Könyvek
kategóriák

Komposztálás

Szerző: Dr. Kocsis István
szépséghibás
Ár: 2900 Ft Kiadói ár: 2030 Ft Megtakarítás: 30 %
Kosárba
pénztárhoz

(Szépséghibás példány)
A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben, régóta alkalmazott módszer a komposztálás. A mezőgazdasági tevékenységek során keletkező növényi hulladékok, ezzel az eljárással természetes, hasznos anyaggá válnak. A komposztálás a biogazdálkodás egyik alapvető eljárása, s mint ilyen, a környezettudatos mezőgazdasági termelés része.
Hasznos olvasmány mindazoknak, akik tenni akarnak a környezetükért, használhatják gyakorló szakemberek, valamint a téma iránt érdeklődők egyaránt.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 205 oldal
ISBN/ISSN: 9789639553378
Méret: A5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalom


Bevezetés

1. A komposztálás jelentősége, fontosabb ismertetőjegyei

2. Komposztálásra alkalmassá tehető szerves anyagok
2.1. A komposztálható hulladék-szervesanyag
főbb kémiai tulajdonságai
2.1.1. Zöld és lombhulladék
2.1.2. Bio- és háztartási hulladékok
2.1.3. Szennyvíziszap
2.2. Komposztálható hulladék szerves anyagok fajtái
2.2.1. A szemét mint komposzt alapanyag
2.2.2. Települési szerves hulladékok
2.2.3. Növényi hulladékanyagok,
mint komposzt alapanyagok
2.2.4. Istállótrágya, mint komposzt alapanyag-adalék
2.2.5. Szennyvíziszap felhasználása a komposztálásban
2.2.6. Ipari hulladékok komposztálása
2.2.7. Folyékony hulladékok keverése
veszélyes ipari hulladékokkal,
komposztálás céljából
2.2.8. Növényvédőszer tartalmú veszélyes
hulladékok komposztálása
2.2.9. Alkalmassági vizsgálat
és minőségbiztosítás a komposztálásnál

3. A komposztátóciás folyamata, általános feltételei
3.1. Nedvesség
3.2. Levegőzés, vagy oxigén ellátás
3.3. A szén/nitrogén arány
3.4. Bontható szervesanyag-tartalom
3.5.pH
3.6. Oldható sók
3.7. Nehézfémek

4. Hulladék szervesanyagok kémiai
összetevői és biológiai bonthatósága
4.1. Fehérjék
4.2. Szénhidrátok
4.3. Pektin
4.4. Hemicellulóz
4.5. Cellulóz
4.6. Lignin
4.7. A szerves anyagok biodekradációja
és kémiai vonatkozásai
4.8. A komposztálásban résztvevő szervezetek
4.9. A cellulóz kémiai oxidációja
4.10. A cellulóz mikrobiológiai enzymes oxidációja

5. A szerves hulladékok biodegradációja
során bekövetkező átalakulások
5.1. Szalmára alapozott egyéb adalékanyagokkal kompletírozott eljárások
5.2. Szalma vagy szalma nélküli adalék anyag
adagolás oltóanyaggal kiegészítve
5.3. A kazalban történő átalakulások értelmezése
5.4. A kórokozók inaktiválása a komposztálás során
5.5. Anyagátalakulási folyamatok a koposztban
5.6. Korhadás és rothadás
5.7. A levegőzés jelentősége a komposztálásban

6. A szerves hulladékok szárazanyag- és szervesanyag-tartalmának
jelentősége a komposztálásban
6.1. Környezeti tényezők hatása az iszap szervesanyag
bomlásának átalakulására
6.2. A víz szárazanyag-tartalom arányának beállítására
6.3. a szerves anyagok kémiai bonthatósága
6.4. A szénforrás minősége, a kémiai bonthatóság

7. A komposztálás feltételeinek javítása talajjavítás ásványi anyagokkal
7.1. A komposztálás feltételeit javító anyagok
7.2. A komposztálásra jellemző hőgörbe kialakítása, répa level komposztálásánál
7.3. A komposztálásra jellemző hőgörbe kialakítása szőlőtörköly komposztálásánál

8. Respirációs mérések az adalékanyagok szerepének
és dózisainak megállapításában
8.1. Répalevél-hulladék respirációja
8.2. Szőlőtörköly respirációja
8.3. Szennyvíziszap respirációja
8.4. A respirációs mérések a dúsítóanyag-aclagolás szükségességének megítélésében

9. Komposztálási technológiák
9.1. Forgatásos prizmás komposztálás
9.1.1. A prímás komposztálás történetében résztvevő jelentős technológiák
9.1.2. Nyitott prizmás komposztálás
9.2. Levegőztetett prizmás komposztálási eljárások .
9.2.1. A levegőztetett rendszerek néhány speciális fejlesztése
9.2.2. passzívan levegőztetett rendszerek
9.2.3. a ventilátorral levegőztetett komposztálásról
9.3. Bunkers, vagy ágyrendszerű komposztálás
9.3.1. Fejlesztések ágyrendszerű komposztálására
9.3.2. Keverés nélküli dolgozó
ágyrendszerű komposztálás
9.3.3. Keveréssel dolgozó ágyrendszerű reaktorok
9.4. Reaktor tipusú komposztálási rendszerek
9.4.1. Fejlesztések függőleges reaktorokra
9.4.2. Fejlesztések forgódobos reaktorokra
9.4.3. Ládaszerkezetű komposztálás
9.4.4. Függőleges elrendezésű reaktorok
9.4.5. Kemence felépítésű reaktorok
9.4.6.Forgódobok

10. Központi komposztáló telepen történő feldolgozás
10.1. Szelektív hulladékgyűjtés jelentősége
10.1.2. Települési komposztáláshoz
biohulladék begyűjtése
10.2. Telepi komposztálás technológiája (10 ezer főnél több lakosú településen) . .
10.2.1. Forgatot prizmás komposztálás
10.2.2. Aktívan levegőztetett rendszerek

11. Háztáji komposztálás (egyedi)
11.1. Kerti komposztálás (kisüzemű komposztálás)
11.2. Helyi komposztálás (középüzemű komposztálás)

12. Komposztálási eljárások anyagmérlege
12.1. Prizmás komposztálás
12.2. Mechanikai vagy légbefúvások után levegőztetett, nem reaktor típusú rendszerek
12.3. Néhány jelentősebb komposztálási rendszer

13. Szerves hulladékok komposztálásának
bemutatása néhány hulladék szervesanyag
feldolgozásán keresztül 13.1. Komposzt előállítása gombatermesztéshez
13.2. Juhtrágya komposztálása
13.2.1. Juhtrágya alapú szuperkomposzt
készítés technológiája
13.2.2. Mélyalom kezelésének technológiája
13.2.3. Adalékanyagok lekeverése mélyalmos
istállótrágya-kezelés esetén
13.2.4. Mélyalom kirakás, komposztálás
13.3. Szarvasmarhatrágya komposztálása
13.3.1. Az alapkazal készítésének műveletsora
13.3.2. A komposztálás közbeni gépi munkák
13.3.3. A komposzt manipulálása
13.4. Szőlőtörköly komposztálása
13.5. A cukorgyári szerves hulladék komposztálása
13.6. Iszapkomposztálás kész komposztokkal
13.6.1. Tőzeggel történő iszapkomposztálás
13.7. Konyhai és kerti hulladékok komposztálása

14. A szerves hulladékok és melléktermékek
nem prizmás rendszerű komposztálása
14.1. Iszapok komposztálása nedves őrléssel, előkészítéssel
14.2. A dezaggregátum komposztálás perlit hozzáadásával

15. A komposztok beltartalmi mutatói
15.1. A komposztok főbb fizikai,
kémiai biológiai tulajdonságai 15.2. A komposztok trágyaértéke

16. A komposztok mezőgazdasági értékének
javítása a komposztálás befejezése után . .
16.1. Fizikai tényezők
16.2. Kémiai tényezők
16.3. Az egyes komposzt adalékok
16.4. Tárolás

17. A komposzt felhasználása a növények táplálásában
17.1. A komposzt felhasználása a hajtásban
17.2. Talajjavító komposztadagolás

18. A komposzt-előállítás költségcsökkentési lehetőségei

Felhasznált irodalom

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

2.4. Szennyvíziszap felhasználása a komposztálásban

A kommunális szennyvizek tisztításánál keletkező szennyvíziszap biológiai kezelés után nyersiszapként 2-5% szárazanyag tartalommal szárító ágyakba, vagy medencékbe kerülnek átvezetésre azért, hogy a szárazanyag tartalma 25-35%-ra emelkedjen és térfogatcsökkenés következzen be. Ez azután mint száraz (szikkasztott) szennyvíziszap a létrehozandó iszap céljára az iszapvíztelenítő eljárás alá kerül.
A kommunális szennyvíziszap Sermann (1986) szerint elsőrendű a növény-termesztési hasznosítás céljára. Szerte Németországban számos üzemet létesí-tettek szerves trágyaanyagok kezelésére, minden lehetséges anyag minél kiter-jedtebb hasznosítására, a növénytermesztésben hasznosított mezőgazdasági területek humuszmérlegének a javítására. Ebben a kommunális szennyvíziszap-nak széleskörű hasznosítási lehetősége vált megoldottá.
A szennyvíziszap kémiai összetétele jelentősen eltérő lehet, az alkalmazott kezelési eljárástól, az egészségügyi csatornahálózatba bevezetett ipari hulladé-kok fajtájától és mennyiségétől függően. Ebből következik, hogy a „komposz-tálhatóság” egy adott iszapnál annak kémiai összetételétől és az alkalmazott kezelési eljárástól függ. Az iszapok és a tömeganyagok egyéb kémiai alkotóré-szei bizonyos körülmények között befolyásolhatják a komposztálási folyamatot, nagymértékben függve az adott rendszerben azok koncentrációjától.
Az egyes szennyvízben található anyagok, visszamaradó részek mezőgazda-sági és kertészeti hasznosításával kapcsolatban a szabványelőírások, az előké-szítési és komposztálási technológiai követelmények tartalmazzák a talajműve-lésben trágya anyagkénti hasznosítás feltételeit.
Az erre vonatkozó alkalmassági vizsgálatoknak legalább az alábbi paraméte-rekre kell kiterjedni;
 szárazanyagtartalom %-ban;
 szervesanyag-tartalom;
 makro- és mikrotápanyag, valamint nehézfémion tartalom;
 humán-, állatorvosi és fitohigiéniai állapot.
Megfelelő eljárással, nagy rothadási hányad esetén is higiéniailag elfogadhatóvá lehet tenni a szennyvíziszapot. Modern eljárásokkal, mint pl. az HN3-al való kezeléssel, a higiéniai állapotot általánosan javítani lehet.

2.5. Ipari hulladékok komposztálása

Egyes ipari hulladékok olyan nagymértékben toxikus természetűek lehetnek, hogy a közvetlen talajba juttatásuk szélsőséges hatást gyakorolhatnak a mikroflórára, ezáltal leronthatják a talaj detoxikáló, degradáló és inaktiváló kapacitását ezekre a kemikáliákra. Toxikus szerves kemikáliák túlzott adagolásából adódó lökésszerű terhelés a talajra eltarthat hetekig, hónapokig, vagy éppen évekig. Más hulladékokból adódó potenciális környezetszennyezést nehéz megoldani területhasznosítási rendszerben. Következtetésképpen növekvő hatékonyságú és elfogadható területkezelési vagy területhasznosítási rendszerek szükségessé teszik egyes esetekben a hulladék kemikáliák előkezelésének, vagy detoxikálásának érdekében bizonyos módszerek alkalmazását. A komposztálás jelentős lehetőségeket nyújthat ennek megoldásában.
Napjainkban kifejlesztettek egy levegőztetett felhalmozási módszert („Aerated Pile Method”) digesztált, vagy nem digesztált szennyvíziszap komposztálására. A módszer az iszapot kb. 7 hét alatt átalakítja használható komposzttá. Ez alatt az idő alatt az iszap stabilizálódik, a szagok gyengülnek és a humán patogén szervezetek megsemmisülnek. A szennyvíziszap komposztálásának alapvető célja a környezetre ártalmatlan, humuszszerű anyag előállítása, amely bűzöktől és kórokozóktól mentes és előnyösen felhasználható a területen műtrágya- és talajkondicionálóként.
Kémiai ipari hulladékok komposztálása, vagy ezeknek együttes komposztálása szennyvíziszappal fontos eszköz lehet a kezdeti detoxikálás, degradáció és inaktiválás körében toxikus alkotórészekre vonatkozóan a területhasznosítási rendszerbe juttatást megelőzően. Egy ilyen megoldás nagymértékben csökkentené a nemkívánatos biocid hatásokat a talaj mikroflórájára és a közvetlen kijuttatás potenciális környezetkárosító hatását. Ennek a megoldásnak a hatékonyságára, mint kezelési technikának a toxikus kémiai hulladékok kezdeti degradációs eljárására kutatási elsőbbséget kell biztosítani.
A veszélyes kémiai hulladékokat szennyvíziszap-komposzttal keverjük, közvetlen a kijuttatást megelőzően. A komposzt létrehoz egy aktív, eredeti mikrobapopulációt a biodegradációhoz, egy igen hatékony és fontos pufferrendszert, a toxikus kemikáliák potenciálisan biocid koncentrációinak hígítására. A szén energiát szolgáltat a biodegradációs aktivitás fenntartásához.
A veszélyes kémiai hulladékok degradációjára vonatkozó technológiának és komposztálási módszereknek a minősítésére vonatkozó kutatásnak szintén elsőbbséget kell biztosítani. Hatékony komposztálási technológia, kémiai hulladékok területre juttatás előtti együttes komposztálása és a kezelendő terület előkészítése komposzttal a közvetlen hulladékadagolás előtt; mindezek jelentősen csökkenthetik a szükséges területet az ilyen hulladékok tárolására ebben az elhelyezési rendszerben és mérsékli a potenciális környezeti hatásokat.

2.6. Folyékony hulladékok keverése veszélyes ipari hulladékokkal kom-posztálás céljából

Amint már szó volt róla, néhány ipari hulladék kemikáliák annyira toxikusak lehetnek a talaj mikroflórájára, hogy azoknak közvetlenül a talajra juttatása nem kívánatos. Továbbá néhány kémiai szerves hulladékoknak lehet káros és nem kívánatos kémiai, fizikai és/vagy mikrobiológiai tulajdonsága, amely vagy megakadályozhatja, vagy nagymértékben korlátozhatja az egymagában kom-posztálhatóságot. Ilyen esetekben ezeknek a hulladékoknak a szelektív kombi-nációja szennyvíziszapokkal, városi szilárd hulladékokkal, vagy éppen mező-gazdasági hulladékokkal (vagyis: növényi maradványokkal, állati trágyákkal) könnyen komposztálható keveréket eredményezhetnek. Egyes kémiai hulladé-koknak a keverése a szennyvíz városi iszapjával az aerob/termofil komposztálás egy időszakára eredményezheti a detoxikáció, degradálás, vagy inaktiválás egyedi és kívánatos módját a mérgező hulladék-alkotórészeknek a területre juttatása előtt.
Toxikus kémiai hulladékok más városi hulladékokkal való együttes kom-posztálása, főleg szennyvíziszappal, az iszapkomponensek beépülését eredmé-nyezi.
 A szennyvíziszap tartalmaz egy eredeti mikroorganizmus populációt, széleskörű degradatív potenciállal és fiziológiai képességekkel. Ez az oltóanyag néhány hulladékhoz adagolva korlátozza ezek degradációjá-nak a valószínűségét.
 A szennyvíziszap egyedi puffer rendszert alkot, legalább szélsőségesen savas vagy lúgos kémiai hulladékok bizonyos mérvű semlegesítésében.
 A szennyvíziszap a könnyen felvehető szén, energia és más tápanyagok forrása a biodegradatív aktivitás magas szintű fenntartását biztosítják.
 A szennyvíziszap egyes kémiai hulladékokkal keverve a hígítás és a szorpciós mechanizmus révén csökkenti a toxikus alkotórészek tényle-ges koncentrációját. Néhány kemikália nagy töménysége akadályozhat-ja a mikrobiális aktivitást. A kezdeti hígítás szükséges lehet ahhoz, hogy az aktív biodegradáció lejátszódhasson.

2.7. Növényvédő szer tartalmú veszélyes hulladékok komposztálása

A komposztálás alkalmazhatóságára, mint detoxikáló, degradáló, vagy inaktiváló folyamatra a veszélyes hulladékokat illetően növekvő érdeklődés tapasztalható. A toxikus alkotórészekre vonatkozóan a komposztálás szabályozott (irányított) rendszer lehet, amely vonatkozhat az elpárologtatásra és kilúgzásra a biodegradádáció során.
Úgy találták pl., hogy a diazinon, paration és dieldrin inszekticidek gyorsan degradálódtak, ha komposztálták konzervgyári hulladékkal. Megállapították azt is, hogy a DDT viszonylag ellenálló volt a degradálódással szemben. Ez nem meglepő, mivel ma már ismert, hogy anaerob feltételek szükségesek a DDT kezdeti reduktív deklorinálásához DDD-vé.
Petróleumlepárlás iszapjánál jelentős csökkenést találtak a toluen-hexan kivonható zsír és olaj mennyiségében komposztálás után. Tenyészedény keveréket csináltak a komposztból és kielégítő növényfejlődést tapasztaltak.
Az elmúlt évtizedekben a komposztálható anyagok mennyisége és fajtája megnövekedett. Így került ezen anyagok sorába a szennyvíztisztítók derítőiszapja, a hígtrágyák puffertárolóiban lévő anyag, stb. Komposztálással történő feldolgozásukra azért kerül sor, mivel a mezőgazdaság számára hasznos anyaggá való tétele mellett a csírátlanítás is egy menetben megtörténik.
Az iszapok stabilizálásában egyre inkább előtérbe kerül az aerob iszapkezelés az anaerobbal szemben. Lényegesen rövidebb idő kell az aerob lebontáshoz. Az anaerob rendszernél viszont jelentős energia-befektetés kell a folyamat optimális lejátszódásához szükséges 30-35 °C eléréséhez.
Az iszapok szerves anyagának minősége igen változatos. Az összetétel nagymértékben függ a keletkezés körülményeitől, a tárolás idejétől, stb.

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai