5. Dél-Amerika
3.4.3.6. Óceánia
3.4.4. Fatermékek termelése, importja és exportja 1999 (FAO 2001)
3.5.Állattenyésztés/állattartás
3.5.1. Szarvasmarha
3.52. Juh
3.5.3. Kecske
3.5.4. Bivaly
3.5.5. Sertés
3.5.6. Teve
3.5.7. Lámafélék
3.5.8. Jak, gaur, banteng, rénszarvas
3.5.9. Ló
3.5.lO. Szamár és öszvér
3.5.11. Baromfi
3.5.12. Futómadarak
3.6.A mezőgazdasági termelés eszközei
3.5.13. Nyúl és prémes állat
3.5.14. Méh és selyemhernyó
3.5.15. Halászat és akvakultúra
3.6.1. A technikai fejlődés néhány összefüggése
3.6.2. Az innováció regionális összefüggései
3.6.3. Az agrárinnováció sajátosságai
3.6.4. A technikai fejlesztés regionális problémái
3.6.4.1. A kézi és az állati izomerő alkalmazása
3.6.4.2. A technikai fejlődés néhány mozzanata
3.6.5. A mezőgazdasági termelésben alkalmazott eszközök
4. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek külkereskedelme
4.2.2. A kakaó külkereskedelme
4.2.3. A tea külkereskedelme
4.2.4. A dohány külkereskedelme
4.3. A fontosabb gyümölcsfélék külkereskedelme
4.3.1. A banán külkereskedelme
4.3.2. A trópusi gyümölcsök külkereskedelme
4.3.3. A narancs külkereskedelme
4.3.4. Az alma külkereskedelme
4.3.5. A szőlő és a bor külkereskedelme
4.4. Az ipari növények és termékeinek külkereskedelme
4.4.1. A cukor külkereskedelme
4.4.2. A gyapotszál külkereskedelme
4.4.3. A természetes gumi külkereskedelme
4.4.4. A szója külkereskedelme
4.4.5. A napraforgómag külkereskedelme
4.5. A takarmányként hasznosuló termékek külkereskedelme
4.5.1. Az olajos magvak pogácsáinak külkereskedelme
4.5.2. A manióka külkereskedelme
4.6. A hüvelyesek külkereskedelme
4.7. A méz külkereskedelme
4.8. Az állati eredetű termékek külkereskedelme
4.8.1. A (friss) hús külkereskedelme
4.8.2. A tej külkereskedelme
4.8.3. A sajt és a túró külkereskedelme
4.8.4. A vaj külkereskedelme
4.8.5. A gyapjú külkereskedelme
4.9. A sör külkereskedelme

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

1.4. A középkori mezőgazdaság az 1400-as évek végéig
--------------------------------------------------------
A Római Birodalom bukását követően, a népvándorlás időszakában a mezőgazdaság fejlődése megállt.
Évszázadok elteltével egyes területeken új, addig nem termesztett növények, nem ismert technikák, pl. öntözési módszerek alkalmazására került sor. Ehhez nagymértékben az arabok járultak hozzá, akik hódításaikat követően Ázsiából számos növény- és gyümölcsféleséget vittek Afrika északi vidékeire, és a Földközi-tenger nyugati medencéjébe (nád, gyapot, cukornád, citrom). Mivel a haszonnövények között több olyan is volt, amely az eredeti termőhelyén bőséges nyári csapadékhoz szokott, ezért öntözni kellett. Az arabok a Délnyugat-Ázsiában már kipróbált öntözési eljárásokkal ismertették meg egyebek mellett az Ibériai-félsziget lakóit.
A feudális gazdaságnak a földesúr földtulajdona az alapja. A jobbágy a földesúrtól kapott jobbágytelken dolgozott, a földhasználatért előbb termékjáradékkal, később pénzzel fizetett. Az allódiumon a földesúri robotot volt köteles elvégezni. Kínában a 4—6. században, Közép-Azsiában a 7—8. században, míg Japánban a 8. században, Nyugat-Európában a 9—10. század táján, Kelet-Európában egy évszázaddal később alakult ki a rendszer. Angliában a 9. században nagybirtokok jöttek létre, ezeken egy héten két, aratáskor három nap volt az úrdolga, azaz a robot. Az európai mezőgazdaság viszonyairól a kolostori feljegyzésekből lehet ismereteket szerezni. A középkori mezőgazdaságot a naturális gazdálkodás jellemezte.
Elsősorban gabona- és zöldségféléket termesztettek. Italként árpa- és zabsört — ahol volt szőlőtermesztés, ott bort — fogyasztottak. A mezőgazdaság technikai és termelési színvonala alacsony volt.
A 8. és a 9. század jelentős újításai a szügyhám és a patkó voltak. Segítségükkel lovak alkalmazására kerülhetett sor. A ló igavonóként elterjedését a takarmányozás költségessége hátráltatta.
A 14. század táján egyre inkább fokozódott a kenyérgabonák fogyasztása. A lakosság kevés húst evett. Az állatokat leginkább igavonásra tartották. Kezdett elterjedni a háromnyomásos rendszer, (kivéve a meleg nyár miatt Dél-Európát). A közösségi földek mellett léteztek a kisparcellákból álló fallal, vagy kerítéssel körbevett területek is. Ott, ahol a faluközösség dominált, az állattartás jelentősége szerény volt. Az ugar ugyan legeltetésre alkalmas volt, de takarmány nagyon kevés termett rajta. Az állatállomány inkább a magántulajdonban lévő birtokokon volt számottevő.
Kínában az 1400-as évek elején a nagybirtokok visszaszorultak, a lakosságot sújtó adókat mérsékelték. A mezőgazdaság fej lődésnek indult, amely összefüggött a
közlekedési feltételek javulásával.
Közép-Amerikában a 14. században az aztékok a mai Mexikóváros helyén megalapították birodalmuk fővárosát, Tenochtitlánt (Harenberg 1990). Egy évszázad múltán a település lakosságszámát 100-300 ezer főre becsülték. A várost számos Vízelvezető csatorna övezte, a fő közlekedési eszköz a csónak volt. A lakosság élelmiszer-szükségletét jelentős részben öntözéses földműveléssel elégítették ki.
A 15. század közepétől Peru, továbbá Bolívia területén, Ecuador déli és Argentína északnyugati részén az inkák központilag irányított társadalmat alakítottak.Állami politikájukkal megakadályozták az éhínségek kialakulását, képesek voltak az élelmiszerek raktározására. Öntózőberendezéseket üzemeltettek, teraszokat alakítottak ki a mezőgazdasági termelékenység növelése érdekében. Társadalmuk legalsó rétegét a paraszti törzsi nemzetségek alkották, közöttük a földet kb. kétévenként újraosztották.
Az 1500-as évekig az egyes földrészek mezőgazdasági fejlettsége között csekély volt a különbség. A leglényegesebb eltérés az volt, hogy a fejlett civilizációk ekét használtak.
A feudális gazdaságok kapitalista gazdasággá való átalakulása Nyugat-Európában a 13. századtól kezdődött. (Kelet-Európában viszont még a 18. században is megmaradtak nyomai.)

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai