Könyvek
kategóriák
Környezetvédelem - Mit tehet a mezőgazda?
A környezetvédelem elsősorban a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzését jelenti. A következő oldalakon megpróbáljuk felhívni az olvasó figyelmét néhány eszközre, módszerre, eljárásra. Mindezeket egy XXI. századnak megfelelő eszmerendszerbe építve szeretnénk, segítve a megelőzésen alapuló agrár-környezetvédelem széles körű elterjedését.
ISBN/ISSN: 9633563542
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház
Tartalomjegyzék:
Tartalom
Bevezetés
A mezőgazdálkodás új kihívásai
Az intenzív, iparszerű mezőgazdaság környezeti
problémái
A jövő mezőgazdálkodása
Tájba illesztett gazdálkodás
Állattartás, állattenyésztés
Az állattartás környezeti problémái
Környezetbarát állattartás
Hulladékok, melléktermékek
Trágyakezelés és -felhasználás
Komposztálás
Biogáz-előállítás
Energetikai hasznosítás
Talajerő-gazdálkodás
Talajművelés
A talajművelés problémái
Talajművelés és talajvédelem
Vetésforgó, vetésváltás
Növényvédelem
A növényvédelem környezeti problémái
Ésszel a vegyszerekkel
Biológiai növényvédelem
Karbantartás, javítás
Forrás- és további tájékozódást segítő munkák
Elérhetőségek, további információk
Olvasson bele:
2. Biológiai védekezés a kórokozók ellen
A növényi betegségeket okozó gombák ellen bevethető hiperparazita gombák, vagy más néven antagonista gombák, amelyek megsemmisítik, felélik a növényparazitákat. Az Artobothrys oligospora a burgonya rizoktóniás tőkorhadása (Rhizoctonia solani) ellen, a Verticillium lecanil különböző rozsdabetegségek ellen használható fel. Az anyarozs (Claviceps purpurea) antagonista gombája az igen elterjedt és közismert Fusarium roseum. A szintén növényi kórokozó Monilia (Sclerotinia) fajok ellen eredményesen használták a következő hiperparazita gombafajokat: Coniothyrium minitan, Trichoderma spp. Sporodesmium sclerotivorum. A továbbiakban a vöröshere lisztharmat kórokozója, az Erysiphe polygoni ellen az Ampelomyces guisgualis konídium szuszpenziós oldatát használták fel. Uborkalisztharmat ellen eredményesen használható fel az Acremonium alteratum faj. Trichoderma harzianum-mal oltották be a talajt burgonya rizoktóniás tőkorhadás (Rhizoctonia solani) és Sclerotinia solfsii ellen és igen jó eredményeket kaptak bab, paradicsom és gyapot kultúrákban mind üvegházi, mind szántóföldi körülmények között.
Összefoglalva elmondható, hogy több jól ismert kórokozó (Agrobacterium, Fusarium,
Heterobasidion, Pythium, Erwinia, Pseudomonas, Sclerotrinía, Rhizoctonia, Cryphonectria) ellen már rendelkezünk hatékony antagonistákkal, amelyek jó eséllyel veszik föl
a harcot ellenük.
3. Biológiai védekezés a gyomnövények ellen
A biológiai gyomszabályozás egyik alapvető szabálya az, hogy kizárólag oligo vagy monofág ágensek alkalmazhatók, hiszen nem lehet cél a kultúrnövények károsítása.
Sem ez az alapelv, sem a biológiai ágensek sajátosságai nem kedveznek a biológiai gyomszabályozásnak. A táblákban, ültetvényekben általában mindig több gyomfajt találunk egyidőben. Egy vagy két biológiai ágenssel az adott egy-két faj sikeresen vissza- szorítható ugyan, helyüket azonban gyorsan elfoglalnák a többiek, ami tehát nem jelentene igazi védettséget. Minden egyes faj ellen külön ágenst alkalmazni viszont igen drága megoldás lenne. A másik nehézség a térbeli izoláció kérdése, valamint az is, hogy ami egy gazda számára gyom, az lehet, hogy nem az a másik termelő szerint. Igy bizonyos gyomszabályozó ágens átkerülhet olyan szomszédos területre, ahol már nem gyomnak minősül az általa pusztítható növény. Az első biológiai gyomszabályozási kísérletet 1865- ben Ceylonban végezték. Egy pajzstetűt (Dactylopius ceylonicus) vezettek be Indiából Ceylonba, hogy az ott elszaporodó fügekaktuszokat (Opuntia vulgaris) korlátozzák. 1969- ben az akkori Szovjetunióban az Ambrosia artemisiifolia ellen egy hatásos bagolylepkehernyót (Tarachidia candefacta) találtak. Ezt a fajt sikerült viszonylag jól elterjeszteni Ukrajnától északra és a Kaukázus területén is. A rovarok mellett sok fantáziát láttak a fonálférgekben is. A Nothanguinia és a Paranguina nemzetségeket próbálták ki sikerrel Centaurea fajok ellen több kultúrában (búza, árpa, kukorica, borsó, napraforgó, len, gyapot). Az állati eredetű ágenseken kívül a növényi patogén gombák is alkalmazhatók szelektíven. A Sclerotinia minor egy törzse hatékonyan pusztítja gyepállományokban a gyermekláncfüvet és egyéb kétszikű gyomokat. Hatékonysága és hatásának sebessége körülbelül kétszerese a 2,4-D, mekoprop vagy dikamba hatóanyagú szintetikus herbicidekének.
4. Biotechnikai védekezés
A biológiai védekezés mellett fontos szerepe van a környezetet nem szennyező bioregulátorok használatának. Bioreguláción mindazon fizikai, fiziológiai és biokémiai hatásokat értjük, amelyek a károsítók élettevékenységét mérséklik, morfogenetikailag károsítják, s ezzel a károsító fajok populációját csökkentik. A biokémiai hatásokra legjobb példa az ivari csalogatóanyagok vagy szexferomonok használata, ezek főleg a lepkék ellen vethetők be. A módszer lényege, hogy a nőstény lepkék által termelt ivari feromonok kémiai fölépítése megismerhető, s ennek köszönhetően szintetikusan előállíthatók. A kapszulákban kijuttatott feromonok csalogatják a hímeket, Így a hímek összegyűjthetők és elpusztíthatók. Nagyobb koncentrációban kijuttatva az adott tér telítésével a hímek tájékozódása zavart, képtelenek megtalálni a nőstényeket, így a párosodás elmarad. Ezt a módszert ma már rutinszerűen alkalmazzák p1. az almamoly, a szilvamoly, az almailonca, az üvegszárnyú almafalepke stb. kártételének kikapcsolására (már a hazai biogazdaságokban is!).
A hanghatások fölhasználása is előnyös lehet. Németországban a seregély (Sturnus vulgaris) magnetofonszalagra rögzített riasztóvijjogását hasznosították a szőlőt dézsmálók seregélyek ellen, sikerrel. Optikai hatás pedig p1. Sárga tálakkal vagy Sárga enyvezett lapocskákkal való összegyűjtése a repcefénybogarak és a cseresznyelegyek, de ide tartozik a bábállapot napi sötét szakaszának (éjszaka) megszakítása villámszerű fényhatásokkal, amelyek megakadályozhatják a nyugalmi állapot kialakulását például a Pieris rapae esetében.