Könyvek
kategóriák

Főbb mezőgazdasági ágazatok várható kilátásai az EU-csatlakozás után

Szerző: Popp József - Potori Norbert - Udovecz Gábor
Ár: 4000 Ft Kiadói ár: 3200 Ft Megtakarítás: 20 %
Kosárba
pénztárhoz

A könyv a mezőgazdság főbb ágazatait vizsgálja abban tekintetben, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás milyen hatással lesz rájuk. Milyen lehetőségek nyílnak meg az egyes ágazatok előtt, illetve milyen veszélyek fenyegetik azokat? Erre kapunk választ a könyv átolvasása után.

mutass többet mutass kevesebbet
Terjedelem: 170 oldal
ISBN/ISSN: 9639553530
Méret: B5
Kiadó: Szaktudás Kiadó Ház

Tartalomjegyzék:

Tartalom



Bevezetés

1. A Koppenhágai Megállapodás

2. A KAP-reform
2.1. A reform célja
2.1.1. Közvetlen támogatás az Agenda 2000 alapján
(standard rendszer)
2.1.2. Közvetlen támogatás a 2003. évi reform alapján (egységes gazdaságtámogatási rendszer)
2.2. A reform tartalma
2.3. Közvetlen támogatások és agrárrendtartások
2.3.1. Egységes gazdaságtámogatás
2.3.2. Derogációs lehetőségek
2.3.3. Az egységes gazdaságtámogatás és agrárrendtartások
alkalmazása
2.3.3.1. GOFR-növények
2.3.3.2. Durumbúza
2.3.3.3. Rizs
2.3.3.4. Hüvelyes növények
2.3.3.5. Keményftőburgonya
2.3.3.6. Szárított takarmányok
2.3.3.7. Vetőmagtermelés
2.3.3.8. Dohány, komló, gyapot és olíva
2.3.3.9. Szarvasmarha
2.3.3.10. Juh (és kecske)
2.3.3.11. Tej és tejtermékek
2.3.4. Termeléshez kötött támogatások
2.3.4.1. Durumbúza minőségi támogatása
2.3.4.2. Rizs termékspeciflkus támogatása
2.3.4.3. Fehérjenövények területalapú kiegészítő támogatása
2.3.4.4. Rostnövények feldolgozói támogatása
2.3.4.5. Keményítőburgonya támogatása
2.3.4.6. Szárított takarmányok feldolgozói támogatása
2.3.4.7. Héjas gyümölcsök területalapú támogatása
2.3.4.8. Energianövények támogatása (carbon credit)
2.3.4.9. Gyapot területalapú támogatása
2.3.5. Egyéb szabályozások
2.3.5.1. A termeléshez kapcsolódó előírások érvényesítése..
2.3.5.2. Hosszú távú területpihentetés (set-aside)
2.3.5.3. Regionalizáció
2.3.5.4. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER)
2.3.5.5. Támogatási jogosultság meghatározása és átruházása.
2.3.5.6. Az egységes gazdaságtámogatás kifizetése
2.4. Az egységes gazdaságtámogatás értékelése
2.4.1. Előnyök (fenntartható versenyképesség)
2.4.2. Hátrányok
2.4.3. Ertékelés
2.5. és moduláció 2005-2013 között
2.6. A moduláció vesztes és nyertes tagállamai
2.7. Pénzügyi fegyelem (2007-2013)
2.8. Vidékfejlesztés
2.8.1. A minőségi termelés támogatása
2.8.2. Az előírásoknak való megfelelés támogatása
2.8.3. A vidékfejlesztési támogatási programok bővítése
2.8.4. Vidékfejlesztés az Új tagországokban (EU-10)
2.8.5. Vidékfejlesztés 2006 után
2.8.5.1. A vidékfejlesztés célja
2.8.5.2. A vidékfejlesztés várható költségvetése

3. A KAP alkalmazása 2004-ben .
3.1. Az egyszerűsített területalapú kifizetés
3.2. Nemzeti kiegészítő támogatások
3.2.1. Allattenyésztési ágazatok
3.2.2. Növénytermesztési ágazatok
3.3. Előrehozott nemzeti kiegészítő támogatások
3.4. Agrár-vidékfejlesztés Magyarországon
3.4.1. Agrár-vidékfejlesztési támogatások
3.4.2. Az NVT prioritásai és céljai
3.4.3. Az AVOP céljai és prioritásai

4. A főbb mezőgazdasági ágazatok világpiaci kiállításai
4.1. Gabonafélék
4.1.1. Búza
4.1.2. Kukorica
4.2. Olajnövények
4.2.1. A napraforgó
4.2.2. A repce
4.3. Cukor
4.4. Kertészet
4.4.1. Nemzetközi zöldség- és gyümölcspiaci kitekintés
4.4.2. Szólő és bor
4.5. Tömegtakarmány-fogyasztó állattenyésztési ágazatok
4.5.1. Marha- és borjúhús
4.5.2. Juhászat
4.6. Abrakfogyasztó állattenyésztési ágazatok
4.6.1. Sertéshús
4.6.2. Baromfihús
4.6.3. Etkezési tyúktojás

5. Piaci kilátások, valamint a költségek és bevételek várható alakulása a főbb hazai mezőgazdasági ágazatokban
5.1. A költségek ésbevételek előrejelzésénak módszere
5.2. Piaci kilátások, valamint a költségek és bevételek várható alakulása.

A 2003. évi KAP-reform összefoglalása

Mellékletek

Jogszabályok

Rövidítések jegyzéke

Irodalomjegyzék

mutass többet mutass kevesebbet

Olvasson bele:

1.5.2. Tej és tejtermékek
A FAO a világ 2003. évi tejtermelését 601 millió tonnára becsüli. Az EU és az USA mellett a nagy tejtermelő országok között találjuk Indiát, Oroszországot, Pakisztánt és Brazíliát, amelyeket még a magas tehénlétszám és alacsony tejhozam jellemez. A nagy tejtermelő országokban és régiókban – India kivételével – stagnált a termelés az utóbbi években ( . ábra).

A világ tejtermelésének megoszlása 2003-ban

Az OECD előrejelzése szerint a kedvező világpiac ár és a fogyasztás növekedése miatt a világ tejtermelés 2013-ig megközelíti a 700 millió tonnát. A tej és tejtermékek iránti kereslet nem csupán a jövedelmek növekedésének hatására bővül, hanem többek között azért is, mert a világ számos térségében előnyben részesítik a tejtermékek fogyasztását a hússal szemben. A legnagyobb termelésbővülés azon térségekben várható, ahol tejkvóta nem korlátozza a termelést, vagyis Óceániában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten. A tejtermékek fogyasztásának gyors emelkedése tehát elsősorban Kínában és Dél-Amerikában várható, ahol a következő 10 év alatt 40-50%-kal is nőhet az egy főre jutó fogyasztás.
Új-Zélandon az egy gazdaságra jutó átlagos tehénlétszáma 20 év alatt megduplázódott, miközben a tehénállomány 30%-kal csökkent. Ausztráliában a tejtermelés jelentős növekedése várható. A fejlődő országokban mind a tej-, mind a tejtermékfogyasztás, a fejlett országokban csak a sajtfogyasztás nő.
A tejtermékek iránti kereslet hosszú távon kedvező helyzetet teremt az USA számára is, ahol a jelenleg évi mintegy 75 millió tonna tejtermelés a vizsgált időszakban 10%-kal emelkedik. Az EU-25-re vonatkozó előrejelzés évi 140 millió tonna (az EU-15-ben évi 120, míg az EU-10-ben 20-22 millió tonna) körüli tejtermelést, azaz gyakorlatilag stagnálást jelez ( . ábra).

Az EU és az USA tejtermelésének alakulása

A tehénlétszám visszaesése miatt az USA tejtermelése 2003-ban – 1996 óta először – csökkent. A tejtermelés alacsony jövedelmezősége miatt sok gazdaság a termelés feladására kényszerült. A tej termelői ára reálértékben hosszú távon csökken, de a termelői ár évenkénti alakulása kiszámíthatatlan marad, mert a tejtermékek piaca az egyik legrugalmatlanabb.
A 2002. évi mezőgazdasági törvény keretében változatlanul fennmaradt a garantált ár (22 cent/kg 3,67% zsírtartalmú tejre vetítve) intézménye és bevezették a piaci veszteségtérítést (Dairy Market Loss Payment: DMLP). A garantált ár segítségével közvetve nyújtanak támogatást a tejtermelőknek, mert felvásárolják a vajat, sovány tejport és sajtot (cheddar) olyan áron, ami lehetővé teszi, hogy a tejfeldolgozók legalább a szövetségi garantált árat fizessék ki a termelőknek az átvett tejért. A tejpiaci veszteségtérítési program 2005. szeptember 30-ig lesz érvényben. Ez alapján a tejtermelők közvetlen támogatásra jogosultak, ha az I. osztályú tej havi átlagára Bostonban alacsonyabb, mint 37 cent/kg (ún. Bostoni Szövetségi 1. sz. marketing rendelet), a támogatás nagysága az árkülönbség 45%-a (jelenleg ez [37 – 27] x 0,45 = 5 cent/kg). A veszteségtérítési támogatás vállalkozásonként csak 1,1 millió kg tejre vonatkozik, mert ennyi volt 2001-ben a tejtermelő vállalkozásonként értékesített átlagos tejmennyiség az USA-ban, ami 132 tehén átlagos tejhozamának felelt meg. Az évi 1,1 millió kg-nál kevesebb tejet előállító termelők az USA éves kibocsátásának alig harmadát adják, tehát az USA átlagában a veszteségtérítési támogatás alig 2 cent/kg. Az átmeneti veszteségtérítési támogatás célja, hogy a jövedelem stabilizálása mellett a tejtermelés növelésére ösztönözze azon termelőket, akik 1,1 millió kg éves mennyiségnél kevesebb tejet értékesítenek. Így például a kis tejtermelő gazdaságokkal rendelkező Wisconsin államban megtermelt tej sokkal nagyobb hányada után fizetnek veszteségtérítési támogatást, mint a Kaliforniában a jellemzően nagy tejtermelő gazdaságok által előállított termék esetében.
A tejtermelésben a termelékenység és menedzsment – beleértve az állat- és állomány-egészségügyi menedzsmentet is – javításával, valamint a koncentráció és specializáció folytatódásával nő a kibocsátás. Az egy tehénre jutó tejhozam növelésének üteme csökken a korábbi évekhez képest, mert csupán a takarmánykoncentráció mennyiségének emelésével már nem érhető el látványos javulás. A specializáció irányába történő elmozdulás, valamint a tejtermelésbe befektetett tőke és egyéb inputok újrahasznosításának behatárolt lehetőségei (kilépési korlátok) azonban hátráltatták a gazdaságtalan tejtermelés megszüntetését. A tejtermelésben a koncentráció folyamatát elsősorban nem a fajlagos jövedelmezőség (1 kg tejre eső jövedelem) növelése, hanem az egy család fenntartásához szükséges jövedelemtömeg megtermelése teszi szükségessé, mivel a kisgazdaságok már nem tudnak akkora jövedelmet realizálni, hogy eltartsanak egy családot.
Az EU-15 tejkvótájának (121,5 millió tonna) 15%-ával rendelkeznek az új tagországok. Ezek a saját fogyasztás fokozatos csökkenése miatt valószínűleg nem tudják kihasználni a kvótatartalékot. Az új tagországok a tejkvóta 60%-át előreláthatóan az ömlesztett termékek (vaj és soványtejpor) előállítására használják fel (az EU-15-ben ez arány 40%).
A tejtermékek termelésének alakulását vizsgálva látható, hogy a legdinamikusabb növekedést a sajttermelés mutatja. Ugyancsak növekedés várható a folyadéktej-termelés tendenciájával párhuzamos irányzatot mutató vajtermelésben. A sajt és vaj iránti kereslet növekedését a kényelmi (félkész- és kész-) termékek fogyasztásának emelkedése idézi elő. A világ sajttermelésének közel 70%-át az OECD régió fogyasztja el. A sajt jövedelem-érzékeny (jövedelem-rugalmas) termék és gyakran a húst helyettesíti. A sajttermelők a választék bővítésével versenyeznek a fogyasztókért, a földrajzi árujelzés elismertetése is egyre nagyobb szerepet játszik. Az EU-ban például Németország és Olaszország között bontakozott ki vita a Parmesan sajt körül. Olaszország követeli a Parmesan névhasználat beszüntetését Németországban, mert az EU-ban ez a földrajzi árujelzés kizárólag a Parma régióban előállított sajtra vonatkozik. A németek szerint generikus névhasználatról van szó, ami különbözik a jogilag védett Parmigiano Reggiano névtől. Az Európai Bizottság azzal érvelt, hogy a múlt században kiadott német szótárak is e nevet fordítják Parmesan-ra.
A tejpor világtermelésében szerény növekedést prognosztizálnak. A tejpor előállítása a termelési költségek (energiaárak) növekedésének hatására veszített korábbi jelentőségéből és tulajdonképpen a szezonális tejtöbblet levezetését szolgálja. Az állati fehérjék takarmányozási célú felhasználásának korlátozása, illetve betiltása következtében azonban újból előtérbe élénkülhet a tejpor iránti kereslet, természetesen az energia és növényi fehérjék ára alakulásának függvényében. A zsíros tejpor előállítása nagyobb ütemben nő, mint a sovány tejporé ( . ábra).

mutass többet mutass kevesebbet

A kategória legkedveltebb kiadványai