Könyv
kategóriák

Kertészet - A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari technológia alapjai

Szerző: Dr. Magda Sándor (szerk.) - Dr. Marselek Sándor (szerk.)
Ár: 2900 Ft Kiadói ár: 2320 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A kiadványt a kertészeti technológiákkal ismerkedőknek ajánljuk, de hasznos ismeretekhez juthatnak a gyakorló gazdák is. A könyv segítséget nyújt a zöldség-, gyümölcs-, szőlő-, dísznövény- és faiskolai termesztés alapvető technológiáinak megismeréséhez.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 165 oldal
ISBN: 9633563062
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Köszönetnyilvánítás

1. Zöldségtermesztés
1.1. A zöldségtermesztés fogalma, jelentősége
1.2. A zöldségnövények környezeti igényei
1.3. A zöldségnövények csoportosítása
1.4. Szabadföldi zöldségtermesztés
Fogalomtár
Kulcsszavak
Ellenőrző kérdések

2. Zöldséghajtatás
2.1. A zöldséghajtatás helyzete
2.1.1. A zöldséghajtatás termesztőberendezései
2.1.2. Szaporítás a hajtatásban
2.1.3. A talaj nélküli zöldséghajtatás
2.2. A paprikahajtatás technológiája fűtés nélküli fóliasátorban
Fogalomtár
Kulcsszavak
Ellenőrző kérdések

3. A gyümölcságazat szerepe, a gyümölcstermesztés munkafolyamatai
3.1. A gyümölcságazat jellemzése
3.2. A frissgyümölcs-fogyasztás
3.3. A gyümölcskivitel
3.3.1. A tartósított gyümölcs kivitele
3.3.2. A fagyasztott gyümölcs kivitele
3.4. A gyümölcstermő növények morfológiai (alaktani) csoportosítása
3.5. A gyümölcstermő növények gyakorlati csoportosítása
3.6. A gyümölcstermő növények termőrészei .
3.6.1. Az almatermésűek termőrészei
3.6,2. A csonthéjasok termőrészei
3.6.3. A héjasok termőrészei
3.6.4. A bogyósgyümölcsűek termőrészei
3.7. A gyümölcstermő növények termékenyülése
3.8. A gyümölcstermő növények koronaformái
3.8.1. Kör alapvetületű koronaformák
3.8.2, Téglalap alapvetületű koronaformák
3.8.3. Technológiai feladatok
3.9. Az ültetvényberuházás tervezése
3.9.1. Az éghajlati viszonyok
3.9.2. A piaci lehetőségek vizsgálata
3.9.3. A faj- és a fajtaszerkezet megválasztása
3.9.4. Az alany és a művelésmód megválasztása
3.9.5. A minőség és a várható árbevétel
3.10. Az ültetvényberuházás kivitelezése
3.l0.1.A talaj-előkészítés
3.10.2. Az ültetés költsége
3.10.3. A támrendszer kialakítása
3.10.4. Az ültetvénylétesítés költsége
3.10.5. A termelés várható jövedelme
3.11. Az ültetvényberuházás gazdaságossága
3.11.1. A statikus gazdaságossági mutatók
3.11.2. A dinamikus beruházás-gazdaságossági mutatók
3.11.3. A jelenérték- (present value) mutató
3.11.4. A nettó jelenérték-mutató
3.12. A metszés szervezése
3.12.1. A kézi ollókkal végzett metszés
3.12.2. A mechanikus gépi metszés
3.12.3. A nyesedék eltávolítása
3.12.4. A kézi metszés teljesítménye
3.13. Munkaszervezés a gyümölcsösök növényvédelmében
3.13.1. A permetezőgépek teljesítményét befolyásoló tényezők
3.13.2. Növényvédelmi permetezés szervezése
3.14. A tápanyag-gazdálkodás szervezése
3.14.1. Szerves- és műtrágyázás
3.14.2. Talajművelés
3.15. A betakarítás szervezése
3.15.1. A várható termésmennyiség meghatározása
3.15.2. Szedéshez szükséges létszám
3.15.3. Az áruvá készítéshez szükséges létszám
3.15.4. A szükséges göngyöleg
3.16. Az alma és a körte áruvá készítésének szervezése
3.16.1. A kézi áruvá készítés
3.16.2. Az osztályozógépes áruvá készítés
3,17. A csonthéjas és bogyós gyümölcsök gépi betakarítása
3.17.1. A csonthéjas gyümölcsök gépi betakarítása
3.17.2. A bogyós gyümölcsök rázógépes betakarítása
3.18. A tárolás szervezési feladatai
3.18.1. Az almatárolás szervezési feltételei
3.18.2. A betárolással kapcsolatos feladatok
3.19. Az értékesítés szervezése
3.19.1. A piac felmérése, új lehetőségek keresése
3.19.2. Az árkalkuláció készítése
3.19.3. A szerződéskötés
3.19.4. Az integrált értékesítés
3.20. Az ár—költség—fedezet—nyereség (AKFN) összefüggés alkalmazása.
Fogalomtár
Kulcsszavak
Ellenőrző kérdések

4. A szőlőtermesztés feltételei és munkafolyamatai
4.1. A szőlőágazat jellemzése
4.2. A szőlőnövény jellemzése
4.2.1. A szőlőtőke részei
4.3. A szőlő telepítése és a támberendezés létesítése
4.4. A termesztéstechnológiát meghatározó tényezők
4.4.1. A szőlőágazat üzemi mérete
4.4.2. Az ültetvényszerkezet
4.5. A termesztéstechnológia kérdései
Fogalomtár
Kulcsszavak
Ellenőrző kérdések

5. Dísznövénytermesztés
5.1. A dísznövények csoportosítása
5.2. A muskátli (Pelargonium Zonale hibridek) termesztéstechnológiája ...
5.2.l.Szaporítás
5.2.2. Az árunövények nevelése
5.3. Egynyári dísznövények
5.3.1. Virágágyba ültethető egynyári dísznövények
5.3.2. Magvetéssel szaporítható egynyáriak .
5.4. Kétnyári dísznövények
5.5. Évelő dísznövények
5.6. Díszfák, díszcserjék
5.7. Növényházi dísznövények
Fogalomtár
Kulcsszavak
Ellenőrző kérdések

6. Faiskola
6.1. A faiskola fogalma és típusai
6.2. A faiskola részei és beosztása
6.3. Faiskolai szaporításmódok
6.4. Faiskolai nevelés
Fogalomtár
Kulcsszavak
Ellenőrző kérdések

Mellékletek
Irodalomjegyzék
Tárgymutató

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

5.3. Egynyári dísznövények


Egynyári dísznövényeknek nevezzük azokat a fajokat, amelyek egy vegetációs időszak alatt fejlődnek, virágoznak, magot érlel- nek és elpusztulnak. Ide soroljuk azokat a többéves dísznövényeket is, amelyeket csak egy tenyészidőszakban használunk, Pl. muskátli, kánna.
Az egynyári dísznövényeket életmódjuk, termesztésük és felhasználásuk alapján csoportosítjuk.

5.3.1. Virágágyba ültethető egynyári dísznövények
Vegetatív úton szaporítható egynyáriak: Csak dugványozással szaporíthatók azok a fajok, amelyek nem érlelnek csíraképes magot, vagy magról vetve nem őrzik meg fajta-azonoságukat (pelyvavirág, szalmagyopár). Régebben dugványozással szaporították a magot termő heterozigótákat is (bojtocska, dália), de ma már elterjedtebb a magvetésük.
A dugványozást fajtól, fajtától függően januárban kezdjük. Az anya-
növényekről fejdugványokat vágunk, és ezeket tőzegcserépben, műanyag cserépben vagy cseréptálcában neveljük föl.

5.3.2. Magvetéssel szaporítható egynyáriak
A korai magvetésűeket december végétől január végéig, február közepéig vetjük növényházban szaporítóládába, laza szerkezetű, érett földkeverékbe. Az apró magvú egynyáriakat (folyton virágzó begónia, gumós begónia, lobélia) szórva vetjük a földkeverék (lombföld, tőzeg és homok keveréke) felszínére. Egy ládába 0,25 g mag kerül. A magvetést földdel nem takarjuk. A ládák fölé üveglapot és Újság- papírt helyezünk, és csak finom porlasztású permetezővel öntözünk.
A kikelt növényeket kétszer tűzdeljük. Az első tűzdelésnél 3—5 növényt együtt ültetünk, a második tűzdelésnél egyesével tűzdelünk.
A nagy magvú egynyáriakat (paprikavirág) ládába szemenként
vetjük (200 mag/láda), és a magvetést földkeverékkel vagy homokkal
takarjuk. Kelés után egyszer tűzdelünk.
A középkorai magvetésűeket (petúnia, bársonyvirág, oroszlánszáj, kakastaréj) február közepétől március közepéig növényházban
szaporítóládába vetjük, majd egyszer tűzdeljük.
A fűtetlen fóliába vethető növényeket (rézvirág, őszirózsa, porcsinrózsa) áprilisban vetjük. Ezek tűzdelés néJkül is jól tűrik a kiültetést.
Az állandó helyre vethető egynyáriakat (kaliforniai mák, ricinús, lepkevirág) a csírázási hőmérsékletüktől függően ősszel vagy kora tavasszal, ill. április végén, május elején apró morzsás, gyom- mentes, kellően nedves magágyba sorba vágy fészekbe vetjük. Ezek a növények kiszorultak a parkokból, mert a virágágyban sokáig nem adnak díszt.
Futó, kúszó egynyáriak (háromszínű szulák, hajnalka)
Az egynyáriakat a parkok és kertek hangsúlyos részein, a legnagyobb díszértékű helyeken levő virágágyakba ültetjük.
Vágott virágként felhasználható egynyári dísznövények
(Chabaud szegfű, őszirózsa, oroszlánszáj, kerti viola, egynyári fátyol- virág.) Termesztésük szabadföldön történik 120 cm széles ágyakban.
Szárazkötészetben felhasználható egynyári dísznövények
(Egynyári sóvirág, gombvirág, szalmarózsa.) Ezeket általában szárítva használjuk, de újabban terjed a friss vágott virágként történő felhasználásuk is.


5.4. Kétnyári dísznövények
Kétnyári dísznövényeknek nevezzük azokat a növényeket, amelyek az első évben vegetatívan növekednek, és csak a második évben hoznak nagy tömegű virágot és termést. Felhasználásuk és
tenyészidejük alapján csoportosíthatjuk őket.
Virágágyba ültethető kétnyári dísznövények
A rövid tenyészidejűeket (árvácska, százszorszép, nefelejcs) július végén, augusztus elején magvetéssel szaporítjuk. Gyommentes szabadföldi ágyba vagy fóliaágyba vetünk, a magvetést árnyékolóval takarjuk. A palántákat szeptember végén, október közepén szétültetjük. Virágágyba az ősszel is virágzókat (árvácska) ősszel, a többit tavasszal ültetjük ki.
A hosszú tenyészidejűeket (gyűszűvirág, bögrevirág, törökszegfű) már május végén, júniusban elvetjük, és július végén, szeptember
elején kiültetjük. Parkokban kevésbé jelentősek.
A kétnyári növények tavasszal, nyár elején díszítenek. Jól társíthatók tavaszi hagymás növényekkel, de önállóan is ültethetők.
Vágott virágként felhasználható kétnyári dísznövények
(Grenadm szegfű, sárga viola.) Jelentőségük elmarad az egynyári virágoké mögött. Inkább csak házi kertekben fordulnak elő.


5.5. Évelő dísznövények
Évelő dísznövényeknek nevezzük azokat a lágy szárú dísznövényeket, amelyek több évig élnek, és a nyugalmi időszakot kitartó szerveikkel vészelik át, p1. a tulipán hagymával, a gyöngyvirág rizómarügyekkel, a télizöld föld feletti hajtásokkal és a bőrlevél tőlevélrózsával. Az évelők virágzási ideje rövid (2—5 hét), jelzi az évszakot (kora tavaszi hagymások: hóvirág, sáfrány, tulipán; Őszi évelők: Őszi kikerics, évelő őszirózsák). Az évelők különböző növénytársulásokból származnak (rét, sziklagyep, vízpart, erdő), így a kertben ezek hangulatának kifejezésére alkalmasak (sziklakert, kerti tó, facsoportok, cserjecsoportok alja).
Az évelő dísznövényeket szabálytalan formájú virágágyakba ültetjük ki a kert, a park hangsúlyos részeinek alárendelve, azokhoz kapcsolva. A virágágyakon kívül ültethetők még sziklakertbe, rézsűkre, kőedényekbe vagy árnyéki gyeppótlóként, ill. vágott virágnak, szárazvirágnak.
Az évelő dísznövények csoportjai:
• közepes vízigényű évelők: pünkösdirózsa, krizantém, bőrlevél, harangvirág;
• szárazságtűrő évelők: tollas szegfű, szirti ternye, varjúháj, évelő fátyolvirág, évelő sóvirág;
• árnyéki évelők: télizöld, gyöngyvirág, szellőrózsa;
• fagyérzékeny évelők: kánna, dália, kardvirág;
• hagymás évelők: tulipán, nárcisz, jácint, liliom;
• vízi, vízparti évelők: tavirózsa, sárga nőszirom, kék nefelejcs;
• kerti pázsitok, gyepek.
Az évelő dísznövényeket generatív úton spóravetéssel (páfrányok) és magvetéssel (közvetlenül érés után: kökörcsin, Ősszel: margitvirág, tavasszal: csillagfürt) üvegházban vagy szabadföldön szaporíthatjuk.
Vegetatív szaporításuk történhet:
• tőosztással (augusztus végén, nyár elején vagy tavasszal, Pl. nőszirom, bazsarózsa, vízi növények); hajtásdugványozással (tavasszal vagy nyár végén, p1. lángvirág, kokárdavirág);
• gyökérdugványozással (augusztus végén, pl. szellőrózsa);
• levéldugványozással (p1. pompás varjúháj);
• hagymapikkely-levelekkel (pl. liliomok);
• sarjakkal (p1. kövirózsa);
• fiókhagymákkal (p1. tulipán. jácint, nárcisz) és
• indákkal (p1. kis télizöld).
Az évelő dísznövények nevelése hagyományosan szabadföldi ágyakban történt, ma már konténertelepen cserépben vagy konténerben neveljük őket.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai