Könyv
kategóriák

A dohánykertész mester kézikönyve

Szerző: Boros János D.Sc.
Ár: 3400 Ft Kiadói ár: 2720 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A kötet bemutatja a Magyarországon eredményesen termeszthető dohányfajtákat. Részletesen ismerteti a legújabb termesztéstechnológiai módszereket a területkiválasztástól a dohány betakarításáig; a szárítás és válogatás mai eljárásait, valamint a tárolás tudnivalóit.
Megismertet a dohánytermesztés legkorszerűbb gépeivel, eszközeivel és berendezéseivel.
Végül kitér a dohánygazdaság összefüggéseire, ezen belül a termelőket, a leendő "mestereket" leginkább érdeklő hazai szabályozásra és támogatási lehetőségekre is.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 174 oldal
ISBN: 9789639736047
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék


Bevezetés

1. A dohánytermesztés biológiai alapjai
1.1 A dohány botanikai leírása
1.2 A dohányfajták típusai
Virginia típusú dohányok
Burley típusú dohányok
Szivardohányok

2. A dohány eredete és tulajdonságai A dohány környezeti igénye

3. A dohánytermesztés gépei, eszközei, berendezései
3.1 Univerzális erőgépek
3.2 Dohányművelő gépek
3.3 A palántanevelés eszközei, berendezései
A hidrokultúrás palántanevelés
Kettős hasznosítású fóliasátor
Házilagos kivitelezésű fóliasátor
A telepítés és a medencekialakítás
A vázszerkezet felépítése
A gépészeti eszközök beépítése
EC és pH gyorsmérők
A palántanyíró
A tálcatöltés és vetés eszközei
3.4 A talaj művelés és növényápolás gépei
3.5 Ültetőgépek
3.6 A növényvédelem gépei
A permetezőgépek elvi szerkezeti felépítése

3.7 Öntözőgépek
3.8 A dohánybetakarítás eszközei
A dohánysodrás, —varrás gépei

3.9 A dohányszárítás berendezései
Természetes szárítópajták
Mesterséges szárftóberendezések .
Kiegészítő eszközei

4. Dohánytermesztés agrotechnikai előkészítése
4.1 Területkiválasztás
4.2 Növényi sorrend, elővetemény
4.3 Talajelőkészítés
4.4 A dohány tápanyagutánpótlása
A tápelemek szerepe a dohánynövény fejlődésében
A műtrágyázás módja és ideje

5. A dohány termesztéstechnológiája
5.1. A dohánypalánták nevelése
A dohánymag jellemzői, a csíranövény kialakulása
A hagyományos palántanevelési technológia
Az úsztatott (Float-bed) palántanevelés technológiája
Homokágyas (Sand-Bed) palántanevelés
5.2 A dohányültetés
5.3 A dohány növényápolása
Kapálás
Tetejezés
Kacsmentesítés
5.4 A dohány növényvédelme
Hiánytünetek, környezeti hatások
Vírus okozta betegségek
Mikoplazmás betegségek
Baktériumos betegségek
Gombás fertőzések
Allati kártevők
Virágos paraziták
Gyomnövények, vegyszeres gyomirtás
5.5 A dohány öntözése
Az öntözés időpontjának megválasztása
Az öntözés módja
5.6 A dohány betakarítása
A dohánylevelek szárításra történő előkészítése
Töves betakarítás

6. A dohány szárítása és válogatása
6.1 A dohányszárítás technológiája
Természetes levélszárítás
Természetes töves szárítás .
Mesterséges szárítás
Tárolás és válogatás

7. Dohánygazdaság összefüggései
7.1 A dohány társadalmi vetületei
7.2 A dohánytermesztés ökonómiai megközelítése

8. A hazai dohányvertikum bemutatása

9. A dohánytermesztés helyzete napjainkban
9.1. A dohányipar hazai szabályozása
9.2. A dohánytermesztés támogatása ma Magyarországon
9.3. Európai Unió döntéseinek elemzése, szabályozásai

10 Munka-és környezetvédelem
10.1. Altalános munkavédelmi ismeretek
10.2. Munkahelyi baleset fogalma, bejelentése és kivizsgálása
10.3. Tűz- és érintésvédelem Felhasznált Irodalom

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

4.3. Talaj-előkészítés


A korábbi felfogás szerint a talaj-előkészítés célja a termesztett növények számára a tenyészidőszak alatt szükséges legkedvezőbb életfeltételek kialakítása. A mai körülmények figyelembevételével Birkás M. (2001.) szerint a művelés célja a talajvédelem és a növénytermesztés igényei közti harmónia megteremtése és fenntartása olyan takarékos és kímélő módszerekkel, amelyek hoszszabb időszak alatt sem növelik a gazdálkodás kockázatát. Ez természetesen a dohánytermesztésre is általános érvényű. A jól megválasztott eszközökkel és technológiával végzett talajművelés sokoldalúan befolyásolja a talaj állapotát. Elősegíti a dohány részére legfontosabb ásványi anyagok feltáródását, a talaj nedvességének megőrzését, a talaj megfelelő szellőzését. Különféle talajművelési eljárásokkal más és más időben juttathatók a talajba a különböző szerves és szervetlen trágyák. Igy a tenyészidő alatt a növény fejlődésének és szükségletének megfelelő időben és mértékben szolgáltatja a művelt réteg a tápanyagot. A dohány vízellátása a talaj helyes vízgazdálkodásának kialakításával segíthető elő. A talaj kedvező vízgazdálkodásának kialakításához, illetve fenntartásához szükséges a talaj víztartó képességének fokozása, a vízvezető képesség növelése, esetleg a vízveszteség csökkentése. Mindezek megfelelő talajműveléssel kedvezően befolyásolhatók.
Fontos célja a dohány talaj-előkészítésének a gyomirtás is. A gyomnövények jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot vonnak el a dohány elől. Mindezek mellett a gyomnövények átmeneti gazdanövényei vagy szaporítói a dohány kártevőinek, gomba- és vírusbetegségeinek. Ezért igen fontos olyan talajművelési rendszer alkalmazása, amely a talajt megtisztítja a gyommagvaktól és a gyomnövények vegetatív maradványaitól. A felső talajrétegben a magról szaporodó, egyszer termő gyomok a tavaszi vagy nyári időszakban jól írthatók forgatás nélküli sekély talajműveléssel (kultivátorok, boronák használatával). A gyommagvak kelését gyorsítja, ha porhanyítás után hengerezzük is a talajt. A tarackos évelő gyomok irtásának egyik legjobb agrotechnikai módszere a kiszántás és a „kifésülés”
Az idejében és szakszerűen végzett talaj-előkészítés csökkenti a dohány állati kártevőinek nagyobb mérvű fellépését is, mivel a gyommentes területen nem tudnak szaporodni, elveszítik búvóhelyeiket, elpusztulnak. Az adott terület talaj-előkészítési munkáinak meghatározásánál figyelembe kell venni a természeti viszonyokat (csapadék mennyiségét, eloszlását, az évszakok időjárásának alakulását stb.), az agrotechnikai viszonyokat (növényi sorrend, trágyázás, gyomosság stb.) és a rendelkezésre álló művelő eszközöket. A dohánytermesztésben a talaj-előkészítés munkákat részben nyár végen ás ősszel, részben tavasszal végezzük.
A talaj-előkészítés: lényegében a tarlóhántással kezdődik. Aratás után a tar- lót azonnal tárcsázni vagy sekélyen szántani kell, hogy a talaj jó vízgazdálkodását — a jobb csapadékfelvételt, valamint megőrzést — és a későbbi gyomirtás sikerét megalapozzuk. Az idejében végzett tarlóhántás után a talaj a felszín alatt nyirkos marad. A gyomok kikelése után a területet boronával vagy kultivátorral gyomtalanítjuk, majd hengerrel tömörítjük. Az így művelt talaj a mély- szántást követően is kellően omlós, laza lesz, aminek rendkívül nagy jelentősége van a termésbiztonság szempontjából. Az istállótrágyát szeptember végéig kell keverőszántással, laza talajon 18—20 cm-re, kötöttebb talajon 12—16 cm-re a talajba dolgozni. A Burley fajtákat frissen istállótrágyázott területen is lehet termeszteni, más fajták alá közvetlenül csak tápanyagban szegény homoktalajokon trágyázunk. Az őszi mélyszántás - a futóhomokot kivéve — a dohány alapvető talajmunkája. A szántás mélysége dohány alá mélyrétegű talajokon 20—30 cm, sekély termőrétegű talajokon 16—18 cm. A mélyítő szántást, illetve az ezzel felszínre hozott nyers talajt a dohány nem szereti, ezért kerüljük, illetve altalajlazítással helyettesítsük. Az altalajlazítást 40—45 cm mélységig végezzük. A mélyszántás kedvező időpontja a nyár vége, az ősz eleje. A korai mélyszántást
— a vízveszteség elkerülése érdekében — boronával tanácsos lezárni. Kora tavasszal az őszi mélyszántást boronával, kombinátorral munkáljuk el. A tavaszi talajművelésben a porhanyítások száma a talaj típusától és a téli időjárástól függ. Homoktalajokon esetleg elég az egyszeri, más talajokon viszont két-három alkalommal végzett porhanyítás szükséges. Fontos, hogy ültetésig a talajt porhanyósan, gyommentesen tartsuk, mert ezzel elősegítjük a talajbaktériumok működését és csökkentjük a párolgási veszteséget. Az utolsó porhanyítás után a talajt állapotának megfelelően hengerrel, simítóval vagy kombinátorral készítjük elő az ültetéshez. A környezeti ártalomnak minősülő tömörödött vagy elporosodott talajállapotot azonban nem szabad előidézni, illetve fenntartani!
A bakhátas termesztés esetén ültetés előtt 7—10 nappal 2 vagy 4 Soros bakháthúzóval készítjük elő a talajt és alakítjuk ki a megfelelő profilt
A bakhát a vízkár megelőzését, illetve csökkentését ís szolgálja, mivel a felesleges vizet a sorközökben kialakult barázdába vezeti. Igy kevesebb az a vízmennyiség, amely a műtrágyázott rétegen áthalaci, és ezáltal csökken a tápanyag kimosódás veszélye. A bakhátas termesztés a talaj tavaszi felmelegedését is elősegíti, a feflazított bakhátóan a gyökerek eloszlása ás fejlődése erőteljesebb lesz.
Amennyiben a talaj nem elég laza, akkor a bakhátkészítés előtt egy-két nappal fellazítjuk. Laza szerkezetű homoktalajon magasabb, 400—500 mm-es, kötöttebb talajon alacsonyabb, 300—350 mm-es bakhátat készítünk. A későbbi töltögetések során az ülepedést is figyelembe véve a bakhátak magassága 300—350 mm-es legyen. A bakhátak egymástól való távolsága — a művelő eszközöktől függően — 100—110 cm. A sorok az uralkodó szél irányával párhuzamosan haladjanak. A bakhát készítésekor — a bakháthúzóra szerelt műtrágyaszóróval — a talajba juttatható a szükséges műtrágyaadag. A műtrágyát és a talajfertőtlenítő szert a bakhát középvonalától 100—100 mm-re 40—50 mm mélyen adagoljuk a talajba.
A bakhátkészítés megelőző munkáinál, valamint a bakháthúzásnál vigyázni kell arra, hogy a talaj porhanyós maradjon. Az így elkészített bakhátakba kezdődhet meg a dohánypalánták kiültetése. A szélsőségesen laza, szerkezet nélküli homoktalajokat a szerkezetes talajoktól eltérően kell művelni. A talaj minden felesleges bolygatását kerülni kell a defiáció (kihívás, szélerózió) veszélye miatt. A laza homoktalajokon ajánlatos tarlószántás után zöldtrágyanövényt vetni, amit tavasszal ültetés előtt 4—5 héttel szántunk alá, majd gyűrűs henger- rel tömörítjük a talajt. Erős defiációnak kitett területeken a homokverés kártétel jelentős mértékben csökkenthető az uralkodó szélirányra merőlegesen vetett rozs- vagy egyéb növénysávokkal is. Abban az esetben, ha láptalajon termelünk dohányt, a talajművelés legfontosabb célja a talaj gyomtalanítása és levegőztetése. Láptalajon különösen nagy jelentősége van a kora-őszi szántásnak, mert lehetővé teszi, hogy a gyommagvak kikeljenek. A téli fagy hatására a gyomnövények elpusztulnak, így azok nem akadályozzák tavasszal a talaj korai felmelegedését. Tavasszal nem kell a talajt simítózni, mivel nem a nedvesség megőrzése, hanem a talaj felső rétegének mielőbbi kiszáradása és felmelegedése az elérendő cél, ami tárcsával vagy boronával végzett talajműveléssel érhető el.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai