Mikrofotóatlasz kulturnövények gombakórokozóiról

BEVEZETÉS 11
Általános információk 12
Technikai adatok 14

GOMBARENDSZERTANI ÁTTEKINTÉS 15
A gombák rövid jellemzése 15
Mezőgazdasági gombarendszertani kivonat 18

NÖVÉNYKÓROKOZÓ GOMBÁK BEMUTATÁSA
MIKROSZKÓPOS FÉNYKÉPEK ÉS KÉPMAGYARÁZATOK ALAPJÁN 25
Vaódi nyálkagombák 25
Szaprofiton nyálkagomba 26
Plazmodiofóra-féle nyálkagombák 26
Burgonya spongospórás (poros) varasodása 28
Répagyökéren élő nyálkagoma 29
Moszatgombák 30
Burgonyarák 31
Oospóra típusok 32
Burgonyavész (filoftóra) 34
Dohányperonoszpóra és borsóperonoszpóra 36
Uborkaperonoszpóra 37
Szőlőperonoszpóra és napraforgó-peronoszpóra 38
Salátaperonoszpóra 40
Hólyagsömör,fehérsömör 41
Indáspenész 42
Tömlősgombák 44
Az őszibarack tafrinás betegsége 45
Köszméte és ribiszke amerikai lisztharmat-betegsége 46
Almafalisztharmat 47
Gabonalisztharmat és szuláklisztharmat 48
Tölgvlisztharmat 50
Szólólisztharmat BURRILLI 51
Napraforgó- és csicsókalisztharmat 52
Mogyorólisztharmat 53
Paprikalisztharmat 54
Szártőkorhadás (kukoricáról) 55
Fehérpelyhes gyökérpenész (szőlőgyökérről) 56
Anyarozs 57
Pázsitfűfojtó gyűrűspenész 58
Szegecsfejű gyökérgomba 59
Fehérpenészes rothadás (napraforgóról) 60
Almafa-varasodás 61
Korompenész (hagymalevélről) 62
Bazídiumos gombák 63
Kerti (réti) csiperke 64
Farontó kalapos gomba 66
Ecidiumok 67
Borsórozsda
Babrozsda
Réparozsda 68
Szilvarozsda 70
Búza vórösrozsda (levélrozsda) 71
Búza fekete (szár) rozsda 72
Nádrozsda 73
Zab koronásrozsda 74
Rózsarozsda 75
Rozsdagombák 76
Körterozsda 78
Lenrozsda 80
Ribiszkerozsda 81
Kukorica golyvásüszög 82
Kukorica rostos üszög 82
Átoktüske üszög 82
Búza porüszög
Árpa porüszög
Árpa fedett üszög 83
Zab porüszög 84
Búza kőüszög (,‚büdösüszög”) 86
Hagymaüszög 86
Tarackbúzaüszög 88
Konídiumos gombák 89
Alma levélfoltosság 90
Burgonya fómás gumókorhadás 91
Szója szárfoltosság, szárragya
Őszirózsa szárfoltosság
Napraforgó szárfoltosság 92
Szelidgesztenye kéregrák 93
Kajszi- és őszibarack ágelhalás 94
Borsó levél- és hüvelyfoltosság 95
Hiperparazita mikrogomba 96
Krizantém levélfoltosság, levélhullás 97
Yucca levélfoltosság 98
Alma fekete kéregrák 99
Fagyöngy levélelszáradás 100
Kukorica gyökér- és szárkorhadás 101)
Szilvalevél vörösfoltosság 102
Uborka-fenésedés 103
Szárfoltosodás (napraforgóról) 104
Kukorica szemfoltbetegsége 105
Szamóca vörös levélfoltosság 106
Dió levélfoltosság 107
Cseresznye, meggy levélfoltosság 108
Dió ágfoltosság, ágszáradás 109
Málnavessző-foltosság 110
Szőlővessző-foltosság 111
Gyengültségi növénykórokozó gomba (szamóca leveléről 112
Dió fehérpenészes levélfoltossága 113
Almatermésűek gyümölcsrothadása 114
Talajlakó penészgomba 115
KannapeNész 116
Ecsetpenész 117
Szürkepenész 118
Vöröspenész (burgonyagumóról) 119
Növényhervadás 120
Penészgomba (búzaszemről)
Kalapos gombák lágyulása 122
Rózsaszínű penész 123
Lósóska, sóska levélfoltosság 124
Paprika levélfoltosság 125
Szártörőgomba 126
Szaproflton penészgomba 127
Fekete gyökérrothadás 128
Szárkorhadás 129
Kukorica cső -és szárkorhadás 130
Korompenész 131
Almafa-varasodás 132
Szójafoltosodás 133
Penészgomba (paprika magházából 134
Csonthéjasok levéllikasztó betegsége 135
Répa levélfoltosság levélragya( 136
Nád levélfoltosság 137
Helminthotsporium fajok és új elnevezéseik 138
Alternáriás növényfoltosság és korompenész 140
Korompenész (hagymáról) 142
Barna levélfoltosság 143
Vörösszemölcsös ágszáradás 144
Polifág gvengültségi korompenész 145
Burgonyagunió-rothadás 146
Gabonafuzáriózis 146
Kukorica szártőkorhadás 146
Burgonyahimlő; rizoktónia 148
Fertőző hervadás 149

Gombarendszertani áttekintés


A következőkben — a gombák általános, rövid jellemzése után — felsorolásszerűen ismertetjük a Magyarországon jelenleg érvényben lévő mikroszkopikus gombák rendszertanából (BÁNHEGYI et al., 1985—1987) azokat a rendszertani egységeket, amelyek a mezőgazdasági és kertészeti (néhány esetben erdészeti) gyakorlatban fontosak. Tehát nem a teljes gombarendszertant közöljük!
A tájékozódás megkönnyítése céljából azoknak a gombanemzetségeknek az ismertetésekor, amelyeket az atlaszban valamilyen formában bemutatunk, a génuszneveit kiemeljük, illetve zárójelben az ábraszámukat is közöljük.
Esetenként előfordul, hogy olyan gombákat vagy gombaneveket is ismertetünk, amelyek az említett határozó kézikönyvben nem, vagy nem azon a néven szerepelnek (a megjelenés óta a rendszertan is változott). Ilyen esetekben zárójelben az új, illetve a szinonim neveket is közöljük.


A gombák rövid jellemzése

A gombák egy- vagy többsejtű, valódi sejtmaggal és sejtfallal bíró spóraképző telepes szervezetek. Klorofillt nem tartalmaznak, táplálkozásuk heterotróf (ún. külotróf).
Származásuk a jelenlegi ismeretek alapján visszavezethető az ősi ostoros moszatokhoz (Fia geliatae), ahonnan a növény- és állatvilág is levezethető. Ennek megfelelően a gombák nem alacsonyrendű növények, hanem az élővilág önálló filogenetikai ágát képezik.
Életmódjuk táplálkozásuk függvénye. Ezek szerint lehetnek szaprofiták, paraziták (nekrotróf vagy biotróf) és szimbioták.
Vegetatív tenyésztestük (tallusz) legtöbbször haploid hífákból áLL, amelyek aszeptáltak, vagy szeptáltak (harántfal). A hifák összessége a micélium. Gyakoriak a hífamódosulatok (pl. rizoid, hausztórium, szklerócium stb.), ezeknek speciális a szerepük (pl. rögzítés, táplálékszívás, áttelelés stb.).
A gombáknak valódi szövetük nincs, csak álszövet (ún.plektenhima). Sejtfalanyaguk kitin, hemicellulóz és cellulóz. Speciális, csak a gombákra jellemző képződmény az ún. lomaszóma, amely a sejtfalon belül található amorf salakanyag.
A gombák ivaros szaporodása lehet holokarpikus, amikor az egész gombatest átalakul szaporítószervvé, és eukarpikus. Ez utóbbi a gyakoribb és a fejlettebb. Ilyenkor a szaporítószerv csak a tenyésztest egy részén keletkezik. Mindkét formának van ivaros és ivartalan szaporodása.
Ivaros szaporodáskor izogámia, anizogámia (heterogámia) vagy szomatogámia után ún. ivaros főspórákat hoznak létre, amelyek rendszerint áttelelő képződmények (pl. ciszta, oospóra, zigospóra, aszkospóra, bazidiospóra). A planogamétákkal történő szaporodás, valamint — a szomatogámia kivételével — az ivaros szaporodás ivarszervek (pl. anterídium, oogónium, aszkogónium) segítségével zajlik le.
Az ivaros szaporodás szakaszai térben és időben rendszerint elkülönülnek egymástól.
Ivartalan szaporodáskor a gombák ún. mellékspórákat (pl. zoospóra, aplanospóra, konídium) fejlesztenek, illetve vegetatív úton micéliummal vagy annak módosulataival is képesek szaporodni. Az ivartalan szaporodási forma főleg a nagymérvű elterjedést szolgálja (propagáció).
A különféle ivaros és ivartalan gombaspórák vagy valamilyen szaporítóképződményben (pl. sporangium, peritécium, piknídium stb.) jönnek létre, vagy szabadon, hifavégeken, esetleg speciális tartókon alakulnak ki, rendszerint igen nagy számban.
A spórák mind alakjukat, mind méretüket tekintve igen heterogének. Az 1. táblázatban bemutatott spóraösszehasonlító fotón ez részben nyomon követhető. A gombafajok pontos azonosításához a szaporítóképletek megléte általában szükséges, meghatározó a szerepük.
A fitopatogén fajok spórái csíratömlő-fejlesztés után vagy passzívan (pl. sebzéseken, természetes testnyílásokon), vagy aktívan (az epidermisz mechanikai, illetve enzimatikus áttörésével) fertőzik gazdanövényeiket.
A gombák egy részére jellemző, hogy ugyanazon fajnak több megjelenési formája is lehetséges (pleomorfizmus). Így van ivaros alakjuk (teleomorf vagy perfekt), és van ivartalan alakjuk (anamorf vagy imperfekt), ez utóbbiból esetleg többféle is. A növénykórokozó gombáknak gyakran az ivartalan formája a kórokozó, az ivaros pedig szaprofita módon él. Az ivaros és ivartalan alakok általában külön nevet kaptak.
A fitopatogén gombák általában jellegzetes makrotüneteket okoznak a növényeken, amelyek szabad szemmel jól megfigyelhetők, de maguk a kórokozó szervezetek rendszerint csak nagyítással, tehát különféle mikroszkópokkal tanulmányozhatók.
A növénykórokozó gombák mezőgazdasági kártétele igen jelentős. Ha az összes kórkiváltó tényező (genetikai, élettani, viroid, vírus, fitoplazma, spiroplazma, rickettsia, baktérium, gomba) által előidézett károsítást 100%-nak vesszük, akkor a gombákra ebből mintegy 60—65% jut. Ez a szám egyben aláhúzza növénykórtani jelentőségüket is.
A gombák általános tulajdonságairól a közelmúltban kiváló színes videofilm készült
(JAKUCS—LOVAS—SIMOR, 1995).