Hulladékok a mezőgazdaságban, az erdészetben,a gyümölcsösben és a szőlészetben

Bevezetés

A hulladékokról általában
Mezőgazdálkodási, erdészeti, kertészeti hulladékok .
Az istálló trágya kezelése és kijuttatása
Trágyakezelés kazalban
Az istállótrágya felhasználása
Talajtakarás
Komposztálás
A komposztálásról általában
Az istállótrágya komposztálása
Szalma és széna
Kukoricaszár
A komposztálás munkaműveletei
Membrántakaróval zárt levegőztetett prizmakomposztálás
A komposztok felhasználása
A biomassza energetikai felhasználása
Biomassza tüzelőanyagok
Tüzelőberendezések
Forrás és további tájékozódást segítő munkák

A hígtrágya kezelése

A koncentrált állattartással együtt megjelent a hígtrágya, az állatok fekáliája, vizelete, a tartásuk folyamán keletkező csurgalék- és öblítővíz. A keletkező hígtrágya kezelése óriási gondot jelent az EU országokban (p1. Hollandia), de a problémát Magyarországon is meg kell oldani. A hígtrágya osztályozható állatfajok, tartástechnológia és a trágyaeltávolítás módja szerint.
A teljes hígtrágya bélsárból és vizeletből áll. Ha a hígtrágya a technológiai és csurgalékvízzel legföljebb 1: 1 arányban hígul kövér hígtrágyáról, 1: 4 közötti arány esetén sovány hígtrágyáról beszélünk. Ennél nagyobb hígítási arány esetén hígított hígtrágya a megfelelő elnevezés.
A hígtrágyák összetételének ismerete környezetvédelmi és felhasználási szempontból
egyaránt fontos.
A hígtrágyák minősége az idő előrehaladtával változik, ezért a kezelőtelepi tározás 3—120 napig változhat. (Istállón belül maximum 12—14 óra engedhető meg.) A hígtrágyák bakteriológiai szempontból igen változatos élőlénycsoportokat és mikroorganizmusokat tartalmaznak. Megtalálható benne a Saimonellán át a Lactobacillusig, a Clostridiumokig
és a gombák számtalan faján át számos mikroorganizmus, amelyek jó része humán- és állat-egészségügyi szempontból veszélyes. Ártalmatlanná tételük ezen okok miatt is rendkívül fontos.
Egyes, az emberre is veszélyes kórokozók több hónapos tárolás után sem pusztulnak el, ezért a hígtrágyának a kezelése is több veszélyt rejt magában, mint p1. a hagyományos istállótrágyáé. A hígtrágya potenciális fertőzési forrás, ezért is meg kell akadályozni, hogy a felszíni és a talajvizekbe kerülve fertőzhessen.
A vizekre nemcsak a kórokozók, hanem a szervesanyag-tartalma miatt is káros a hígtrágya. A szerves anyag lebomlásához oxigént von el, így gátolja az élővizekben lévő hasznos organizmusok tevékenységét.
A hígtrágya kezelésével el kell érni, hogy bakteriológiai összetétele lényegesen ne különbözzön a környezettől. A mesterséges tisztítás olyan mértékig, hogy kártétel nélkül élővízbe bocsátható lenne, igen költséges. Ez a mód csak kivételes esetekben lehet indokolt.
A hígtrágya környezetszennyező hatását általában úgy csökkenthetjük, hogy kihasználjuk a talaj biológiai pufferképességét, s a talajba juttatjuk, bár ez csak egy bizonyos határig lehetséges, amíg a talaj a bekerült káros anyagokat detoxikálni tudja. A hígtrágya talajba juttatását (közvetlen vagy inkább közvetett formában) indokolja az Is, hogy viszonylag sok benne a növényi tápanyag.
A hígtrágya komposztálás csak a fázisbontásos módszerek alkalmazásakor jön számításba.
A hígtrágya szilárd és híg részeit rendszerint azért választják szét, hogy a szilárd részek elkülönítése révén a híg fázist kedvezőbb hidraulikai viszonyok között, üzembiztosabban tárolhassák, szállíthassák és öntözhessék ki. A szétválasztás önmagában nem elégséges kezelés, csak közbenső munkafolyamat, a szétválasztott részek elhelyezéséről és hasznosításáról ezután még gondoskodni kell.
A hígtrágya fázisainak szétválasztása két fő csoportra osztható:
• gépi mechanizmusok nélkül működő és
• gépi berendezésekkel működő módszerek.
A keletkező szilárd fázis szárazanyag-tartalma a szeparátor hatékonyságától függően 20—45%, de általában meghaladja a 30%-ot. Ez az összetétel, valamint a magas tápanyagtartalom igen kedvező kiindulási alap a komposztálással való további hasznosításhoz. A megfelelő struktúraanyag hozzáadásával és elkeverésével (mezőgazdasági és egyéb zöldhulladékok) készült trágyakomposztok igen értékes tápanyagforrást jelentenek a növénytermesztés számára.
Fázisbontással tehát hatékonyan csökkenthető a hígtrágya veszélyessége a környezetre, a szétválasztott frakciók külön-külön kezelhetőbbek, és további felhasználásuk is
környezetkímélőbb és gazdaságosabb.
A hígtrágya komposztáláskor figyelembe kell venni, hogy az a tárolás miatt rothadáson megy keresztül. Egyik lehetőség a kezelésére a prizmákban való komposztálás, mert így
a tárolása nem okoz problémát és elhelyezése is könnyebbé válik.
Komposztálásakor a hígtrágyát megfelelő mennyiségű, jó nedvszívó képességű, tág C: N arányú száraz anyaggal kell keverni. Ezek általában a következők lehetnek:
— szalma,
— fűrészpor,
— faforgács,
— száraz gallyakból készült apríték.
Alkalmazhatunk bármely más, könnyen beszerezhető, jól strukturált, nedvszívó anyagot Is. A trágyalé komposztálásakor talán a legkritikusabb a homogén keverék létrehozása. Ezt legkönnyebben akkor érhetjük el, ha a nedvszívó anyagot vékony rétegben leterítjük, majd átitatjuk trágyalével. Amikor megfelelően átnedvesedett újabb réteget terítünk rá mindaddig, amíg a megfelelő prizmaméretet el nem érjük. Ekkor kész a prizma a tetejére helyezhetjük a kb. 10% földet, amitől egy kissé összenyomódik, és megindul a korhadás. A prizmák akár 10—14 napig Is előkorhaszthatók így. Ilyenkor már megfelelően homogén a prizma, indulhat a levegőztetés vagy a forgatásos komposztálás.