Könyv
kategóriák

Agrár- és vidékfejlesztési igazgatás

Szerző: Mikó - Papp - Kristó - Boros - Imre
Ár: 4900 Ft Kiadói ár: 3920 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

Az agrárigazgatás, a munkaügyi igazgatás, az ingatlannyilvántartás, a versenyjog és a természeti és az épített környezet védelmének aktuális ismeretei.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 258 oldal
ISBN: 9789639935488
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék

Bevezetés

1. Az agrár- és vidékfejlesztési igazgatás alapkérdései
1.1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége
1.2. Az agrár-, és vidékfejlesztési igazgatás fogalma, feladatai
1.3. Az agrár- és vidékfejlesztési igazgatás sajátos szabályozási, eljárási-, és intézményi rendje
2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája
2.1. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatási intézményrendszer tagozódása
2.1.1. A Vidékfejlesztési Minisztérium
2.1.2. Államigazgatási (szakigazgatási) feladatot ellátó, és hatáskört gyakorló központi hivatalok
2.1.3. Szakértői, tanácsadó testületek
2.1.4. Háttérintézmények
2.1.5. Nem kormányzati szervek
3. A biológiai alapok biztosításával kapcsolatos szakigazgatási feladatok
3.1. A növénytermesztés biológiai alapjainak biztosítása
3.2. A gyümölcstermesztéssel kapcsolatos szakigazgatási feladatok
3.3. Az állattenyésztés biológiai alapjainak biztosítása
4. Élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos szakigazgatási tevékenység
4.1. A mezőgazdasági termelő, illetve az élelmiszert fogyasztó érdekeinek védelme
4.2. Az élelmiszerláncra vonatkozó szabályozás rendje
4.3. Az élelmiszerláncra vonatkozó általános rendelkezések
4.4. Az élelmiszerlánc szereplőinek jogai és kötelezettségei
4.5. Az élelmiszerlánc-felügyeleti állami feladatok ellátásának rendszere
4.6. Az élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatos hatósági eljárás sajátos szabályai
4.7. A járványokkal és kártevők felszaporodásával kapcsolatos intézkedések és
a kártalanítás szabályai
4.8. Jogkövetkezmények
4.9. Kötelező előírások és ajánlott szakmai irányelvek gyűjteményei
4.10. A személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága
5. Szőlőtermeléssel, borászattal kapcsolatos szakigazgatási feladatok
5.1. A borpiaci rendtartásra vonatkozó szabályozás rendje
5.2. Az integrált szőlészeti és borászati nyilvántartó rendszer
5.3. A szőlő termőhelyi kataszter
5.4. Szőlő telepítése, kivágása, művelése
5.5. A szőlő, bor eredetvédelmét szolgáló rendelkezések
5.6. A fogyasztók tájékoztatása, a címkézés kötelező és választható adattartalma
5.7. Borászati eljárások
5.8. Szőlő-, illetve bor származási bizonyítvány
5.9. A Tokaji borvidékre érvényes különleges előírások
5.10. Kötelező nyilvántartási és jelentéstételi rend
5.11. A borászati termékek szállításához szükséges kísérőokmányok
5.12. Támogatási programok a borágazatban
5.13. A szőlészeti, borászati szakigazgatás
6. Sajátos termék előállítási és forgalomba hozatali szabályok
6.1. Az élelmiszerek eredetvédelme
6.2. Genetikailag módosított élelmiszerek előállításával, forgalomba hozatalával
kapcsolatos szakigazgatási feladatok
6.3. A dohánytermékek előállításának forgalomba hozatalának rendje
6.4. A pálinka előállítása, forgalomba hozatala
7. A termőföld védelmével kapcsolatos szakigazgatási feladatok
7.1. A termőföldtulajdon megszerzésének szabályozása az Európai Unióban
7.2. A termőföldtulajdon megszerzésének szabályozása az egyes EU-tagállamokban
7.3. A termőföld tulajdoni-, használati korlátozások keretében megvalósuló védelme
7.4. A termőföldek használata
7.5. A termőföld szakigazgatási eszközökkel történő védelme
7.6. Földminősítés
7.7. A föld-, illetve a talajvédelmi feladatokat ellátó hatóságok
7.8. A földhasználat nyilvántartása
