Varrodesign

Ha időrendben áttekintjük a munkáidat, hogyan változott a „Varró-dizájn” forma- és színvilága? Mennyire követed az aktuális trendeket?
Természetesen vannak változások, ahogy én magam is változom. De soha sem az aktuális trendek határoztak, ami nem azt jelenti, hogy egy-egy motívum ne épülne be a munkáimba. Főként a színek világában érzékelhető nagyobb változás nálam. Gyerekkorom színtelen, egy¬hangú környezete váltotta ki belőlem, hogy az első munkáimban minél több színt használjak. Ma már sokkal inkább az egyszerű, tiszta színeket kedvelem. Olyannyira, hogy mára eljutottam a fehér imádatáig, amit 20 évesen el sem tudtam képzelni. Különösen akkor szeretem használni, ha fehéret fehérrel „kombinálhatok”. Számomra az eleganciát, tisztaságot, puhaságot testesíti meg. Emellett nagyon kedvelem a tiszta színeket, markáns kontrasztokat is. Alighanem az egyéniségemből fakadóan soha sem álltak közel hozzám a pasztell árnyalatok, mert ezeket középszerűnek tartom. Sokkal inkább az erőteljes, tiszta, nagyvonalú színek vonzanak. A fehér mellett a fekete, a piros, az arany, és az ezüst. A glamourt és a luxust pedig a kezdetektől fogva szeretem. Ez is fontos eleme a „Varró-dizájn”-nak. A híres Gerbeaud Cukrászda felújításával egyidejűleg elkészítettük Magyarország első luxuséttermét, az Onyx-ot, ennek kapcsán fogalmaztam meg talán a legfrappánsabban a luxushoz és a glamourhoz fűződő érzéseimet:
Minden pestinek a Gerbeaud maga a megtestesült elegancia, hagyomány, pazar csillogás, az egy és egyetlen, s tiszteletet parancsoló egyszersmind. Gyerekkoromban, a szivárvány ezernyi színében játszó kristálycsillárok fényében gyönyörködve arról álmodoztam, hogy valaha itt élhetek majd.