Könyv
kategóriák

A munkaerő gazdaságtana

Szerző: Dolmány Ferenc, Hajós László, Magda Sándor
Ár: 1900 Ft Kiadói ár: 1520 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A szakemberképzésnek is lépést kell tartania az agribizniszben lévő változások folyamataival. Ennek érdekében a termelést megalapozó ismeretek mellett jelentősen megnövekedett a gazdálkodás oktatásának - közöttük az agribizniszben is egyre nagyobb szereppel bíró, a termelés humán feltételeit biztosító emberi erőforrások racionális felhasználásának. A könyv megírásával a szerzők célja az volt, hogy ez utóbbiakról ismereteket nyújtsanak az agrár- felsőoktatás hallgatóinak és az agrárium gyakorló szakembereinek.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 104 oldal
ISBN: 9636572216
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék


Előszó

Bevezetés

Népesség és munkaerő (DOLMÁNY F.)
Termékenység és halandóság
Nemzetközi vándorlás
Népesség és munkaerőforrás
Összefoglalás

Az idő társadalmi felhasználása (DOLMÁNY F.)
A társadalom időfelhasználása
Választási lehetőségek
A munka és a szabadidő közötti választás
A jövedelemszerző és a háztartási munka közötti választás
A legális és a rejtett gazdaság közötti választás
Összefoglalás

A népesség gazdasági aktivitása (DOLMÁNY F.)
Gazdasági aktivitás — munkaerő-kínálat
A gazdasági aktivitás változásai
A fiatalok gazdasági aktivitása
A férfiak gazdasági aktivitása
A nők gazdasági aktivitása
A nyugdíjasok gazdasági aktivitása
Összefoglalás

A foglalkozás és a munkahely választása (DOLMÁNY E.)
Összefoglalás

Gazdasági fejlődés és munkaerő-struktúra (DOLMÁNY F.)
A munkaerő-struktúra főbb típusai
A munkaerő ágazati struktúrája
A mezőgazdasági munkaerő
Az ipari munkaerő
Munkaerő a szolgáltatásban
A munkaerő foglalkozási struktúrája
A fizikai és a szellemi foglalkozások elkülönülése
A munkaerő területi struktúrája
A munkaerő mobilitása
Összefoglalás

A munkaerőpiac (DOLMÁNY F.)
A munkaerőpiac intézményrendszere
Összefoglalás

A munkaerő (vállalati) foglalkoztatása
A humán tőke jellemzői (HAJÓS L.)
Az emberi erőforrás gazdálkodás modellje (HAJÓS L.)
A munkaerő tervezése és a munkaerő-gazdálkodás
A mennyiségi munkaerő-szükséglet megállapítása (DOLMÁNY F.)
Munkahely módszer
Mutatószám módszer
A minőségi munkaerő-szükséglet tervezése (HAJÓS L.)
A munkaerő-tervezés gyakorlata
A fizikai dolgozók létszámának meghatározása
A nem fizikai munka létszámszükségletének meghatározása
Az egy dolgozó által ledolgozható munkanapok számának
meghatározása
Munkaerő-gazdálkodás gyakorlata (HAJÓS L.—D0LMÁNY F.)
Munkakörelemzés, -tervezés, felvételi igény
A munkakörelemzés (HAJÓS L.—MAGDA S.)
A munkaköri leírás (HAJÓS L.)
A munkakörtervezés (HAJÓS L.)
A munkaerő felvételének folyamata (MAGDA S.)
A lehetséges jelöltek megismerése, „beszerzése”
A kiválasztás
Munkaidő-gazdálkodás (MAGDA S.)
A munkaidő-gazdálkodás keretei
Munkaidőrendszerek
A munkajövedelem (DOLMÁNY F.—HAJÓs L.)
A jövedelmek makro (társadalmi) szintű funkciói
A jövedelmek mikro szintű funkciói
A jövedelem formái
A munkateljesítmény értékelése és a munkavégzés ösztönzése
(DOLMÁNY F.—HAJÓS L.)
Az élőmunka termelékenységének színvonala (HAJÓS L.)
Összefoglalás (DOLMÁNY F.)

