Könyvek
kategóriák

Levélzöldségfélék

Szerző: Dr. Terbe István
Ár: 2600 Ft Kiadói ár: 2080 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

Az egészséges táplálkozási szokások térnyerésével egyre több zöldségféle fogyasztása indokolt.
A levélzöldségfélék is ebbe a csoportba tartoznak, nálunk sajnos keveset ismernek, és még kevesebbet fogyasztanak belőlük. A könyv ismerteti ezeknek a növényeknek a táplálkozási értékét, rendkívüli formagazdagságát, leírja termesztésüket, és javaslatokat ad elkészítési módjukra.
Elsősorban a piacra termelő kertészek részére készült a könyv, de haszonnal forgathatják azok is, akik saját fogyasztásra termesztik ezeket a nagy biológiai értékű növényeket.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 200 oldal
ISBN/ISSN: 9789636573058
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalomjegyzék


Bevezetés
Általános rész
Táplálkozási és élettani jelentőségük
Gazdasági jelentőségük
Rendszertani helyük és botanikai jellemzésük
Elettani jellemzésük
Részletes rész
Fejes saláta (Lactuca sativa L. var. capitata)
Kötözősaláta (Lactuca sativa L. var. longifolia)
Tépősaláta (Lactuca sativa L. var. crispa)
Endíviasaláta (Chicorium endivia L.)
Cikóriasaláta (Chicorium intybus L. ssp. sativum convar. foliosum)
Kárdi (Cynara cardunculus L.)
Mezei saláta (Valerieanella locusta L.)
Közönséges spenót (Spinacea oleracea L.)
Mángold (Beta vulgaris L. convar. vulgaris
provar. flavescens)
Kerti laboda (Atriplex hortensis L. convarietas hortensis)
Uj-zélandi spenót (Fetragonia tetragonoides Pall.)
Sóska (Rumex rugosus L.)
Rebarbara (Rheum rhaponticum L.)
Portuláka (Portulaca oleracea L.)
Kerti zsázsa (Lepidium sativum L.)
A levélzöldségfélék betegségei és kártevői .
Vírusos betegségek
Baktériumos betegségek
Gombás betegségek
A levélzöldségfélék betegségei és kártevői
Kártevő állatok
Javaslatok a saláta növényvédelmi technológiájához
Egyéb levélzöldség-féleségek növényvédelme
Irodalom
Mellékletek

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

Tépősaláta
(Lactuca sativa L. var. crispa)


(Szinonim név: levélsaláta, metélősaláta, németül: Biattsalat, Pflücksalat, Schnittsalat, Stechsalat, Rupfsalat, angolul: cutting lettuce)


Gazdasági és táplálkozási jelentősége

A tépősaláta régebb óta ismert, mint a fejes saláta, Európának azon országaiban terjedt el, ahol a fejes saláta termesztése a nyári nagy meleg és a hosszú nappalok miatt nehéz vagy gyakorlatilag lehetetlen. Igy elsősorban a balkáni országokban foglalkoznak termesztésével, de kisebb felületen más dél- és nyugat-európai országokban is vetik ill. ültetik. Nálunk kevesen ismerik, és alig termesztik, néhány különlegességet kedvelő kertész kertjében található. Kifejezetten csak saját fogyasztási célra természtik, árutermelés nincs belőle.
Mind a magyar, mind a latin elnevezések körül meglehetősen sok az eltérő, sokszor egymásnak teljesen ellentmondó vélemény. Igy a Lactuca sativa L. var. crispán belül, amit a szakirodalom több esetben is Lactuca sativa L. var. secalina néven említ, metélősalátának nevezik azt a típust, amely nem, vagy csak egészen kicsi nyitott fejet képez.
Többnyire sűrű, tömött levélrozettát alkot, tőlevelei nem borulnak össze. Levelei fodrosak, csipkés szélűek. Egyszeri vágással szedhető. Ugyanakkor a másik típus, amit tépősalátának neveznek, nem képez fejet, de folyamatosan új leveleket hoz, melyek egyenként szedhetők. Jelentősége abban van, hogy a leveleket magszárba indulás után is lehet szedni és a magszáron fejlődő levelek nem keserednek meg. Nálunk államilag elismert fajta nincs belőle, de említést érdemel két nagyon régi, külföldi fajta: az Ausztráliai sárga, az Amerikai barna.
A tépősaláta legnagyobb értéke, hogy levélzete magszárképzés után is fogyasztható, nem lesz túl rostos és keserű. További előnye, hogy rövid tenyészideje miatt a vetésforgókba könnyen beilleszthető, ebből adódóan kiváló elő-, ill. utónövény.
Táplálkozási értéke megegyezik a fejes salátáéval, elsősorban kedvező étrendi hatása és magas ásványisó-tartalma miatt ajániható a fogyasztása. Ize talán még kellemesebb, mint a fejes salátáé, keseredésre nem hajlamos. Színe, változatos levél- alakja és dekoratív jellege miatt, hidegtálak díszítésére is kiváló.
Jelentős kézimunkaerőigénye miatt termesztése csak kisüzemekben, házikertekben valósítható meg.


Rendszertana, növénytani és éleltani
sajátosságai

Rendszertanilag a fészkesvirágúak családjához tartozik, egyéves növény. Alakja, külső megjelenése fiatal korban teljesen a fejes salátára hasonlít. Ellentétben azonban a fejes salátával fejet nem képez, környezeti tényezőktől, ill. a fajtától függően 40—80 cm hosszú szártengelyt fejleszt. A szártengelyen képződő, alul nagyobb, feljebb egyre kisebb levelek valamivel rostosabbak, mint a hajtatott fejes salátáé, de ennek ellenére könnyen emészthetők, elkészítésük különösebb gondot nem jelent. Levélerezete fejlett, ropogós, pozsgás, frissességét tovább tartja meg, mint a fejes saláta. Gyökérzete mélyre nyúlik, a talaj nedvességtartalmát általában jobban hasznosítja, mint más salátafajták. Virága a fejes salátáéra hasonlít, de annál erőteljesebb, fejlettebb. Termése apró, hosszúkás, bóbitás kaszat, hossza 4—5, szélessége 1,0—1,2 vastagsága pedig 0,4—0,5 mm, alakja lapított, megnyúlt tojásszerű, színe a fajtától függően lehet világosszürke vagy barna. A mag ezermagtömege 0,8—1,2 gramm. Csírázóképességét ideális körülmények között 4—5 évig tartja meg.


Környezeti igénye

A tépősaláta nem tartozik a melegigényes zöldségfajok közé, ennek ellenére a nyári meleget más salátafélékhez képest jobban elviseli. Fejképzés idején, mint a legtöbb Ievélzöldségnél a 16 °Cot tekintjük hőmérsékleti optimumnak. A fajták között — ellentétben a fejes salátával — hőigény, hidegtűrő képesség tekintetében számottevő különbség nincs.
Csírázása nem sokkal fagypont felett megindul, optimálisnak a
12—15 °C közötti hőmérséklet tekinthető. Nagy meleg hátráltatja
a kelést, 30 °C feletti hőmérsékleten a csírázás lelassul, esetenként a mag teljesen el is fekszik. A levélzet, mint a fejes salátánál
4-5 °C-on, a gyökerek 6—7 °C-on indulnak növekedésnek.
Fényigénye nagy intenzív fényviszonyokat igényel, félárnyékot,
a köztes termesztést nem tűri. A hosszú nappalok hatására
40—80 cm magas magszárat fejleszt, ezen hozza szedésre alkalmas
leveleit. A levelek íze, konzisztenciája az intenzív megvilágítás és a
hosszú nappalok hatására nem változik, fogyasztható marad.
Tekintettel arra, hogy termesztésének csak a tavaszi és a nyári hónapokban van jelentősége, ezért arról, hogy az Őszi és téli fényszegény hónapokban hogyan viselkedik, kevés adat áll rendelkezésre.
A tépősaláta sem tartozik a nagy vízigényű növények közé. Tekintettel arra, hogy többnyire helyre vetik, hosszú, mélyre hatoló gyökérzete fejlődik, amely a talaj vízkészletét jól hasznosítja. Öntözésére csak kifejezetten száraz időjárás esetén kerül sor. Ugyanakkor a palántázott növények gyökérzete csak sekélyen, a talaj felső 10—15 cm-es rétegében helyezkedik cl, amely a nyári melegek idején gyorsan kiszárad, így öntözéséről gondoskodni kell.
A vízfelhasználása a tenyészidő folyamán változik, a lombozat növekedésével egyre több vizet párologtat el és épít be szervezetébe. Kezdetben, amíg a gyökérzete fejletlen, a nedvesebb talajon fejlődik jobban, különösen fontos, hogy a felső 5—10 cm-es réteg legyen vízzel jól ellátva. Később, miután a gyökerek a mélyebb talajrétegeket elérték, ennek jelentősége csökken, elegendő, ha a talaj nedvességtartalma eléri a 65—70%-os vízkapacitást.
A tépősaláta számára is, mint a fejes saláta esetében, a 70%-os relatív páratartalom mondható optimálisnak, bár jobban elviseli a szárazabb, nyári levegőt is. A gombás és baktériumos betegségek elszaporodásának az ennél párásabb környezet kedvez. Azok az élettani betegségek, amelyek a fejes saláta esetében a magas — 90—95% feletti értéket is elérik, és hirtelen páratartalom-változásból adódnak, nem ismertek.
A talaj szerkezetével szemben, mint a többi levélzöldségféle, kevésbé igényes. A termesztési gyakorlatban csak kivételes esetben használnak az ültetése előtt szerves trágyát. Vetésforgóban a szerves trágyázott szakasz után ültetik, tehát a paprika, a paradicsom, a káposztafélék, az uborka vagy a dinnye után. Nagyon érzékeny viszont a talaj cserepesedésére, az erre hajlamos talajon rosszul csírázik, és a fejlődése is vontatott.
A talaj kémhatása semleges, enyhén savanyú legyen, meszes talajon, mint a fejes salátánál előfordulhatnak klorotikus és mikroelem-hiánytünetek is.
Szikesedésre hajlamos területen ne próbálkozzunk a termesztésével, öntözésére is csak jó minőségű, kevés sótartalmú vizet használjunk. Gyomirtó szerekre fokozott mértékű érzékenységet mutat.
Tápanyagigénye nem nagy Rövid tenyészidejéből adódóan az egyes tápanyagoknak viszonylag könnyen felvehető formában kell lennie a talaj felső 15—20 cm-es rétegében, ahol a gyökérzet túlnyomó többsége elhelyezkedik. A foszforhoz és a káliumhoz képest nitrogénből, vasból és magnéziumból igényel többet. A fejes salátánál ismert mészhiánybetegségek a tépősalátánál nt. kábban fordulnak elő.


Fajtaválaszték

A metélősaláta nem, vagy csak egészen kicsi nyitott fejet képez. Többnyire sűrű, tömött levélrozettát alkot, tőlevelei nem borulnak össze. Levelei fodrosak, csipkés szélűek.
a) Lollo típusok
Zöld színű
Frisby (Nickerson Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz, Ősz.
A növény átmérője kicsi, levele fodros, élénk világoszöld színű,
tömött levélrozettájú.
Nehezen megy magszárba. Hajtatásra is ajánlott.
Piros színű
LoUo Rossa (Royal Sluis)
Termesztési időszak: tavasz, kora nyár, ősz.
A növény átmérője kicsi. Levelei zöldek és csak a levél felső része sötétpiros.
Salátakészítmények kedvelt kiegészítője. Színe nem fakul és nem világosodik ki. Jól eltartható.
Klausia (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: november, február—április
Középnagy növényt nevel (átlagtömeg 250—300 g), levélszíne csaknem az egész levélen bordó.
Tenyészterület: 20—25 tő/m (Jól sűríthető)
Rezisztens a salátaperonoszpóra 1-16 rasszára.
Szaliadföldön és fóliában egyaránt termeszthető. Nem igényes, rezisztenciáj ának köszönhetően jól termeszthető monokukúrában is. Sötét színét fólia alatt is megtartja. Későn megy magszárba.
b) Tölgyievelű típusok
Zöld és piros színű változatok ismertek, a levelek szeldeltségében Is jelentős különbségek léteznek (20. ábra). Államilag elismert fajták nincsenek belőlük.


Termesztése

Korábban a fejes saláta helyett termesztették a nyári időszakban, amikor a saláta a hosszú nappalok hatására gyorsan felmagzott, és a nagy melegben nehezen fejlődött. Ujabban a csomagolt, friss salátakeverékekben, élénk színe miatt egyre nagyobb menynyiségben használják, ennek megfelelően termesztése is növekedett.


Szaporítása

Míg korábban a helyrevetéses termesztése volt általános, újabban palántázzák is, bár házikertekben, ahol termesztése jelentősebb, magról vetik. Gyors fejlődése lehetővé teszi, hogy a vetéstől számított hatodik héten már kifejlett leveleit szedjék, kora tavasszal ez csak az ötödik-hatodik héttől lehetséges.
Legkorábban február végén vethető, amint a talajfagy kiengedett, és annyira megszikkadt a terület, hogy rá lehet menni. Nyár közepéig vetik, ezt követően kifizetőbb a fejes saláta termesztéSe. 40—50 cm-es sortávolság mellett a töveket 25—30 cm-re vetjük. Amennyiben egyszeri vágásra tervezzük a szedését, és nem levelenként, úgy lehet 25 X 25 vagy 30 X 30 cm-es tenyészterületet választani. Apró magja miatt a vetés mélysége kötött talajon 1,5—2 cm-nél, homokon 2—3 cm-nél több ne legyen.


Ápolási munkái

Száraz időjárás esetén a magvetést beöntözzük. Vigyázzunk, hogy csak olyan öntözőberendezést használjunk, amelynek gyenge a vízsugara, az apró magvakat nem veri ki a talajból. 4—5 mm-es vízadag homokon is biztosítja a csírázáshoz szükséges talajnedvességet.
Különösebb ápolási munkákat nem igényel. A kelés után, amikor az első lomblevelek is megjelentek, kiegyeljük, ezzel a művelettel állítjuk be a kívánt tenyészterületet.
Későbbiekben csak a talaj lazítására és gyommentesen tartására kell ügyelni (21. ábra)
Tápanyagban jól ellátott talajon rendszerint nem szükséges fejtrágyázni, de egyébként meghálálja azt. Ilyen esetben 5 gramm/m2 hatóanyag-mennyiségnek megfelelő nitrogénműtrágyát dolgozzunk a talajba, amit minden esetben öntözés is kövessen.
Szedését kézzel végezzük: mindig a teljesen kifejlett, alsó leveleket szedjük le. Egy-egy alkalommal sok levelet ne vegyünk le, mert a növény megkopasztásával gátoljuk fejlődését, az asszimilációs felületet nagyban csökkentjük. Hasonlóan hátrányos, ha a kifejlett leveleket rajta hagyjuk, részben azért, mert a kész levelek idővel száradni kezdenek, de azért is, mert úgy lassúbb a fiatal levelek képződése.


Hajtatása

Vannak országok, ahol termesztésével enyhén fűtött és fűtés nélküli fóliás és üveggel borított termesztő berendezésekben is foglalkoznak, nálunk a hajtatott tépősalátára nincs igény.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai

Termőföldünk

Dr. Imre József Termőföldünk

Ár: 1600 Ft Kiadói ár: 1280 Ft Megtakarítás: 20 %
Bővebben Kosárba