8. A tulajdonhoz kapcsolódó haszonvételek gyakorlásával összefüggő szakigazgatási feladatok
8.1. Áttekintés
8.2. Az erdő védelmével, erdőgazdálkodással kapcsolatos szakigazgatási feladatok 105
8.2.1. Áttekintés
8.2.2. Az erdészeti szabályozás céljai, alapelvei
8.2.3. Az erdő fogalma
8.2.4. Az állami erdők tulajdonosi joggyakorlására, vagyonkezelésére, hasznosítására
vonatkozó sajátos szabályok
8.2.5. A szabad rendelkezésű erdő
8.2.6. A fásítás
8.2.7. Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület
8.2.8. Az erdészeti létesítmény
8.2.9. Az erdészeti igazgatási és az erdőgazdálkodási egységek kialakítása
8.2.10. Az erdőgazdálkodó és nyilvántartása, az erdőbirtokossági társulat
8.2.11. Az erdő használata, az erdőgazdálkodási haszonbérlet
8.2.12. Az Országos Erdő Tanács
8.2.13. Az erdő rendeltetései, erdőgazdálkodási üzemmódok
8.2.14. Az erdőgazdálkodás tervszerűsége, és engedélyezési rendszere
8.2.15. Az erdő és a fásítás telepítése
8.2.16. Az erdőfelújítás, az erdőnevelés, valamint az erdőszerkezet átalakítása
8.2.17. Az erdőt károsító hatások elleni védekezés
8.2.18. Az erdei haszonvételek gyakorlása
8.2.19. Az erdő igénybevétele, megosztása
8.2.20. Az erdő szállítás céljára történő igénybevétele, illetve az erdő látogatása
8.2.21. Az erdészeti munkák szakmai irányítása, az erdő őrzése
8.2.22. Az erdészeti igazgatás sajátos feladatai
8.2.23. Az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység, az erdőgazdálkodási bírság, az erdővédelmi bírság
8.3. A vad védelmével, a vadgazdálkodással, valamint a vadászattal kapcsolatos szakigazgatási feladatok
8.3.1. Alapfogalmak
8.3.2. A vadhoz kapcsolódó tulajdoni viszonyok
8.3.3. A vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának szabálya
8.3.4. A vadászati jog kényszerhasznosítása
8.3.5. A vadállomány védelmét biztosító rendelkezések
8.3.6. A vadgazdálkodási tevékenység tervszerűsége
8.3.7. A vadászat gyakorlásának személyi feltételei
8.3.8. A vadkár térítés rendje
8.3.9. A vadgazdálkodás, a vadászat szabályainak megszegésével kapcsolatos szankciórendszer
8.3.10. A vadászati igazgatás
8.4. A halászattal, horgászattal kapcsolatos szakigazgatási feladatok
8.5. A mező-, és erdőgazdasági vagyonvédelem
9. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP), szabályozási rendje
9.1. Az Európai Közösségek politikái
9.2. A Közös Agrárpolitika végrehajtásának eszközrendszere
9.3. Nem kormányzati szervek részvétele a Közös Agrárpolitika kialakításában
9.4. A közös agrárpolitika pénzügyi háttere
9.5. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje
9.6. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei
9.6.1. Áttekintés
9.6.2. A KAP nemzeti végrehajtásának irányításával összefüggő feladatokat
ellátó szervek
9.6.3. A KAP végrehajtásával összefüggő feladatokat ellátó szervek
9.7. Az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER)
9.8. A pénzügyi ellenőrzés intézményrendszere
9.9. A termékpálya rendtartások működtetése
9.10. Az EMGA-ból, illetve az EMVA-ból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő sajátos eljárási szabályok
9.11. Agrár-, és vidékfejlesztési támogatások

Papp Zsigmond: Ingatlan-nyilvántartás a gyakorlatban
1. Az ingatlan-nyilvántartás lényege
2. Az ingatlan-nyilvántartást meghatározó normák szerkezeti rendje
3. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok
4. Az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhető tények
5. Az ingatlan-nyilvántartásban rögzítendő adatok
5.1. Az ingatlan adatai
5.2. A jogosultak adatai
6. Az ingatlan-nyilvántartás elvei
6.1. A bejegyzés elve
6.2. A nyilvánosság elve
6.3. A közhitelesség elve
6.4. A kérelemhez kötöttség elve
6.5. A rangsor elve
6.6. Az okiratiság elve
6.7. A teljesség elve
6.8. A valósághűség elve
6.9. A kötelező használat elve
