Könyvek
kategóriák

Földmérési és térképészeti alapismeretek

Szerző: Ligetvári Ferenc (szerk.)
Ár: 5500 Ft Kiadói ár: 4400 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A mezőgazdasági termelés alapvető természeti erőforrása a földfelszín, amelynek mérésével, feltárásával a földméréstan és a távérzékelés foglalkozik. A földméréstan földfelszíni mérések végzésével,vagy légi felvételek készítésével határozza meg a térszíni pontok helyét,síkrajzi és magassági értelemben, és ezeket térképeken vagy más rajzos munkarészeken ábrázolja. A térképek és a távérzékeléssel nyert információk nélkülözhetetlen alapjai a földterületeken történő változások megtervezésének, illetve megvalósításának, a környezet megóvásának valamint fejlesztésének.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 277 oldal
ISBN/ISSN: 9633562562
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék


Bevezetés

1. Általános ismeretek és alapfogalmak
1.1. A geodézia feladata és felosztása
1.2. A helymeghatározás alapelve
1.3. A Föld alakja és a földalakot helyettesítő szabályos felületek
1.4. A mérés fogalma, a mértékegységek
1.4.1. A hossz- és területmérés mértékegységei
1.4.2. A szögmérés mértékegységei
1.5. Mérési hibák és kiegyenlítésük
1.5.1. A mérési hibák fogalma és osztályozása
1.5.2. A kiegyenlítés fogalma és alapelve

2. A vízszintes mérés eszközei és módszerei
2.1. A pontok helyének kiválasztása és a pontok megjelölése
2.1.1. Az ideiglenes (pont) jelek
2.1.2. Végleges pontjelek
2.2. Az egyenesek kitűzése
2.2.1. Mérési vonal kitűzése beintéssel
2.2.2. Mérési vonal kitűzése, illetve meghosszabbítása
egyenesbeállással
2.2.3. Mérési vonal kitűzése segédkitűzőrúddal
2.3. Vízszintes szögek kitűzése
2.3.1. A szögkitűző eszközök
2.3.2. Műveletek kettős szögprizmával
2.4. Műszerelemek
2.4.1. A vetítők
2.4.2. A libella
2.4.3. A geodéziai távcső
2.4.4. Leolvasó berendezések
2.4.4.1. A nóniusz
2.4.4,2. A leolvasó mikroszkópok
2.5. Vízszintes szögmérés
2.5.1. A teodolit szerkezete
2.5.2. A teodolit tartozékai
2.5.3. A teodolit részletes ismertetése
2.5.4. Vízszintes szögmérés teodolittal
2.5.4.1. A teodolittal szembeni követelmények
2.5.4.2. A teodolit felállítása
2.5.4.3. Az irányzás végrehajtása
2.5.4.4. Az irány és az irányérték fogalma
2.5.4.5. A Vízszintes szögmérés módjai
2.6. A távolságok meghatározása
2.6.1. A hosszmérés eszközei
2.6.1.1. A hosszmérés menete
2.6.2. Ferdén mért távolságok redukálása vízszintesre
2.6.3. A távolságmérés eszközei
2.6.4. A geometriai alapú távmérés
2.6.4.1. Belső alapvonalú távmérés
2.6.4.2. Külső alapvonalú távmérés
2.6.4.3. Egyszerű, állandó száltávolságú távmérők
2.6.5. A fizikai alapú távmérés

3. A számításokkal kapcsolatos alapfogalmak
3.1. Földméréstani koordináta-rendszerek
3.2. A koordinátaszámítás alapképletei
3.2.1. Egy ismert távolság végponti koordinátáinak számítása egy pont
adott koordinátáiból, a távolságból és az irányszögből
3.2.2. Két pont távolságának és az egyenes irányszögének számítása két pont adott koordinátáiból

4. Vízszintes részletmérés
4.1. Az Országos háromszögelési hálózat
4.2. A vízszintes részletmérés feladata és alapelve
4.3. Alappontsűrítés
4.3.1. Ötödrendű háromszögelés
4.3.2. Pontkapcsolások
4.3.2.1. Előmetszés
4.3.2.2. Oldalmetszés
4.3.2.3. Hátrametszés
4.3.2.4. Kisháromszögelés (háromszögmérés)
4.3.3. Sokszögelés
4.3.3.1. A sokszögvonalak fajtái
4.4. Részletpontok bemérése
4.4. I. Részletpontok osztályozása
4.4.2. Részletpontok bemérésének módszerei
4.4.2.1. Derékszögű koordinátamérés
4.4.2.2. Poláris koordinátarnérés
4.4.2.3. Előmetszés

5. A magasságmérés módszerei és műszerei
5.1. A magasság és a magasságkülönbség fogalma
5.2. Országos szintezési alapponthálózat
5.2.1. A szintezési alappontok megjelölése
5.3. A szintezés alapelve és végrehajtása
5.3.1. A szintezőműszer
5.3.2. A szintezőlécek
5.3.3. A szintezőműszer vizsgálata és igazítása
5.3.4. A szintezési feladatok osztályozása
5.3.5. Vonalszintezés (alappontszintezés) szabályai és végrehajtása
5.3.6. Részletpont szintezés
5.3.6.1. Területszintezés
5.3.6.2. Hossz- és keresztszelvény szintezés
5.4. Trigonometriai magasságmérés
5.4.1. A magassági és zenitszög fogalma és mérése

6. Egyidejű vízszintes és magassági részletmérés
6.1. A tahimetria alapelve
6.2. Az egyszerű irányszálas tahiméter használata
6.3. Redukáló tahiméterek
6.3.1. Redukáló diagramtahiméterek
6.4. A terepfelrnérés feladata és alapfogalmai
6.4.1. A terepfelszín jellegzetes felületelemei
6.4.2. A magassági részletpontok csoportosítása
6.4.3. A tahiméteres terepfelvétel alapelve
6.4.4. A terepfelszín ábrázolása

7. A mérési eredmények térképi feldolgozása
7.1. A térkép fogalma, méretaránya, térképek csoportosítása
7.2. A magyarországi vetületek és szelvényhálózatok
7.2.1. Régebbi vetületi rendszerű földmérési-kataszteri térképek
7.2.2. Az egységes Országos Térképrendszer

8. A területszámítás és területosztás
8.1. A területszámítás alapelve
8.2. Számszerű (numerikus) területszámítás
8.2.1. Területszámítás derékszögű koordinátákból
8.3. Grafikus területszámítás
8.3.1. Területmeghatározás alapidomokra bontással
8.3.2. Területmeghatározás planiméterrel
8.4. Területelosztás feladata és alapelve
8.4.1. Négyzet és téglalap felosztása
8.4.2. A háromszög felosztása egyik csúcspontján
áthaladó egyenesekkel
8.4.3. A háromszög felosztása egyik oldalával
párhuzamos egyenesekkel
8.4.4. Trapéz felosztása legyező alakban
8.4.5. Trapéz felosztása az alappal párhuzamos egyenesekkel


9. Kitűzések .
9.1. A kitűzés fogalma
9.2. Vízszintes értelmű kitűzések
9.2.1. Szögek kitűzése
9.2.2. Távolságok kitűzése
9.2.3. Kitűzési módszerek
9.2.3.1. Kitűzés derékszögű koordinátákkal
9.2.3.2. Kitűzés hosszméréssel
9.2.3.3. Kitűzés ívmetszéssel
9.2.3.4. Kitűzés poláris koordinátákkal
9.2.3.5. Kitűzés előmetszéssel
9.3. Magassági kitűzés
9.4. Létesítmények kitűzése
9.4.1. Épületek, műtárgyak kitűzése
9.4.2. Vonalas létesítmények kitűzése
9.4.2.1. Utak kitűzése
9.4.2.2. Új csatornák kitűzési munkálatai
9.4.2.3. Vízfolyások rendezésével kapcsolatos kitűzések
9.5. A kitűzés pontossága

10. Térképészet a mezőgazdaságban
10.1. A mezőgazdasági térképezés története
10.1.1. A XVIII. századi mezőgazdasági térképezés
10.1.1.1. Balla Antal
10.1.1.2. Bedekovich Lőrinc
10.1.1.3. A szenci főiskola
10.1.2. A magyar „vízi kartográfusok”
10.1.2.1. Vedres, Beszédes, Vásárhelyi
10.1.3. A XIX. századi térképezés
10.1.3.1. Bauer Antal munkássága
10.1.3.2. Schéner György munkássága
10.1.4. Az állami földmérés
10.1.4.1. „Földadó ideiglen” 1850—1856
10.1.4.2. ‚Állandó kataszter” 1856—1894
S Országos kataszteri felmérés” 1894—1918
10.1.5. A magyar talajtérképezés hagyományai
10.2. A tematikus térképek ábrázolási módszerei
10.2.1. A jelmódszer
10.2.2. A pontmódszer
10.2.3. A felületi módszer
10.2.4. A kartogram módszer
10.2.5. A kartodiagram módszer
10.2.6. Az izovonal módszer
10.2.7. A mozgásvonalak módszere (vektormódszer)
10.3. Ingat1an-nyi1vntart .
10.3.1. Az ingatlan-nyilvántartás kialakulása és feladatai
10.3.1.1. Ideiglenes kataszter
10.3.1.2. Állandó kataszter
10.3.1.3. Az ingatlan-nyilvántartás feladata régen és ma
10.3.2. Megvalósulási térképek, változási vázrajzok
10.3.2.1. A változások átvezetése a nyilvántartási térképen
és annak átnézeti térképén
10.3.3. Üzemi földnyilvántartás
10.4. A földhivatalok tevékenységi köre

11. Távérzékelés
11.1. Térképezés légi és űrfelvételekkel
11.1.1. A távérzékelés alapjai
11.1.2. Felvételezési eljárások
11.1.2.1. Az analóg rendszerek
11.1.2.2. A digitális rendszerek
11.1.3. A felvételek színe
11.1.4. Távérzékelési módszerek és eszközök
11.1.4.1. A fotogrammetriai módszerek
11.1.4.2. Távérzékelés a világűrben
11.1.4.3. A tematikus kiértékelés (légifénykép-interpretáció) ...
11.1.4.4. A távérzékeléssel nyert adatok hasznosítása
a mezőgazdaságban
11.1.4.4.1. Az agroökológiai adottságok légi fényképpel
feltárható káros hatásai
11.1.4.4.2. A növénytermesztés komplex technológiai
rendszerének hiányosságaiból eredő légi fényképen
rögzíthető információk
11.2. A GPS globális helymeghatározó rendszer
11.2.1. A GPS általános jellemzői
11.2.2. A helymeghatározás elve
11.2.3. A mesterséges hold pályája
11.3. A GPS elemei
11.4. A jelfeldolgozás menete
11.5. A helymeghatározás észlelési módszerei
11.5.1. A geodéziai célú (fázisméréses) helymeghatározás hibái
11.6. A GPS geodéziai alkalmazásának lehetőségei
11.6.1. Alapponthálózatok létesítése
11.6.2. Mrnökgeodézia
11.7. AGPS fejlődése napjainkig
11.7.1. A GPS adathozzáférés módja
11.7.2. Geodéziai helymeghatározás félkinematikus módszerrel
11.7.3. A GPS és az információs rendszerek kapcsolata

12. Fizikai távmérő műszerek és mérőállomások
12.1. Bevezetés
12.2. Elektromágneses hullámok terjedése a légkörben
12.2.1. A légkör energiacsökkentő hatása
12.2.2. Elektromágneses hullámok terjedési sebessége a légkörben
12.3. A geodéziai távmérőkben alkalmazott távmérési eljárások
12.3.1. Távolságmérés fázisméréssel
12.3.2. Távolságmérés frekvencia mérésével
12.3.3. A távmérő műszerek vázlatos felépítése
12.4. A távmérés hibaforrásai és redukciói
12.4.1. A mérőfelszerelés összeadó állandója
12.4.2. A távmérő szorzóállandója
12.4.3. A fizikai távmérés egyéb hibái
12.4.4. A távolságmérések redukciói
12.5. Elektronikus teodolitok
12.6. A távmérő és szögmérő műszerek kapcsolata
12.7. Az elektronikus tahiméterek fontosabb beállításai
és beépített programjai
12.8. A mérőállomások
12.8.1. A mérőállomások fontosabb programjai
12.8.2. Mérőállomásokkal végzett felmérések
12.8.3. Kitűzés mérőállomással
12.8.4. Szabad álláspont

13. Térinformatika, térbeli információs rendszerek
13.1. A térbeli információs rendszer (térinformatikai rendszer)
fogalma és jelentősége
13.1.1. A térinformatika és a GIS szerepe
az információs rendszereken belül
13.l.1.1.GIS
13.1.1.2.AM
13.1.1.3.FM
l3.l.1.4.LIS
13.1.2. A térinformatika, mint inforinációtechnológia
13.2. A földrajzi információs rendszerek (GIS) alkalmazása
a mezőgazdaságban
13.2.1. Mezőgazdasági monitoring (MARS)

Irodalomjegyzék

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

10.3. Az ingatlan-nyilvántartás


10.3.1. Az ingatlan-nyilvántartás kialakulása és feladatai

Már a római társadalomban is megtalálható a földek nyilvántartásának kezdetleges formája, amely abból állott, hogy adózási célra összeírták a földek területét és megállapították a terület nagysága szerinti hozadékot is.
A földek nyilvántartásának tökéletesebb formái a kapitalista társadalomban alakultak ki és céljuk szintén a földek megadóztatása volt. A föld megadóztatása történhet a földbirtok, állatállomány és felszerelés vagyonértéke szerint, de történhet a föld hozadéka alapján is.
Magyarországon a földeket a hozadék alapján adóztatták meg. Ahhoz, hogy a földadót kivethessék, ismerni kellett a föld tulajdonosát. Ahhoz pedig, hogy kire mennyi földadót lehet kivetni, ismerni kellett a föld területét, művelési ágát és tiszta hozadékát, az ún. kataszteri tiszta jövedelmet. E három adat közül a területet kezdetben becsléssel, később egyszerűbb méréssel, majd pontos felméréssel, a művelési ágakat becsléssel vagy méréssel, a kataszteri tiszta jövedelmet pedig oly módon állapították meg, hogy a föld átlagtermésének értékéből levonták az átlagos termelési költségeket. A kataszteri tiszta jövedelem a föld tiszta hozadékát jelentette és ezt a földek különböző minősége szerint ún. minőségi osztályokkal külön is megjelölték. Az így megállapított adatokat minden földterületre nézve feljegyezték. A feljegyzések összességét nevezzük földadókaraszternek. A földadókataszter tehát lényegében a földek adóztatási célokra készült nyilvántartása.


10.3.1.1. Ideiglenes kataszter

A földek nyilvántartásának egyszerűbb formáját — az ún. ideiglenes katasztert — nálunk 1850-ben vezették be. A községenként készült kataszter alapja az „adótelekkönyv” volt. Tartalmazta a földrészletek helyrajzi számát, területét, művelési ágát, minőségi osztályát, kataszteri tiszta jövedelmét és a tulajdonos adatait. Feljegyezték még a dűlő nevét is. A nyilvántartás adatai közül a területet egyszerű láncméréssel állapították meg, a földadó alapjául szolgáló kataszteri tiszta jövedelmet pedig 6 művelési ág és 3 minőségi osztály szerint számították ki. Az ideiglenes kataszter 1884-ig volt érvényben.


10.3.1.2. Állandó kataszter

A mai földnyilvántartás alapját képező „állandó kataszter” elkészítését az 1875. évi VII. tc. rendelte el. A munkálatok 10 évig tartottak és 1885-ben fejeződtek be. Az állandó kataszter alapja a községenként készített — a községek összes földrészleteit helyszínrajzi számaik növekvő sorrendjében tartalmazó — kataszteri telekkönyv és az egy tulajdonban levő földrészletek adatait tartalmazó kataszteri birtokív volt. A föld- adó alapjául szolgáló kataszteri tiszta jövedelmet 7 művelési ág (a maiak közül hiányzott a gyümölcsös és a halastó) és legfeljebb 8 minőségi osztály szerint számították ki. A kataszteri telekkönyv az adótelekkönyvtől főként abban tért el, hogy a területi adatokat már részletes felméréssel állapították meg. A részletes felmérés eredményéről: 1:2880 méretarányú kataszteri térképet, majd ezekről „kataszteri színes birtokvázlatot” készítettek.
Az állandó kataszternek 6 alapmunkarésze volt éspedig: színes birtokvázlat, kataszteri telekkönyv, részletes osztálykivonat, kataszteri birtokívek, kataszteri birtokívek összesítője és a mintaterek jegyzéke. A törvény rendelkezett arról is, hogy bizonyos időközi változásokat (p1. a tényleges birtokos változása, a község határát érintő változás stb.) a kataszteri munkarészeken át kell vezetni.
A földrészletek művelési ágában bekövetkezett változások nyilvántartását ez a törvény nem írta elő, így az állandó kataszternek már érvénybe lépése idején is súlyos hibái voltak. Ezen kívánt Segíteni az 1909. évi V. tc., amely elrendelte a művelésiág-változások kötelező bejelentését és nyilvántartását. Azóta a földadóra vonatkozóan számos rendelet jelent meg, amelyeket az 1927. évi 100/PM számú hivatalos összeállítás — az alaptörvénnyel együtt — egységes rendszerbe foglalt. Az állandó kataszter, amelyet 1909. óta földadókataszternek neveztek, lényegében 1950-ig volt érvényben.


10.3.1.3. Az ingatlan-nyilvántartás feladata régen és ma

Mint az előzőekből is kitűnik, Magyarországon a II. világháború végéig a földadókataszter döntően az adóztatás érdekében készült. A földadó-kataszteri nyilvántartás pontos vezetésére azért volt szükség, mert ennek alapján vetették ki egyrészt a földadót, másrészt az adatokat felhasználták különböző földbirtok-statisztikai kimutatások összeállítására is. Döntő jelentősége volt a kataszteri tiszta jövedelemnek, mert ez képezte a földadó alapját, de fontos szerepe volt a vagyonátruházási illetékek kiszabásánál, a jövedelem- és vagyonadó, továbbá egyes vízi társulatok ártéri járulékainak kivetésénél és számos adópótlék jellegű közszolgáltatásoknál.
Mára a földnyilvántartással, ingatlan-nyilvántartással szemben támasztott igények megváltoztak.
Hazánkban a földterületek nyilvántartását az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések szabályozzák.
A földet nyilván kell tartani, hogy gazdálkodni tudjanak vele. Az ingatlan-nyilvántartás az alapja a földeket érintő gazdasági és üzemi tervezésnek, a rendeltetésszerű földhasználat és az ingatlanforgalom ellenőrzésének, a területrendezésnek, a statisztikai adatgyűjtésnek, valamint az egyes pénzügyi kötelezettségek megállapításának.
Az ingatlan-nyilvántartás tárgya az ország egész területe, kivételt képeznek a földalatti létesítmények.
A föld felszínét részletként (földrészlet), önálló ingatlanként kell nyilvántartani.
Földrészletnek nevezzük a természetben összefüggő, egy helyrajzi számmal vagy táblaszámmal megjelölt bármilyen terjedelmű földterületet — állandó tereptárgyak, igazgatási, belterületi vagy zártkerti határ által meg nem szakított — területet, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni, a kezelési, vagy a szövetkezeti földhasználati viszonyok.
Az ingatlan-nyilvántartás vezetése, melynek kötelező alapja az alaptérkép, a föld- hivatal hatáskörébe tartozik.
Az ingatlan-nyilvántartást községenként, nagyközségenként, városonként vagy városokban kerületenként vezetik.
Az ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapból, földkönyvből, ingatlan-nyilvántartási térképből és irattárból áll. A tulajdoni lap az ingatlan jogilag jelentős adatait, valamint az ingatlanhoz fűződő jogokat és tényeket; a földkönyv az ingatlanok nyilvántartási szempontból lényeges adatait tartalmazza, a térkép a földrészleteket ábrázolja.
Az ingatlanra vonatkozó adatok:
— fekvés, helyszínrajzi szám, terület;
— művelési ág és a művelés alól kivett területek elnevezése;
— földminőség;
— nyilvántartási szempontból szükséges egyéb adatok.
Az ingatlan-nyilvántartás a mező- és erdőgazdaságilag hasznosított területeket nyolc művelési ág szerint tartja nyilván. Ezek a következők: szántó, gyep, szőlő, kert, gyümölcsös, erdő, nádas és halastó. Az ingatlan-nyilvántartásban azokat a területeket is nyilvántartják, amelyek mező- vagy erdőgazdaságilag hasznosítva nincsenek. Ezeket a területeket művelés alól kivett területeknek nevezzük. Ilyenek például a patakok, folyók, tavak medre, a nádas, illetve gyékény nélküli mocsarak, az utak, az épületek ás ezek közvetlen céljaira szolgáló udvarok, a töltések, a vasutak, a repülőterek, a felszíni művelésű bányák, a kórházak stb.
A föld minőségét termőhelyi értékszám mutatja, korábban kataszteri tiszta jövedelemként forintban, ma aranykorona értékben.
Az ingatlan területét méterrendszerben kell nyilvántartani (korábban négyszögölben).
A nyilvántartási adatokban bekövetkező változásokat folyamatosan kell vezetni.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Pályapedagógia

Barkó Endre Pályapedagógia

Ár: 3400 Ft Kiadói ár: 2720 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba

Müller Éva Titkárnő ABC

Ár: 2500 Ft Kiadói ár: 2000 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba
Ne félj mesék

Galgóczi Dóra Ne félj mesék

Ár: 3500 Ft Kiadói ár: 2100 Ft Megtakarítás: 40 %
Bővebben Kosárba