Új utak - új lehetőségek az agrártermelésben

Tartalomjegyzék

Előszó

Változások a mezőgazdasági termelés területén
Szerkezeti változások
Szemléleti változások

Phare-program
Phare-program fogalma, célkitűzése
A Phare-program jelentősége a nemzetgazdaság átalakításában
A Phare-program szerepe az agrárágazat átalakításában
Távolabbi célkitűzések, többéves nemzeti programok
Magyarországot is érintő nemzetközi (multi-country)
programtervezetek

Általános birtokrendezés Magyarországon
A birtokrendezés jelentősége, az apparátus szervezeti felépítése
Általános területrendezés
Nemzeti Kataszteri Program (NKP)

Szövetkezetek, szövetkezések, társulások
Szövetkezések kialakulása Nyugat-Európában a XIX. század közepén Szövetkezetek, gazdasági összefogások Magyarországon Szövetkezések, társulások létrehozásának szükségessége, az integráció

Szövetkezeti modellek
Általános szövetkezeti modell
Speciális szövetkezet
Átmeneti szövetkezeti modellek
Szolgáltató szövetkezetek
Egyéb szövetkezetek, társulások

Szövetkezetek napjainkban
Szövetkezeti átszerveződés
A szövetkezés technikája

Az átalakulást támogató szervezetek
Állami irányítású szervezetek

Egyéb szervek, szervezetek
Államigazgatási szervek
Köztestületek
Civil szervezetek és az átalakulás

Az agrártermelés átalakulása
Megoldásra váró feladatok
Az agrárprogram végrehajtásából eredő feladatok
Az agrártörvény, az agrárágazat fejlesztése
Nyilvántartások és információs rendszerek

Mellékletek
Felhasznált irodalom

Átmeneti szövetkezeti modellek


Általános faluszövetkezet

Olyan szövetkezési forma, mely a jogszabályi felhatalmazás alapján az önkéntesség szem előtt tartása mellett, magában foglalja a termelési adottságokat és hagyományokat, ugyanakkor figyelembe veszi a helyi önkormányzat terveit, elképzeléseit. Minden olyan tevékenységgel foglalkozhat, amelyet a szövetkezetekről szóló jogszabály nem tilt: a jelenleg külön szövetkezeti formában működő szövetkezetek integrációja következhet be a település keretein belül (p1.: a mezőgazdasági tevékenységet folytató szövetkezet az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezettel, takarékszövetkezettel, a kisipari javító és szolgáltató szövetkezettel működhet közösen). Az összevont vagyon — mely a tagok vagyoni részei — koncentrálódik, ezáltal nagyobb vállalkozásokat lehet alapítani. Acsökkent adminisztráció miatt növekszik a hatékonyság, lehetőség nyílik arra, hogy a megtermelt termékeket feldolgozza, üzemeiben értékesítse, szállítási és szervizmunkát vállaljon. A szövetkezeti típus összefoghatja a településen belül azokat a tevékenységeket, amelyek a szociális szükségletek kielégítése szempontjából nélkülözhetetlenek, pozitív értelemben befolyásolja a foglalkoztatást is, hiszen Új munkahelyek létesítése ezen az úton sokkal könnyebben valósítható meg.
A szövetkezet részlegei, a társult szövetkezetek önálló elszámoló egységeiben működnek, de a közös tevékenység folytatásához anyagi eszközt bocsátanak a tevékenységeket összefogó faluszövetkezet rendelkezésére. Gazdálkodhatnak ágy is, hogy a szövetkezetet a tagok meghatározott csoportjai hozzák létre, munkájuk koordinálására. Lehetőség nyílik ennél a szövetkezeti típusnál arra, hogy az egyes részlegeket a tagok meghatározott csoportjai és a szövetkezet közösen hozza létre gazdasági társaság formájában és ez a szövetkezeten belül működne.
Olyan megoldást is választhatnak, hogy a tagok egyénileg gazdálkodnak a megtermelt terményeiket, állataikat a szövetkezeten keresztül hasznosítják és szerzik be a termeléshez szükséges ipari alapanyagot, segédanyagokat. A mezőgazdasági termelőüzemen belüli részlegek és az üzemhez illeszkedő más típusú összefogások, szövetkezések amyi variációt jelenthetnek, ahány tevékenység végzése felmerül.
A vagyonbevitellel, a vagyoni részvétel szabályozásával, a munkavégzéssel, az alapszabállyal összefüggő rendelkezések megalkotását csak kellő előkészület és nagy körültekintés után szabad elvégezni. A közös tevékenység megteremtheti a szabadidőben való összetartozást, amely a falupolitikának agrárpolitikai koncepció szerinti meghatározó részévé válhat, mivel a faluszövetkezet kellő önkormányzati támogatással a falvak közötti eltérések kiegyenlítését is szolgálja. E szövetkezeti típusnál az emberek vagyonukat a szövetkezetbe adják, munkát részben a magángazdaságban, vagy egyéb munkahelyen végeznek.

Többcélú szövetkezeti modell

A magyar mezőgazdasági termelést az elmúlt évtizedekben a sokoldalúság és a sokszínűség jellemezte. A termelés mellett egyre dinamikusabbá vált az alaptevékenységen kívüli — sok esetben a mezőgazdasági termeléshez nem kapcsolódó —‚ de jövedelmezőséget jelentő ipari tevékenység térhódítása, de nem szabad megfeledkeznünk a kiegészítő háztáji gazdálkodás jelentőségéről sem.
Az új szövetkezeti törvény végrehajtását követően tehát felmerült a tevékenységek csökkentése, a kevés, de eredményes mezőgazdasági termelésre történő koncentráció. Ennek értelmében a feladatvégzés — szakembergárda irányításával — magángazdaságokban, míg a szolgáltató tevékenység (beszerzés, értékesítés, feldolgozás) szövetkezeti formában történik.
A mezőgazdasági termelő tevékenység végzése terén három változatot különböztethetünk meg:
— egyszerű szervezet: a tagok közvetlen kapcsolatban állnak a szövetkezettel, igénybe véve a különböző szolgáltatásokat, melyeket a vezetés koordinál és
ellenőrzi a végrehajtást:
— összetett szervezet: a tagok ebben az esetben is közvetlen kapcsolatban állnak a szövetkezettel, de az egyes szolgáltatásokra — az igénybevételek nagyságának függvényében — részlegeket hoznak létre, vagy speciális szakembereket alkalmaznak. A tagok kielégítése ezen a módon történik. A szolgáltatói tevékenység kibővülhet olyan igényekkel is, mint például pénzügyek intézése (hitelezés, betétgyűjtés stb.), agronómiai szaktanácsadás, adaptáció;
— összetett komplex szervezet: a nagyobb földrajzi kiterjedés (aprófalvak, tanya- világ), valamint a tevékenységek különböző méretei — a tagok igényeinek megfelelően — indokolják, hogy ne a szövetkezetekkel, hanem bizonyos döntési önállósággal rendelkező részlegekkel álljanak kapcsolatban. Igy az egységes egészen belül, annak megfelelően, hogy a tagok milyen tevékenységet folytatnak, a szolgáltatások mértéke, vagy a szakemberek ténykedése az igények szerint csökkenthető, vagy növelhető. Ugyanakkor a részlegek szoros munkakapcsolatot tartanak fenn a vezetéssel.
Mind a három változatnak az alapfeltétele: a termeló’k önállóan döntenek abban, milyen tevékenységben és hogyan kívánnak a továbbiakban együttműködni. Ha figyelembe vesszük a termőhelyi adottságok jobb kihasználására való törekvést, a határozottabb és a térségi viszonyoknak megfelelő termelési irányok kialakítását, a specializációnak az önköltség növelésére és a jövedelmezőség pozitív irányú elmozdulására gyakorolt hatását egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezek a szervezetek a mezőgazdasági termelés vonatkozásában, nemcsak a jövőt, hanem a jelent, illetve az átmenetet jelentik.
A többcélú szövetkezetekben is — mint szolgáltató szervezet — az elérendő cél
tulajdonképpen kettős: a tagok igényeinek a lehetőségekhez mérten maximális biztosítása, valamint a minél nagyobb osztalék elérése.
A szövetkezetek megalakítása, működése a korábban leírtak szerint történik: a vezetés metodikája, a működéssel kapcsolatos jogszabály által meghatározott feladatok, valamint a pénzgazdálkodás a szövetkezet alapszabályzatában kerülnek rögzítésre.

Tulajdonosi szövetkezeti modell

A szövetkezeti formában működő magyar mezőgazdasági Üzemek tulajdonképpen olyan összetett vállalatok voltak, amelyeknek célja egyrészt a tagi közreműködések díjazása, másrészt a vagyonkezelő vállalatok, a tagok tulajdonának elismerésére, harmadrészt pedig szociális szervezetek, ahol a nyugdíjas és nehéz helyzetben lévő személyek támogatást kaptak. Összekeveredtek a szociális szervezet és a tiszta vagyonkezelő közös vállalat jellemző vonásai.
Azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyek továbbra is közös munkavégzést választották — a vagyonnevesítés a részarány-földek meghatározása, valamint a kárpótlási törvény végrehajtásának eredményeképpen, többfajta tulajdonost regisztrálhattak:
— aktív foglalkoztatott tagok,
— munkanélküliek,
— nyugdíjasok,
— külső tulajdonosok.
A tulajdonosi csoportok között érdekellentétek keletkezhetnek. Az aktívan foglalkoztatott tagok elsősorban a személyes munkavégzés viszonylag biztosnak látszó díjaiban érdekeltek, a nyugdíjasok abban, hogy üzletrészük után minél nagyobb osztalékban és a különböző kedvezményes szolgáltatások igénybevételével a megszokott és a továbbiakban is remélt szociális juttatásban legyenek érdekeltek. A külső tulajdonosok számára is a minél nagyobb osztalék elérése a cél.
Az ellentétek, a feszültségek feloldását igyekszik elősegíteni — összhangban a piaci és más gazdasági feltételekkel — az átalakulás nem is olyan egyszerű folyamatában a „tulajdonosi szövetkezeti modell”. Ez az átalakulási mód, vagy „holders”, az a forma, ahol a szövetkezet a tulajdonosok vagyonkezelő központja, míg a személyes tevékenységgel résztvevő aktív tagok különféle vállalatokban, vállalkozási formákban végzik tevékenységüket. A tulajdonosi és a munkavégzői érdekek elkülönülése esetén vélhető, hogy a konfliktusok csökkennek.
A tulajdonosi szövetkezeti modell célja a vállalkozói szellem kialakítása, a jövedelmező vállalati tevékenység létrehozása, a gazdasági hatékonyság középpontba állítása, a nem gazdasági jellegű igények háttérbe helyezése, a kockázat megosztása a tagokkal, a tagok bevonása a meghatározó döntésekbe. A szociális céloknak a pénzügyi eredményektől függő kezelése és nem utolsósorban a „külső tulajdonosok” semlegesítése.
A célok elérése érdekében a szövetkezeten belül a következő szervezeti keretet célszerű létrehozni:
— szövetkezeti formájú vállalatok (rt., kf., bt.) megalakítása a tagok gazdasági tevékenységének irányítására,
— az aktív tagok tulajdonát irányító vállalatra,
— a szövetkezeti csoportosuláshoz kapcsolódó nem tagok gazdasági vállalkozásaira.
A tulajdonosi szövetkezet tevékenysége során a következő feladatokat látja el:
— tagok tulajdonának a kezelését,
— irányítja a szövetkezet Üzleti tervének a kidolgozását,
— a szövetkezeten belüli különféle szervezetek tevékenységét integrálja,
— összehangolja a gazdasági fejlesztést, az egyes beruházások pénzügyeit,
— meghatározza a szövetkezet szerepvállalását az élelmiszer-gazdaság egészében,
— tanácsadói feladatokat lát el,
— együttműködik a hatóságokkal, a civil szervezetekkel.
A tulajdonosi szövetkezet átmeneti jellegű, amelyik a későbbiek során — az anyagi helyzet függvényében — a tagság egyetértése mellett, átalakulhat végleges
formába, a tagok kívánságának és demokratikus elhatározásának megfelelően.
A tulajdonosi szövetkezet szervezésében célszerű az adósságterhekre is gondolni, mert enélkül nem oldható meg a kibontakozás. Akármilyen megoldási formát választanak, minden esetben szükséges a banki egyetértés. Előfordulhat olyan eset, hogy az adósságot a vagyontárgyaknak a tagok által történő kivásárlásával csökkentik, de előfordul olyan helyzet is, hogy az adósságot a tulajdonosi szövetkezet központjába csoportosítják és egy bankkal egyeztetett visszafizetési tervet állítanak össze.
A tulajdonosi szövetkezet szervezése és megalakítása a szövetkezeti törvényben
meghatározottak alapján történik. Továbbfejlesztése, átalakítása, csak a tagság
egészének elhatározása alapján történhet.

Holdingszerű szövetkezeti szerveződés

A holding irányítású szövetkezeti forma ott jöhet létre, ahol a korábbi termelőszövetkezet keretében működő önelszámoló egységek különféle társasági formákba szerveződtek. Valamennyi munkát a tagok meghatározott csoportja végez, külön- külön szervezetekben, a vagyonkezelő központtal kötött szerződés alapján. E szervezeti keretek beváltak, felbomlásuk megzavarná működési folyamatosságukat.
A központ a következő tevékenységeket látja el:
— a vagyon kezelése,
— a tagok tulajdonában lévő termőföldek hasznosítása,
— a pénzügyi, közgazdasági kérdések koordinálása,
— a jogi munka,
— az iktatás, központi számviteli munka végzése,
— a tagsággal összefüggő kötelezettségek (munkaügyi szolgáltatás, SZTK-ügyintézés stb.),
— tűzvédelem, balesetvédelem és más egyéb tevékenységek.
A holding rendszerben irányított szövetkezetekben az aktív, tevékenységet végző tag a következő formákban kapja a jövedelmét:
— az adott vállalkozásban végzett munkája alapján, jövedelem formájában,
— osztalék formájában a vállalkozási nyereségből,
— osztalék formájában a szövetkezeti üzletrésze alapján.
A fejlődésnek ezt az útját választó szövetkezeti tagoknak több problémát kell megoldani:
— a kialakult szervezeten belül melyik a szövetkezetnek a fő Üzleti tevékenysége és melyek a kiegészítő, valamint egyéb tevékenységei, milyen formában lehet elvégezni azokat a feladatokat, amelyek nem kapcsolódnak szervesen a fő üzleti tevékenységhez,
— melyek a racionalizálás és a fejlesztés lehetőségei, hogyan lehet a hatékonyabb irányítási rendszert kialakítani,
— a nyugdíjas, nem aktív tagok, valamint a külső tagok észrevételeinek a rendezése.
A fejlesztések során — a tagok kívánságának és közös elhatározásának megfelelően — a kiindulási szerkezet átalakul, mégpedig úgy, hogy a szövetkezet keretein belül a fő vállalkozást megtartják, a többi tevékenységet pedig önálló szervezetekbe tömörítik. Ilyen esetekben a szövetkezet többségi, vagy kisebbségi tulajdonos lehet.
A szövetkezetekben az átrendeződés alkalmából a következő folyamatok játszódnak le:
— létrejön egy kizárólag mezőgazdasági termeléssel foglalkozó főágazat, ahol a gazdálkodók egyénileg, csoportokba szerveződve, vagy valamilyen más vállalkozási formában tevékenykednek;
kialakulnak azok a szolgáltatások — ezek tulajdonképpen a szövetkezés lényegét jelentik—, melyek nélkül a mezőgazdasági termelést folytatók nem tudnak eredményes és jövedelmező munkát végezni;
megszervezik az önálló egyéb üzleti egységek (leányvállalatok) működését és a fő üzleti tevékenységgel való kapcsolatát.
A holding szövetkezet fejlődési formájának az utolsó szakaszában valódi mezőgazdasági szövetkezetté válik, melyben a gazdálkodó tagok valamennyi igényét kielégítik, és csak azokat az önálló üzleti vállalkozásokat tartják meg, amelyekhez a szövetkezetnek szoros érdeke fűződik.
A holding szövetkezeti modell, mint átmeneti és átalakulási megoldás azoknak a szövetkezeteknek ajánlható, amelyek valódi mezőgazdasági szövetkezetté kívánnak fejlődni a hatékony piaci működés érdekében.