6.10. A legalitás elve
7. Az ingatlannyilvántartásba bejegyezhető jogokat rögzítő szerződések ügyintézése
8. A földhivatali eljárással kapcsolatos leggyakoribb eljárási lépések
8.1. A kérelem benyújtása
8.2. Felhívás hiánypótlásra (Ket. 37. és Inytv. 39. §, Vhr. 79.–81. §)
8.3. Értesítés az eljárás megindításáról (Ket. 29. § (3)–(7) bek. és Inytv. 27/A. §.) 185
8.4. Eljárást felfüggesztő végzés. (Ket. 32. §. és Inytv. 47. §)
8.5. Értesítés eljárás függőben tartásáról (Inytv. 47/A. §)
8.6. Eljárást megszüntető végzés a Ket. 31. §-ában foglalt ok miatt
8.7. Eljárás megszüntetése díjfizetés elmulasztása miatt (Ket. 31. § (3). bekezdés
és 118/2005. (XII. 19.) FVM rendelet 3. §)

Kristó Katalin: Versenyjog
1. A versenyjog története
1.1. A liberálkapitalizmus és a versenyjog – a versenykorlátozások joga az állami
monopolkapitalizmus idején
1.2. A versenyjog fejlődése
1.3. A versenyjogi szabályozás modelljei
1.4. Fogyasztóvédelem
1.5. A közszolgáltató szektor szabályozása
2. A versenyjog a hatályos magyar jogi szabályozásban
2.1. A tisztességtelen verseny tilalma
2.2. Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma
3. A versenyt korlátozó cselekmények tilalma
4. A Gazdasági Versenyhivatal
5. Az árszabályozás

Dr. Boros Anita: Munkaügyi igazgatás
1. A munkaügyi igazgatás szervezete
1.1. A miniszter foglalkoztatáspolitikai feladatai
1.2. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal
1.3. A munkaügyi központok
1.3.1. A regionális munkaügyi központok
1.3.2. A munkaügyi központ kirendeltsége
1.4. A regionális képző központok
1.5. Az érdekegyeztetés szervezetrendszere
1.5.1. Az Országos Érdekegyeztető Tanács
1.5.2. A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete
1.5.3. A munkaügyi tanács
2. Munkaerő-piaci szolgáltatások, foglalkoztatást elősegítő támogatások és a speciális
foglalkoztatási formák
2.1. Munkaerő-piaci szolgáltatások és a foglalkoztatást segítő támogatások
2.2. A speciális foglalkoztatási formák
3. A munkaügyi hatósági eljárás
4. Munkabiztonság

Imre Miklós–Kristó Katalin: A természeti és az épített környezet védelme
1. Az épített környezet védelme
1.1. Területfejlesztés és területrendezés
2. Az építési közigazgatási jog
2.1. Az építési közigazgatási jog forrásai
2.2. Az építésügyi közigazgatás szervezete
2.2.1. Az építésügyi közigazgatás központi szervei
2.2.2. A helyi-területi építési igazgatási szervezet
2.2.2.1. A területi főépítészek
2.2.2.2. Fővárosi, megyei közigazgatási hivatal
2.2.2.3. A helyi önkormányzatok
2.2.2.4. A regionális és megyei területfejlesztési tanácsok
2.2.2.5. Területfejlesztési önkormányzati társulás
2.2.2.6. Az építésügy területén működő kamarák
2.2.2.7. Több település közös rendezése
3. Az építésrendészeti jog
3.1. Az elvi építési engedély
3.2. Építési engedély
3.3. Használatbavételi engedély
3.4. Az engedélyező eljárások jellemzői
3.5. A szabálytalan építkezés jogkövetkezményei
4. A kulturális örökség védelme
4.1. A kulturális örökség védelmének állami szervezete
4.2. A régészeti örökség védelme
4.3. Műemlékvédelem
4.4. A kulturális örökségvédelmi hatósági eljárások szabályai
5. A környezet védelme
4.1. A környezet védelmének alapelvei
4.1.1. Az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás
4.1.2. Felelősség
4.1.3. Együttműködés
4.1.4. Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság
4.2. A környezeti elemek védelme és az elemeket veszélyeztető tényezők
4.2.1. A föld védelme
4.2.2. A víz védelme
4.2.2. A víz védelme
4.2.4. Az élővilág védelme
4.2.5. Veszélyes anyagok és technológiák
4.2.6. Hulladékok
4.2.7. Zaj és rezgés
4.2.8. Sugárzások
4.3. A környezet védelmét szolgáló állami tevékenység
4.3.1. Az állam környezetvédelmi tevékenysége
4.3.2. A helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatai
4.4. A környezet védelmének megalapozása
