Virágkötészet

Előszó
Bevezető
I. A virágkötészet hagyományai, esztétikai alapjai….
II. Virágüzleti kiszolgálás illemtana; virágüzlet nyitása; üzletberendezés
III. Rendszertani ismeretek
IV. Növényi szervezettan, élettan.
V. Növénybetegségek: általánosabb kór- és károkozók
VI. A növénytartás környezeti feltételei
VII. Növény,- szín, - szám,- és forma szimbólumok a virágkötészetben
VIII. Virágkezelési technikák, vázaélet, tartósító eljárások, konzerválási technikák
IX. A virágkötészet eszközei, segédanyagai, kiegészítő felszerelések
X. A virágrendezés alaptörvényei
XI. Csokorkötészet; csokor fajták
XII. Koszorúkötészet
XIII. A szárazvirág kötészet technikája, hagyományai
XIV. Csomagolás, feliratozás
XV. A leggyakrabban felhasznált vágott virágok
XVI. Leggyakrabban használt vágott zöldek, csokorlazítók
XVII. A legkedveltebb cserepes dísznövények; növénytál készítés; dísznövény ápolás
XVIII. Kitekintés
Szakirodalom

Bevezető
A növények már ősidők óta belopták magukat mindennapjainkba olyannyira, hogy nélkülük már el sem tudnánk képzelni életünket. A növények külső megjelenésükben, tulajdonságaikban, olyan erőt és értéket képviselnek, melyet minden magára és környezetére igényes ember tisztel.
Kiemelt figyelemmel kell lennünk irántuk. A növények tisztelete egybeforr a környezetvédelemmel is, melyre rohanó mindennapjaink felgyorsult fejlődésében időt kell szakítanunk. Ez megmutatkozhat abban is, ahogyan bánunk növényeinkkel, közvetlen környezetünkkel.
A növények nagy teret hódítanak nemcsak külső, hanem belső környezetünkben is. Gondoljunk itt arra, mennyire felvidulunk egy-egy csokor átadás-átvétele után.

E könyv létrehozásában az a tény motivált, hogy jelenleg a könyvpiacon nem találni olyan szakkönyvet, amely egyben, részletesen taglalná a virágkötészettel kapcsolatos összes tudnivalót, fortélyt, szakmai fogást. E könyvet igyekeztem a virágkötészet gyakorlati részére összpontosítani, de ahhoz hogy egy virágkötő igazi szakemberként végezze munkáját elengedhetetlen néhány más témakör megismerése is. Bízom abban, hogy mind a kezdő, mind a már gyakorlott virágkötő talál számára értékes információt, érdekességet, melyet mindennapi munkájában tud hasznosítani.

„A csokorkötészet alakítja az ízlést, fejleszti a kreativitást!”

A szerző

I. A virágkötészet hagyományai, esztétikai alapjai

„Szépen igaz, és igazán szép
a természet titoktól fénylő arca,
mint Istentől származó,
végtelen ajándék.”
(Keats)

Első, bizonyítható virágkötészeti hagyományaink a mezopotámiai kultúrára (i.e. 3000 – i.e. 400) vezethetők vissza, ahol megteremtették a kertművészetet, valamint „lerakták” a virágkötészet alapjait. A virágokkal történő ajándékozás, és díszítés tért hódított magának, s lassacskán minden kultúra népeinek életébe „belopta” magát. Régen virággal díszítették az ünnepi asztalokat, az Istenek szobrait, de a tisztelet és végső búcsú jelképeként felkerültek a virágok a sírokra is.
A virágdíszítés a korai középkorban a kolostorokra volt jellemző, ahol a szentélyeket díszítették vele. A reneszánsz és a barokk korban a palotákat ékesítették virágzuhatagokkal. A biedermeier bútorok és használati tárgyak motívumai árulkodnak a virágokért való rajongásról, melyek a klasszicizmus korából származnak. (A divat változása megfigyelhető a virágmotívumokban is.) A szecesszió időszaka új formákat hozott magával. Jellemző, hogy itt már a virágokkal való díszítés el-elmarad, és előtérbe kerül a levelekkel, ágakkal, kacsokkal való díszítési mód, melyeket galamb esetleg lant stb. motívumokkal egészítettek ki. A mai kor virágkötészetének kifejlődésére egyértelmű hatással volt a japán virágkötészet megismerése az Ikebana vagy más néven Kado, mely első rátekintésre is különbözik a nyugati virágkötészettől.

Az Ikebana készítéséhez olyan növényeket, virágokat használtak, s használnak fel, melyek spirituális, szimbolikus értékkel bírnak. Pl. tavirózsa, azálea, pünkösdi rózsa. Növényi elrendezésére a szimmetria helyett a kiegyensúlyozott, domináns aszimmetria jellemző. A növények fantáziával megtelt elrendezése ellensúlyozza az egyébként visszafogott színeket. További jellemzője a „sokat kevéssel” elv, miszerint kevés növénnyel érik el az erős hatást. (Az alkalmazott virágok megválasztásánál, nagy szerep jut azok mozgásformáinak.) Hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden harmonizáljon mindennel, a rész az egésszel.
A tökéletest próbálják kihozni kompozícióikban, ami kifejezésre jut a vázák, a növények formájával, anyagával, színével. Háttérbe szorítják, sőt majdhogy nem kizárják a teljes nyílt virágokat, s vezérszerepet adnak a bimbós, alig nyílt virágoknak.

Napjainkban e művészet követőinek munkáiból folyamatosan rendeznek kisebb-nagyobb versenyeket, kiállításokat. Az ikebana készítés a XVIII. század közepétől beköltözött a japán családok mindennapjaiba, hiszen kifejezetten ügyelnek arra, hogy egy jó családból származó lány neveltetéséhez hozzátartozzék az Ikebana művészetének (ezzel a szép és az esztétika) elsajátítása is.
A virágkötészet művészete, melyben mindig meghatározott céllal készülnek a kompozíciók, külső megjelenésében, mindenkor magán hordja az adott kor jellemzőit, divatirányzatait. A gyors váltásokat nem könnyű követnie a virágkötőnek, mert nemcsak a csokor formája, elrendezése, színdominanciája változik, folyton módosulnak a virágdivatok is.
A virágdivatok alakulását nagymértékben befolyásolja az aktuális virágpiaci helyzet, a termesztési viszonyok, ill. az árak, de meg kell említeni egy-egy virágkötészeti kiállítás kompozícióiban leggyakrabban szereplő virágokat is, melyek így válnak népszerűbbé, divatosabbá.
Az esztétika, ill. az erre való igény jelen van mindennapi életünkben, s elmondhatjuk, szinte egyidős a gondolkodó emberrel.
Természetesen, mint oly sok minden, az is lehet relatív fogalom, hogy kinek mi az esztétikus. Az esztétika szótári megfogalmazása nem más, mint a művészet és a művészi alkotások elmélete.
Önmagában még az nem elég – virágkötészeti szakmánkban –, hogy egy csokor vagy tálkompozíció, ránézésre esztétikus, szemet gyönyörködtető. Törekedni kell arra, hogy ezt az esztétikus benyomást minél tovább megtarthassa a kompozíció. Ehhez ismernünk kell a növények szervezeti felépítését, növényélettani sajátosságait, a virágkötészet alaptörvényeit, de tisztában kell lennünk az illemszabályokkal is, hogy mindig magabiztosan tudjunk alkalomra illő csokrot ajánlani.


1. ábra. Esztétikai minőségek

Virágkötészethez felhasználhatunk minden élő és szárított virágot, levelet, ágrészeket, gyökérrészeket, terméseket, melyek sokáig képesek megtartani frissességüket, csokorba kötés után. Ajánlatos még azt is figyelembe venni, hogy olyan élőnövényeket válogassunk egy csokorba, melyek megszárítás után is megfelelő dekorációs jelleggel bírnak azáltal, hogy hosszú ideig megőrzik színüket, alakjukat. (Erre legmegfelelőbbek az immortellák, vagyis a szalmavirágok.) Vannak olyan növények is, melyek zöld részei a klorofillumot könnyen elbontják, ezáltal elhalványodnak, megfakulnak vagy elszíntelenednek, és alkalmassá válnak arra, hogy más, mesterséges színt kapjanak. A virágfestészet egy új irányzat. (lásd: XIII. fejezet)
A csokor összeállításánál a virágkötők, jó ha ügyelnek arra, hogy olyan virágot is csokorba illesszenek, melynek a megjelenésén, tartósságán kívül figyelemre méltó illatanyaga is van. Ez tovább növeli a csokor értékét, nagyobb örömet nyújtva, annak, akinek ajándékozzuk. A növények illata többféle lehet.

Kerner a növényillatokat a következő definícióval látta el: „hathatós, csalogató eszköz a megporzás érdekében, vagy elriasztó, védő eszköz, vagy pedig a táplálkozásban van szerepe, midőn a száraz termőhelyen élő növényt megvédi a felmelegedés ellen és ezáltal csökkenti a párologtatást, s az ember közérzetére is jó hatással van”.
Kerner virágillat csoportosítása: 1.) indoloid n.i.: a skatoltól és indoltól származó, a bélsárra, rothadó anyagokra emlékeztető bűzös n.i. pl. Aroideae, Aristolochia. 2.) aminoid n.i.: különböző aminektől származik pl. galagonya, körte, bangita, virágos kőris. 3.) benzoloid n.i.: benzolból származó vegyületek, melyek igen változatosak pl. szegfűillat, cintillat, vanillinillat, jázminillat, ibolyaillat. 4.) paraffinoid n.i.: szénhidrogén-vegyületek jellemző illata pl. rózsa, bodza, macskagyökér. 5.) terpenoid n.i.: terpénektől, oxigénmentes illóolajoktól eredő illatok pl. naracsvirág, citrom, levendula illat.

A csokrok mai formájának kialakulása, és elterjedése a XIX. század második felétől vált divatossá. Ekkor kezdték a virágokat drótszálra fűzni, szalagokkal ékesíteni és csipkézett selyempapírba csomagolni.
Napjaink virágkötői hihetetlen leleményességről tanúskodnak, mikor a csokor összefogására, a legkülönbözőbb anyagokat használják fel. Így megtalálhatjuk a kör- és ívcelofánt, a textíliákat, a drótot, a bőrt, de ami a legbarátságosabb, legtermészetesebb megoldás a pálmák leveleit is.

Csokor, csokréta vagy bokréta?
Nyilván a fenti megnevezések nem tűnnek idegennek, de fontosnak találom a helyes meghatározásuk ismertetését. A csokor levágott virágok, dísznek szánt ágak, stb. egybefogott csomója. A csokréta a csokor és a bokréta elnevezések „ötvözete”, játékosabb megfogalmazása. A bokréta is virágcsokrot jelent, de az efféle csokrocskákat hajdanában a falusi legények tűzték a kalapjuk mellé, rendszerint árvalányhajjal díszítve. Ezek után javaslom a csokor elnevezést használni.