Irodalom

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

A munkaerőpiac


A munkaerőpiac a korszerű piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen szerves alkotóeleme. Általános definícióként úgy fogalmazhatunk, hogy a munkaerőpiac a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyok összessége. Ezen belül két fontos kategóriát különböztethetünk meg, a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat fogalmát. Munkaerő-keresleten általában azt értjük, hogy a gazdaság közvetlen szereplői egy meghatározott időszakban milyen létszámú és összetételű munkaerőt kívánnak foglalkoztatni. A munkaerő-keresletet, azaz a piac vevői oldalát a munkáltatók képviselik (jelenítik meg). A munkaerő-kínálatot, Vagyis a piac eladói oldalát azok a munkavállalók jelentik, akik bizonyos határidőn belül szeretnének elhelyezkedni.
A munkaerő-kereslet makrogazdasági szinten mind mennyiségileg, mind minőségileg nehezen meghatározható. Mennyiségileg az okozza a legkülönbözőbb gondokat, hogy a munkáltatók igényeit adott időszakra vonatkozóan nehéz megbízható módon felmérni és összesíteni. A munkaerő-kereslet azonosnak tekinthető az egyes időszakokban érvényes, anyagilag is megalapozott — fizetőképes — munkaadói létszámfelvételi szándékokkal.
A munkaerő-kereslet minőségét makrogazdasági szinten még ennél is jóval nehezebb pontosan meghatározni. Arra vonatkozóan, hogy a különböző munkáltatók milyen szakmai végzettséggel rendelkező, milyen nemű és életkorú munkavállalókat keresnek, csak nagyon hozzávetőleges információk állnak rendelkezésre.
Ha a munkaerő-keresletet az egyes konkrét esetekben a munkáltatóknál, azaz mikrogazdasági szinten kíséreljük meg értelmezni, már egészen más a helyzet. Az a gazdasági vezető vagy tulajdonos, aki alkalmazottat kíván felvenni, viszonylag pontosan és jól meg tudja határozni, hogy mekkora létszámú és milyen képzettségű munkaerőre van szüksége, azokat milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni és mennyi bért hajlandó fizetni a munkájukért. A munkaerő-kereslet fogalma tehát a Piac egyik főszereplője, a vevő részéről minden esetben mennyiségileg és minőségileg is jól behatárolt.
A munkaerőpiacon megjelenő munkaerő-kínálat mennyiségét és minőségét makrogazdasági szinten ugyancsak nehéz mérni. Az emberek egy részénél Ugyanis hiányzik a munkavállalás közvetlen gazdasági kényszere. A munkavállalás szándéka sem ölt minden esetben nyilvánvaló megjelenési formát. Miután egy-egy munkavállaló általában többféle munkát is képes ellátni, a munkaerő-kínálat minőségi összetételét is nehéz pontosan meghatározni.
A munkaerő-kínálat azonban nemcsak makrogazdasági szinten, hanem a munkavállaló nézőpontjából is meglehetősen képlékeny fogalom. Az ugyanis, hogy a munkavállaló mit szeretne csinálni, és végül is milyen munkakört vállal, csak a munkaerő-piaci alku megkötése pillanatában dől cl.
A munkaerőpiacon mindig bizonyos mennyiségű és összetételű munkaerő-kereslet találkozik meghatározott mennyiségű és összetételű munkaerő-kínálattal. Amennyiben a munkaerő-kereslet meghaladja a kínálatot, ún. túlkeresletes munkaerőpiacról beszélhetünk. A túlkeresletes munkaerőpiac munkaerőhiányt idéz elő, amely gátolja a nemzetgazdaság fejlődését. Ez a helyzet általában előnyös a munkavállalók számára, miután javítja pozíciójukat. Lehetővé teszi például, hogy bizonyos fokig válogassanak az elhelyezkedési ajánlatokban, segít a megfelelő bérek és munkakörülmények elérésében stb.
Ha a piacon a kínálat haladja meg a keresletet, túlkínálatos munkaerőpiacról beszélhetünk, amely általában a munkaadóknak kedvez. Ezáltal a különböző munkáltatóknak van módja válogatni a jelentkezők között, és ennek kapcsán a konkurencia inkább a munkavállalók között jön létre. Ez sokszor a munkabérek mesterséges leszorításával jár, ugyanakkor rámutat a gazdaságban rendelkezésre álló munkaerő- kapacitás egy részének kihasználatlanságára is. A túlkínálatos munkaerőpiac egyik velejárója a munkanélküliség megjelenése.
Ha egy gazdaságban a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat akár rövid időszakra is — globálisan és struktúráját tekintve is — megegyezik, munkaerő-piaci egyensúlyról beszélhetünk. Mivel sem a munkaerő-keresletet, sem a munkaerő-kínálatot nem könnyű pontosan értelmezni, félő, hogy tökéletes munkaerő-piaci egyensúly szinte sehol sem létezik. Nagy vonalakban ás igen rövid ideig előfordulhat ez az állapot is, de szigorúbb mércével mérve és hosszabb időintervallumot alapul véve ez csak elméleti lehetőség.
A munkaerő-piaci egyensúly tehát még a többé-kevésbé jól menedzselt, korszerű piacgazdaságokban is ideiglenes, átmeneti jelenség. A mérése, mérhetősége rendkívül nehéz, hiszen kisebb eltérések az egyensúlyt illetően általában még elfogadottnak számítanak. Így például a fejlett piacgazdaságokban 2—3%-os globális munkanélküliség mellett még egyensúlyról beszélnek. A munkaerő-piaci egyensúlyt tehát nem annyira a kereslet és a kínálat pontos mennyiségi megfelelésének fogjuk fel, hanem inkább aszerint minősítjük, hogy a keresleti és kínálati folyamatok mennyiben közelítenek, vagy távolodnak egymástól. Amennyiben a kereslet és a kínálat nem egyezőek, de közelítenek általában egyensúlyhoz közeli állapotról beszélhetünk.
A munkaerőpiac közvetlen szereplői az állam, a munkaadók és a munkavállalók, valamint ez utóbbiak különböző érdek-képviseleti szervei. Az állam a szociális piacgazdaságban a munkaerőpiacon tulajdonképpen kettős szerepkörben van jelen. Egyrészt, a tulajdonában levő vállalatoknál, intézményeknél, valamint a közhivataloknál dolgozók esetében mint munkáltató szerepel. Ezt a munkáltatói szerepkört az állam nagyon áttételesen, közvetve, a tulajdonában lévő vállalatok és intézmények menedzsmentjén keresztül gyakorolja.
Az állam másik és nem kevésbé fontos szerepköre a munkaerőpiac kiépítésével és szabályrendszerének a kialakításával, illetve „karbantartásával” kapcsolatos. Ezen belül az állam feladata a foglalkoztatáspolitika (munkapolitika), valamint a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer kialakítása. Ugyancsak állami feladat a munkaerő-piaci intézményrendszer létrehozása és működtetése, a fontosabb foglalkoztatáspolitikai döntések előkészítése és érvényesítése. Számottevő feladatot jelent a fontosabb foglalkoztatáspolitikai döntések megvalósításának szervezése és koordinálása. Az állam rendszeresen ügyelemmel kíséri és elemzi a fontosabb munkaerőpiaci folyamatokat, meghatározott időszakonként prognózisokat készít, amelyeket a munkaerőpiac közvetlen szereplői fontos orientációs eszközként használhatnak.
Az állami szerepvállalás további fontos eleme a foglalkoztatás elősegítését szolgáló különféle programok, intézkedések kidolgozása, valamint a foglalkoztatási érdekegyeztetésben való közvetlen részvétel.
A helyi önkormányzatok főként a területi részpiacok fontos szereplői. E minőségben rendszeresen figyelemmel kísérik a helyi munkaerőpiacok főbb tendenciáit, gazdasági jellegű döntéseiknél számolnak azok foglalkoztatási összefüggéseivel, részt vesznek a helyi érdekegyeztetésben, továbbá erejükhöz és lehetőségeikhez mérten támogatják a különböző munkaerő-piaci szervezetek tevékenységét.
A munkaadók és érdek-képviseleti szerveik a munkaerőpiac vevői oldalát alkotják. Ebből a pozícióból meghatározzák a konkrét piaci igényeket, ami a létszámfelvételekben, illetve az elbocsátásokban jut kifejezésre. A munkaadói érdekképviseletek részt vesznek a foglalkoztatási érdekegyeztetésben, és ezen keresztül a munkaerőpiac feltételrendszerének és főbb működési szabályainak a kialakításában. A munkaadók, a munkanélküliek ellátását szolgáló járulékfizetést is teljesítenek. Ezen túlmenően létszámleépítés esetén eleget kell tenniük a törvényben meghatározott, ezzel kapcsolatos kötelezettségeiknek is.
A munkavállalók és érdek-képviseleti szerveik a munkaerőpiac kínálati oldalát képviselik. Ebben a pozíciójukban részt vesznek a munkaerőpiac feltételrendszerének kialakításában, valamint a fontosabb szabályok egyeztetésében. A munkavállalóknak a Saját érdekükben aktívan kell fellépni az elhelyezkedés, illetve az újraelhelyezkedés érdekében, Ezért szükség esetén együttműködnek a munkaerő-piaci szervezetekkel. Munkanélküliség elleni fellépés céljából eleget tesznek a járulékfizetési kötelezettségeiknek is.
A munkaerőpiac közvetlen szereplői természetesen jóval többen vannak és jóval színesebb világot jelentenek, mint amilyet e helyen érzékeltetni lehet. Az utóbbi időben hazánkban ugyanis a közvetlen szereplők köre számottevően kibővült és differenciálódott. Így egyre újabb és újabb munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek jelentek meg, amelyek igyekeznek meghatározó szereplőkké válni. A munkaadók között megjelentek és teret nyertek a különféle vállalkozói szervezetek, a külföldi érdekeltségű vegyes vállalatok és a magántulajdon alapján álló legkülönbözőbb munkaadók. A munkavállalói oldalon viszont ugyancsak erőteljes differenciálódás ment végbe. Egyrészt kialakult és dinamikusan növekedett az ún. önfoglalkoztatók csoportja, akik egyfajta átmenetet jelentenek a vállalkozók és a munkavállalók között. A munkavállalók egy jelentős része viszont kiszorult a munkaerőpiacról és munkanélkülivé vált. A munkaerőpiacon tehát tömegesen vannak jelen az elhelyezkedni nem tudó különféle szakemberek, ami a munkaerő-piaci szereplők viselkedését alapvetően befolyásolja.
A munkaerőpiacot közvetlen szereplőinek, tehát a munkaadóknak és a munkavállalóknak a gazdasági és egzisztenciális érdekei működteti. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkaadók ezen a piacon azért szeretnének vásárolni, mert ezáltal jövedelemhez és végső soron profithoz juthatnak. A munkavállalók viszont azért keresik az elhelyezkedési lehetőséget, mert valamiből meg szeretnének élni. E két alapfeltétel keretein belül a munkáltatók szükségleteiket igyekeznek lehetőleg minél egzaktabban és markánsabban megfogalmazni. Ez olyan feltételek kialakítását igényli, ahol viszonylag szabadon és akadálymentesen hozzájuthatnak az általuk szükségesnek ítélt munkaerőhöz. Valójában minden munkaadó elsődleges érdeke, hogy a lehető leghatékonyabb tőke-munka és munka-munka kombinációkat alkalmazza. Mivel a jó minőségű munkaerő egyetlen munkaerőpiacon sem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségben, a munkaadók között annak megszerzéséért bizonyos konkurencia is kialakulhat.