4.5. A környezetvédelmi igazgatás
4.5.1. A környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése
4.5.2. A környezetvédelmi közigazgatási szervek hatósági eljárásának különös szabályai
4.6. A természet védelme
4.6.1. A természetvédelemmel kapcsolatos állami feladatok
4.6.2. A természetvédelmi jog alapintézményei és a védetté nyilvánítási eljárás 256
4.6.3. A természetvédelem speciális eljárásjogi szabályai és szankciói
4.6.4. A természeti állapotfelmérés
4.6.5. Természetvédelmi bírság

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

5.5. A szőlő, bor eredetvédelmét szolgáló rendelkezések

A Közösségi jogszabályok az eredetvédelemhez kapcsolódó oltalom szempontjából különbséget tesznek
a) az eredetmegjelölés, és
b) a földrajzi jelzés használata között.
Eredetmegjelölés: valamely régió, meghatározott hely vagy kivételes esetben egy ország
neve, amelyet olyan termék jelölésére használnak, amely megfelel a következő követelményeknek:
a) minősége és jellemzői alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az
ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetők;
b) a szőlő, amelyből készült, kizárólag arról a földrajzi területről származik és
c) előállítását az adott földrajzi területen végzik;
d) a Vitis vinifera fajtához tartozó szőlőfajtából nyerik.
Földrajzi jelzés: valamely régióra, meghatározott helyre vagy kivételes esetben egy országra
utaló jelölés, amelyet olyan termék jelölésére használnak, amely megfelel a következő
követelményeknek:
a) olyan különleges minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkezik, amelyek
e földrajzi eredethez kapcsolhatók;
b) a készítéséhez használt szőlő legalább 85%-a kizárólag e földrajzi területről származik;
c) az előállítását az adott földrajzi területen végzik; és
d) a Vitis vinifera fajból vagy annak és a Vitis nemzetséghez tartozó fajoknak a keresztezéséből
létrejött szőlőfajból nyerik.
Annak érdekében, hogy a bor és a földrajzi hely közötti egyértelmű kapcsolat igazoltan
kimutatható legyen, a nemzeti szabályozás az oltalom feltételeként maximalizálja az adott
területről leszüretelhető szőlő mennyiségét. A maximális terméshozam meghatározása a termékleírás
részét fogja képezni.
Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) rendelkező bort az ott meghatározott feltételek
mellett lehet készíteni, amennyiben:
a) meghatározott termőhelyen fekvő, legfeljebb 100 hl/ha seprős újbor hozamú szőlőültetvény
terméséből készítik,
b) természetes alkoholtartalma nem kisebb 9 térfogatszázaléknál (% vol),
c) összes savtartalma, (borkősavban kifejezve) nem kisebb mint 3,50 gramm/liter.
Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező(OFJ) bort abban az esetben lehet készíteni,
amennyiben:
a) meghatározott termőhelyen fekvő, legfeljebb 120 hl/ha seprős újbor hozamú szőlőültetvény
terméséből készítik,
b) természetes alkoholtartalma nem kisebb 8 térfogatszázaléknál (% vol).
A védett eredetű bor (vagy a Districtus Hungaricus Controllatus, vagy a földrajzi névvel
a DHC) kifejezéssel – mint az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) egyenértékű kifejezéssel
– csak az a bor jelölhető,
a) amelyet 2009. augusztus 1-je előtt védett eredetű borként jelöltek, vagy
b) amely termékleírással rendelkezik.
Dűlő vagy település neve csak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) együtt szerepelhet
a címkén.
A tájbor kifejezéssel – mint az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel egyenértékű kifejezéssel
– az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) rendelkező bor jelölhető.
A minőségi bor kifejezéssel – mint az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel egyenértékű kifejezéssel – a termékleírás közzétételét követően kezdődő szüretből származó bor nem
jelölhető.
A közösségi jogi rendelkezések értelmében egyes hagyományosan alkalmazott elnevezések
eredetmegjelölésnek minősülnek, amennyiben:
a) bort jelölnek;
b) földrajzi névre utalnak;
c) megfelelnek az eredetmegjelölésre vonatkozó egyéb feltételeknek; és
d) az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmára vonatkozó, ezen odaítélési eljárás
tárgyát képezik.
Az EU borpiaci rendtartása részletesen szabályozza az eredetmegjelöléssel kapcsolatos
eljárási kérdéseket is. Az új szabályozási filozófia szerint a jövőben már nem tagállami jogszabály,
hanem a termékleírás fogja képezni az eredetvédelem szakmai jogi alapját. A termékleírás
ugyanis lehetővé teszi az érdekelt felek számára az eredetmegjelöléssel vagy
földrajzi jelzéssel ellátott termék előállítási körülményeinek ellenőrzését. A termékleírás
lehetővé teszi az érdekelt felek számára az eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott
termékek előállítási körülményeinek ellenőrzését.
Minden termelői érdekcsoport vagy – kivételes esetekben – egyedi termelő benyújthat kérelmet
eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmára. A kérelemben egyéb érdekelt felek
is részt vehetnek. Termelők csak a saját maguk által készített bor oltalmára nyújthatnak be
kérelmet. A borpiaci rendtartás „előállítás” alatt a szüreteléstől a borkészítési folyamat lezárulásáig
végrehajtott műveletek összességét érti, amely nem foglalja ugyanakkor magában
az előállítási szakaszt követően elvégzett eljárásokat.
A borpiaci rendtartás további részletes feltételeket határoz meg az oltalom alá helyezés
iránti kérelem benyújtására jogosult személyekkel kapcsolatban. Ezek szerint valamely egyedi
termelő abban az esetben minősülhet kérelmezőnek, ha bebizonyítást nyer, hogy:
a) a szóban forgó személy az egyetlen termelő a körülhatárolt földrajzi területen; továbbá
b) amennyiben az érintett körülhatárolt földrajzi területet olyan területek veszik körül,
amelyekhez eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés kapcsolódik, a kérdéses terület
olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek alapvetően különböznek a környező körülhatárolt
területek jellemzőitől, illetve a termék tulajdonságai eltérnek a környező körülhatárolt
területeken előállított termékek tulajdonságaitól.
A határon átnyúló földrajzi területet jelentő megnevezés vagy egy határon átnyúló földrajzi
területhez kapcsolódó hagyományos megnevezés esetén közös kérelem is benyújtható.
Tagállamok, harmadik országok, illetve tagállami vagy harmadik országbeli hatóságok nem
minősülhetnek kérelmezőnek.
Az előzetes nemzeti eljárás keretében az oltalom iránti kérelmet azon tagállamban kell benyújtani,
amelynek területéről az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés származik. A tagállamnak
meg kell vizsgálnia, hogy az oltalom iránti kérelem megfelel-e az EU borpiaci rendtartásában
meghatározott feltételeknek. A Bor Eredetvédelmi Tanács mint a vidékfejlesztési
miniszter tanácsadó szerve még a miniszteri döntést megelőzően véleményezi a borászati
termékek eredetmegjelölésének és földrajzi jelzésének közösségi oltalmára, a termékleírás
módosítására, valamint a közösségi oltalom törlésére irányuló kérelmeket.
Amennyiben a tagállam úgy ítéli meg, hogy az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés
nem felel meg a vonatkozó követelményeknek vagy általában véve nem felel meg a közösségi
jognak, elutasítja a kérelmet.
Amennyiben a tagállam úgy ítéli meg, hogy a vonatkozó követelmények teljesülnek legalább
az interneten közzéteszi az összefoglaló dokumentumot a termékleírást és az oltalom
iránti kérelmet eljuttatja a Bizottsághoz. Ezt követően A Bizottság közzéteszi az eredetmegjelölés
vagy földrajzi jelzés oltalma iránti kérelem beadásának időpontját, továbbá megvizsgálja,
hogy az oltalom iránti kérelem megfelel-e a közösségi jogban meghatározott feltételeknek. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a feltételek teljesülnek, az Európai
Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az összefoglaló dokumentumot, valamint a termékleírás közzétételi hivatkozását. Ettől eltérő esetben a Bizottság dönt a kérelem elutasításáról. A borpiaci
rendtartás részletesen szabályozza az oltalom iránti kérelemmel összefüggő bizottsági eljárást.
A Bizottság döntését azonban megelőzi egy ún. kifogásolási eljárás. Ennek keretében
ugyanis a termékleírás közzététele napjától számított két hónapon belül bármely tagállam
vagy harmadik ország, illetve bármely, jogos érdekkel és az oltalmat kérelmező tagállamtól eltérő tagállam vagy harmadik ország, illetve a tagállam területén állandó lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy ott letelepedett jogi személy a jogosultsági feltételekre vonatkozó,
megfelelően indokolt nyilatkozat Bizottsághoz való benyújtásával kifogást emelhet az oltalom ellen.
Az oltalom iránti kérelem elutasítható abban az esetben, ha köznévvé vált nevet szeretnének
eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként használni. Köznévvé vált név az olyan bornév, amely, bár e termék eredeti gyártási vagy forgalombahozatali helységéhez vagy régiójához
kapcsolódik, a Közösségben egy borfajta köznevévé vált. Ugyancsak nem élvezhet
oltalmat eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként egy név, amennyiben valamely védjegy
hírnevének fényében az oltalom félrevezetheti a fogyasztót a bor valódi mibenlétének vonatkozásában.
A bizottság által megállapított oltalom egyben azt is jelenti, hogy mind az eredetmegjelölést,
mind pedig a földrajzi jelzést bármely olyan forgalmazó használhatja azon a boron,
amelyet a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készítettek. A védelem kiterjed többek között a kereskedelmi használatra, utánzásra, utalásra, stb.
Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés nem válhat köznévvé a Közösségben
Annak érdekében, hogy a bor eredetvédelmével kapcsolatos hiteles információkhoz mindenki hozzá juthasson, a borpiaci rendtartás értelmében a Bizottság létrehozza és naprakésszé teszi az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi nevek nyilvános hozzáférésű elektronikus nyilvántartását. A tagállamok pedig azért felelősek, hogy
kijelöljék a termékleírásoknak való megfelelés ellenőrzéséért felelős illetékes ellenőrző hatóságot (MGSZH). Ugyancsak a tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy bármely
gazdasági szereplő jogosult legyen az ellenőrzési rendszerben való részvételre. Az ellenőrzés költségeit az adott gazdasági szereplők viselik.
A termékleírás módosítása első sorban akkor kezdeményezhető, ha azt különösen a tudományos és műszaki ismeretek fejlődése, vagy a földrajzi terület újbóli meghatározása ezt szükségessé teszi.
A Bizottság saját kezdeményezésére vagy egy tagállam, harmadik ország vagy jogos
érdekkel rendelkező természetes vagy jogi személy kellőképpen megindokolt kérésére törölhető az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalma, amennyiben a kapcsolódó termékleírásnak
való megfelelés már nem biztosított. Azok a létező bornevek, amelyekre vonatkozóan a szükséges információkat 2011. december 31-ig nem nyújtják be a bizottságnak, elveszítik
e rendelet szerinti oltalmukat. A Bizottság megteszi a kapcsolódó hivatalos lépéseket e
neveknek a nyilvántartásból történő eltávolítására.
A Bizottság által az eredetmegjelöléssel, illetve a földrajzi jelzés alkalmazásával kapcsolatos eljárása kapcsolatban van a védjegyekhez kapcsolódó oltalommal is. Amennyiben egy
termék eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalom alatt áll, a termékhez kapcsolódó védjegy lajstromozását el kell utasítani, ha a védjegy lajstromozás iránti kérelmet az eredetmegjelölés
vagy a földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontját követően nyújtják be, és az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés az oltalom
iránti kérelem benyújtását követően oltalomban részesül. Az e rendelkezés megsértésével lajstromozott védjegyeket érvényteleníteni kell. Amennyiben a védjegy oltalommal kapcsolatos eljárás az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés oltalmára irányuló kérelem Bizottsághoz való benyújtásának időpontja előtt kérelmeztek vagy jegyeztek be, illetve amely – amennyiben az érintett jogszabályok erre lehetőséget adnak – az említett időpontig használat révén meghonosodott a Közösségben, továbbra is használható és megújítható az eredetmegjelölés
vagy földrajzi jelzés oltalmának ellenére, feltéve, hogy nincs oka a védjegy érvénytelenítésének vagy törlésének. Ilyen esetekben az eredetmegjelölésnek vagy földrajzi jelzésnek
a vonatkozó védjegy melletti feltüntetése megengedett.
A borpiaci rendtartás eredetvédelmi rendelkezései külön is kitérnek az ún. homonímák (azonos alakú elnevezések) használatára. Ezek értelmében a már bejegyzett elnevezéssel azonos alakú, vagy részben azonos alakú, kérelem tárgyát képező elnevezés bejegyzése során kellően figyelembe kell venni a helyi és a hagyományos használatot, és az összetéveszthetőség
veszélyét. Az olyan azonos alakú elnevezés, amely a fogyasztókat megtévesztve azt a gondolatot ébreszti, hogy a termékek egy másik területről származnak, még akkor sem jegyezhető be, ha az adott termékek származása szerinti terület, régió vagy helység vonatkozásában az elnevezés pontos. A bejegyzett azonos alakú elnevezés használatát csak olyan körülmények között lehet engedélyezni, amelyek biztosítják, hogy a később bejegyzett azonos alakú elnevezés a gyakorlatban megfelelően elkülönüljön a már bejegyzettől, figyelemmel az érintett termelők közötti egyenlő bánásmód biztosításának és a fogyasztók megtévesztése
elkerülésének szükségességére.
Ugyancsak a Bizottság gondoskodik a hagyományos kifejezések elismeréséről, meghatározásáról és oltalmáról. A hagyományos kifejezések oltalmat élveznek a jogszerűtlen használattal
szemben. A hagyományos kifejezések a Közösség területén nem köznevesülhetnek.
A hagyományos kifejezés többek között akkor ismerhető el, ha az szőlőből készült termékek különböző kategóriáinak megkülönböztetése céljából a Közösség vagy az érintett harmadik
ország területének nagy részén a kereskedelemben szokásosan használt névnek minősül, vagy a szőlőből készült termékek különböző kategóriáinak megkülönböztetése céljából legalább az érintett tagállam vagy harmadik ország területén a kereskedelemben szokásosan használt, közismert név;
A hagyományos kifejezéssel szemben további követelmény, hogy az:
a) ne legyen általános;
b) a tagállam jogszabályaiban szereplő fogalom meghatározás és szabályozás vonatkozzon
rá, vagy
c) használata az érintett harmadik országban a bortermelőkre alkalmazandó, a reprezentatív
szakmai szervezetek által megállapított szabályokat is magában foglaló szabályozásban
szereplő feltételekhez van kötve.
Szokásos használat alatt legalább öt évnyi használatot kell érteni egy állam hivatalos nyelvében
megadott kifejezés esetében, míg legalább tizenöt évet, ha az adott nyelven történő kifejezést
csak a kereskedelemben használják. Valamely hagyományos kifejezés neve akkor tekintendő „általánosnak”, ha az – jóllehet különleges termelési vagy érlelési módra, meghatározott
minőségre, színre, helytípusra, vagy a szőlőből készült termék történetéhez kapcsolódó sajátosságra utal – a Közösségben a szóban forgó, szőlőből készült termék közhasználatú
nevévé vált.
A borpiaci rendtartásban kapott nemzeti szabályozási jogkör értelmében elismert hagyományos kifejezések az alábbiak:
a) „Késői szüretelésű bor”
b) „Válogatott szüretelésű bor”
c) „Múzeális bor” és a
d) „Siller”
A „Késői szüretelésű bor” kifejezés csak abban az esetben használható, ha a szőlőt az általános szüreti időszak után szüretelték le, és a legalább 12.08 térfogatszázalékú alkoholt tartalmazó bort is ilyen szőlőből állították elő
„Válogatott szüretelésű bor”-nak az olyan bor minősül, amelyet a tőkén teljesen beértett szőlőből kiválogatott, egészséges, részben túlértett bogyóiból állítottak elő, amelynek természetes
alkoholtartalma legalább 12,08 térfogatszázalék.
„Múzeális bor” az olyan oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM) viselő bor amelyet legalább öt évig érleltek palackban.
„Siller” a rövid héjonerjesztés következtében élénk, halvány színű vörösbor.
A hagyományos kifejezések kizárólag a kérelemben megjelölt nyelvi változatban és a szőlőből készült termékek ugyanott meghatározott kategóriáinak vonatkozásában élveznek
oltalmat többek között a visszaélésekkel, és egyéb gyakorlattal szemben.
Amennyiben valamely hagyományos kifejezés oltalmat élvez, annak védjegyként történő lajstromozását el kell utasítani, ha a kérdéses védjegy lajstromozása iránti kérelem olyan borokat
érint, amelyek nem jogosultak a szóban forgó hagyományos kifejezés használatára, és
a kérelmet a hagyományos kifejezés oltalom alá helyezése iránti kérelem Bizottsághoz történő benyújtása után, a hagyományos kifejezés oltalom alá helyezését követően nyújtják
be. Az ennek megsértésével lajstromozott védjegyeket kérelem alapján törölni kell. Azok a hagyományos kifejezést tartalmazó védjegyek, amelyeket 2002. május 4. előtt vagy a hagyományos
kifejezés oltalma iránti kérelem Bizottsághoz történő benyújtásának időpontja előtt kérelmeztek, lajstromoztak, illetve amelyek – amennyiben erre az érintett jogszabályok
lehetőséget adnak – az említett időpontig használat révén meghonosodtak a Közösség területén,
az érintett hagyományos kifejezések oltalma ellenére továbbra is használhatók és meghosszabbíthatók.
Az ilyen esetekben megengedett a hagyományos kifejezésnek a vonatkozó védjegy mellett történő használata. Adott név nem élvezhet oltalmat hagyományos kifejezésként,
amennyiben valamely védjegy hírnevének és közismertségének fényében az oltalom félrevezetheti a fogyasztót a bor valódi mibenlétét, természetét, tulajdonságait vagy
minőségét illetően.
A már oltalmat élvező hagyományos kifejezéssel teljes mértékben vagy részben azonos alakú (homonimák), kérelem tárgyát képező kifejezések csak a helyi és a hagyományos használatnak,
valamint az összetévesztés kockázatának kellő figyelembevételével helyezhetők oltalom
alá. Nem jegyezhető azonban be olyan azonos alakú kifejezés, amely félrevezeti a fogyasztókat a termék jellegét, minőségét vagy valódi eredetét illetően, még abban az esetben
sem, ha a kérdéses kifejezés helytálló. Az oltalom alatt álló azonos alakú kifejezések használatát
csak olyan körülmények között lehet engedélyezni, amelyek biztosítják, hogy a később oltalom alá helyezett azonos alakú elnevezés a gyakorlatban megfelelően elkülönüljön
a már feltüntetett hagyományos kifejezéstől, figyelembe véve annak szükségességét, hogy egyenlő bánásmódot biztosítsanak az érintett termelők számára, és elkerüljék a fogyasztók
megtévesztését.
A kései szüretelésű bor, a válogatott szüretelésű bor, a töppedt borszőlőből készült bor, a jégbor és a muzeális bor oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel rendelkező bortípus lehet. A tokaji borkülönlegesség, a főbor, a szekszárdi és egri bikavér bor kizárólag oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező bortípus lehet.
Bor esetében annak tanúsítása, hogy az meghatározott termőhelyről származik, szorosan kapcsolódik az alkalmazott borászati technológiához. A feltételek teljesülése esetén az adott földrajzi elnevezés feltüntethető a bor palackozásán.
A borvidékek és a hozzájuk tartozó körzetek és települések listáját FVM miniszteri rendelet tartalmazza az alábbiak szerint: 1. Csongrádi borvidék 2. Hajós-Bajai borvidék 3. Kunsági
borvidék 4. Ászár-Neszmélyi borvidék 5. Badacsonyi borvidék 6. Balatonfüred-Csopaki
borvidék 7. Balatonfelvidéki borvidék 8. Etyek-Budai borvidék 9. Móri borvidék 10. Pannonhalmi
borvidék 11. Somlói borvidék 12. Soproni borvidék 13. Balatonboglári borvidék
14. Pécsi borvidék 15. Szekszárdi borvidék 16. Villányi borvidék 17. Bükkaljai borvidék
18. Egri borvidék 19. Mátrai borvidék 20. Tokaji borvidék 21. Balatonmelléke borvidék
22. Tolnai borvidék .

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai