Kertészet részfoglalkozású termeléssel - Almáskerti tapasztalatok, mesterfogások

TARTALOMJEGYZÉK


Ajánlás
Előszó


AZ ÉVTIZEDNYI KERTÉSZETI TERMELÉS TANULSÁGAI

1. Előzmények, körülmények
a) A részfoglalkozás tendenciájának hazai aktualitása
b) A fogalmak értelmezése
c) A tapasztalatok közreadása
d) Az ipari analógia érvényesülési tere
e) Szemléletváltás a nagy és kicsi, illetve szántó- és kertgazdaság törésvonalai mentén
f) Az információt kibocsátók és fogadók érdekkülönbözősége

2. A ráfordítások optimalizálása
a) A kézi- vagy agépi munka fokozása az elsődleges?
b) A kézimunka felértékelődése
c) A termelési célok és arányok befolyása
d) A belföldi igények és a termelés mód kölcsönhatása
e) A termelési kockázatok és azok technológiai befolyásolhatósága
f) A ráfordításokra vonatkozó napi tapasztalataim

3. A részfoglalkozásra jellemző üzem- és munkaszervezés sajátosságai
a) A részfoglalkozás gazdasági alapja
b) A kertészeti részfoglalkozás humán tényezői
c) Az almatermelés munkaerő mérlege
d) A gyümölcstermelés gépesítésének fitotechnikai korlátai
e) A részfoglalkozású kertészeti termelési ösztönzői, feltételei
f) A gépesítés munkaszervezési indoklása
g) A kézi szerszám, valamint kis- és nagy gép szerepe
h) A műveletek időzítése, kapcsolása
i) A munkaszervezési fogások adaptálása

4. Az erő- és munkagépek differenciálódása, kiválasztása
a) A művelési ágak elkülönülése
b) Ültetvény és gép kölcsönhatása
c) A kistraktorok változatai, alkalmazási területeik
d) A kétféle kerti traktor indoklása
e) Amit a gyakorlat műhelyében módom volt elsajátítani


A TERMELÉS MUNKASZERVEZÉSI FOGÁSAI

5. Ősz végi munkák
a) A talajápolás agrotechnikai kihívásai
1. Az avar szerepe a szerves anyag-pótlásban
2. Az avarfertőtlenítés vegyszeres módszere
3. A téli csapadék felfogása, megtartása
4. Őszi gyomirtás
b) Elvégzésre váró további műveletek
c) Az őszi talajművelés és tápanyagpótlás tapasztalatai

6. Tápanyag-gazdálkodás
a) Az ugarolásos ültetvények tápanyagpótlása
1. A tápanyagpótlás elsődleges meghatározója
2. A tápanyagok forrása, halmazállapota, felületei
3. A tápanyagpótlás időzítése
b) Az ugarmentes ültetvények tápanyagpótlása
c) Saját káromból tanultam

7. Ugarolásos talajápolás
a) A talajművelés követelményei, módszerei
b) Az ugarolásos talajművelés kisüzemi gyakorlata
1. A kora tavaszi talajmunkák
2. Az évközi gyomirtás műveletei
c) A különböző művelőelemekkel szerzett tapasztalatok
1. A gépesítés differenciálja a talaj művelés funkcióit
2. A kézi kapálás kiválthatósága
3. A gyepsáv létesítés hatása a talajművelésre

8. Ugarmentes talajápolás
a) A művelésmód kialakulása
b) A talajápolás funkciói az ültetvénygazdálkodásban
c) Az ugarmentes talajápolás technológiájának fejlődése
1. A nagy- és kisüzemi technológia differenciálódása
2. A kaszálás, mulcsozás eszközei
3. A kisgépesítés gyors felzárkózása

9. A metszés és nyesedékgyűjtés
a) A fitotechnika, az eszközök és a munkaszervezés kölcsönhatása
b) A metszés eszközei és munkaszervezése
c) A nyesedék-eltávolítás gyakorlata
d) Az általam érvényesített metszési ökölszabályok

10. Permetezés
a) Agrotechnikai kihívások
b) Gépi és védekezéstechnikai lehetőségek
1. A szakirodalom által népszerűsített paraméterek
2. Eligazodás a növényvédő szerek között
3. A részfoglalkozású termelők gyümölcspermetezési szokásai
4. A különböző ültetvényméretek permetezőgép típusai
5. A forgalmazott kisgéptípusok jellegzetes változatai
c) Kudarcaim, tanulságaim
1. A géptípus kiválasztása
2. Az alkalmazott permetezéstechnika
3. A hasznosított munkaszervezési tapasztalatok
4. A rovarcsapdák szerepe a permetezés időzítésében

11. A lombápolás módszerei, eszközei
a) A zöldmetszés munkaszervezése
b) A gyümölcsritkítás indoklása
c) A gyümölcsritkítás módja
d) A lombápolás eszközei
1. Metsző- és ritkító ollók
2. A létrától a munkaállványig
e) A mobil munkaállvány munkaszervező szerepe
1. A futószalagelv differenciált érvényesülése
2. A mobil munkaállvány mint a gazda ösztönző (felvezető) eszköze

12. Öntözés
a) A fák vízigénye és kielégítése
b) Az ültetvényöntözés kialakulása
c) Almaöntözési gyakorlatom

13. Betakarítás
a) A hatékony betakarítás feltételei
1. A családi művelés potenciális előnyeinek érvényesítési lehetőségei
2. A betakarítást befolyásoló évközi műveletek
3. A hazai ellátásra orientált „kistermelés” minőségi kihívásai
b) Az érettség optimalizálásának jelentősége és lehetősége
1. A szedés időzítésének megalapozottsága
2. Az érettség műszeres vizsgálata
3. Az érést befolyásoló tényezők
c) Az almabetakarítás üzem- és munkaszervezési kérdései
1. Fitotechnikai jellemzők
2. Az eszközhasználat változása
3. Az emberi tényezők
d) A szedésszervezés kisüzemi tanulságai
1. Változatok a szedés szervezésére
2. A betakarítást segítő módszerek és eszközök példái

14. Almatárolás
a) Tárolás vagy tartósítás
1. A tárolás funkciója és indokoltsága
2. A jellegzetes tárolási körülmények
b) A tárolás és forgalmazás kölcsönhatása
1. A szokásos tárolási módok
2. A kistermelők tárolási dilemmái
c) A kis- és nagyüzemi termelők tárolási, forgalmazási érdekeltsége különbségei
1. Gyümölcsvásárláskor mérlegelt szempontok
2. A fogyasztók értékítéletének hatása a tárolásra
3. Saját hűtőtároló létesítése

15. Értékesítés
a) A hazai gyümölcskereskedelem szereplői
1. Miben különbözik a nagy- és kistermelők vevőköre?
2. A hazai almatermelés és a forgalmazás reláció szerinti mérlege
3. A „külker” orientált kereskedelmi struktúra
4. A TESZ, mint a részfoglalkozású termelők forgalmazó szervezete
b) A kertészeti termékek közvetlen értékesítése
1. A közvetlen értékesítés indokoltsága
2. A forgalomnövelés akadályai, lehetőségei
3. A hetipiacok mai gyakorlata
4. Kulcskérdéssé vált az őstermelői piacok hazai életre hívása
c) Forgalmazási gyakorlatom tanulságai


A DÖNTÉSEKHEZ KÖLCSÖNZÖTT HAZAI
És NEMZETKÖZI TANULSÁGOK

16. A hagyományos kisparaszti és a korszerű árutermelő
kistermelés közötti különbség
a) A kisparaszti gazdaság szembetűnő jellemzői
b) A korszerű kistermelés feltételrendszere
17. A japán mezőgazdasági modell főbb ismérvei
18. Az ültetvényméret kialakításának üzemszervezési szempontjai
a) Előzmények
b) A termeléskoncentráció értelmezésének változása (átlagszámok fogságában)
c) Az organikus értelmezésű termeléskoncentráció főbb ismérvei
d) A termelés-koncentráció külföldi tapasztalatai

19. A törpefarmok versenyképességének műszaki és szervezési kritériumai
a) A kis-és nagygazdaságok szerepe
b) A kisgazdaságok kitörési kényszere és lehetősége

20. Mezőgazdaságunk nemzetközi versenyképességének hatása
a foglalkoztatás alakulására
a) Versenyképességünk vélt és valószínűsíthető ismérvei
b) Az üzemkoncentrácoó optimalizálása
c) A munkatermelékenység öncélúságának ára
d) A munka- és területi termelékenység kölcsönhatása

21. A munkahelymegőrzés ígérete a részfoglalkozású kertészeti termelésben
a) A mezőgazdaság hagyományos értelmezése
b) A multifunkcionalitás, mint a mezőgazdaság felértékelődésének eszköze
c) A nemzetközi jellemzők tanulságai

Irodalomjegyzék
Tárgymutató

b) Az ugarolásos talajművelés kisüzemi gyakorlata

1. A kora tavaszi talajmunkák
Milyen tényezők befolyásolják a műveletek optimális időpontját?
A későbbi munkatorlódás elkerülése érdekében célszerű minél hamarabb hozzákezdeni. Ebbéli igyekezetünkben több minden hátráltat bennünket. A tavaszodással szaporodik ugyan a ledolgozható napok száma, ám az időjárás nem mindig kedvez a második műszakra, vagy hétvégékre szorítkozó munkabeosztásnak.
Hasonlóan objektív adottság a talajnedvesség. Az átlagosan 10—iS cm mélyről vett talaj- minta jó eligazítást nyújt a művelhetőségre vonatkozóan. Az ősszel mélyen barázdált felszín tavaszi elegyengetésére a „bakhátról” származó minta némi időelőnyt is enged. A munkaszervezés is befolyásolhatja a talajművelés időpontját, amennyiben a barázdák behúzásával könnyíthetjük a metszési, majd nyesedékgyűjtési munkálatokat.
Mennyiben függ a kora tavaszi az őszi talajművelés módjától?
Nedvesség-befogadás és eróziócsökkentés előmozdítására ősszel hantos, barázdás művelést végzünk. Az őszi szervestrágyázás alkalmából a trágya barázdába juttatása, befedése céljából az árkos művelés egyébként is gyakorlat. Ilyen esetekben tavasszal — kistraktor, motorkapa igénybevételével — két munkamenetre is szükség lehet. Először a bakhátak talajával feltöltjük a barázdákat, később a gyomok jelentkezésekor gyomkapálással egybekötött, ismételt talajegyengetést, -zárást hajtunk végre. Ez utóbbi művelet különösen akkor indokolt, amikor a facsík őszi fellazítása, gyomirtása elmarad.
Milyen módon szüntethetjük meg a bakhátat, barázdát?
Az őszi mélyművelés következtében egy vagy két barázdából keletkezik a bakhát. Az egybarázdás változatnál a talajt egy irányban elmozdító ferde tolólappal, míg a szimmetrikus talajszelvényt mutató két barázdás bakhátat V-alakú „hóekével” vagy egyszerűen töltögetőfejjel lehet egy menetben elegyengetni. Az utóbbi eset gumi-, vagy vaskerekes vontatást igényelhet és a szimmetrikus elrendeződés ezt lehetővé is teszi.
Talajfelszíni záráshoz miért előnyösebb a rotációs kapával, mint járókerekekkel vontatott borona, ill. gépi gereblye alkalmazása?
A talajfelszín mérsékeltebb barázdáltsága lehetőséget nyújt a járókerék nélküli rotációs kapa használatára. Ez több szempontból is előnyös lehet:
— a kapák a talajmozgatás, egyengetés funkcióját a „kapaszkodás” előnyeivel párosítják,
— a szélesen feltámaszkodó kapatest egyenlőtlen felszínen is stabilan vezeti a gépet,
— a kapákkal fellazított felső, száraz talajréteggel könnyebben elsimítható az egyenlőtlenség,
— a kapa egyben a kelőfélben lévő gyomokat is kiforgatja,
— a rotációs kapákkal tovagördülő gép alacsonyabb, könnyebben halad a lombozat alatt,
— a rotációs kapa fordulékonyabb, oldalazni is lehet vele. A forgalomban lévő rotációs kapák szinte kivétel nélkül „sarkantyúval” fékezik a kapaszkodás hatására „elfutni” hajlamos kapálógépet. A kihasználatlan „fékerő” azért is hátrányos, mert talajzárás alkalmával újabb barázdát nyit.
Mikor indokolt és miként fokozhatjuk a rotációs kapa vonóerejét?
Amennyiben a kapák talajmozgató, gyomirtó hatását egyéb funkcióval kívánjuk kiegészíteni (p1. talajsimítás, gereblyézés, hengerezés) a vonóerő növelésének igénye is felmerülhet. Ezt több úton is elősegíthetjük:
— a motor-, ill. kapafordulat korlátozásával (a vonóerő kb. 20—30%-os „szlip” — azaz kerék- csúszás — esetén a legnagyobb),
— a munkaszélesség növelésével (további kapatestek felszerelés révén — a gyártó által ajánlott mértékig),
— a kapatestek helyes megválasztásával (a derékszögű, gyomirtó kapaelemek helyett enyhén hajlított művelő testekkel). (7.2. ábra)
Rotációs kapával hogyan művelhetjük a facsíkot?
A facsík őszi meglazításának elmaradása esetén kora tavasszal, a talaj optimális nedvesség- tartalmát kihasználva is pótolhatjuk a hiányt. A kérdés, hogy rotációs kapával miként helyettesíthetjük a nagyüzemek „milliós értékű” sorvezető, oldalazó talajmaróját.
Feltételei:
— a kapa lomb alatti járhatósága ( fák szabad magassága, kapa alacsony építése, burkolása),
— a kapák oldalazó (aszimmetrikus) felszerelése,
— a gép sarkantyújának tengelyközeli elhelyezése, mely követelmény a gép fordulékonysága szempontjából alapvető (helyette előnyösebb a széles lúdtalp-kapa) (7.2. kép),
— a vezetőszarvak oldal- és magasság-irányú állíthatósága. A felsorolt kritériumokkal a facsík is kapálható géppel, de az esélyt, hatékonyságot tovább
fokozhatjuk a következő döntésekkel:
— a hagyományos kapatestek helyett lekerekített szélű sarabolódobok alkalmazása (fák védelmére),
— az oldalazó (szélesebb) kapatest pótsúlyozása (a művelési mélység tartása, növelése érdekében),
— a tőtáv csökkentésének korlátozása, amely kisgépesítés esetén a sortáv rovására is történhet (előnyös a minimálisan 1,5 m tőtáv).
Évtizedes hazai tapasztalat is alátámasztja, hogy az említett kedvező feltételek mellett a kézi kapálás a facsík művelésében is mellőzhető.


2. Az évközi gyomirtás műveletei
Gyomirtási célzattal a műveletek milyen egyéb hatásokat váltanak ki?
A hagyományos felfogás értelmében a gyomokat a növénykonkurencia megszüntetése, a nedvesség megőrzése céljából kell irtani. Amíg a kapálás uralta a gyomirtást, a talajlazítással Segített csapadék-befogadás és légjárhatóság a tevékenység természetes velejárójaként szerepelt. Hasonlóan a talajba juttatott szerves anyag (trágya, avar, kaszálék) komposztálása, a műtrágya bekeverése, valamint a gyökérmélység és gyepszegély szabályozása is egy menetben történhet. Manapság féltucatnyi egyéb gyomirtási eljárás birtokában a kapálás azért őrzi kitüntetett szerepét, mert alapfunkcióján felül a járulékos hatásokat is megtestesíti.
A gyomosodás milyen változatosságával kell számolnunk?
A felső 10 cm-es talajréteg négyzetméterenként gyakran százezres nagyságrendben rejt gyommagvakat. Magyarországon a közel ezerféle gyomféleségből néhány tucatnak a rendszeres irtása elviselhető mértékűre korlátozza a gyomflórát.
A gépi kapálás megítélése a gyomirtás szempontjából eltérően viselkedő gyomféleségek megkülönböztetését feltételezi:
— sekély gyökerű egyéves gyomok (könnyen irthatók),
— karós gyökerű gyomok (mélyebb vágást kívánnak),
— indásszárúak — gyökere (a kapatestek átfedését, és nagyobb vágási sebességet követelnek),
— nagy tömegű (sűrű vagy magas) gyomnövényzet (gyomaprítás szükséges),
— kivágás után is könnyen gyökerező gyomok (a kivágott gyomcsomókat el-, vagy összeterelő fésű kell hozzájuk).
A gyomok különböző geometriai adottságához eltérő gyomirtási módok, művelőtestek tartoznak. A törvényszerűség figyelmen kívül hagyása a gyomok szelektálódásához, szélső esetben az elgyomosodáshoz vezethet.
Milyen törvényszerűséggel értelmezhető a kapálás nedvességmegőrző szerepe?
A talajból történő párolgás mértéke ugyanazoktól a körülményektől függ, mint a szabad vízfelületeken. Míg a párolgás mértéke nem haladja meg a bolygatatlan (tömör) talajban érvényesülő kapilláris vízemelő képességet a talajból erőteljes nedvesség-kiáramlás történik. Amennyiben a felszínt fellazítjuk, megszüntetjük vele a kapillaritást. Ekkor a nedvesség a vízfázisból gőzfázisba megy át, a nedvesség már csak a diffúzió útján képes haladni. Ezzel elérhetjük, hogy a nedvességmozgás 80%-kal lefékeződjék, a párolgás sebessége ötödrészre csökkenjen. Ez a hatás annál inkább érvényesül, minél nagyobb a meglazított — megszikkasztott — talajréteg vastagsága.
A gyakorlat milyen mechanikus gyomirtási módszereket alkalmaz?
A kapálás — ugarolás — helye szerint megkülönböztetünk:
— totál ugarolást,
— a fák „csurgója” alatti talajművelést,
— a facsík kapálását.
Magyarországon — a csapadékviszonyokból, nem kevésbé a hagyományokból eredően — általában az ültetvény teljes területére kiterjesztik az ugarolást. Ez a gyakorlat a széles sortávú gyümölcsösökben többnyire a szántóföldre méretezett 80—120 LE-s traktorokkal és a nagy munkaszélességű tárcsákkal történik. A lomb alatti felületet kézi kapálással vagy vegyszeresen gyomtalanítják.
Az újabb telepítésnél már számításba veszik a gyepsáv előnyös tulajdonságait, és így a mechanikus talaj művelés a lomb közeli, lomb alatti területre korlátozódik. A facsík gépi talaj- művelését — fiatal, ill. korszerű ültetvényben — csak az igen költséges „törzskerülő” talajmaróval rendelkező nagyüzemek vagy a mozgékony rotációs kapát használó kistermelők vehetik számításba.

7.4. ábra. A motoros kapa saraboló elemei. A 4 késes kapatagból a hajtótengelyre —
motorteljesítménytől és a kívánt munkasebességtől függően — 4—8 egységet szoktak felfűzni

Miben tér el az optimálisnak tekinthető kultivátoros és a rotációs kapa munkája?
Szakmai szempontból a technológiai, míg a mindennapok során a munkaszervezési elvárások érvényesülnek. A rotációs kapa gyakran kifogásolt hibája a talajporosítás, amely olykor valóban perdöntő, p1. kapás növényeknél, erózióveszély esetén. Ültetvények esetében a hátrány nem kritikus, ill. több módon is kivédhető. Kizárólag sarabolozást alkalmazva mindkét eszköztípusnak megmutatkozik a gyomszelektáló hatása. De a mélyebb kapálást is beiktatva kézzelfogható a kultivátor előnye. Ilyenkor a gépcsoport energiaigénye is mérsékeltebb.
A gyakorlatban mégis a rotációs kapa vált általánossá. Ennek elsősorban munkaszervezési okai ismertek. Az ültetvények talajművelésében ugyanis az oldalazás lehetősége, a fordulékonyság, valamint az eltömődés mérséklése meghatározó jelentőségű. A felismerés hatására kialakított kombinált gyomirtó eszköz a kétféle követelményt egyszerű módon képes kielégíteni. A szemléltetett kapálógép a sarabolozást és mélykapálást, a magajárást és vontatást, valamint az oldalazást és fordulékonyságot egymagában képes teljesíteni.
Kapálással nemcsak írtjuk, de a talajlazítás révén serkentjük is a gyomokat. A sekélyen (2—3 cm) végzett sarabolozást inkább a már kikelt gyomokat pusztítja, miközben a mélykapálás (6-8 cm) az 5—10 cm mélyről feltörő gyomokat is megbolygatja. Egy-egy kapálás időpontját nagyban befolyásolja a gyomborítottság, valamint a gyomok mérete. A tapasztalat az, hogy a kelőfélben lévő gyomok gyakoribb irtása, - különösen, ha az a jótékony esőket követően történik — kevesebb ráfordítást követel, mint a megerősödött gyomok ritkább kapálása. A manapság szokásos 3—4-szeri felszínes rotálás csak látszólagos időmegtakarítás, amellett az évelők megjelenését sem hárítja el. Ma már kevésbé igény az „ideális gyommentességet” célzó 8—10-szeri tárcsázás, ezért a hagyományos 5—7-szeri (mély)kapálás esetenként napjainkban is követendő példa lehet.
Munkaszervezés szemszögéből mely mechanikus talajművelési módszer ajánlható a hazai részfoglalkozású gyümölcstermelők számára?



Cél, hogy az ültetvény biztonságos járhatósága érdekében elkerülhetetlen gyepsáv minél keskenyebb legyen (kerti traktorhoz elegendő a szokásos szélességnek mintegy a fele: 1—1,2 m).
Ajánlatos a talajművelés nélküli facsík szélességét is minimalizálni. Kedvező faalakkal és célszerűen kialakított rotációs kapával az ilyen facsík szinte megszüntethető. A törzs közelében meg-megújuló gyomfészkeket bozótirtó kaszával, vagy évenként történő vadászó gyompermetezéssel lehet kordában tartani.
A fentiek nyomán maradó „ugarolt” (lehetőleg az eszköz munkaszélességével egyező) sáv rendszeres talajművelése lehetőleg kombinált, Vagyis (sarabolódobokat és közepén széles kultivátorkést összesítő) kapálógéppel történjék.
A gyepsáv természetes terjeszkedési tendenciáját a sarabolódobhoz illesztett gyepszélvágó tárcsával (7.a. fejezet), ill. kapatestekkel lehet féken tartani (7.1. ábra)
A gyep nedvességelvonó hajlamát a gyakori — legalább féltucatnyi — kaszálással, az ugarolt sáv gyomosodását és a talaj mélyebb kiszáradását pedig az esős napokhoz kapcsolódó többszöri gépi kapálással lehet jó hatásfokkal megfékezni.