A munkavállalók alapvető érdekei a munkaképességük lehető legkedvezőbb értékesítéséhez kötődnek. Ez nem minden esetben azonos a bérek, illetve a jövedelmek maximalizálására irányuló törekvésekkel. A munkavállalói stratégiáknak ugyanis általában fontos eleme a foglalkoztatás biztonsága. Ezen kívül a megfelelő munkakörülmények, az előbbre jutási perspektívák mellett felmerülhetnek különféle, a társadalmi presztízzsel vagy az egyéni egzisztenciával kapcsolatos szempontok is.
A munkavállalók túlnyomó többsége ugyancsak nem értékeli és nem követi nyomon kellő pontossággal a Saját munkaerő-piaci pozícióinak alakulását. Összességében azonban a foglalkoztatásra vonatkozó fontosabb döntéseinél számol ezekkel a körülményekkel. A munkavállalók általános törekvése, hogy a munkaerő-piaci pozícióikat a lehetőségekhez mérten javítsák, majd a pozíciójavulást adandó alkalommal a munkaerő-piaci alkumechanizmusokon keresztül ki is használják.
A munkaerőpiac tehát gyakorlatilag úgy működik, hogy egy állami szabályrendszer keretei között a munkaadói és a munkavállalói érdekek konfrontálódnak. Ezek főbb metszéspontjain, a konkrét feltételeket figyelembe véve sok kompromisszum jön létre, amelynek főbb irányai meghatározzák a munkaerő-piaci folyamatokat.
Jelenleg hazánkban a korszerű piacgazdaság kiépítése még folyik. Ez többek között azt jelenti, hogy jól működő munkaerőpiaccal még nem rendelkezünk. Azok a viszonyok, amelyek kialakultak, még inkább amolyan „félpiaci” viszonyoknak tekinthetők. A hazai munkaerőpiacon a következő főbb működési zavarok tapasztalhatók.
— A munkanélküliség ugrásszerű növekedése mellett megügyelhető az a határozott tendencia is, hogy igen dinamikusan emelkedik a munkanélküliként eltöltött átlagos időtartam. Ez azzal fenyeget, hogy a munkanélküliség az érintett munkavállalók életében nem egy viszonylag rövid, átmeneti jelenség, hanem tartós, hosszabb időszak. Akinél ez bekövetkezik, nagyon nagy az esély arra, hogy már vissza sem talál a munkaerőpiacra, illetve a foglalkoztatásba. A munkanélküliek „törzsgárdájának” kialakulása és „újratermelődése” tehát jelentős problémája a munkaerőpiac működésének.
— A pályakezdők bejutása a munkaerőpiacra rendkívül megnehezült, számos esetben lehetetlenné vált. Ez főként annak a következménye, hogy igen sok
munkáltató létszámot kíván leépíteni, és ehhez igyekszik a számára lehető legcélravezetőbb megoldást választani. Nevezetesen azt, hogy kihasználja a vállalati létszám ún. „természetes” fogyásában rejlő lehetőségeket.
— A munkaerőpiac ma még viszonylag kevés jelzést ad az átképzésnek és a továbbképzésnek annak érdekében, hogy a munkanélküliséget mérsékelni lehessen.
— A munkaerőpiac működési problémái között említhető a munkaerő-piaci intézményrendszer, valamint az információs rendszer relatív fejletlensége és
hiányossága. Ezeknek a feltételeknek a javítása hozzájárulhat a piac zavartalanabb működéséhez.
A munkaerőpiac működési zavarai mellett meg kell említeni azt is, hogy az utóbbi időben jelentős előrelépés történt a viszonyainak kialakításában. A valóságban tapasztalható, hogy mind a munkaadók, mind a munkavállalók kezdik elsajátítani a normális, piacorientáltságú viselkedés alapelemeit. Ezek a piaci viselkedési normák a jövőben feltehetően elterjednek, és számottevő Szerepet játszanak a korszerű szociális piacgazdaság létrehozásában.
A munkaerőpiac intézményrendszere
A munkaerő-piaci folyamatokat az állam nem egyedül kívánja befolyásolni. Azoknak a szabályoknak a kialakításába, amelyek a piac befolyásolására és működésének biztosítására szolgálhatnak, az állam bevonja szociális partnereit, vagyis a munkáltatók és a munkavállalók képviselőit is. A munkaerőpiac szabályozásában tehát tripartit elv érvényesül, amely az intézményrendszer kialakítását és működtetését is alapvetően meghatározza.
A munkaadók és a munkavállalók közötti érdekegyeztetés legfelsőbb szintű testülete az Érdekegyeztető Tanács, amelyben a kormány, valamint a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek vesznek részt. Az Érdekegyeztető Tanács hatásköre valamennyi, a munkaadókat és a munkavállalókat érintő fontosabb kérdésre kiterjed. Az Érdekegyeztető Tanács feladatainak ellátását különböző szakbizottságok segítik.
Az egyes megyékben és a fővárosban a foglalkoztatást és a képzést érintő helyi kérdésekben ugyancsak szükség van érdekegyeztetésre. Ezt a feladatot a megyei, ill. a fővárosi munkaügyi tanácsok látják el.
A megyei (fővárosi) munkaügyi központok a munkaerő-piaci szervezet helyi intézményei. Tevékenységi körükből mindenekelőtt kiemelendő, hogy végzik a munkanélküliségi ellátási formákra való jogosultság megállapítását, továbbá az ellátások folyósításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat. Ezen túlmenően a foglalkozáspolitika aktív eszközeihez tartozó teendők is ide kapcsolódnak. Hagyományos munka- közvetítést végeznek, ás a rászorulóknak a lehetőségekhez mérten munkavállalási, elhelyezkedési tanácsadással is igyekeznek a segítségére lenni. Folyamatos és rendszeres információkkal szolgálnak a megyében (fővárosban) végbemenő munkaerő-piaci, illetve foglalkoztatási folyamatokról. Ellátják a megyében (fővárosban) lehetséges pályaválasztási tevékenységgel összefüggő teendőket, orientálják a megyében (fővárosban) működő szakképző iskolákat a helyes beiskolázási arányok kialakításában, segítenek az ún. tömeges létszámleépítések lebonyolításában és tapasztalatainak elemzésében. Irányítják az adott megyében (fővárosban) működő kirendeltségek munkáját.
A megyei munkaügyi központok tevékenysége alapvetően három jól elkülöníthető részre bontható:
— az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazása (munkanélküliek átképzése, vállalkozóvá válásának segítése, munkahelyteremtő beruházások és foglalkoztatásbővítés támogatása), amely révén csökken a munkanélküliek száma,
— a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazása (járadékok megállapítása és folyósítása, előnyugdíj biztosítása),
— szolgáltatói feladatok (közvetítés, tanácsadás, szakképzés orientálása, tömeges létszámleépítés segítése, tájékoztatás stb.).
Mindhárom tevékenységi terület eltérő kvalitásokat és feltételeket igényel. Így a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek alkalmazásához jó közgazdasági érzék, áttekintőképesség, vállalkozni tudás stb. kell. A passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök viszont pontos ügyintézést, jó szociális érzéket, következetességet, míg a szolgáltató tevékenységek kellő problémaérzékenységet, megfelelő módszertani és technikai apparátus birtoklását stb. feltételezik.
Összefoglalás
A munkaerőpiac a piacgazdaság szerves alkotóeleme — a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyok összessége. Ezen belül két fontos kategóriát különböztethetünk meg — a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat fogalmát. Munkaerő-keresleten azt értjük, hogy a gazdaság közvetlen szereplői egy meghatározott időszakban milyen létszámú és összetételű munkaerőt kívánnak foglalkoztatni. A munkaerő-keresletet a munkáltatók képviselik. A munkaerő-kínálatot a munkavállalók jelentik, akik bizonyos határidőn belül szeretnének elhelyezkedni.
A munkaerőpiacon mindig bizonyos mennyiségű és összetételű munkaerő-kereslet találkozik meghatározott mennyiségű és összetételű munkaerő-kínálattal. Amennyiben a munkaerő-kereslet meghaladja a kínálatot túlkeresletes, ellenkező esetben túlkínálatos munkaerőpiacról beszélhetünk. Ha a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat — globálisan és struktúráját tekintve is — megegyezik, munkaerőpiaci egyensúlyról beszélhetünk. Mivel sem a munkaerő-keresletet, sem a munkaerő-kínálatot nem könnyű pontosan értelmezni, így tökéletes munkaerő-piaci egyensúly elméletileg szinte sehol sem létezik.
A munkaerőpiac közvetlen szereplői: az állam, a munkaadók és a munkavállalók, valamint ez utóbbiak különböző érdek-képviseleti szervei. Az állam a szociális piacgazdaságban a munkaerőpiacon kettős szerepkörben van jelen. A tulajdonában levő vállalatoknál, intézményeknél, valamint a közhivataloknál dolgozók esetében mint munkáltató szerepel. Az állam másik szerepkörét a munkaerőpiac kiépítése, szabályrendszerének kialakítása és annak folyamatos „karbantartása” jelenti.
A munkaadók és érdek-képviseleti szerveik a munkaerőpiac vevői oldalát alkotják, meghatározzák a konkrét piaci igényeket. A munkaadói érdekképviseletek részt vesznek a munkaerőpiac feltételrendszerének és főbb működési szabályainak a kialakításában.
A munkavállalók és érdek-képviseleti szerveik a munkaerőpiac kínálati oldalát képviselik, részt vesznek a munkaerőpiac feltételrendszerének kialakításában, valamint a fontosabb szabályok egyeztetésében.
Magyarországon a piacgazdaság teljes kiépítése még folyik, ami azt jelenti, hogy jól működő munkaerőpiaccal még nem rendelkezünk. A munkaerőpiacon működési zavarok (munkanélküliség, intézményrendszer hiányosságai stb.) tapasztalhatók.
A munkaerő-piaci folyamatokat az állam nem egyedül befolyásolja, hanem abba bevonja szociális partnereit, vagyis a munkáltatók és a munkavállalók képviselőit is. A munkaerőpiac szabályozásában tehát tripartit elv érvényesül.
A munkaadók és a munkavállalók közötti érdekegyeztetés legfelsőbb szintű testülete az Érdekegyeztető Tanács, amelyben a kormány, valamint a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek vesznek részt. Az Érdekegyeztető Tanács hatásköre valamennyi, a munkaadókat és a munkavállalókat érintő fontosabb kérdésre terjed ki.
Az egyes megyékben és a fővárosban a foglalkoztatást és a képzést érintő helyi kérdésekben történő érdekegyeztetést a megyei, ill. a fővárosi munkaügyi tanácsok látják el.
A megyei (fővárosi) munkaügyi központok — a munkaerő-piaci szervezet helyi intézményei — végzik a munkanélküliségi ellátási formákra való jogosultság megállapítását, továbbá az ellátások folyósításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat, melyekhez szorosan kapcsolódik a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeihez tartozó teendők ellátása. Hagyományos munkaközvetítést végeznek, és a rászorulóknak a lehetőségekhez mérten munkavállalási, elhelyezkedési tanácsadással is igyekeznek a segítségére lenni.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai